A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 11. szám - Az ügyvédi kar mozgalma

Tizenkettedik évfolyam. 11. szám. Budapest, 1893. március 12. V., Rudolf-rakparl ."!. s/. Kiadóhivatal: V.j Rudolf-rakparl 3. s/. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják De. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 fit 60 kr. Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. 1'ARTAI.OM : Az ügyvédi kar mozgalma. Irta: dr. Krisanich József, kaposvári ügyvéd. - A telekkönyvi betétszerkesztés. Irta : dr. K e m é n y Andor, zombori betétszerkesztö kir. albiró. — A végrehajtási költségek reformjához. Irta : Winkler András, lirassón. — Belföld. (Az ügyvédek mozgalma. — A nagyváradi ügyvédi kamarának az igazságügyminiszter• hez intézett évi jelentése. — A szegedi kamara közgyűlése. — Panasz a szegedi kir. törvényszéknél lévő hátralékok miatt. — A bírósági végrehajtói intézmény államosítása érdekében az országos ügyvédi kamarákhoz intézett emlékirat. — Ausztria és külföld. (A tisztességtelen verseny.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Erdélyi birtokviszonyok.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : A nevek magyartalanságáról az igazságszolgáltatásban. Irta : N a g y L?jos, nagy-szebeni kir. tszéki jegyző. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Az ügyvédi kar mozgalma * Irta : dr. KRISANICH JÓZSEF, kaposvári ügyvéd. A tapasztalás megtaníthatott arra már bennünket, hogy a mai korban mindenki a saját érdekét helyezi előtérbe és mindent elkövet, hogy magának minél jobb helyzetet teremthessen. Ne vegye tehát rossz néven senki az ügyvédi kartól sem, ha küzdelmes életsorsán javítani és talán magának biztos létet iparkodik szerezni és ez irányban a rendelkezésére álló csekély eszközt felhasználja ; pedig csakugyan kevés eszközzel bírunk, legfeljebb egy hírlapba egy-egy cikket közzéteszünk, az ügyvédi kamaráknál — soha senki által figyelembe nem vett — indítványokkal élünk. A budapesti ügyvédi kamarához dr. R o z g o n y i Jakab kartársunk által benyújtott indítvány mindnyájunk figyelmét magára vonta és én csakugyan azt hittem, hogy a közzétett indítvány nemcsak az élclapoknak lesz jó alkalom arra, hogy az ügyvédi karra jó és rosz élceket faraghassanak, hanem azt hittem, hogy az ügyvédi karból, a hol oly sok a kiváló egyéniség, a kik közül oly sokan előkelő pozíciót foglalnak el, az ügyvédek maguk fognak az indítványhoz tóbb oldalról hozzászólni, azt kellőleg megvitatni. Be kell vallanom, én bizony csalódtam; mert az indítványnak mi az eredménye : semmi. Sőt talán elmondhatjuk, hogy az ügyvédi kar helyzetét tán még rosszabbá tette a kamara vál. tagjainak nyilatkozata. A birák állami hivatalnokok, penzióképesek és pályázati kérvényük benyújtásakor tudják, hogy az elnyerendő állássa! mi fizetés jár és tőlük mégis senki nem vette rossz néven, hogy helyzetük javítása, fizetésük felemelése végett kérvényeztek; sőt az ügyvédi karból mellettük elegen pártolólag nyilatkoztak is. Holott tán őszintén meg lehet mondani, hogy ez is csak — ugy amaz is csak — kenyérkérdés! Miért volna az ügyvédi karra nézve ^lealázó az, ha a bírói karra nem az«. Miért rontaná le Rozgonyi kartárs ur indítványa az ügyvédség »tekintélyét és méltóságát«. Bocsánatot kérek; de ezt a szót csakugyan ritkított betűvel kell írnom, méltóság, hej de szép volna ha ugy volna! A mi indítványaink »miért proklamálnák a nyomort, kiakasztva a koldustarisznyát« ? Az indítványra ez reá nem fogható. A biró tudja miért küzd, a miért dolgozik, tudja hogy mire lehet igénye s azt tőle el nem veheti semmi elemi csapás sem, mig az ügyvédről csak a jó Isten gondoskodik ; sőt még az sem; mert az elsőbiró által jogérvényesen megítélt költségei leszállítására a felsőbiró hivatalból is jogosítottnak tartja magát! Az ügyvédnek létérdeke ki van szolgáltatva teljesen a véletlennek; mert a birói belátás egyénenkint különféle lehet. Minden újabb törvény az ügyvédek ténykedését teszi feleslegessé s ez által jövedelmét kevesbíti. Miért volna az lelki szegénység az ügyvédektől, ha létérdeküket biztosítani akarják, ha a bírákra nézve nem lealázó, mikor kimondják, hogy a mai fizetéssel megélni nem tudnak. Nagyon itt az ideje, hogy azon kérdés lépjen előtérbe, vájjon szükség van-e a mai gőzzel x Helyt adtunk e cikknek, melyből a vidéki kartársak egy tetemes részének nézetét ismerjük meg. A szerkesztőség. Lapunk mai száma és villanynyal előrehaladott korban ügyvédre, ügyvédi karral Ha igen, ugy hivatásához és állásához mért fentartásáról gondoskodni kell. Ha pedig szükség nincs, ugy be kell szüntetni az ügyvédi vizsgákat, ki kell mondani törvényileg, hogy ügyvédi gyakorlatot senki sem folytathat. Nincs annál könnyebb, mint a jól fűtött szobából nézni a kint didergőt. Boldog idő volt a jog tudományos müvelésének idejében Rómában, a mikor Ulpianus, Paulus, Papinianus a fórumon védelemben részesítették a jogkereső közönséget, csakhogy azóta sok víz folyt el a Dunán és ezen kiváló jogászok a jog védelme mellett más kenyérkeresetet is űzhettek ; de ma az ügyvéd ettől elliltva van. Mai nap már az ügyvédi pályát folytató egyén munkásságának gyümölcsét élvezni akarja, hisz ebből kell megélnie. A ki az ügyvédi pályára lép, épen ugy, mint a ki a birói pályára lép, pályát választ azért, hogy megélhessen. A krónikákba feljegyzésre méltó lenne minden esetre, ha az ügyvéd teljesen ingyen, csupa »hivatásból« vinné kliensei ügyeit; de ilyen ügyvédet még az országgyűlési képviselők és több uradalmak által bonorum director és efféle cimmel felruházott és bőven is dotált ügyvédek között sem találunk egyet sem, a sok dotáció és elég uradalmi munka mellett bizony ezen urak is vállalkoznak privát kliensek ügyeinek elvégzésére ; de tisztán önzetlenül és ingyen — bizony egy se. Ne tessék tehát rossz néven venni attól, a ki nem képviselő és nem uradalmi ügyvéd és fixummal nem bír, ha ezen ügyvéd is tisztességes munkát kiván magának és ezután megélni akar. Saját maga és családja iránti kötelessége az ügyvédnek, hogy magának biztos létet teremtsen. Az új ügyvédi rendtartás némi tekintetben talán javít majd idővel a helyzeten; de most momentán ne várjunk sokat tőle. A fegyelmi eljárás szabályozása és rövidítése, a zálog és megtartási jog behozatala minden esetre hasznos és előnyös intézkedés. De hogy a több kis kamara összevonatik, kamarai értekezletek honosíttatnak meg, hogy ügyvédi segélyalap létesíttetik, azt mi vidéken lakó ügyvédek jól tudjuk, hogy reánk nézve semmi haszonnal nem jár. Az ügyvédi kamarák gyűlésein ez ideig is csak a kamara helyén lakó ügyvédek jelentek meg, a vidéken lakó ügyvédnek terhes és költséges a megjelenés, ha pedig a székhely még távolabb lesz, ugy vidéken lakó ügyvéd ott épen nem fog megjelenni, igy az értekezleteken sem profitirozhat semmit. A segélyalap! Ebbe sem nagyon hiszek és bízom. Jelenleg, a mikor évente csak kamarai tagdíjat kell fizetnünk, még azt sem képes a kamara ügyésze éveken keresztül a tagok legalább 30°/o-án behajtani. A tagok a fizetést nem feledékenységből mulasztják el; mert az ügyész szives előzékenységből figyelmeztetőleg mindenkit erre felhív, hanem a tagdíj fizetése is terhes; láthatjuk, hogy vannak esetek, hogy a tagdíj nem fizetése és behajthatátlansága miatt az ügyvédség gyakorlatától fegyelmileg egyes ügyvédek felfüggesztve lettek, miként lehetne elhinni, hogy ezek az ügyvédi segély alapja javára a kötelező összeget befizetik ? Tessék csak a kamara számadását átnézni, a kiadásban a kamarai tisztviselők tiszteletdíjai képezik az egész kiadást, más címen alig vau 100 frt felvéve. Valószínű, hogy a segélyalap létesítésével újabb hivatalokra lesz szükség, természetes, újabb tiszteletdíjjal s mi lesz akkor, ezek viszik el az évi szaporulatot és a fizetni nem képes tagok helyett is a fizetőképesek fognak fizetni, ugy mint most a kamarai díjat, mert nálunk az a szokás, minél több a hátralék, annál nagyobb összeg lesz kivetve a fizetőkre. Az ügyvédeken most momentáu is kell segíteni. Törvényileg ki kellene mondani: a zugirászkodás és zugprókátorkodás tilos és ennek érvényt is kellene szerezni. Ki kell mondani, bíróságok és hatóságok minden beadványt, csak ha ügyvédi ellenjegyzéssel van ellátva, fogadhatnak el, kivéve a mai napon és törvényileg nem tiltott esetekben elfogadni akkor lehet, ha a benyújtó fél saját kezűleg irta és aláirta s okmányilag van kiállítva. Bíróság és hatóság előtt a fél helyett és nevében csak ügyvéd jelenhetik meg. Le kellene tenni természetes azon esetben az ügyvédi ellenszenvről; de ez, ugy látszik, a felsőbíróságnál is nehezen megy; mert a felsőbíróság maga szinte utalja és kitanítja arra a feleket, hogy ügyvédi képviseletre még tárgyalások alkalmával sincs szüksége. Az elsőbiróság elutasítja a felet, mert zugpróká13 oldalra terjed.