A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 9. szám - Új ügybeosztás a kir. igazságügyiminiszteriumnál

A J OÖ. 35 Ily körülmények között alpereseknek azon kifogása, hogy a felperesek az adásvevési szerződést kiállítása alkalmával alá nem irták s hogy [. r. felperes általuk beígért 200 frt vételár helyett utóbb 300 frtot követelt, alperesek fizetési kötelezettségét meg nem szünteti; mert a felperesek a B) alatti adásvevési szerződést, habár utóbb állítván ki s ezzel az alperesek részéről a vételári összeg tekintetében tett ajánlatot elfogadván, ezzel a szerződés teljesen létrejött s felperesek alperesektől az abból folyó kötelezettségek teljesítését követelni jogosítva vannak ; miért is alperes a keresetbe vett vételár stb. megfizetésére, egyúttal azonban felperesek az adásvételi jogügylet természetéből folyólag az alperesek részére a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okirat kiadására kötelezendők voltak, stb. A m. kir Curia ^1892. évi szept. 2. 8,791. sz.): A másodbiróság fentebbi keletű és számú Ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik. Ha a fuvarozás bizományos megrendelése folytán eszközöltetett, a fuvardíjak ;i bizományost és nem a megbízót terhelik. A fövarozási ügyletbe az átvevő csak akkor lép, lia az árúi és fuvarlevelet elfogadta. A szabadkai kir. törvényszék: A kir. törvényszék felperes céget keresetével elutasítja. Indokok: Felperes cég a tárgyalás során ismételve állította és bizonyította azt az alperes cég által tagadásba sem vett körülményt, hogy a kereseti követelés alapjául szolgáló két rendbeli fuvarozási ügyletet E. Gyulával, mint alperes cég bizományosával kötötte, minthogy pedig a bizományos által saját nevében másuak részére kötött kereskedelmi ügyletből a kereskedelmi törvény 868. §-a második pontja szerint jogosítva és kötelezve a bizományos lesz és minthogy felperes cég nem igazolta, hogy E. Gyula bizományos a megbízó alperes cég határozott kívánságához képest ennek nevében kötötte az ügyletet s minthogy ezeknél fogva feladónak E. Gyula és nem alperes cég tekintendő, felperes cégnek azon az alapon, hogy alperes cég bizományosától nyert felszólítás folytán teljesítette a fuvarozást, alperes cég ellen keresete nincsen. De nem állapitható meg alperes cég fizetési kötelezettsége a kereskedelmi törvény 408. §-a alapján sem, mert eltekintve attól, hogy a hivatkozott szakasz értelmében a feladó és fuvarozó között lítrejött fuvarozási ügyletbe az átvevő csak akkor lép be, ha az árút és a fuvarlevelet elfogadta, minthogy alperes cég tagadásával szemben felperes cég nem igazolta, hogy a D) alatti fuvarlevélben jelzett árút alperes cég tényleg átvette és a még most is felperes cég birtokában levő fuvarlevelet elfogadta, minthogy továbbá a Karvára fuvarozott árút felperes cég előadása szerint is H. Ernő vette át, felperes céget ebből az indokból is elutasítani kellett annál is inkább, mert a könyvkivonat által nyújtott felperesi bizonyíték a szakértőknek 1888. évi aug. 30-án felvett jegyzőkönyvben ad. 3. alatt foglalt véleménye által lerontatik és mert a felperes cég által válasziratában kinált két rendbeli főeskü nem lévén döntő körülményre szövegezve, azok elfogadásának elmulasztásából alperes cég beismerőnek nem tekinthető. A szegedi kir. itélő tábla: A kir. törvényszék Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Helyben kellett hagyni a királyi törvényszék Ítéletét annak indokai alapján és még azért is, mert a követelés alapjául fektetett könyvkivonat csak a jogcím és mennyiség tekintetében nyújt részbizonyitékot. Azon körülmény azonban, hogy a szóban lévő fuvarozást alperes vagy megbízottja rendelte meg, felperes által a könyvkivonat mellett külön bizonyítandó lett volna. E részben K. Lipót tanú vallomása csak arra nyújt támpontot, hogy a gabonaszállítási alperes bizományosa E. Gyula rendelte meg felperesnél, de arra nézve, hogy a bizományos alperes részéről olyan megbízást nyert volna, a mely őt, t. i. a bizományost a fuvarozási ügyletnek alperes nevében és alperes számlájára leendő megkötésére feljogosította, a nevezett tanúnak vallomása bizonyítékot nem szolgáltatott. Ez okokból tehát a könyvkivonat mellé a pótesküvel való kiegészítő bizonyítást alkalmazni nem lehetett. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A másodfokú bíróság ítélete a benne foglalt és az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokokon felül főleg azért hagyatott helyben: mert K. Lipót tanú nem tanusit alperes cég névszerint megnevezett valamely tagjainak világos és határozott oly nyilatkozatát, mely által E. Gyula, ki felperesnek saját előadása szerint alperes cégnek állandó bizományosa volt, arra nézve külön nyert volna meghatalmazást, hogy a kérdésben forgó fuvarozási ügyleteket nem ugy, mint bizományos, hanem mint alperes cégnek e végre külön meghatalmazottja, a céget közvetlenül kötelező hatálylyal felperessel megköthesse, sőt nevezett tanú egyáltalában meg sem nevezi alperes cégnek azon tagját, a ki E. Gyulának ily irányú meghatalmazást adott volna; mert a felperes által a válaszban alperesnek kinált főeskük sincsenek egyenesen és határozottan a jelzett külön meghatalmazás bizonyítására irányozva ; mert az, hogy felperes válaszában nem tagadta s igy hallgatag beismerte alperes az ellenbeszédben foglalt azon állításának valóságát, mely szerint felperes még 1886. évi ápr. 20-án szükségesnek tartotta táviratilag megkérdezni alperestől, hogy a fizetési kötelezettséget a kérdésben forgó fuvarozásokra nézve elvállalni hajlandó-e; továbbá, hogy ugyanazon hó végén alperes cég egyik tagja előtt abbeli aggályának adott kifejezést, hogy fuvardíj követelése E. Gyulánál veszélyeztetve lehet, épen ellenkezőleg arra vall, hogy a vitatott külön meghatalmazás E. Gyula részére megadva nem lett; mert ezekhez képest az E. Gyula által felperessel kötött fuvarozási szerződések alapján, felperes a kérdésben lévő fuvarozási díjnak megfizetését alperestől jogosan nem követelheti. E szerint további megoldás tárgyát az a kérdés képezi: vájjon a kereskedelmi törvény 408. § a alapján követelheti-e felperes a kérdéses fuvardíj összegnek megfizetését alperestől. Ezen kérdés hasonlóképen nemlegesen volt megoldandó azért : mert annak, hogy valamely küldemény tekintetében a fuvarlevélben megnevezett címzettre nézve ő vele e tekintetben kötött szerződés nélkül is és csupán a törvénynél, t. i. a kereskedelmi törvény 408. §-ánál fogva álljon be azon kötelezettség, hogy a küldeménynek fuvardíját megfizetni ő tartozzék, szükségképi előfeltételét — a felhívott §. értelmében — az képezi, hogy a küldeményről fuvarlevél kiállíttatott és hogy az abban megnevezett címzett nemcsak az árúküldeményt, hanem magát a fuvarlevelet is a fuvarozótól átvette legyen. Ez irányban azonban a per rendén elfogadható bizonyíték fel nem merült; mert az, hogy a szóban lévő küldemények egyikére nézve a fuvarlevelet alperes át nem vette, kétségtelen abból, hogy azt a jelen perhez felperes csatolta be D) alatt; a másik küldemény tekintetében pedig nemcsak azt nem mutatta ki felperes, hogy alperes a vonatkozó fuvarlevelet átvette volna, hanem a mennyiben K. Lipót nevű tanuja is, a ki egyébként tudomásának okát sem adja, a hozzá intézett kérdőpontok 9-ikére adott feleletében csak egy fuvarlevélről beszél, még csak azt sem mutatta ki felperes, hogy a másik küldeményről fuvarlevél egyáltalában kiállíttatott. Ezek szerint a kereskedelmi törvény 408. §. alkalmazhatásának előfeltételei teljesen hiányoznak. (1892. december 14-én, 1,568/891. v. sz.) A kiskorú kötötte terhes szerződés ennek, bár csak vélelmezett, utólagos jóváhagyása által érvényessé válik. A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az elsőbiróság ítéletében kifejtettek szerint bizonyítva van az a tény, hogy alperes a kereseti ingatlanokat az 1861. évi április hó 6. napján J. község tanácsa előtt felperesnek eladta. Igaz ugyan, hogy alperes az eladás idején még csak 23 éves volt és ez időben ingatlana felől nem birt szabad rendelkezési képességgel, mindazáltal ez maga a vételi ügylet érvénytelenségét a jelen esetben meg nem állapítja, mivel alperes eltűrvén felperesnek két évtizedet meghaladó birtoklását, mely a vételkor vette kezdetét, ez a körülmény arra az okszerű következtetésre vezet, hogy alperes a 23 éves korában létesített ügyletet nagykorúvá váltakor nem tartotta magára nézve hátrányosnak és az ügyletbe beleegyezett. Minthogy az utólagos beleegyezés által az ügylet eredeti hiánya pótoltatik, nem szenvedhet kétséget, hogy az alsóbiróságok helyesen határoztak a tekintetben, hogy alperest a vételügylet teljes foganatosításának, u. m. az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog bekeblezésének tűrésére kötelezték. (1892. december 1-én, 10,222/1891. sz.) Bűn-ügyekben. A polgári jog formáinak ravasznl és egyenes kárositási szándékkal felhasználása arra, hogy valaki tartozását vagy annak egy részét minden jog nélkül másnak vagyonával törlesztesse, csalást képez. Ha a lejárat előtt kifizetett és a váltóbirtokosnál hagyott váltó tovább forgattatik, ez a csalás tényálladékát megállapítja. A soproni kir. törvényszók csalás bűntettével vádolt R. Miksa elleni bűnvádi ügyben a következő végzést hozta : R. Miksa vádlott W. Ferenc kárára elkövetett a btk. 379. §-a alá eső s a btk. 380. §-a szerint minősülő csalás bűntette miatt vád alá helyeztetik. Indokok. W. Ferenc 1888. aug. hóban R. Miksa gépügynöktől 65 frtért egy szecskavágó gépet vásárolt s annak vételára fejében egy 65 frtról szóló váltót állított ki. W. Ferenc ezen tartozásából 33 frtot 1889. január 21-én R. Miksa kezeihez fizetett ki, a többi 32 frtot pedig 1889. nov. 13-án postán küldötte meg R. Miksának. Ennek dacára R. Miksa 1890. évi július hó 22-én levél utján arra szólította fel W. Ferencet, hogy az általa vásárolt szecskavágó vételárából még ki nem fizetett 32 frtot neki küldje meg. W. Ferenc azonban postai reclamatió utján igazolta azt,