A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 9. szám - Új ügybeosztás a kir. igazságügyiminiszteriumnál

JOGESETEK TÁRA EELSOBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklei a >Jog« 9. számához Budapest, 1893. február hó 26-án. Köztörvényi ügyekben. Teljes hitelt érdemlő magánokirattal szomi.cn az ezl hatályon Vhül helyetti szóbeli egyezség annak részéről bizonyítandó, ki az egyezségei vitatja. Beigazelág esetén a magánokirat hatályát veszti. A szilágycsehi kir. járásbíróság: 1891. szept. 25. 1,987.): Özv. Z. Grigáné és társai felpereseknek M. Andorné és társa alperesek ellen 160 frt töke s jár. iránti perében alpereseket kötelezi, hogy felpereseknek a kereseti 160 frt és jár. megfizessék stb. Alpereseket visszkeresetükkel elutasítja. Indokok: Alpereseknek az a védekezése, hogy az általuk különben felvettnek elismert kereseti 160 frt felett a felperesek jogelődével néh. Z. Grigával elsőrendű alperes férje M. Tódor által olyan egyezségre léptek, hogy Z. Griga a wprunder belvu kalalni« nevű dűlőben lévő földet még 4 évig használja és azzal a töke teljesen törlesztessék, figyelembe nem vehető, mert eltekintve attól, hogy Írásos kötelezvény ellenében szóbeli megállapodások meg nem állhatnak, ha a tanúvallomások szerinti egyezség meg is köttetett. 1S87. évben az az egyezség, mely különben is nem a kötvénvbeli adós alperesek, hanem azok egyikének férje és a felperesek jogelőde közt jött létre, megmásittatott az A) a. kötelezvénvre 1889. évi május 2-án irott záradék által, melyben a szerződés «az abban kitett feltételekkel* meghosszabbíttatott. Az ezen záradék tartalmának valódiságára felhívott E. Mihály tanú kihallgatását alperesek helyesen kifogásolták, de annak kihallgatása felesleges is, mert annak tartalma az ügyletben eljárt M. Tódornak sajátkezű aláírásával is igazolva van. Ezen okokból felpereseket a kereseti tőke s jár. megfizetésére kötelezni és minthogy a kötelezvénybeli kötelezettség fennállónak találtatott, őket a víszonkeresettel elutasítani kellett. A debreceni kir. itélö tábla 1S92. április 1-én, 5,228 ): Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s felpereseket keresetükkel elutasítja és 1. r. alperes viszonkeresete folytán felpereseket kötelezi, hogy az A) a. kötelezvényt alpereseknek adják ki. Indokok: A keresettel szemben 1. r. alperes azt adta elő, hogy megbízása folytán férje M. Tódor felperesek jogelődjének az időközben elhalt Z. Grigának a kereseti kölcsönösszeget vissza akarván fizetni, ez alkalommal oly szóbeli egyezség jött köztük létre, hoy a kamat fejében nevezett hitelező által addig használt ingatlan összesen öt évig, tehát 1891. évi március 19-ik napjáig továbbra is az ö birtokában marad s a kikötött határidő elteltéig élvezett jövedelem értéke által a kereseti követelés ösz»zes járulékaival együtt kiegyenlítést nyer. Elsőrendű alperesnek a meg nem jelent 2. r. alperesre is kiható ezt az előadását S. Vofalik s társai tanuk bizonyitoiták, sőt a tanuk egyike azt is igazolja, hogy a kérdéses egyezség létrejötte után 2. r. felperes mint az időközben elhalt Z. Griga egyik örököse az A. alatti kötelezvényt oly felhívással mutatta be 1. r alperes férjének, hogy arra az említett szóbeli egyezséget jegyezze fel s hogy az A) alatti okiraton eme felhívás folytán vezetett záradék kiállítása után M. Tódor aláírását nevezett mint egyik ügyleti lauu hitelesítette, nyilvánvaló tehát, hogy a kérdéses egyezség hatályon kívül nem helyeztetett, sőt az A) alatti okiratra vezetett záradék által a szóbeli egyezség hatályának írásbeli elismerése szándékoltatott. Minthogy pedig felperesek maguk se állították, hogy a tanuk által igazolt egyezség érvénye későbbi ügylet által megváltoztatva lett volna, minthogy továbbá az egyezségileg megállapított határidő a per folyama alatt 1891. március 19-én letelt és így az A) alatti okiraton alapuló követelés az egyezségileg szabályozott visszafizetés folytán elenyészett, minthogy végül az elenyészett követelésből kiállított A) alatti okirat I. r. alperesnek ugyanazon jogalapból eredő viszonkeresete folytán felperesek által alpereseknek visszaadandó: az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasítani és az A) alatti okirat visszaadására kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1892. december l6-án, 6,572.): A másodbíróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A közelebbi vérrokonnal, mint általános örökössel szemben oldalági öröklésnek csak abban a vagyonban van helye, mely az örökhagyóra az oldalági öröklést követelökkel közös törzsről háramlóit. A bizonyítási kötelezettség ez irányban a különös öröklést igénylöt terheli. A temesvári kir. törvényszék (1890. november 17-én 0,531.): Dr. Csurgai Soma ügyvéd által képviselt S. János s társíi felpereseknek Kisfaludy Kálmán ügyvéd által képviselt H. Zsuzsánna alperes ellen örökösödés iránti perében következőleg ítélt: Felperesek keresetének hely adatik, ennélfogva a néhai H. János és néhai kk. H. Eva hagyatékából azon 812 frt V/s kr. iránt, melyet örökhagyó kiskorúak édes anyjuk H. Magdolnától, ez utóbbi pedig nagynénjétől S. Margittól az A. alatti örökségátadó végzés szerint örökölt, felperesek törvényes örökösödési joga, valamint törvényes örökségi osztályrésze bíróilag elismertetik. H. .Magdolna alperes, mint néhai H. Jakabbal nemzett kiskorú H. Jakab, Mátyás és János t. és t. gyámja, köteleztetik felpereseknek 812 frt 1 '/2 kr. tőkét és járulékait megfizetni. Indokok: Elmarasztalandók voltak alperesek, mert a keresetlevélhez A. és F. alatt mellékelt okmányokat sem valódiság, sem alaki tekintetben kifogás alá nem vették. Az A. alatti örökség-átadási okmány által igazoltatott, hogy a kereset tárgyát képező vagyon, vagyis 812 frt l'/4 kr. öröklött vagyon a közös nagynéni özv. S. Margittól maradt végrendeleti örökség címén H. Magdolnára, tehát az S. ág vagyonát képezi. A keresethez B. és C. alatt csatolt és alperes részről nem kifogásolt hagyatéki leltár és tárgyalási jegyzőkönyv szerint H. Jakab kifejezetten elismerte, hogy nejétől hozomány címén 2,150 forintot átvett és ezen vagyonérték helyettesítéseként átadta kk. gyermekei H. János és Évának az ujbesenyői 121. sz. a. ház s egy egész telek harmadrészét. Mindezeknél fogva alpereseket a kereseti kérelemhez képest elmarasztalni kellett, A temesvári kir. itélő tábla (1891. nov. 16. 1,108): az elsöbiróság ítéletét a kereset főtárgyára vonatkozó részében helybenhagyja, a perköltségről rendelkező részében azonban azt megváltoztatja és a perköltséget a felek közt kölcsönösen megszűnt eti. Indokok: Törvényeink értelmében ág alatt mindazok a személyek értetnek, a kik egy személytől, mint közös törzstől származnak, ági vagyon pedig az, a mi az örökhagyó, az ő szülőitől vagy ezek ágától visszteher nélkül reá szállott. Minthogy a per adatai szerint kétségtelen, hogy a keresetbe vett 812 frt V/2 kr. H. Magdolna az ő édesanyjának S. Borbálának a nővérétől néh. S. Margittól, tehát az ő ágától örökölte, nyilvánvaló, hogy ez a vagyonérték az ági vagyon tekintete alá esik és mint ilyenben az ideigl. törv. szab. 10., 11. és,12. §§-ai értelmében H. Magdolna két gyermekének János és Évának végrendelet és leszármazott hátragyása nélkül történt elhunyta után a felperesek, mint oldalrokonok örökösödnek és minthogy kétségtelen az is, hogy ez a vagyon H. János és Éva után ezek apjára és utánna alperesekre szállott, ennélfogva helyesen ítélt az elsöbiróság, midőn az alperesek 812 frt P/2 krnak megfizetésére kötelezte. A perköltségről rendelkező részében az elsöbiróság ítéletét megváltoztatni és a perköltséget, a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett. A m. kir. Curia (1893. január 13. 3,157.): Mindkét alsóbíróság Ítélete megváltoztatik, felperesek keresetükkel elutasittatnak stb. Indokok: A közelebbi vérrokonnal, mint általános (universalisj örökössel szemben oldalági öröklésnek csak abban a vagyonban vagy értékben van helye, mely az örökhagyóra az oldalági öröklést követelőkkel közös törzsről háramlott, a bizonyítási kötelezettség a dolog természeténél fogva a különös (singularisj öröklést igénylőt terhelvén. Az ideigl. törv. szab. 10., ll. és 12. §§. rendelkezésein alapuló említett elvből kifolyólag tartoztak volna felperesek alperes tagadásával szemben bebizonyítani, hogy a keresetileg követelt örökség kiskorú H. Évára és Jánosra velük közös törzsről háramlott, e kötelezettségüknek azonban eleget nem tettek, sőt a közös törzset meg sem nevezték : ennélfogva keresetükkel elutasitandók voltak annál inkább : mert özv. S. Margit, a kereseti előadás szerint is, nem volt felperesek és kiskorú H. Éva és János közös törzse, hanem csak a peres felek jogelődeiknek, névszerint S. Józsefnek, S. Fülöpnek, S. Magdolnának és S. Borbálának a testvére : az arról S. Borbálára, erről H. Magdolnára és erről kiskorú H. Évára és Jánosra szállott érték tehát, tekintettel arra is, hogy a nevezett kiskorúakat apjuk túlélte, különös öröklés tárgyául szolgáiható vagyont nem képez. Ha a házasságon kivfili gyermek anyja annak idején tartásdíjat nem követel és gyermekét saját vagyonából maga tartotta, az atya többé nem kötelezhető arra, hogy a kereset beadásáig lejárt tartás egyenértékét az anya javára utólagosan egy összegben megtérítse. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1891. július 6. 66,090. sz. a.): Dr. Majthényi Nándor ügyvéd által képviselt G.