A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 7. szám - Csemegi Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről

AJÜÖ. VII. Fejezet. | Az ügyvédi meghatalmazás. 75. §. Azon ügyvédnek, ki valamely biróság vagy hatóság ! előtt más fél nevében ügyködik, meghatalmazással kell birnia és köteles minden beadványát sajátkezüleg ellenjegyezni. 76. §. Az ügyvédi meghatalmazás az ügyvédet feljogosítja mindazon intézkedések meglételére, melyek a reá bizott ügy rendes vételével és befejezésével egybekötvék; az ügyvéd által végzettek, Írottak, vagy élő szóval előadottak harmadik személyekre nézve ugy tekintetnek, mintha a megbízó fél maga tette volna, ha a jelenlevő fél azokat azonnal vissza nem vonja. Minden ügyvédi meghatalmazás egyszersmind kiterjed: a) a beperelt összeg és portárgyak átvételére és nyugtatványozására; b) helyettes megbízására : c) eskükinálásra, visszakinálásra, elfogadásra vagy az ellenfél eskületételére való beleegyezésre. Ha a fél az ügyvéd meghatalmazási jogkörét korlátozni akarja, azt a meghatalmazásban különösen ki kell tennie. 77. §. A helyettes ügyvédnek minden cselekvényeárt a helyettesítő felelős ; ha azonban a helyettesítés a fél előleges értesítésével és beleegyezésével történt, akkor a felelősség a megbízó féllel szemben közvetlenül a helyettesitett ügyvédet terheli. VIII. Fejezet. Az ügyvédek felelőssége. 78. §. Az ügyvédi kamarák és ügyvédek feletti főfelügyelet az igazságügyministert illeti, a ki az ügyvédi kamaráknak pontos és szabályszerű ügyvitele fölött őrködik, azt kiküldöttei által megvizsgáltatja s ki e részben a tapasztalt hiányok orvoslásáról gondoskodik. Az igazságügy általános érdekében, vagy egyenes szabályok esetében a jelen s következő szakaszokban foglalt szabályok szerint a visszaélések megvizsgálása és megtorlása iránt intézkedik; azonban bármely fegyelmi vétség megfenyitése csak a jelen törvényben szabályozott uton és módon eszközölhető. 79. §.* Ha az ügyvéd ellen a jelen törvény 50., 51. és 52. §-aiban felsorolt kötelességek megszegése miatt emeltetik panasz, ennek elbírálására azon ügyvédi kamara választmánya illetékes, a melynek panaszlott ügyvéd tagja. A pauasz két példányban adandó be, melynek másod példányán a panaszlott, a panaszos pedig felzeten 15 napon belül kitűzendő tárgyalásra a választmány elé idézendő. Ha a felek egyike vagy másika a kitűzött tárgyaláson m\g nem jelenik, a választmány a rendelkezésére álló adatok alapján hoz határozatot s marasztalás esetén a kötelezettség teljesítésére I 15 napnál hosszabbra nem terjedő határidőt enged. A tárgyalás szóbeli s reá a 69. §. intézkedései megfelelő alkalmazást nyernek. A választmány határozata ellen birtokon kivül felebbezésnek van helye. 80. §.* Ha a feleknek a kamara székhelyére való beidézése a felekre nézve aránytalan költséggel járna, a választmány a vizsgálat teljesítésével a kamara egyik tagját is megbízhatja, kinek eljárására nézve a jelen törvény 106., 107., 108., 109, 110. és lll §-aiban foglalt intézkedések megfelelően alkalmazandók. Ez esetben a választmány a beérkezett vizsgálati iratok alapján határoz ; ha azonban azt találná, hogy az ügy ez uton tisztába nem hozható, az első szakasz intézkedései értelmében megtartandó szóbeli tárgyalás alapján határoz. 81. §.* Ha a 79. és 80. §-ok szerint folyamatba tett eljárás alatt az tűnik ki, hogy az ügyvéd kötelességszegésében valamely bűntett, vétség vagy fegyelmi vétség jelenségei merülnek fel, ugy a választmány az ügyet megfelelő eljárás végett az illetékes bírósághoz teszi át. 82. §.* A biróság vagy hatóság a fél képviseletében előtte megjelenő ügyvédet 10—100 frtig terjedhető rendbüntetéssel sújthatja, ha a megjelent ügyvéd, üléseken vagy folyamatban levő tárgyaláson sértő kifejezéseket használ, vagy oly magaviseletet tanúsít, mely a rend és tisztesség követelményeibe ütközik. Ezen rendbüntetés ellen a bíróságoknál egyfokú, a közigazgatási hatóságoknál pedig a fennálló törvényeknek és rendeleteknek megfelelő fokozatos felebbvitelnek van helye. A jogereiűleg kiszabott bírságol a kiszabó biróság vagy hatóság hivatalból hajtja be s szolgáltatja azt az ügyvédi segélyalap javára az illető ügyvédi kamarának. Ha a sértés súlyosabb beszámítás alá esik, a rendbüntetésen felül az 1879 : XL. t.-c. 46. §-a alkalmazásának kizárásával a biróság vagy közigazgatási hatóság intézkedik a fegyelmi vagy bűnvádi eljárás megindítása iránt. 83. §.* Azon ügyvéd ellen, ki meghatalmazotti minőségében bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz intézett beadványában sértő kifejezéseket használ, az 1879: XL. t.-c. 46. §-a alkalmazásának kizárásával az illetékes ügyvédi kamara fegyelmi bírósága jár el. 84. §. Fegyelmi vétséget követ el azon ügyvéd : a) 2L ki hivatása szerinti kötelességeit, vagy a jelen törvény rendeleteit vétkesen, de nem azon bűnös célzatból szegi meg, hogy ez által magának vagy másnak illetéktelen hasznot szerezzen, vagy valakinek jogtalan kárt okozzon ; Belföld. Csemegi Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről. C s emegi Károly, curiai tanácselnök a »Magyar Jogászegyletében az ügyvédi kérdés fölött tartott vita befejezésével az ügyvédi szervezet kérdéséről nagy fontosságú zárbeszédben nyilvánította nézeteit. A beszéd főbb vonásaiban igy hangzik : . . . Szabadjon nekem, mint az ügyvédség gyakorlatában megőszült, az ügyvédség küzdelmeit átküzdött veteránnak — az egymást felváltott legkülönbözőbb és legellentétesebb szervezetek alatt nyert — mindig azonosnak és változatlannak bizonyult azon tapasztalati igazságot felhoznom: hogy csakis munkája nemességének és értékének valódisága, csakis jellemének törhetetlen becsületessége, csakis a társadalomban ezek által kivívott valódi és tartós bizalom — csakis azon ténynek általános elismerése, hogy az ügyvéd első sorban a jognak és igazságnak, nem pedig saját érdekének képviselője és áthatott védője, csakis egyedül ez képes tiszteletet kivívni az ügyvédségnek; csakis ezen tulajdonságok képesek a testületet emelni és fentartani azon niveau-n, a melyen az Európa müveit államaiban áll. De hozzátehetem egyúttal, hogy egyedül ezen tulajdonságok szerzették meg e boldogabb éghajlat ügyvédei részére azon tekintélyt, a mely az intézményt és férfiait Franciaországban, Angliában és a szabad Európában egyáltalán környezi. Higyjék meg nekem, a kinek már koromnál fogva is elég időm volt az ügyvédség történetébe mélyebben bepillantani és a ki ezen — törvénykezés és a joguralom történetére vonatkozólag elsőrendű kérdéssel különös előszeretettel is foglalkoztam — higyjék meg önök énnekem : hogy nincs oly ügyvédségi szervezet a világon és nincs is elme oly fényes, oly ragyogó, mely ily szervezetet kigondolhatna, nincs eshetőség oly termékeny és hathatós, mely az ügyvédség részére a társadalomtól tiszteletet és elismerést, az ügyvédek már említett tulajdonságai nélkül kieszközölni — mondjuk — kimesterkélni és fentartani képes lenne. Ezt a magyar ügyvédség már régtől fogva érezte s nem hiányoztak elődeink között jelesek, a kik az ügyvédek tnlajdonságai és kötelességei magas színvonalára mutatva, szóval és tettel e magaslatra törekvésnek ösztönzői, irányzói voltak. És én nem fojthatom el csudálkozásomat, hogy a magyar ügyvédség történetének e szép emlékeiről jeles értekezőink közül egyik sem szólott. Szabadjon tehát e tekintetben emlékeimet felfrissítene m. Deák Ferenc volt az, a ki a magyar ügyvédségről— »prokátorokról« — kicsinylő szavakban nyilatkozott konservativ szónokoknak felelve, nemes hévvel válaszolta: hogy »ezen tiszteletreméltó kar az, melynek alkotmányunk fentartását első sorban köszönhetjük, melynek alkotmányunk védelmeért adósai vagyunk*. A haza bölcsének e megtisztelő nyilatkozatát a legfényesebb traditio gyanánt kell megőriznünk s ha a francia barreau büszkeséggel mutat azok fényes névsorára, a kiket érdemük és értékük az ügyvédi hivatásból a kancellárságra vagy más egyházi vagy állami magas functiókra emelt: ugy a magyar ügyvédi kar nagy értékének és nagy súlyának a franciához méltó elismerését találhatja nagy Deák Ferencünknek azon minden más dicsőséget túlszárnyaló elismerésében: hogy a vészek és viharok közepette alkotmányunk az ügyvédekben találta védelmét, oltalmát — és fentartóját. Habár nagy hazánkfiának e megtisztelő nyilatkozata főleg a multakat illeti s habár a babér, a melylyel a jelenkor az érte küzdött férfiak emlékének adózik, csakis ezeket illeti meg: de az elhalt kitűnőségek tiszteletében van egy nagy értékű erkölcsi tanítás is, mely mint lángoszlop a múltból a jövőbe világit s a követendő ösvény irányát — messze távolságra és egy hosszú időre kijelöli. Értékes — korához képest nagyon becses azon munkálat is, melyet ifj. P al u g y a y Imre 1841-ben »Ügyvédek« címén irt s melyben az ügyvédségnek az egész művelt Európában fennálló különféle szervezeteit s az ezek körül felmerült controvers kérdéseket, alapossággal és helyes felismeréssel fejtegetve: a hazai ügyvédi karnak testületi szervezete és a szabad ügyvédség fentartása mellett bensöleg és lelkesedéssel érvel. Fényesek és hervadhatlanok a még ma is fáradhatlan munkatársunk és kiváló jogtudósunk Tóth Lőrinc barátomnak az ügyvédi hivatás emelése körül már a negyvenes években szerzett érdemei, a kinek — hogy egyebet ne említsek — »Ügyvédi állapotok* című dolgozatát azon kornak legjelesebb jogászati müvei közé kell sorozni. Vannak tehát a magyar ügyvédségnek a szervezet kérdésében is traditiói, melyeket nem szabad, elfelednünk, sőt a melyekhez való csatlakozásban s melyeknek fejlesztésébeu lehet feltalálni főleg ama varázserőt, mely a multat a jelennel összekötve, törekvéseinknek a históriai erőt, a társadalomban gyökerei és ez által consistentiát biztosit. Visszatérve tagtársunk felolvasására, azon teljes elismerés kifejezése mellett, melyet annak becses tartalma megérdemel, nem fojthatom el azon megjegyzésemet: hogy midőn az ügyvédi hivatásnak jogfejlesztői, jogalkotói hatását oly élénken és annyi előszeretettel ecseteli: a hivatás tulajdonképeni rendeltetését, létezésének legfőbb, talán egyedüli indokát, az ügyvédség specificus feladatát, annak jogvédői feladatát csaknem teljesen mellőzi.