A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 6. szám - Általános jogsegélyző-egyesület - Az anthropologiai iskola tételei

A J K határozat szövege az I. polgári tanácsnak a mai napon tartott ülésében hitelesíttetett. F. hitelesítési jegyzőkönyv az 1,982/92. oln. szára alatt nyert elintézést. Kassa, 1892. december 27. Közkereseti társaság tagjainak gyűlése valamelyik társuk kizárását (Minek akarata ellenére el nem határozhatja, hanem a kizárnia* csak a bíróság előtt keresettel követelhető a a cégjegyzékben a kizáratás kitüntetése csak jogérvényes ítélet alapján kérhető. (Keresk. törv. 100., 10 5. és 104. §-ai.) A marosvásárhelyi kir. törvényszék mint kereskedelmi biróság : Az első szászrégeni tutajkereskedö-társulat részéről beadott jeleutés folytán J. Gergely, mint a társas üzletnek többé már nem tagja a társas cégjegyzék [. k. 37. lapján kitöröltetik a tagok névsorából s társulati tagságának megszűnése feljegveztetik. (1891. január 26-án, 1891. évi 505. sz.) A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: A felfolyamodásnak hely adatik s J. Gergely nevének a cégjegyzékbe bevezetett közkereseti társulati tagok sorából leendő kitörlése iránti kérés elutasittatik. Indokok: Az első szászrégeni tutajkereskedő-társulat közkereseti társaság az 1891. január 17-én, 505. sz. a. beadott s a K. T. 100. illetve 67. §-a által előirt alakiságoknak különben sem megfelelő kérésében azon alapon kérte f. Gergely társtagnak a keresk. cégjegyzékbe bevezetett közkereseti társasági tagok sorából leendő kitörlését, mivel nevezett a társaság közgyűlése által e társasági szerződés 6. és 8. pontjában körülirt hatáskör alapján a társaságból kizáratott volna; miutáu azonban a keresk. törvény által a közkereseti társaságok szervezetében oly »közgyülés«, mely a tagok jogai felett érvényes határozatot hozhatna, nincs elismerve, a társaságok pedig eltekintve az üzletvezetéstől, mely az id. törv. 77. §-a szerint egy vagy több társasági tagra ruházható, máskülönben csak közös megegyezés alapján járhatnak el s egyenlő joggal bírnak és ennélfogva egy részük valamelyik társuk kizáratását ennek akarata ellenére érvényesen el nem határozhatja, hanem az illető tag kizárását a K. T. 100. és 103. §-aira tekintettel csak bíróság előtt keresettel kérheti s csak a kizáratás jogérvényes kimondása után kérheti ennek a K. T. 109. §-a értelmében a cégjegyzékben leendő kitüntetését, az emiitett közkereseti társaság »közgvülésének« a kérdésben hivatkozott határozata joghatálvlyal nem bírhat s annak alapján J. Gergely társasági tag kizáratásának a cégjegyzékben leendő kitüntetését pereukivüli kérés folytán elrendelni nem lehet. Ennélfogva a kirtörvényszék határozatának megváltoztatása mellett J. Gergely kizáratásának a cégjegyzékben kitüntetése iránt beadott kérés elutasítandó s nevezett társaság a ker. elj. 41. §-a értelmében a felfolvamodási költségekben elmarasztalandó volt. (1891. évi jun. 23-án, 1891. évi 272. sz.) A m. kir. Curla: A másodbiróság végzése iudokainál fogva helybenhagyatik. (1892. évi november 2-án, 1,410. v. sz.) A váltótörvény 102. S-ának az az intézkedése, hogv az óvatnia- annak, kinél az óvás felveendő, üzleti helyiségén vagy lakásán kivül fekvő más helyen csak az érdekeltek beleegyezésével eszközölhető, nem nyerhet oly értelmezést, hogy az „érdekeltek" kifejezés alatt valamennyi váltókötelezett értendő, hanem elegendő az oratolásban résztvevő személyeknek, t. i. az ovatoltató váltóbirtokosnak és annak a beleegyezése, kinél az ovatolás teljesítendő. Az óvás felvételi cselekmény befejezést nyert az által, hogy az ovatoló személy azon időben, a mikor az óvási cselekmény a váltótörvény 109. §. intézkedéséhez képest teljesítendő, a telepes üzleti helyiségénél megjelenvén, ennek ajtaját zárva találta s azt az óváslevélben megállapította. (M. kir. Curia 1892. okt. 5, 1,276. sz.) A követelési alapnak jogi minősítése a bíróság hatásköréhez tartozik. A csődbe jutott közadós, niinl váltótelepesnek küldött váltóösszeget a csődtömeg kiadni köteles. (A m. kir. Curia 1892. évi máj. 31, 916/891. sz.) A szolgálati szerződésnek az a kikötése, a melylyel az alkalmazott eltiltatik attól, hogy a szolgálati viszonynak megszűnte után is még egy évi időtartamon belül a főnök üzletével hasonló üzlettel ne foglalkozzék, nem képezi az iparszabadságnak olyan megszorítását, mely magát a közérdeket is sérthetné, e szerint az ezen tilalom áthágásának következményeire nézve felek közölt létrejött megállapodás is érvényesnek tartandó. (M. kir. Curia 1892. évi okt. 27, 1,430. sz.) Bün-ügyekben. A nagyobb f'okii ittasság rendszerint kizárja a praemeditatiót. — Ha ilykép a praeineditatio kizárásával ölés és rablás követtelik el, a btk. 349. §-ának utolsó bekezdése alkalmazandó. — Húszonnégyéves kor nem vétetik mint ..fiatal kor" enyhítőül. — A büntetési tétel maximumának alkalmazása. OG. 23 Bűnpártolás. — A rablásos ölés feljelentésének elmulasztása a btk. alapján nem büntethető. A m. kir. Curia (1892. nov. 8. 8,782. sz. a.): I. V. József l. r. vádlottat illetőleg: az elsőfokú bíróság ítéletének indokaiban a bűnvádi eljárás adatainak megfelelőleg foglalt tényállás szerint nevezett vádlott 1891. május 17-én este 7 óra körül, a nagykanizsai K.-féle korcsmában az ő és L. Gábor társaságában ott mulatott S. József megölését s a nála látott 30 frt 20 krnyi pénzének elvételét elhatározván, társainak otthagyásával H.-Sz.Miklósra eltávozott, a hol ugyanazon este lU —11 óra között a hazatérőben volt S. Józsefet, egy a kerítésből kihúzott akáczfa karóval hátulról fejének baloldalára irányított erős ütéssel leterítette s erre tovább folytatott ütésekkel és a karó hegyes végével tett szúrásokkal, a szakértői vélemény szerint az általa megtámadott s bántalmazott S. Józsefnek halálát okozta; ezután pedig az áldozatának mellénye zsebében keresett pénzösszeget meg nem találván, annak lábairól a csizmákat lehúzta s a közelben elrejtette. A kiderített tényállásból, de magának a nevezett vádlottnak vallomásából is megállapítható, hogy ez S. József megölése előtt, az ennél volt s illetőleg a nála levőnek hitt pénz elvételét és eltulajdonítását határozta el, sőt hogy eltekintve a vádlott által a cselekménye indokául felhozott boszútól: a bűntett véghezvitelének indokát épen a S.-nál létezett pénznek eltulajdonítása képezte. Tekintve, hogy ezen tényállás szerint vádlott idegen ingó dolognak S. József megölésével foganatosítandó elvételét és eltulajdonítását határozta el és azt ekként — tehát erőszakkal tényleg el is tulajdonította; tekintve, hogy a vádbeli cselekmény, minthogy abban az alább következő indokoknál fogva a gyilkosság bűntettének elhatározó ismérve nem volt megállapítható: a szándékos emberölésnek a btk. 349. §. végső pontjában a rablással összefoglalt esetét valósította meg ; tekintve ugyanis, hogy a cselekmény gyilkosságnak nem volt minősíthető, mert habár téves az elsőfokú biróság ítélete indokaiban felhozott azon feltevés, hogy a gyilkosság az által lenne kizárva, mert vádlott és az általa megölt között ellenséges viszony létezése nem volt megállapítható, illetőleg hogy mindketten az utolsó időig jó viszonyban voltak egymással, minthogy valamely bűntettnek belső rugói, az elhatározás psychikai tényezői, — indokai, még akkor is, ha egy vagy több külső jelenség, egy vagy több a külvilágban észlelhető adat, több vagy kevesebb világosságot vet is a lelket mozgató elemekre — a léleknek állapotára maga az elhatározást hajtó, a megállapodást eredményező valódi indok, mint az ember belsejében működő, más ember előtt elrejtett, külérzékkel hozzá nem férhető ideális elem, rendszerint homályban marad más egyénnek, tehát a birónak is vizsgálata előtt, ugy, hogy e kérdésben legtöbbnyire csak kétes sejtelem, többé-kevésbé önkényes feltevés és bizonytalan összefoglalás, tehát a criminalistikában nemcsak teljesen értéktelen, hanem már »a priork feltétlenül veszélyes elemek képeznék a meghatározásra irányzott kutatás eredményét; tekintve, hogy habár a kiemelt feltevés, mint a látszatnál egyében alig alapulható eszme a bűntett minősítésénél számításba nem jöhet és habár ellenében azon a büntető jogászaiban, különösen pedig épen az élet elleni bűntetteknél régen ismeretes az ezen nemű bűntettek egyik legsúlyosabb faját megállapítható némely, a btk.-ben ma is külön büntetési tétel alá vett azon eset, »ha az emberölés csupán gonoszságból«, tehát minden egyéb indok nélkül csakis a léleknek romlottsága következtében követ tetik el, mint az életben többször előforduló tényleges alakulat létezése, a cselekmény indoka megállapításának szükségessége ellen a legkétségtelenebb cáfolatot képezi, ámbár tehát a bűntett indoka, eltekintve az esetektől, a melyekben valamely cselekmény »célja« s ennek a btk. külön rendelkezése szerint kifejezetten ismérvül van megállapítva, a cselekmény minősítésénél semmi értékkel nem bir s ennélfogva az elsőfokú biróság által a gyilkosság kizárása mellett felhozott fentebb kiemelt indok — mint a kizárást épcnséggel nem indokoló — valódisága esetében is teljesen közönyös körülmény a jelen esetben is mellőzendő volt; tekintve mindazonáltal, hogy azon majd négy órai időköz dacára, mely a jelen esetben a közt, hogy vádlottban S. József megölésének és kifosztásának gondolata megfogamzott és a közt, mig ezen akaratát megvalósította, mely idő alatt tehát a forralt bűntettet kellően megfontolhatta, a bűnvádi eljárás adai azt bizonyítják, hogy vádlott ezen egész idő alatt, ha nem is teljesen részeg, de kétségtelenül ittas állapotban volt, a mint ez Nagy-Kanizsán létezése idejére nézve, a hol a véres gondolat agyában megfogamzott, valamint később H.-Szent-Miklósra érkezése idejére vonatkozólag tanuk által bizonyítva van; tekintve, hogy az ittasság azon foka, a milyen I. r. vádlotton a bűntett elkövetését röviddel megelőzött időben észleltetett, nem zavarja ugyan meg az illetőnek felismerő tehetségét s nem szünteti meg akarata és cselekedete közt a tudat által irányzott és fentartott eszmei kapcsolatot, — a minthogy a jelen esetben vádlott H.-Szent-Miklósra érkezte után — munkaadója által az előző napon reá bízott feladatra hiven és tisztán visszaemlékezett és a meghagyást pontosan teljesitette is, de minden-