A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 7. szám - Az ügryvédhez az ügyfél által intézett leveleknek utóbbi által erőszakkal való elvétele minek minősíthető?

26 A J O Gr. A per kicsomózása körüli költségek, mint a pernek folyománya, a per költségeiben marasztalt pervesztes félnek terhére esnek. (A bpesti kir. it. tábla 1891. dec. 2. 5,708. sz.) Kereskedelmi, csőd" és váltó-ügyekben. Ha valamely társas cég mellé a cég- egyik tagja nejének hozománya volt bejegyezve és habár a társas cég törlésével annak egyik tagja azután egyéni cégét jegyezteti be, a bejegyzett hozomány nem jegyezhető be az egyéni cég mellé, mert a társas cég törlésével a hozomány bejegyzése is törlendő. A mármarosszigeti kir. törvényszék (1891. február 21-én 1,999): O. Imre és P. Ferencznek a cégtörlése és ez utóbbinak a cégbejegyzése iránti kérvéDyi ügyében következő végzést hozott: Az O. Imre és P. Ferencz közös kérvénye alapján az O. és P. cég alatt fennállott, a társas cégnek 4. lapjára bejegyzett közkereseti társaságnak megszűnte és a P. Ferencz neve alatt fennálló vas- és füszerkereskedés cége az egyéni cégek jegyzékébe bejegyeztetik, folyamodó P. Ferencz egyúttal értesíttetik, hogy a P. Margit javára az O. és P. cégre bejegyzett 4,000 frt, a mennyiben ezen cég megszűnt, a P. Ferencz cég alatt fennálló üzletre a kereskedelmi törvény 552. és a csődtörvény 267. §-ai értelmében ezen utóbb emiitett cégre be nem jegyezhető stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1891. július 2-án 2,473): Az első biróság végzésének nem neheztelt része érintetlenül marad, felfolyamodással megtámadott az a része pedig, melylyel a 4000 frt női hozomány bejegyzése megtagadtatott, megváltoztatik és az »0. és P.« cégre bejegyzett 4,000 frt női hozománynak a P. Ferencz cégre való átjegyzése elrendeltetik és a kir. törvényszék további szabályszerű eljárásra utasittatik, mert a 4,000 frt női hozomány az O. és P. cégre az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 552. §-a alapján leit bejegyezve, a cég megváltoztatása pedig ezen, a cég megváltoztatása előtt keletkezett kötelezettségre, mely az üzlettel együtt ruháztatott át P. Ferenczre, befolyással nincsen stb. A ni. kir. Curia (1891. január 8-án 1,347): A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőfokú biróság végzése hagyatik helyben. Ennek folytán az eljáró kir. törvényszék utasittatik, hogy a kereskedelmi egyéni cégjegyzék 396 lapján P. Ferencz cégénél 397/2 sz. a. a 8-ik rovatban a felhívott másod bírósági határozat, alapján foganatosított bejegyzést törölje s a törlést a jelen határozatra hivatkozással a cégjegyzék idézett lapján szabályszerűség jegyezze be stb. Indokok: A társas cég, melyre az egyik cégtag nejének hozománya a keresk. törvény életbeléptetése alkalmával ennek a törvénynek 552. §-ában foglalt rendelkezésénél fogva az uj cégjegyzékbe bejegyeztetett, ugyanazon társas cég tagjainak az 1891.évi 1,999. számú beadványhoz A. alatt csatolt közjegyzőileg hitelesített nyilatkozata s kérelme alapján a cégjegyzékből töröltetvén, ez által az a társas cég a reá vonatkozó összes bejegyzésekkel együtt jogilag megszűnt; ezen cég kitörlése által tehát hatályát vesztette az a jogelőny is, melyet az 1881 : XVII. t.-cikkbe foglalt csődtörvény 267. §. második bekezdése a korábbi törvények alapján bejegyezve volt női hozománynak nyújtott. Minthogy P. Ferencz a 1,999/891. számú beadványában a saját »P. Ferencz« egyéni cégének a bejegyeztetését kérte: az eljáró kir. törvényszék a csődtörv. 267. §. első bekezdése alapján helyesen tagadta meg a női hozománynak ezen, a fennállott társas cégtől teljesen különböző uj cégnél kért bejegyeztetését stb. A fuvarlevelekre vezetett és feladótól eredőknek tekintendő nyilatkozatokból, melyek szerint feladó kifejezetten beleegyezett abba, hogy az árúk a lehető felrakásig a vasútállomáson helyeztessenek el, határozottan azt kell következtetni, hogy a szóban levő árúk egyelőre és a lehető felrakásig csak megőrzés végett vétettek át a vasút által, mihez képest a vasút a megőrzés kötelezettségén felül csakis azt vállalta magára, hogy a rendes szállító gondosságával a szállítás útjában álló akadályt (a kocsihiányt) lehetőleg elhárítani és így az árút mielőbb útnak indítani fogja. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság (1890. május 27. 1,662.): Dr. Bihari Mór ügyvéd által képviselt N. és L. felperesnek a magyar kir, államvasutak alperes ellen 154 frt 95 kr. s járulék iránti perében alperest keresetével elutasítja, a perköltségeket azonban kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Felperes 5 rendbeli buzaszállitmányt adott át alperesnek fuvarozás végett s minthogy a szállítmány nem érkezett meg az üzletszabályzat 57. §-ában előirt idő alatt, követeli felperes alperestől a késedelmes szállítás miatt a kereseti összeget. Alperes elismeri, hogy az árú a fuvarlevelek bélyegezésélől és igy a szállítási szerződés megkötésétől számított és kikötött idő alatt rendeltetési helyére meg nem érkezett, azonban erre jogosítottnak tartja magát feladó által a fuvarlevélre irt nyilatkozata által, mely szerint a küldemény lehető berakásig raktáron maradhat. Az üzletszabályzat 55. §-a szerint a vaspálya nem köteles az árúkat szállítás végett átvenni mindaddig, mig azok szállítása meg nem történhetik, nevezetesen akkor sem, ha a vaspálya szabályszerű szállítási eszközei a kivánt szállításra nem elégségesek. Köztudomású dolog, hogy őszszel a tömeges tennényszállitás* a szállítási eszközök nem elégségesek s minthogy felperes bizottai, kik az árúkat feladták, kik ilyeneknek tekintend. fuvarleveleken olvasható nyilatkozatok tételére feljogosította veendők s mert az által, hogy alperes a fuvarlevelet lebélyej s a feladó vevényt kiállította s igy a szerződést megkötötte, mondott le azon jogokról, hogy a szállítást csak akkor kezdi ha elégséges szállítási eszközökkel rendelkezik s végre meri peres még csak valószínűvé sem teszi, hogy a feltételes kése( szállításból bármely kára támadt, ez okból keresetével eli tandó, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891. január 8. 5,013.) első biróság Ítéletét megváltoztatja s alperest a kereseti 15 95 kr. tőkének s járulék megfizetésére kötelezi, stb. Indokok: Nem jöhetett figyelembe alperesnek az fogása, hogy ö a keresetben 1—5 tételek alatt felsorolt l szállítmányokat 1888. évi október 25., 26. és 29. napjain cs megőrzés (lehető berakásig raktározás) végett vette át, meri a perhez csatolt fuvarlevelekből kétségtelen, hogy a feladást peres megbízásából eszközlő s igy a dolog természeténél f az árú feladásával rendszerint járó minden jogcselekményre peres nevében feljogosítottnak tekintendő egyének beleegyezés adták volna abba, hogy az árú a lehető berakásig raktár maradjon s bár a fuvarozási szerződésnek alperessel megköti felperes részéről feljogosított személyekuek ez a nyilatkozata perest kétségtelenül kötelezi, ez a nyilatkozat hatályát vesz az által, hogy a csatolt fuvarlevelek még az árú átadási napján a felvételi állomás felvételi bélyegével elláttattak s a fe vevények kiállíttattak, mert az alperesre nézve kötelező vasúti ü szabályzat 49. §-a szerint a felvételi bélyeggel való megjelölésidőp jától fogva a szállítási szerződés megkötöttnek s az árú átadót tekintetik s az 55. §. második bekezdése szerint abban az esetbe ha az árú a lehető berakásig megőrzés végett vétetett át, a felv bélyeg a fuvarlevélre csak akkor nyomatik, ha az árú felra lehetővé vált, alperes tehát a bélyegnek a fuvarlevelekre nyon és a feladó vevények kiállítása által kifejezést adott annak, 1 a felrakás akadálya megszűnt s az árút szállítás végett átvet ugyanazért és tekintettel arra, hogy alperes azt, hogy a bél nek a fuvarlevelekre nyomásával és a feladó vevények kiállítás egyidejűleg vagy ennek megtörténte után oly megállapod lépett volna felperessel, hogy az emiitett tények dacára i: árú egyelőre csak megőrzés végett maradjon alperesnél, bizonyította; a fuvarlevelekre vezetett s a fentebb idézett ny kozat hatálya pedig a teutebbiek szerint a lebélyegzésnek pontjától megszűnt: tartozott volna alperes az üzletszabál 57. §-a szerint a lebélyegzést követő éjféltől számítandó s a í idézett §-ban meghatározott határidő alatt az árút rendelte helyére szállítani. Minthogy azonban alperes maga sem v kétségbe, de a fuvarlevelekből is kitűnik, hogy az árúk 8 na is nagyobb késedelemmel érkeztek meg: azt pedig, bo< késedelmet a rendes szállítási gyorsaság mellett sem hárití el, alperes felperes tagadásával szemben egyáltalán nem t nyitotta : az üzletszabályzat 70. §-a értelmében felperes a né' hogy a késedelem által okozott kárát igazolni tartoznék, jogo: van alperestől kártérítés fejében a szállítási díj felének vis fizetését követelni, ennek összege pedig, a mint ez a fuvarlev és a feladói vevényekből is kitűnik, a kereseti összegnek meg. Az előadottak alapján az első biróság Ítéletének megvá tatásával alperest a kereseti tőke és járulék fizetésére kötél kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. január 21-én 289.): A má, fokú biróság Ítélete megváltoztatik és az első fokú biróság itt hagyatik helyben, stb. Indokok: A mindkét félre kötelező vasúti üzletszabál 49. §-a szerint a fuvarleveleknek a felvételi bélyegzéssel valc látása és illetőleg a feladási vevények kiállítása és átadása pontjától fogva a szállítási szerződés megkötöttnek és szállita árú átadottnak tekintetik ugyan, sőt a szabályzat 55. §-ának bekezdése értelmében abban az esetben is, ha az árú a le felrakásig megőrzés végett vétetett át, a felvételi bélyeg a fi levelekre csak akkor nyomatik, ha az árúnak a vasúti kocs való berakása lehetővé vált: mégis a fenforgó esetben az ü szabályzat ezen rendelkezései irányadókul el nem fogadhatók Ugyanis a fuvarlevelekre vezetett és a másodfokú birc által e részben helyesen kifejtett indokok szerint felperestől erei nek tekintendő nyilatkozatokból, melyek szerint felperes, illet megbízottjai kifejezetten beleegyeztek abba, hogy az árú a lel felrakásig a vasútállomáson helyeztessenek el, határozottan kell következtetni, hogy a szóban levő árúk egyelőre és a lel felrakásig csak megőrzés végett vétettek át alperes által, m képest alperes a megőrzés kötelezettségén felül csakis azt vál magára, hogy a rendes szállító gondosságával a szállítás utjá álló akadályt (a kocsihiányt) lehetőleg elhárítani és igy az mielőbb útnak indítani fogja. Ha tehát ezzel szemben felperes azt állítja, hogy az ug' csak az átvétel napján eszközölt felvételi bélyegzés nem a ri őrzés végett történt érintett átvétellel egyidejűleg, hanem kési időpontban történt: ezt az állítását bizonyítani ő volt köt< de nem bizonyította azt sem, hogy a felvételi bélyegzés na már a felrakás emiitett akadálya tényleg megszűnt.