A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 7. szám - Jogi államvizsgálataink reformja. 2. [r.]

50 A .» OGk elégedetlenek, a sorsával elégedetlen munkásban pedig sem a munkakedv, sem a kötelességérzet nem fokozódik; minélfogva oly módozatokról kell gondoskodni, hogy azoknak, kik arra érdemesek, jogos igényeik, habár részben is, kielégíttessenek. Van azonban a javaslatnak olyan része is, mely teljes megnyugtatásunkra szolgál. Az 5-ik §. ugyanis elvül az állítja fel, bog)' a kinevezéseknél szakképzettség, érdemesség és alkalmazhatóság fog dönteni. Ha ezen kijelentés ténynyé válik és az előléptetéseknél a szakképzettség és a valódi érdem lesz az irányadó, akkor a részrehajlatlan igazság érvényesülésének tudata az állami tisztviselőket önképzésre, munkára és tevékenységre egyiránt serkenteni fogja. Es a munkásság s kötelesség hü teljesítésének verseny terén kiérdemelt pályabér, sokkal inkább megnyugtatja és boldogitandja az állam szellemi munkásait, mint az egyes rangosztályokban megállapított fizetés fokonkénti elnyerhetés vágya. Mert az igazságos törvénybe vetett erős hit és abból származó elégültség nyújtja a fizetés legjobb pótlékát. Jogi államvizsgálataink reformja. Irta: Dr. HORVÁTH ODON, dékántanár az eperjesi jogakadémián. II. Az értekezlet tárgyalásainak alapjául szolgált s a vallásés közoktatásügyi ministerium által kidolgozott »Vázlat«-nak első pontja azt foglalta magában, hogy: »A jogtudorság minősítő hatása megszűnik s ezentúl pusztán tudományos foko zatot képez«. Annak dacára, hogy az államvizsgálatok rendszerében szükséges reformoknak az alapját tulajdonképen ez az elv képezi, s hogy — a mint az előbbiekben láttuk — ennek az elvnek kiindulási pontul való elfogadására nézve már országgyűlésünk képviselőházában is határozott nyilatkozatok történtek, az értekezletnek elnöke, a tárgyalásokat megnyitó tartalomdús beszédében kijelentette, hogy nem tartja kívánatosnak azt, miszerint a megvitatás alól kivonassék az a kérdés : hogy vájjon a tudori szigorlatok minősítő jellegének továbbra való fentartása helyes-e vagy nem ? sőt épen ezt a kérdést tűzte ki a vita folyamára nézve elsőnek. Es csakugyan a vita e kérdés tekintetében volt a legélénkebb s mondhatnám: az általános vita nagyobbrészt e körül, mint főkérdés körül forgott. Az értekezlet minden egyes tagja tisztában volt azzal, hogy a tudományos színvonalnak az alábbszállitása nem csak nem kívánatos, de határozottan meg sem engedhető — mégis az értekezletnek a tagjai csaknem általában abban a nézetben voltak, hogy a kötelező doktorátusok továbbra való fentartása nem óhajtandó és pedig azért, mert minden vizsgálatnak a színvonala mindig a szerint az átlagos készültség szerint emelkedik, vagy száll alá, a melylyel a vizsgálatra jelentkezők birnak, — ez az átlagos készültség pedig a szigorlatok tekintetében nem mondható kielégítőnek, minek következtében, — mint az értekezleten is hangsúlyozva lett, — a szigorlatok kötelező voltának behozatala nem emelte oly mértékben a tudományos szinvonalt, mint a mily mértékben csökkentette magoknak a szigorlatoknak a színvonalát. A jogtudori szigorlatokra jelentkezők készültsége tekintetében a mult tanévre vonatkozó ministeri jelentésnek statistikai adatai a következő képet tárják elénk: Budapesten: első jogtudományi szigor, volt: 320 elfogadva: 186 = 58-1% második » » » 287 » 192 = 66'8» harmadik* » » 306 130 = 42 4 » pót- » » 259 •> 225=86-8 » államtud. után jogt. >> » 9 » 9 = 100'» összesen volt: 1,181 elfogadva: 742 = 62-8% Kolozsvárott : első jogtudományi szigor, volt: 79 elfogadva második •> harmadik » pót- » államtud. után jogt. 35 37 47 4 40 = 50-6% 28 = 80- » 27 = 72-9 » 43 = 91-5 » 2 = 50- » összesen volt: 202 elfogadva: 140 = 69'3% Ha ehhez hozzáadjuk azt. hogy a jelentkezettek közül együttvéve csak 33-an, tehát a jelentkezőknek csupán 2-4n ,,-ja ]ett kitüntetéssel képesítve, lehetetlen, hogy meg ne lepjenek bennünket a készültség tekintetében észlelhető ez igen kedvezőtlen adatok. A készültség ki nem elégítő voltát igazolja különben az a körülmény is, a mire az értekezleten szinten hivatkozás történt, hogy a szigorlatok kötelező voltának behozatala óta az ügyvédi viz-gálatok eredménye nem vált jelentékenyen kedvezőbbé, sőt nem egyszer előfordul annak az esete, hogy a doktorátuson keresztül ment ifjú az ügyvédi vagy a gyakorlati birói vizsgálatokon az egyszerűbb elméleti kérdésekre se képes kielégitőleg megfelelni. Kétségtelenül figyelembe volt veendő az a körülmény is, hogy a birói pályára lépőktől a jogtudori szigorlatnak kötelező letételét a törvény nem kívánja meg, sőt országgyűlésünk képviselőháza nyilatkozott is arra nézve, hogy ezt megkívánni nem is tartja szükségesnek. Már pedig régen túlhaladott álláspont az, a mely az ügyvédek és a birák képesítését különbözően tartja megállapitandónak és pedig épen olyan módon, hogy a bírótól kíván alacsonyabb fokú képesítést, csökkentvén ez által a birói karnak tudományos tekintélyét az ügyvédi karéval szemben és űrt vonva a két kar közé, melynek pedig közös erővel, vállvetve, egymást kölcsönösen megbecsülve és támogatva kellene eljárni az igazságszolgáltatás nagy fontosságú feladatainak megoldásában. Ezekhez járul az a körülmény is, hogy a doktorátusoknak, mint legmagasabb tudományos fokozatot adó vizsgálatoknak a lényegével, vagy — mint az igazságügyminister ur mondá — »eredeti rendeltetésévek nem fér össze az, hogy ezek egy gyakorlati pályára való léphetésnek szolgáljanak előfeltételéül. Igaz, hogy erre nézve többen, — különösen azok, kik a szigorlati rendszer ellen felhozott kifogásoknak az okát és alapját nem látják másutt, mint abban, hogy a társadalomnak mindenkor szüksége van bizonyos sport-tárgyra, a melyet majd előszeretettel emel minden fölé, majd épen ilyen előszeretettel választ támadásainak céltáblájául, s hogy a mi társadalmunk ilyen utóbbi gyanánt ez idő szerint a jogi szigorlatokat választotta, azt mondják egész őszinteséggel, hogy a doktorátusok minálunk megszűntek a magasabb tudományos képzettséget igazoló és akadémiai fokot adó vizsgálatok lenni, hanem qualificatiot nyújtó vizsgálattá — vagy — mint az értekezleten jelen volt egyetemi tanárok némelyikétől is hallhattuk: egyszerű »szakvizsgálatokká« váltak és ebbeli feladatuknak vagy rendeltetésüknek teljesen megfelelnek. Nem áll szándékomban kétségbe vonni azt, hogy ez a nézet a valóságnak csakugyan megfelel, — azonban azok, a kik ebből a körülményből arra a következtetésre akarnak jutni, hogy épen ennek szemmeltartásávai többé nem lehet kifogásolni azt, ha a doktorátusok színvonala csökkent, mert hiszen ezeknek a célját egyszerűen az képezi, hogy egy gyakorlati pályára való lépéshez megkívánt szakképzettségnek legyenek bizonyítékai, — valószínűleg nem tudnak elfogadhatóan megfelelni arra a kérdésre, hogy mi indokolja a doktorátusoknak eredeti rendeltetésükből való kivetkőztetését, valamint, hogy miért ne lehetne ezeket az eredeti jelentőségükből kivetkőztetett doktorátusokat egy helyesen szervezett és a tudósnak megkívántató mértéke felől kellő biztosítékot nyújtó államvizsgálattal helyettesíteni ? — s még kevésbé lesznek képesek megfelelni arra, hogy egyszerű szakvizsgálatok alapján miért osztogatunk mi doktori címeket? miért adunk doktori okleveleket, melyekben mindegyebet bizonyítunk, csak azt nem, hogy az az egyén, a ki ezt elnyerte, egy képesítő szakvizsgálatot állott volt ki ? — és miért nem ruházzuk fel e »szakvizsgálatok« elfogadásának jogával jogakadémiáinkat, vagyis azokat a tanintézeteinket, a melyek, mirrt kitűnően jogi szaktanintézetek erre első sorban hivatva lennének ? Es ezzel eljutottam ahhoz az érvhez, a melyet én az előbbiekkel egyenlően fontosnak tartok a doktorátusok kötelező voltának megszüntetésére nézve s a melylyel valamivel részletesebben majd lentebb és pedig ottan fogok foglalkozni, a hol az új jogi államvizsgálat elfogadására jogosított tanintézetekre nézve fogom ismertetni az értekezletnek megállapodásait. Ez az érv t. i. nem egyéb, mint az, hogy a jelenlegi központosított szigorlatok rendszere a jogakadémiákat a legnagyobb függési viszonyba hozta az egyetemekhez, úgy, hogy ennek következtében ezek elnéptelenedtek teljesen, s jövőjük és fejlődésük tekintetében egészen bizonytalan helyzetbe jutottak, mely körülmények e tanintézetek szellemi és anyagi erőinek megingatását eredményezték, — s ennek megfelelően fővárosi egyetemünk jogi- és államtudományi karán olyan túlnépesség — és a nagy számú vizsgálatok folytán a tanárokra nézve