A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 5. szám - Irni-olvasni nem tudó kereskedő-cég bejegyezhető-e?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 5. számához. Budapest, 1892. január 31-én. Köztörvényi ügyekben. A színlelt jogügyiéi érvénytelenség] okol csak annyiban képez, mennyiben a szerződésre lépett telek között éppen semmi jogügylet nem jött létre, ellentétben az a jogügyiéi nyer érvényt, melyre a telek akarata irányozva volt. Nem érvényteleníthető tehát a szerződés azon alapon, hogy a szerződő felek akaratának meg nem felel, hanem az érvénytelenítésre irányozott kereseti kérelem a ! létrejött valódi jogügyiéi szempontjából bírálandó eL Az ajándékozás az ajándékozó ellen elkövetett súlyos méltatlanság indokaitól érvényteleníthető, A lőcsei kir. törvényszék: (1890. január 30-án 5,407.) Nagy Árpád ügyvéd által képviselt özv. B. Mária felperesnek Bogyányi János ügyvéd által védett B. Bálint és neje alperesek ellen ajándékozás érvénytelenítése és jár. iránti perében következőleg itélt: Fe'peres keresetének részben hely adatik, az < )-Lub!ón B. Mária, mint eladó, B. Bálint és B. Anna mint vevők közt 18s7. július 10-én létrejött adás-vevési szerződés ezennel érvénytelennek kimondatik, alperesek tartoznak tűrni, hogy az alsó ruzsbach 15. számú tljkvben felvett birtoknak B. 8. és 9. alatt nevükre jegyzett jutaléka felperes tulajdonaként ennek nevére telekkönyveztessék, kötelesek alperesek ezen most jelzett ingatlant felperes birtokába átadni stb. Az elvont haszon iránti keresetével felperes elutasittatik. Indokolás: Felperes a tulajdonjogi átíratás alapjául szolgált adás-vételi szerződést azért kéri érvénytelenittetni, mert az egyrészt nem felel meg a szóbeli megállapodásnak, másrészt mert a törvényben előirt kellékeknek meg nem felel. Alperesek nem vonják kétségbe, hogy a felperes által B. alatt másolatban felmutatott okmány az eredetinek hü másolata, tekintve, hogy az 1868 : L1V. t.-c. 168 §-a szerint, ha a kiállító irni, olvasni nem tud s az okirat nyelvét nem értik, az esetben szükséges, hogy a jelenlevő tanuk az okirat tartalmának megmagyarázását az okiraton bizonyitják, tekintve, hogy a törvény ezen kívánalmának nemcsak elég nem tétetett, de sőt a kihallgatott tanuk maguk vallják, hogy az okirat nem teljesen a megállapodásnak megfelelően lett szerkesztve, hogy a tanuk egyike az okirat nyelvét szintén nem birja, tekintve, hogy felperes főesküvel kínálta meg válaszában alpereseket arra nézve, miszerint az okirat mep: nem magyaráztatott, alperesek pedig az esküt el nem fogadták s a felperesi ezen állítás valónak veendő : mindezeknél fogva a kifogásolt szerződés alaki szempontból érvénytelennek volt kimondandó s ennek folyományaként felperes részére ugy a tulajdon, mint az alperesek által kétségbe nem vont birtok is megítélendő volt. Az elvont haszon iránti keresetével felperes elutasítandó volt, mert alperesek a követelést kifogásolták s felperes nem nyújtott bizonyítékot e tekintetben stb. A budapesti kir. itélö tábla: (1890. december 9-én 12,698. sz.) az első bíróság Ítéletének felperest az elvont haszon tekintetében elutasító részét, mint nem felebbezettet, nem érinti, felebbezett egyéb részét pedig megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A felperes részéről hivatkozott és hit alatt kihallgatott ifj. J. Dániel és K. József tanuk vallomásaiból kitűnik, hogy a peres felek olyan szerződést szándékoztak kötni, a mely szerint felperes a kereset tárgyává tett ingatlant az alpereseknek olyan feltétellel adja át, hogy alperesek őt eltartani lesznek kötelesek. E szerint a peres felek között életjáradéki, tehát kétoldalú szerződés jővén létre, felperes ezt a szerződést hálátlanság alapján felbontani jogosítva nincs és a mennyiben alperesek az életjáradéki szerződést egészben vagy részben nem teljesitik, felperes csak a szerződés teljesitését követelheti. E szerint felperes keresete nem lévén jogosult, az első bíróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasitani kellett stb. A m. kir. Curia: (1891. október 7-én 1,438.) A másodbirósági ítélet megváltoztatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az A. alatti szerződés kötésénél jelen volt ügyleit tanuk vallomása, különösen pedig a felperes által válaszában kínált eskü elfogadásának, illetve visszakinálásának elmulasztása által bizonyítva van, hogy peres felek szándéka nem vételi jogügylet, hanem ajándékozási ügylet kötésére irányult olyan értelemben, hogy felperes ingatlanait fiára, 1 r. alperesre és ennek nejére, 2 r. alperesre tulajdonjogilag átruházza, az átvevők pedig az átruházót életfogytiglan eltartani és a szükségletekkel ellátni tartoznak. A színlelt jogügylet érvénytelenítési okot csak annyiban képez, a mennyiben a szerződésre lépett felek között éppen semmi jogügylet nem jött létre, ellentétben az a jogügylet nyer érvényt, melyre a felek akarata irányozva volt. Nem érvényteleníthető tehát a szerződés azon az alapon, hogy az A. alatti a szerződő felek akaratának meg nem fele', hanem az érvénytelenítésre irányzott kereseti kérelem a létrejött valódi jogügylet szempontjából bírálandó el, ez a valódi jogügylet pedig, noha a vagyonátruházás szülő és gyermek között eltartás kötelezettségével jött létre, ajándékozást képez, mert az eltartás nem alperesek vagyonából, hanem az átruházott vagyon jövedelméből volt kiszolgáltatandó. Az ajándékozás az ajándékozó ellen elkövetett súlyos méltatlanság indokából érvényteleníthető lévén, a keresetnek ez alapon helyt adni és erre nézve az első biróság Ítéletét kellett helybenhagyni azért, mert felperes annak bizonyítására, hogy alperesek őt a házból több ízben kiverték, válaszában esküvel kínálta meg alpereseket, mit ezek további periratot nem adván, sem el nem fogadtak, sem vissza nem kínáltak. Ez a tény tehát bizonyítottnak tekintendő lévén, olyan súlyos méltatlanságot képez, mely felperest az ajándékozási jogügylet visszavonására és illetve annak érvénytelenítésére feljogosítja. Az első biróság ítéletét tehát, a kereset főtárgyára nézve ez okból helybenhagyni kellett stb. Adalék a párbér jogi természetéhez. Abból, hogy midőn alperes a keresetben érintett malmot megvette, arra mint szolgalom a r. kath. plébánosnak kiszolgáltatni szokott rozsjárandóság oly módon, hogy az hitfelekezeti különbség nélküli, feljegyezve nem volt, nem következik, hogy az a malom birtokában lévő molnárt saját lelkésze irányában mint párbér nem terhelte s hogy az ezen oknál fogva megtagadható volna. A baáni kir. járásbíróság (1890. nov. 23-án 2,952): Jaskula Antal ügyvéd által képviselt M. József felperesnek Nessel Béla ügyvéd által képviselt M. János alperes ellen 6 mm. rozs lelkészi illetményképen való kiszolgáltatása és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes M. János köteles felperes M. József plébánosnak 6 pozsonyi mérő rozsot, mint 1888. és 1889. évekre járó párbért kiszolgáltatni stb. Indokok: Védekező alperes tagadja a felperesi követelés valódiságát és fennállását, mert érvelése szerint a kereset alapját képező egyházlátogatási okmány (visitatio canonica) 92 lap 4. pontja alatt a »Deputatum« szó foglaltatván, a pruszi fiók egyháznak kiszolgáltatandó rozs az uradalmi malomból rendeltetett kiadatni, és ennélfogva kegyúri terhet képez, mely annál kevésbé terhelheti az alperest, miután dologi tehernek nem tekinthető és ő, midőn a malom felét az uradalomtól vette, a keresetbe vett járandóság kiszolgáltatását magára nem vállalta, de ezen védekezés birói figyelembe nem vétethetett, és az alperes a kereset értelmében el volt marasztalandó, mert a D. alatti okmányban a visitatio canonicában a párbér feljegyezve találtatik, vagyis azon adakozások, melyeknek célja a katholikus lelkész ellátásának biztosítása — a földesúr kegyúri kötelezettségei — a párbérrel össze nem téveszthetők, már azért sem, mert a párbér-szolgáltatások a plébánia-kötelékhez tartozóknak jogszokás (laudabilis consuetudo) utján keletkezett személyes kötelezettségen alapul, a kegyúri kötelezettségek a törvényen. A canonica vísitatióban előforduló azon kitételnek »ex deputato, ex mole Prusenti dominali accipit annuae siliginis M. P. sex«, oly horderőt, mintha az a szolgáltatások jogi természetét fejezné ki, tulajdonítani nem lehet, hanem fel kell tenni, hogy az említett, és azokhoz hasonló kifejezések, mint »mindeu ház« » minden telek után« csakis a párbér kivetésének módját kívánják jelezni. A pruszi malmot 1879. évben fele részben alperes vette meg a földes úrtól, fele részben egy másik molnár; a párbérkiszolgáltatási kötelezettség tehát önmagától és a nélkül, hogy ahhoz külön kikötés szükséges lett volna, az előbbi molnártól az ójabbi két molnárra, egyenlő részben ment át, úgymint átmegy, ha egy telkes gazda a pruszi telkét egy másik földésznek eladja. Azt maga alperes nagyon jól tudta, mert a per sorában maga beismeri, hogy 1879. évtől 1888. évig a felperesnek az évi 3 pozsonyi mérő párbért készségesen kiszolgáltatta és ha azt hosszú évek során tehette, nincs törvényes ok rá, hogy a párbér további kiszolgáltatása alól felmentessék stb. A pozsonyi kir. itélő tábla (1891. június 10-én 611.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Mindenekelőtt előrebocsáttatik, hogy a kereseti ingatlanok nyugvó dologi teherre van irányozva, és igy a kereset eldöntésére az 1881 : LIX. t.-c. 6. §-a értelmében a birtokbiróság hatáskörébe volna utalva ; minthogy azonban az alperes a birói illetőség ellen kifogást tenni elmulasztott: az 1868: LIV