A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 52. szám - A jelzálog védelme. (A fedezeti elv.)

396 A JOG. rendszerint csak akkor vehessen tudomást, midőn a hibák már nem orvosolhatók és a mulasztások már nem pótolhatók. Meg fog szűnni az is, mi némely törvényszék területén széltében divatozik, hogy a berendelt tanuk utazási költséget és napidíjat nem kapnak, hanem igényükkel a végtárgyalásra utasíttatnak. Itt aztán a kérelem alaposan nyer elintézést, mert a 10—15 évi fegyházra elitélt vagyontalan vádlott 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt köteleztetik A., B., C. stb. tanuknak fejenkint 1 frt 50 krt megfizetni. Valóban difficile est satiram non scribere! és valóban meg kell hajolni azon nép jogérzete és igazságszeretete előtt, mely ily viszonyok mellett el nem tagadja az ügyről való tudomását, hanem azon hatóság meghívásának, mely vele ily mostohán bánik, továbbra is készségesen eleget tesz. Okunk van ezekkel szemben az új birói ügyviteli szabályokat üdvözölni, már csak azért is, mert azon komoly igyekezetről tesznek tanúságot, miszerint az általánosan érzett és az avatottak által jól ismert, a fentebbiekben csak hiányosan vázolt bajokon alaposan segítsen. Ez ismét azon reményre jogosít, hogy a büntető birói ügyvitel szabályozása, a mennyiben az eddigiek nem bizonyulnának elégségeseknek, pótoltatni s az elhibázott intézkedések, mihelyt azok céltévesztett volta a gyakorlat által ki lesz mutatva, módosíttatni fog. Vannak azonban az ügyviteli szabályoknak oly lényeges hiányai, melyekre már életbeléptetésük előtt reá mutatni kötelességemben állónak ismerem, mert attól tartok, hogy a szabályrendelet szószerint való végrehajtása mellett helyre nem hozható bajok fognak beállani, de a melyek az egyes törvényszékek vezetésével megbízott elnököknek — az ügyviteli szabályok által semmikép sem tiltott — pótintézkedései által megelőzhetők lesznek. Nem fogok megelégedni azzal, hogy e hiányokat kimutassam, de egyszersmind meg fogom jelölni azon módot is, mely nézetem szerint a fenyegető baj elhárítására alkalmas, a törvényszéki elnökök bölcs belátására bizván, mennyiben osztoznak aggályaimban, mennyiben fogják követni és mily alakban megvalósítani a közérdek által dictált tanácsaimat. De mielőtt észrevételeim magvára áttérnék, meg kell emlékeznem amaz igazságról, hogy a legjobb törvény is kárba vesz, ha a végrehajtásra hivatottak nem állanak hivatásuk magaslatán. Az életbelépendő ügyviteli szabályok publicatiója óta szerencsém volt egy vidéki elnökkel, egy alügyészszel és egy albiróval találkozhatni s megütközésemre mindenik azon aggályát fejezte ki, miszerint a vizsgálatok központosítása azért bajos dolog, mert sok péDzbe fogna kerülni s a gyakorlatban elvégre is oda fogunk jutni, hogy marad minden a réginél. Az ügyész, ki az eljárási átalányt kezeli, költségkímélésből indítványozni fogja az ügyek túlnyomó számában, hogy a vizsgálattal a vidéki járásbíróság bizattassék meg; a törvényszéki elnök, ki szintén ismeri a számvevőséget, mert ő is kezel átalányt és még istenben boldogult Paulerünk idejéből tudja, hogy a központi számvevőség nagy hatalom, mely még a miniszternek is imponál, tehát ő is bír ez iránt érzékkel, szintén a költségkímélés mellett lesz hajlandó állást foglalni; végre a központi vizsgáló biró, ki új állásában némileg húzván a fára, azt meggyújtották s a lángba borult nyakán meghúzták a kötelet. Egy hétre rá történt New-Orleansban az olaszokon elkövetett vérengzés, melyről a new-yorki »Tribune« megjegyezte : hogy a hatósági közegek a néptömeg irányában semmi ellenzést sem nyilvánítottak; a shérif küldöttei az ellentállást hasztalannak tartván, összetett kezekkel nézték a dühöngés lefolyását, melyben oly lőfegyverekkel ellátott egyének is vettek részt, melyeknek tulajdonosai nem lehettek mások, mint vagyonos emberek, bankárok, előkelő kereskedők, stb.4 Komoly figyelmet igényelhetnek az amerikai államférfiunak fent idézett szavai azért is, mivel kétségtelen, hogy ezen középkori intézmény fentartásában s elterjedésében nagy része van az amerikai sajtónak, melynek közegei a közvéleményt megcsinálják a linchage mellett. Lapjaik ezen borzadályos esetekrőli tudósításaikat több, mulattatásra számított humorral, mint komolysággal j irják meg. Attól épen távol maradnak, hogy ellene erélyesen * fellépjenek s elnyomására minden erővel küzdjenek. Kitűnik ezen irányzat az amerikai lapok azon magatartásából is, melyet a new-orleansi eset folytán az olasz s észak-amerikai kormány közt felmerült diplomatiai összeütközés tekintetében tanúsítottak. Mindent elkövettek, hogy az annyira jogosult elégtétel az orleansi vérengzésért meghiusittassék. Az olaszországi követnek visszahívását az amerikai államok insultálásának nyilvánították. Egy lap egyenesen megtámadásnak, egyszersmind oktalanságnak nevezte. Olaszország — irták más lapok — a XIV. század óta egy lépést sem tett előre. Azzal is vádolták az olasz kormányt, hogy csak népszerűséget vadász, consolidálhatása végett. Humbert király, vagy miniszterelnöke — mondák — igen kellemetlen helyzetben lehet, hogy ily expediensre szorult, | kibontakozhatni a belső politikai zavarokból, stb.5 'Ledroitdesgenset la loi de Linch aux Etats- j U n i s, par Arthur Desjardins. Revue de deux Mondes. 1891. 2-e livraison. 5 L'A m e r i c a n, baltimorei !ap, Morning-News Delawareben, j Le Herald, Sun, LE vening Post. a többi biró felett fog állani, el fogja tölteni a törvényszéket panaszaival: »miszerint annyi a dolga, hogy lehetetlen existálni!« így aztán ezen három tényező eredménye az lesz, hogy az átalány és a vizsgáló biró kímélése szempontjából a járásbíróságoknak bűnvizsgálatokkal megbízása fogja a szabályt képezni. Megvallom, magasabbra becsülöm az első fokon működő birótársakat és kir. ügyészeket, hogy ezen felfogást átalánositsam, de tény, hogy ily nézet tág körben nyilvánul s ezért elég fontosnak tartottam arra, hogy ezt fölemlitsem és hangsúlyozzam, hogy föl nem tehető az igazságügyi központi kormány felől, miszerint a reformnak financiális oldalát meg ne fontolta és a fokozottabb pénzbeli szükségletekkel ne számolt volna ; tehát az e címen felmerülendő többletet a bíróságok rendelkezésére ne bocsátaná és ne figyelmeztetném birótársaimat arra, hogy nekik csak egy kötelességük van — erre tettek esküt, t. i. igazságot szolgáltatni — a többivel ne törődjenek, majd lesz, a ki intézkedik s a pénzt előteremti. (Befejező közlemény következik.) A jelzálog védelme. (A fedezeti elv.) Irta: dr. IML1NG KONRÁD, kir. curiai biró Budapesten. Poroszországban, Szászországban és Bajorországban az újabb törvények a készpénzkövetelés behajtása végett ingatlanokra intézett végrehajtást tudvalevőleg azon elv alapján szabályozták, hogy az árverés csak akkor tekintendő joghatályosnak, ha az árverést kérő hitelező jelzálogos követelését a telekkönyvi rangsorban megelőző követelések az igért vételár által teljes fedezetet nyernek (fedezeti elv — Deckungsprincip) és hogy ezzel kapcsolatban a végrehajtató követelését megelőző jelzálogos követelések az árverés dacára továbbra is fenmaradnak. A német általános perrendtartás az ingatlanokra intézett végrehajtás szabályozására ki nem terjeszkedett. E tekintetben az egyes országok particularis jogára utal. A német általános polgári törvénykönyvnek, valamint a telekkönyvi rendtartást és az ingatlanokra intézett végrehajtást szabályozó törvény tervezetei azonban már szintén amaz elvet fogadták el. Minálunk, a hol a végrehajtási eljárás új szabályozása végre szintén kell hogy napirendre kerüljön, lehetetlen lesz kitérni azon kérdés megfontolása s eldöntése elől, vájjon fentartsuk-e a mindenáron való végrehajtási eladás elvét, avagy áttérjünk-e mi is a fedezeti elvhez ? Lehetetlen lesz ez elől kitérni, ha csak a jogtudomány haladását és a külföld törvényhozási mozgalmait teljesen ignorálni nem akarjuk. Irodalmilag nálunk tudtomra eddig a » Jogtudományi Közlöny«-ben évek előtt megjelent egyetlen cikk foglalkozott a fedezeti elv kérdésével. Ez is visszhang nélkül maradt. Pedig jó szolgálatot fogna a közügynek mindenki tenni, a ki a fölötte nagyfontosságú kérdést tanulmányozza, nézeteit a sajtó utján közli és ekként további eszmecserét előidézvén, elősegíti azt, hogy a kérdés az alkotandó törvényben a tudománynak, valamint a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő megoldást nyerjen. A végett, hogy a kérdés megvitatását initiáljam, ezennel lehető rövidséggel felsorolom azokat a főérveket, a melyek a fedezeti elvre vonatkozólag pro és contra felhozatnak ; kijelentvén, hogy a kérdésben ezúttal állást még nem foglalok. Az elv védelme a zálogjognak, mint harmadik személylyel szemben is hatályos, dologi jognak természetéből és céljából kiindulván, ilyen célnak csupán azt ismeri el, hogy a záloghitelező a zálogból kielégítést nyerjen. Az olyan kényszereladás, mely a végrehajtató követelését a rangsorban megelőző igényeket nem fedezi, az eladás céljára nem és csak arra az eredményre vezet, hogy az adós elveszti az ingatlanát és a végrehajtatónál elönyösebb joggal biró hitelezők, a mennyiben a vételár az ő igényeik fedezésére elégtelen, a legtöbb esetben elvesztik követeléseiket. A jelzálogjog az ingatlannak csak amaz értékrészére ad jogot, a mely a rangsorban előbb álló zálogjogos követelések fedezése után marad és a kényszereladás nem öncél, hanem csak eszköz arra, hogy a végrehajtató kielégítést nyerjen abból az értékrészből, a melyre neki joga van. Szintoly kevéssé szabad a kényszereladás előidézését az elzálogolás céljának tekinteni. Az elzálogolás célja csak az, hogy a követelés az ingatlannak illető értékrésze által biztosittassék netalán szükségesnek bizonyuló kényszereladás esetére és az elzálogolás nem adhat jogot az eladásra, ha ez által a biztosító értékrész nem realisáltatik, más hitelezők pedig elönyösebb joguktól megfosztatnak. Más célok, melyek után a jelzálogos, főleg a végrehajtási zálogjogot szerző hitelező törekszik, igy például az, hogy a kedvezőtlen körülmények között eladóvá tett ingatlant az értéken alul megvegye és kedvezőbb körülmények beálltával az ingatlanon haszonnal túladjon, a zálogjog tartalmának megfelelő és egyedül jogosult ama célon kivül fekszenek, a melyet az előbbre helyezett jelzálogos hitelezők előnyösb jogai határolnak. Az a kérdés, hogy a végrehajtatón kivüli többi jelzálogos hitelezők követeléseit, ha a vételár által fedeztetnek, a vevő fizesse-e, vagy köteles legyen-e azokat átvállalni? épen nem érinti a végrehajtató érdekeit, a ki egyedül a saját követelésének kielégítését igényelheti. A többi hitelezők pedig fizetéseik azonnah