A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 51. szám - Ubi potentes dissident, humilles laborant. (A szegény ember iszsza meg a levét a hatalmasok versengésének.)

204 A Joa. gyógyulás időtartamára befolyással volt az is, hogy M. Bence e sérülése dacára is folytonosan fenj árt és teendőit végezte, azonban kétségtelenné van téve, hogy a nevezettnek később, vagyis 1890. deczember 7-én bekövetkezett N. 49. alatt igazolt halála e sérülésével semmi okozati összefüggésben nem áll. Vádlott A. Jenő a tanuk vallomásával egyezően beismeri, hogy M. Benczét párviadalra kihívta és ezt mint ellenfelét a párviadalban szándékosan megsebesítette, ezért öt a Btk. 298. §. első tételében meghatározott párviadal vétségében vétkesnek kellett kimondani. Vádlott azt hozza ugyan fel, hogy az adott körülmények között kénytelen volt M. Bencétől minden kiegyezési kísérlet visszautasításával fegyveres elégtételt kérni, mert bármiként rendelkezzék e részben a törvény, ő abban a nézetben van, hogy az ily tettleges sértéseket csakis lovagias uton, fegyveres elégtétellel lehet elintézni; eme védekezését azonban értéktelenné teszi azon igazolt körülmény, hogy a vele szemben elkövetett sértéseket kihívó magaviselete által önmaga idézte elő s a lovagiasság tercről lelépett, midőn a tettleges sértést hasonló tettlegességgel viszonozta, mert ha vádlott akkor, midőn őt Sz. Antal belügyminiszteri titkár antiszemitikusnak vélt szavaiért kérdőre vonta, nemcsak azt feleli, hogy ő igenis antiszemita, hanem a nálánál korosabb emberrel szemben a saját nevét is megmondja s felvilágosítja azt, hogy őt méltatlanul vonta kérdőre, mert az ott történt antiszemitikus dologban része nincsen, kétséget nem szenved, hogy Sz. Antal ugyanazt az elégtételt, a mivel később megelégedett, azonnal megadta volna s ekkor nem lett volna semmi szükség Sz Antalt egy nagyobb társaságban megkeresni s vele a társaságot is zavaró heves szóváltásokba bocsátkozni, de nem következett volna be a sértés akkor sem, ha vádlott, midőn őt M. Bence indokoltan s elég tisztességes hangon távozásra szólította fel, onnan eltávozott volna, hiszen Sz. Antalnak hivatali állását már tudta, nem lett volna tehát nehéz annak nevét is másoktól megtudni, e helyett azonban többszöri figyelmeztetése dacára M. Bencével is heves szóváltásba bocsátkozott és ezt a kitörésig boszantotta. Ily módon jött létre az a kölcsönös sértés, melynek elintézését vádlott egy másik törvénytelen erőszakhoz, a fegyveres elégtételadáshoz kötötte, holott az adott viszonyok között meg kellett volna ragadnia az alkalmat, hogy egy nálánál idősebb s köztiszteletben álló egyénnel s családapával szemben kölcsönös megbánás utján — a becsület határain belül — intézzék el ezen M. Bencére nézve sérelmesebb ügyet. Súlyosító körülményül véve tehát, hogy a párviadalnak alapját képezett sértéseket vádlott kihívó magaviselete által idézte elő s e miatt M. Bence békés uton elégtételt adni hajlandó volt, de vádlott oly nyilatkozatokat tett, melyek hatása alatt M. Bence erkölcsileg kényszerítve érezhette magát a fegyveres elégtételadásra ; súlyosító körülményül véve, hogy vádlott párviadal miatt, sőt kihágásokért is már büntetve volt, ellenben enyhítő körülményül véve, hogy vádlott nemcsak tettleg, hanem szóval is meg sértetett s habár ellenfelét ő is tettleg bántalmazta, de a tettlegeskedést nem ö kezdette; enyhítő körülményül véve továbbá, hogy az okozott testi sérülés nem volt veszélyes és utóbaj nélkül gyógyúlt, ezeknek a mérlegelésével a vádlottra szabott büntetés megfelelőnek találtatott. Ellenben minthogy a párviadalnak a Császárfürdőben történt kölcsönös bántalmazás volt az oka, e bántalmazás a párviadalnak kiegészítő részét, illetőleg ezzel egy egységes cselekményt képezvén, vádlott A. Jenőt a K. B. T. K. 75. §-ában meghatározott közrend elleni kihágás külön vádja alól felmenteni kellett, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1892. június 20-án 3,870): Az elsőfokú bíróság Ítéletét részben megváltoztatja akkép, hogy a vádlottra elsöbiróságilag kiszabott államfogház-büntetés tartamát egy évre felemeli. Indokok: A vádlottnak a párviadal vétségében való vétkességét az elsőfokú bíróság ítéletének vonatkozó indokai alapján állapította meg a kir. tábla is. Ellenben a büntetés kiszabása tekintetében a btkv. 298. §-nak első bekezdésében foglalt büntetési tételnek középmértékét találta alkalmazandónak s ehhez képest az elsőbiróság ítéletét ekkép megváltoztatta, mert az elsőbiróság Ítéletében felhozott súlyosító körülmények mellett s ezekre is kellő súlyt fektetve, figyelembe vette még a kir, tábla a következő súlyosító körülményeket is, ugyanis: eltekintve attól, hogy a vádlott kihívó viselkedésével botrányokozás mellett a békésen együttülö társaságot, a hol több nő is volt jelen, tú'rhetlen módon zavarta, azon ténye által, hogy az őt egyenesen elviselhetlen magatartása következtében tettleg bántalmazó M. Bencét, a szenvedett bántalmazás után nem nyomban és szemben, hanem ismét való eltávozása után ismét visszatérve, hátulról bántalmazta öklével, — a lovagiasság teréről lelépve, ezzel megfelelő elégtételt magának már vett is, — az ennek dacára is azonban a fegyveres elégtételadáson kivül minden más elfogadható elégtételt megadni kész M. Bencét oly erélyes eszközökkel kényszeritette a súlyos feltételekhez kötött párviadalra, a milyenek : megalázó nyilatkozatoknak az alispáu, a kaszinó és O Felsége kabinet-irodájába való juttatással való fenyegetődzés s a melynek hatása alatt M. a párviadalt elfogadni erkölcsileg kényszerült is. Hogy ezen párviadalra való kényszerítésnél vádlottat a párbajoknál fenforgó társadalmi felfogás és ebből eredő kényes helyzet egyáltalában nem vezette, kitűnik a saját kijelentéséből, hogy ö a társadalmi felfogással e tekintetben nem törődik, hanem hogy kizárólag csakis a boszu s ebből folyóan párbaj-ellenfele életének kioltására való szilárd törekvés volt rugója cselekményének, kétségtelenül megállapítva van az által, hogy saját beismerése szerint jól látta, tapasztalta, hogy ellenfele már az első golyóváltásnál is nem feléje, hanem oldalt levegőbe lőtte ki pisztolyát, a vádlott mégis visszautasítva a megújított békéltetési javaslatot, több másodpercig saját beismerése szerint, teljes biztonsággal, ép úgy mint az első golyóváltásnál, célozva lőtt M. Bencére s annak teste középrészét, hasát találta. De súlyosító körülményül jött számításba^ vádlottnak az elkövetett törvényszegéssel szemben közönyös, sőt a megbánást egyenesen kizáró kijelentése is, a melyet a végtárgyaláson tett, midőn odanyilatkozott, hogy bármiként is rendelkezzék is a büntető törvény, hasonló esetben a jövőben sem fog másképen eljárni. Minthogy pedig az elsöbiróságilag felhozott enyhítő körülmények nem nyomatékosak s minthogy ezek szerint a párviadal miatt már büntetve volt s igy visszaeső vádlottal szemben a cselekményre törvényileg kiszabott büntetés középmértékén alul büntetést kiszabni indokolható nem volna, — kellett az elsőbiróság Ítéletét a rendelkező rész értelmében megváltoztatni. A m. kir. Curia (1892. október hó G-án 9,010.): Tekintve, hogy vádlott A. Jenő az alsóbbfokú bíróságok által felhozott tényállás és különösen a kir. Ítélőtábla ítéletében kiemelt körülmények szerint a külön társaságban mulató M. Bencét a műveltség minden követelményeinek botrányos megsértésével provokálta a párbaj indokául szolgált tettlegességre s azután a számos tagból álló családdal biró, társadalmi állásánál és éltesebb koránál fogva is tekintetet érdemlő vádlottársát súlyos erkölcsi veszélyekkel fenyegetve kényszeritette a legszigorúbb feltételekhez kötött párbaj vívására : a másodfokú bíróság ítélete a büntetés mértékére nézve egyedül azon indokból, mivel a kir. ügyész nem felebbezett, — egyebekben pedig az abban felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. Természet elleni fajtalanság alatt nem minden szemérmet sértő cselekmény, hanem csak a nemi közösülést utánzó, a nemi közösüléshez hasonló cselekmények értendők, a melyek legalább az egyik fél nemi ösztönének természetellenes kielégítésére irányulnak. A budapesti kir. törvényszék : Szabadlábon levő L. J. budapesti születésű, 22 éves, római kath., nőtlen, vagyontalan, írni, olvasui tudó, büntetlen előéletű szobrászsegéd, a btkv. 241. §-ába ütköző és a 242. §. szerint minősülő természet elleni fajtalanság bűntettében bűnös s ezért a btkv. 242. és 250. §-a alapján 8, azaz nyolc hónapi börtönre és ennek kiállásától számítandó 3, azaz három évi hivatalvesztésre ítéltetik. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja s vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Természet elleni fajtalanság alatt nem minden szemérmet sértő cselekmény, hanem csak a nemi közösülést utánzó, a nemi közösüléshez hasonló cselekmények értendők, a melyek legalább az egyik fél nemi ösztönének természetellenes kielégítésére irányulnak. Általánosan el van fogadva jelesül az, hogy az u. n. momestupáció a természet elleni fajtalanság tényálladékát meg nem állapítja, annál kevésbé állapithatja meg azt tehát a nemi részeknek egyszerű fogdosása, mely még amannál is kevesebb. A vádlott terhére rótt az a cselekmény tehát, hogy V. N. 10 éves fiúnak nemi részét fogdosta, a természet elleni fajtalanság tényálladékát meg nem állapítja s mint egyszerűen szemérmet sérti) cselekmény csak a btkv. 249. §-a alapján volna büntethető. Minthogy azonban eunek a §-nak egyéb tényálladéki elemei, jelesül a nyilvános elkövetés s az ez általi közbotrány okozás vádlott cselekményében hiányoznak s igy vádlott ez alapon sem büntethető, felmentése indokolt. (1892. május 30-án, 2,246.) Kivonat a „Budapesti Közlöiiy"-ből. Csődök : FucllS Vilmos e., nyitrai tszék, bej. febr. 3, félsz. febr. 27, csb. Horváth József, tmg. Kürth Dávid. — Böhm Ignác e., újvidéki tszék, bej. febr 22, félsz. márc. 1, csb. dr. Perczel János, tmg. dr. Davidovácz Milán. — Lőwy Mór e., egri tszék, bej. jan. 2, félsz. jan. 2, csb. Pavlevits Béla, tmg. Fehér Sándor. — Feldman József e., szatmár-németii tszék, bej. jan. 1, félsz. jan. 26, csb. Visky Károly, tmg. Földváry Sándor. — Braun Bernhart e., székesfehérvári tszék, bej. és félsz. febr. 7, csb. Sohár Béla, tmg. dr. Hajós Rezső. Pályázatok : A győri és kalocsai kir. ügyészségnél egy-egy a 1ügyészi áll. dec. 24-ig. — A nagybecskereki jrbságnál a 1 b i r ó i áll. dec. 28-ig. — A lugosi tszéknél b i r ó i áll. dec. 28-ig. — A lugosi kir. ügyészségnél a 1 ügyészi áll. dec. 28-ig. — A kaposvári tszéknél jegyzői áll. dec. 29-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvén v-társas.ic"-nál. (Hol 1,-utcza 7. szám.