A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 51. szám - Ubi potentes dissident, humilles laborant. (A szegény ember iszsza meg a levét a hatalmasok versengésének.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 51. számához. Budapest, 1892. december hó lS-an. Köztörvényi ügyekben. Azon esetben, ha a gör. kel. lelkészi illetmények tekintetében az illető felekezeti község szerződésileg- kötelezte ugyan magát, hogj bizonyos összeget ezek fejében lelkészének llzet, de bebizo­nyittatik, hogy az illető lelkész a szerződés kelte után is a régi gyakorlat szerint szedte be papi járandóságait híveitől, az illető lelkész jogutódjai nem követelhetik, hogy a kérdéses szerződés alapján alperes község az illetmények utólagos kiadására kötelez­tessek : mert a kérdéses szerződés érvényre nem emelkedett, abból a szerződő felekre jogok és kötelezettségek nem származtak, mivel ezek joghatályatol s foganatosításától felperesek jogelődje önként állt el azon ténye folytan, hogy az abban szabályozott járandóságok helyett a régibb gyakorlaton alapuló illetményekhez ragaszkodott. A. nagybecskereki kir. törvényszók (1891. március 24-én 1,305. sz.): Vuchetich Endre ügyvéd által képviselt V. Lázár s társa mint néhai V. György örökösei felpereseknek, dr. Gyor­gyevits Milos ügyvéd által védett a kanáki gör. kel. egyház és iskolaközség képviseletében Zs. Vladimír alperes ellen 1,120 frt töke és jár. iránti perében következőleg itélt: Kötelezi a kir. törvényszék alperest arra, hogy felperesnek 1,120 frt tökét s járulékait fizesse meg, stb. Indokok: Felperesek néh. V. Cyörgy utáni kizárólagos örökösi minőségüket lelkész által is hitelesített halálesetfelvétellel igazolván, keresetűket arra alapítják, hogy alperes egyházközség kötelezte magát jogelődüknek lakbér fejében 1874. év január t-töl kezdődöleg haláláig évenkiut 80 frtot fizetni, mely kötele­zettségének soha eleget nem tett s miután jogelődük 1887. július 9-én halt el, 14 évre összesen 1,120 írttal tartozik. Alperes tagadásával szemben a felperes által O. alatt be­csatolt szerződéssel, melynek valódiságát a hit alatt kihallgatott tanuk P. Dusán, R. Lenko, A. Izidor és K. Mita igazolták, iga­zolva lett, hogy felperesek jogelődével szemben kötelezte magát alperes egyházközség arra, hogy miután rossz anyagi viszonyai folytán nem képes papi lakot építeni, lakbér fejében életfogytig­lan évenkint 80 frtot fizetend 1874. év január 1-től kezdődöleg. Miután felperes nem is állítja, hogy lakbérfizetési kötelezett­ségének eleget tett volna, miután továbbá azon alperesi védeke­zés, hogy felperesek jogelőde az egyházföldet használta, papi bért és stola-illetéket szedett haláláig s így őt a lakbér, mely ezek helyett illette volna meg. már ezen okból sem illeti, figyelembe vehető azért sem volt, mert az 1868. augusztus 10-én kelt leg­felsőbb rendelet 10. §-a szerint a lelkész javadalmazásául az eddigi papi bér és stola-illeték helyett készpénzfizetés lett meg­állapítva, ezen kivül egész telek, illetve helyette pénzkárpótlás, végül mindezektől függetlenül ingyen lakás, miután végül a D. alatti haláleset felvétellel igazolva lett, hogy felperesek jogelődje 1887. július 7-én halt el, alperest 14 évre eső lakbérilletmény, ennek évente esedékes részleteitől járó kamatai és a perköltségek­ben is marasztalni kellett, stb. A szegedi kir. itélő tábla (1892. év február 9-én, 2,517.): Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsöbiróság ítélete indokai alapján és még azért hagyatik helyben, mert a hitközség lelkészét rendszerint természetben nyert lakás is megilleti s alperes nem bizonyította, hogy a felperesek jogelődének a NB. alatt csatolt szerződés kelte előtt nem tartozott természetben lakást adni. Ebből folyólag, ha nem lépett is érvénybe a felperesek jogelőde és alperes között létrejött NB. alatt csatolt szerződés, ha felperesek jogelőde annak kelte után haláláig az őt korábban is megilletett, természetben szolgáltatott illetményeket szedte is, azzal csak a NB. alatt csa­tolt okiratban kikötött 400 frt évi fizetés tekintendő kíegyenlitetts nek, de a kikötött 80 frt évi lakbér-illetmény nem. Alperesek az a védekezése, hogy a NB. alatt csatolt okiratban kötelezett 80 frt lakbérilletményt 14 éven át felperesek jogelőde sem követelte, a miből felperesek követelésének alaptalansága kitűnik, figyelembe nem vehető: mert alperes nem is állította, hogy a felperesek jog­előde lakbérilletményeiről kifejezetten lemondott, sőt abból, a mint alperes az ellenkező felperesi állítás bizonyítása végett kínált főesküt elfogadta, épen az következtethető, hogy felperesek jog­előde a 80 frt lakbérilletmény követelésére nézve jogát feu­tartotta. A ni. kir. Curia (1892. okt. 25. 4,688.) : Mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének megváltoztasásával felperesek keresetükkel elutasittatnak, a perköltségek azonban peres felek között kölcsö­nösen megszüntettetnek, stb. Indokok: Bár a felek egyező előadása s a tanuknak vallomása szerint kétséget nem szenved, hogy a felperesek jog­elődje néh. V. György mint kanáki volt gör. kel. lelkészt és az alperesi egyházközség közt a lelkészi javadalmak szabályozása iránt 1873. július 9-én létrejött szerződés értelmében az alperesi község kötelezte magát arra, hogy nevezett lelkészének a gör. kel. egyház jogviszonyainak rendezése tárgyában 1868. aug. 10-én kibocsátott szabályrendelet életbeléptetése előtt élvezett papi bér stolaris illetményei kárpótlása fejében fizetés címén évenkint 400 frtot és lakbér címén, minthogy papi lakot természetben nem adhatott, 80 frtot fog fizetni s bár az alperes beismerésével bizonyított tény az is, hogy alperesi község 1874. január 1-től kezdve, a midőn a D. alatti szerződésnek a papi fizetés tekin­tetében hatályba lépnie kellett volna, a felperesek jogelődjének, ennek 1887. július 9-én bekövetkezett halála napjáig a kikötött lakilletményt szerződés értelmében nem szolgáltatta ki. Mégis mindezek dacára felperesek, mint néh. V. György igazolt jogutódjai, a követelt lakilletmény kiadásához jogos igény­nyel nem bírván, ez iránti keresetükkel elutasitandók voltak, mert alperes a keresetbeli állitások ellenében a per során eskü alatt kihallgatott s felperesek részéről nem kifogásolt R. Táda s társai tanuk vallomásával bebizonyította, hogy felperesek jogelődje a szerződés kelte után is nem az abban részére köte­lezett összegeket, hanem a szerződés kelte előtt az 1868. aug. 10-én kibocsátott szabályrendelet életbeléptetését megelőző időben volt gyakorlat szerint a neki járt papi járandóságot természetben szedte be hiveitől. Ezek szerint tehát kétségtelen, hogy a kérdéses szerződés érvényre nem emelkedett, abból a szerződő felekre jogok és köte­lezettségek nem származtak, mivel ennek joghatályától s fogana­tosításától felperesek jogelődje önként állt el, azon ténye által, hogy az abban szabályozott járandóságok helyett a régibb gyakor­laton alapuló illetményéhez ragaszkodott, eme gyakorlat jelesen a gör. keleti lelkészek miképi javadalmazására irányadóul szolgált úgynevezett »declaratorium illyricum«-féle szabályrendelet szerint a községi lelkészt külön természetbeni lakás vagy lakbér rend­szerint nem illette. A ténykörülmények ilyetén állásában pedig felperesek sem követelhetik jogosan, hogy a kérdéses szerződés alapján alperesi község a kereseti lakilletmény utólagos kiadására köteleztessék akkor, midőn a per során nem is állították, annál kevésbé bizo­nyították, hogy a régi gyakorlat szerint jogelődjüknek a községgel szemben papi béren s stollaris illetékeken kivül még külön lak­bér is jár. A perköltségeknek kölcsönös megszüntetése, figyelemmel a per körülményeire s az ítéletek különbözőségeire, az 1868: LIV. t.-c 251. §-ában leli indokolását, stb. Megállapítás tárgyát az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-a értel­mében csakis a munkadíj és nem egyszersmind a költség is képezi. — A felsőbíróság tehát nem a felebbezés bélyegköltségét, hanem anuak csak munkadíját határozza meg. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete a per főtárgyára s a perköltségre vonatkozó rendelkezésében helybenhagyatik, fel­peresi ügyvédnek az elsöbiróság ítélete ellen közbeesett felebbe­zésért járó munkadíja tekintetében azonban megváltoztatik s e munkadíj 8 frtban, valamint a másodbirósági Ítélet elleni feleb­bezésért mindkét fél ügyvédének munkadíja ügyfeleik ellenében szintén 8—8 frtban állapittatik meg. Indokok: A per főtárgyára s a perköltségre vonatkozó rendelkezésében a másodbiróság ítélete indokaiból és felperesnek ah... járfalusi 26. sz. tjkvben felvett i/a úrbéri telek felére keresetéve] elutasítására vonatkozólag azért is helyben hagyatott, mert végiratában azt jelentette ki felperes, hogyha a kereseti ingat­lan neki Ítéltetnék, kötelességének tartaná annak felét neje (alperes) nevére Íratni. E kijelentés mellett tehát a másodbiró­ságnak az a rendelkezése, hogy a kereseti ingatlanok fele alperes tulajdonában hagyatott, mint az ő szándékával megegyező fel­peresre nem sérelmes. A mi végre felperesi ügyvédnek az első­bíróság ítélete ellen közbetett felebbezésért járó munkadíját illeti, megjegyzésével annak, hogy megállapítás tárgyát az 1868 : LIV. t.-c. 252. §. értelmében csakis a munkadíj és nem egyszersmind a költség is képezi, az, minthogy a másodbiróság által díj és költség cimen megállapított 10 frt 65 krral csakis a felebbezés bélyege fedezendő, 8 frtban a teljesített munkához képest álla­píttatott meg. (1892. nov. 10. 9,053/91.) Kereskedelmi, csőd- s váltóügyekben. A vasúti üzletszabályzat (!!). §-áuak a kereskedelmi törvény 400. §-ában meghatározott felelősség időtartamának korlátozását tárgyazó rendelkezése joghatálylyal nem bir. A bazini kir. járásbíróság (1892. május 10-én 1,432.) : Barrach Mór ügyvéd által képviselt P. Miksa felperesnek dr. Zsig­mondi Jenő ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 52 frt 25 kr. s jár. iránti perében alperest kötelezi, hogy felperesnek a kereseti 52 frt 25 krt s jár. megfizesse.

Next

/
Thumbnails
Contents