A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892 / 48. szám - Adalék a büntető igazságszolgáltatáshoz Ausztriában
366 A J ü Gr. Az 1881 : XVII. i.-c. 158. §-a után : 3*. §. Ha a közadós a tömeggondnok, illetve a választmány előtt valószínűvé teszi, hogy hitelezőivel, bár bíróságon kívül egyezkedési alkudozásokat folytat és hogy azok eredményhez fognak vezetni, a tömeg értékesítésének foganatosítása közadós kérelmére legfelebb 30 napig függőben tartandó. Ezen határidő elteltével közadós a tömeg értékesítését csakis a bírósághoz benyújtott és a hitelezők beleegyező nyilatkozataival felszerelt csődmegszüntetési kérvénynyel akadályozhatja meg. 38. §. Az értékesítésre és annak határnapjára vonatkozó hirdetmény — ha az eladás alá kerülő ingóságok becsértéke 500 frtot meghalad — a hivatalos lapban egyszer, ha pedig a becsérték 5,000 frtot meghalad, azonkívül legalább egy fővárosi olvasottabb napilapban közhírré teendő. (Vége köv.) Belföld. A magyar jogász-egylet f. hó 19-én Csemegi Káruly elnöklete alatt teljes ülést tartott. Ez alkalommel R e i c h a r d Zsigmond dr. tartott előadást »Az ügyvédség szervezetéről«. Felolvasó a numerus clausus mellett foglal állást, de eltérően a terveddigi javaslóitól, nem azon az alapon indul ki, hogy ez intézkedés nálunk az ügyvédek túlszaporodása miatt szükséges, hanem az ügyvédi szervezet egyetlen helyes alapelvének tartja azt minden országra és minden viszonyokra nézve. A bajokat arra az egy forrásra vezeti vissza, hogy az ügyvédségtől mind a törvény, mind a közfelfogás köztisztségi jelleg megőrzését, folyton élénk kötelességérzést követel, holott a szabad verseny korlátlansága következtében az ügyvédségnél az üzleti szellem kap lábra. Ezért kell a szabad versenyt megszorítani és egyrészről az ügyvéd exisztenciáját biztosítani a szám korlátozása révén, másrészről pedig a köztisztségi jelleg megóvását keresztülvinni. Rámutat végül a felolvasó arra, hogy csakis a szám korlátozása mellett fognak a perköltségek a minimumra leszállani. Az éljenzéssel fogadott előadás után Csemegi elnök az aktuális kérdés felől igy nyilatkozott: Nem akartuk akadályozni, hogy ez a kérdés, melyet a t. felolvasó ur »kenyérkérdésnek« nevezett, itt a jogászegyletben is tárgyaltassék. A t. felolvasó ur a dolognak finánciális oldalát, az ügyvédségnek megélhetési kérdését szemben a szabad versenynyel, szemben a korlátolt számmal hozta fel. Mi öregek, a kik egy más iskola, egy más felfogás, egy más szellemnek az emlőin nevekedtünk és öregedtünk meg, mi az ügyvédség alaptételével félszázadon keresztül, az etikai szempontot kerestük. Mi nem a verseny, nem a munkafelosztás, nem a járulékoknak ránk való jutását, hanem azt a magas etikai szempontot kerestük, a mely bennünket a jogok képviselőjévé, védőjévé, nehéz időben az erőszak elleni támadókká, ostromlókká tett. E szempontból fogtuk mi fel az ügyvédséget. Ez az, a mibe feladatunkat gyökeresitettük, a mely egészen más világhoz vezet és eltér attól, a melyet az új korszak egyik szónoka, reméljük, hogy csak egy iránynak szónoka, előttünk előadott. — Az elnök e szavait nagy lelkesedéssel éljenezte a hallgatóság. A szegedi ügyvédi kamara legutóbbi választmányi ülésén megbeszélés tárgyát képezte, hogy nem volna-e helyes, ha az ország összes ügyvédi kamarái az ügyvédi rendtartás tervezete tárgyában együttes felterjesztést tennének. A választmány időszerűnek találná, ha a kamarák kiküldöttei e célból összejönnének és a tervezetre vonatkozó módosításokat közösen megállapítanák. Mint halljuk, dr. R ó s a Izsó kamarai elnök a mozgalom kezdeményezése érdekében a budapesti kamara elnökével magánúton már érintkezésbe lépett, Ausztria és külföld. Adalék a büntető igazságszolgáltatáshoz Ausztriában. Schönborn gróf, osztrák igazságügyminiszter, a következő körrendeletet intézte a törvényszékek elnökeihez : 1873 óta tapasztalható volt, hogy bár a büntető perrendtartáshoz fűzött minden várakozás nem is valósult meg teljesen, de azon aggályok, a melyeket ezen törvény némely rendelkezései felköltöttek, egészen indokolatlanoknak bizonyultak. A vádelv keresztülvitelének következményei beváltak. A bíróságok megoltalmazzák az egyént a zaklatások ellen és az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megszilárdult. Az esküdtszék, a melynek intézményét az egyik oldalról oly sokan támadják, a másik oldalról pedig a polgári szabadság első biztositékának tekintik, nem felelt meg teljes mértékben azon legmesszebb menő várakozások- I nak, a melyek a jogeszme olyan erejét leltételezték benne, a | mely erőt a politikai élet küzdelmei nem érinthetik. De másrészt bebizonyult, hogy a szakbíró az esküdt segélyét nem nélkülözheti és hogy az esküdtszéknek a bíráskodásból való kizárása a jogszolgáltatás függetlensége iránt való bizalmat ingatná meg. Sok felől felhangzik az a panasz is, hogy az Ítéletek alapját ! nem annyira a főtárgyalás eredménye, mint inkább az irathalmazok tartalma képezi. Itt már nem egyedül felesleges időpazarlásról van szó, a mely a bírót az ügyek elintézésében gátolja, hanem itt az eljárás hosszadalmassága van kérdésben, a mely akkor, ha a terhelt vizsgálati fogságban ül, reá nézve gyakran helyrehozhatlan anyagi és erkölcsi kárral járó helyzetet teremt. De ebben a kérdésben más veszedelem is rejlik. Az itélő tanács elnöke ilyen eljárás mellett hajlandóvá válhatik arra, hogy a tárgyalást jelentéktelen körülményekre is kiterjeszsze, a mely kiterjesztés zavarólag hat. A tárgyalások vezetését csak olyan bírákra kell bizui, a kik az anyag felett tökéletesen uralkodnak és a kik a bíróságnak oltalmához elégséges tapintattal bírnak. Az ezen irány méltóságában szerzett tapasztalatok általában nagyon kedvezők. A végtárgyalások vezetését olyan birák végzik, a kik minden tekintetben feladatuk magaslatán állnak. A mellett azonban^ hogy a végtárgyalások az esetek túlnyomó részében mintaszerűen vezettetnek, nem lehet észrevétlenül hagyni azt sem, hogy itt-ott olyan sajnálatos eljárás s néhol olyan sajnálatos gyakorlat csúszott be a bíráskodásba, a mely a nagy közönség hangos roszalását idézte fel. Angliában az a fictio, hogy „a bíróság termében a király mindig jelen van; nálunk a bíró O felségének a császárnak nevében ítél. A birónak ezen kitűnő állásával nem fér össze, hogy ő az ügy komolyságát figyelmen kívül hagyja, a dologhoz nem tartozó megjegyzéseket tegyen, a tárgygyal össze nem függő glossákat csináljon, vagy a politikai, vagy a nemzetiségi kérdésekre terjeszkedjék ki, vagy hogy épen a vádlottak és tanuk rovására élcelődjék. Nem fér össze a birói állás méltóságával, hogy a bíró a vádlottat gúnyolja, vagy hogy a terhére rótt cselekményt előre bebizonyítottalak vegye. A tárgyalás folyamán nem szabad szem elől téveszteni a birónak, hogy a tanuskodási kötelesség súlyos teher, a melyet az állam egyedül a fontos közérdekre való tekintetből rótt az egyénre. Ezt a terhet, minden tanúnak személyválogatás nélkül meg kell könnyíteni. Es a mint a birónak a biróság méltóságát féltenie kell, épen ugy el kell hárítania minden oly támadást, a mely a tárgyalás során tanuk vagy a vádlottak ellen irányul. A büntető perrendtartás a védelem érvényesülése végett messzemenő intézkedéseket tett. Az itélő tanács elnökének át kell látnia, hogy a védelem nem valami a bűnperhez hozzáfűzött idegen elem, hanem az ítélkezés biztossága végett szükség van védelemre s kötelessége annak, a ki a végtárgyalást vezeti, hogy szakvédelem hiánya esetében pártatlan magatartásával kárpótolja a vádlottat; ha pedig a vádlottnak védője van, akkor gondoskodnia kell az elnöknek arról, hogy a terhelő és a mentő bizonyítás egyforma szigorú pártatlan igazsággal kezeltessék. Itt a büntető perrendtartás azon intentióját kell keresztülvinni, hogy a védelem a vádhatósággal tényleg egyenlő rangú legyen. A védelem állása iránt tartozó tisztelet azonban egyúttal azt a kötelességet rója a végtárgyalás elnökére, hogy a védőt a védelem számára alkotott korlátok közt tartsa. A bizonyitási eljárás során a védő javaslatokat intézhet a bírósághoz, kérdéseket intézhet a tanukhoz és a vádlottakhoz ; de a plaidoyer keretébe tartozó megjegyzéseket nem tehet, a tanúvallomások értékét nem boncolhatja, a vallomásokat nem befolyásolhatja. A bizonyító eljárás során a tanú egyéniségének vagy magatartásának bírálata nincs helyén. A birónak könnyebb lesz a túlkapásokat visszaszorítani, ha a bűnper minden functionáriusa saját hatásköre korlátai közt marad, ha a tárgyalás komolyan és méltóságteljesen és egyúttal azzal az intentióval vezettetik, a mely kizár minden olyas feltevést, mintha a vádhatározat az elitéléssel egyértelmű volna. Sajnálatos, hogy egyes esetekben ügyetlenség és meggondolatlanság, pikantéria hajhászata, tapintatlanság, sőt talán rosszakarat is lehetővé tette, hogy a magán- és a családi élet bizonyos ügyeit a törvényszékek termébe hurcolták, a nélkül, hogy az az adott esetben szükséges vagy indokolt lett volna. A büntetőtörvény a magán- és a családi élet tisztességtelen eseményeinek a nyilvánosság elé hurcolását még akkor is tiltja, ha ezek a tények igazán megtörténtek; mégis megesik, hogy ilyen eseményeket a nélkül, hogy szükséges volna, a bíróságok termébe visznek és igy az igazság csarnokának rendeltetésével meggondolatlan és frivol módon visszaélnek. Komoly kötelessége a végtárgyalási elnöknek, hogy ebben az irányban a helyes mértéket megtalálja és hogy mások magán- és családi életét illő oltalomban részesítse. Sérelem.* Hivatali helyiségek jó Magyarországon. A csáktornyai kir. járásbíróság hivatalos helyiségéről általában elmondható, hogy a célnak nem felel meg; de különösen két szempontból esik jogos kifogás alá: 1- ször. Hogy a téli hideg időben a felek, különösen a vizsgálóbíró elé idézett feleknek sokszor reggeltől késő délutánig, nem ritkán estig, az emeleti helyiség hideg, fűtetlen a m b i t u s á n kell várakozniok, csaknem az isten hidege veszi meg őket, a mi nemcsak nem volna tűrhető, de a szó szoros értelmében embertelenség. 2- szor. A telek könyvtár helyisége pedig oly kicsiny, hogy ha ott 3 — 4 ember már jegyez, a jegyzésre Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.