A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 47. szám - Az illetékhátralékok telekkönyvi biztosítása

A JOG. 187 követelése, továbbá ennek és pedig 8,861 frt 71 kr. után 1885. I május 1-töl, 0,204 frt 14 kr. után pedig 1885. április 15-től folyó | tí°/i' kamata valódinak Ítéltetik és alperes csődtömeg köteleztetik, 1 hogv felperes perköltségeit fizesse meg. Indokok: Hogy felperes, illetőleg jogelődjei és W. F. i közadós közt a keresethez A), B) és C) alatt csatolt hitelesitett j köm vkivonatok a »tartozik« rovatának három utolsó tétele alatt I részletezett buza, zab és kukorica eladásokat tárgyazó lebonyolított j ügyletekre nézve a keresk. törv. 363. §-ában meghatározott bizo­mányi jogviszony forgott fenn, továbbá, hogy az emiitett ügyletek a közadós megbízása folytán, illetőleg az általa kiállított kötlevelek értelmében lebonyolittattak és hogy ennek, vagyis a fedezeti vételeknek következtében felperesnek és jogelődjeinek a kereset­ben telszámitott és a per folyamán részletesen is kimutatott köve­telése merült fel közadossal szemben, végre, hogy a közadós részéről még csődbejutása előtt ugy a valódiság, mint mennyiség tekintetében kifejezetten beismert ezt a követelést eredményező felperesi felszámítás megfelel a körleveleknek, illetőleg a keresk. törvény 356. §-ának 2. pontjában foglalt követelményeknek, neve­zetesen, hogy a lebonyolítási fedezeti árak teljesen megfelelnek I a vonatkozó napi tőzsdei áraknak és hogy ezek szerint a köve­telés összegileg helyes : mindez a válaszirathoz E) 2. N) alatt becsatolt valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolt okiratokkal, valamint alperes beismerésével is (ptr. 159. §.) bizonyítva van. Alperesnek egyedüli kifogása csak az, hogy a szóban lévő ügyletek csupán tőzsdejátékra és így az ennél előálló árkülönbö­zetre irányultak s hogy ezek képezik a kereset tárgyát, már pedig a fogadásszerü szerencsejáték természetével bíró ilyen ügyletekből származó követelések állandó törvénykezési gyakorlat szerint ren­des polgári bíróság előtt nem érvényesíthetők. Ez a kifogás azonban a fenforgó esetben nem bír alappal, mert ugy. a mint ezt a kir. Curia már több esetben kimondotta, a megbízó a bizományos ellenében nem érvényesítheti azon ki­fogast, hogy a megbízása folytán eszközölt eladás vagy vétel nem valóságos szállítási, hanem csak árkülönbözeti ügylet volt, mint­hogy a bizományos a megbízónak utasításából járván el, ez utóbbi­nak a részére kötendő ügyletre vonatkozó szándékát kutatni nem tartozik, hanem csak arra van kötelezve, hogy az ügyletet a meg­bízás értelmében, illetőleg a keresk. törv. 369. §. rendelkezésének megfelelően létesítse, miből következik, hogy a bizományi viszonyra és az ebből származtatott kereseti követelésre a megbízásnak meg­felelő vételügylet természete befolyással nem bír; s mert ha alperes azt állítja, hogy a kötlevelekben foglalt ügyletek színleltek, melyek a valóságos szerződési célnak az érin­tett tezsdejátéknak csak palástolására szolgálnak : ezt az állítását felperes tagadásával szemben bizonyítani ő tartozott, ezt azonban meg sem kísérletté. A váltónál lényeges kellék hiánya fenn nem forog', ha a ren­delvény, bár magyar nyelvű szövegben német nyelven, de különben olvashatóan van irra. A pancsovai kir. törvényszék (1892. március 8-án 1,396.) : Linder Ede ügyvéd által képviselt M. Dusán felperesnek Bizek Kornél ügyvéd által képviselt V. György s társai alperes ellen 21 frt s jár. iránti váltó perében az 1891. december 28-án 8,0ó0. sz. a. kibocsátott sommás végzést mindhárom alperes irá­nyában hatályon kivül helyezi s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kereset alapját képező váltó szövegéből a rendelvényes meg nem állapitható. Ugyanis a magyar szövegű váltóban kitöltött »rendeletére« kifejezés előtti szó, sem annak olvashatlan kiírásából sem a váltó szövegéből ki nem vehető, mert e szó sem a gyakorlatban elfogadott »meiner«-nek nem ol­vasható s igy a magyar szövegű »rendeletére« ki nem egészít­hető, de »nevem«-nek sem. Minthogy pedig az olvashatlan szöveg egyértelmű annak hiányával, a kereseti váltón a rendelvényes megnevezése hiányzónak s ennek folytán maga a váltó, hivatko­zással az 1876 : XXVII t.-c. 3. §-ának 3. és 6. § ának 1. pont­jára, érvénytelen okiratnak tekintendő, melyből váltójogi kötele­zettség nem származik. Miért is a kibocsátott sommás végzést és pedig tekintettel arra, hogy az említett hiány hivatalból észle­lendő, s ugy a kifogással élt I. és III. r., mint az igénybe nem vett II. r. alperes irányában hatályon kivül helyezni és felperest keresetével elutasítani kellett. A temesvári kir. ítélő tábla (1892. június 7-én 2,268.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja, kimondja, hogy a 8,050/91. számú sommás végzés abból az okból, hogy a kereseti váltó a rendelvényes megnevezését nem tartalmazza, hatályon kivül nem helyezhető s felperes keresete vissza nem utasítható, s utasítja az első bíróságot, hogy a pert érdemlegesen döntse el. Indokok: A kereseti A/, alatti váltóban, bár a magyar nyelvű szövegbe német nyelven irt, de különben olvasható »meinen« szóval, azaz magyar nyelvre fordítva »saját« vagy »az én« sza­vakkal van a rendelvényes kitüntetve, A/, a. váltó tehát saját rendeletre szóló váltót képezvén, nem alapos alperesnek az a kifogása, hogy a váltó a rendelvényes megjelölését nélkülözi s e miatt a váltótörvénykönyv 3. §. 3. pontja szerint megkívánt lénye­ges kellékkel nem bírna. A sommás végzés tehát ezen az alapon hatályon kivül nem helyezhető s az első bíróságnak erre fekte­tett ítéleti rendelkezése meváltoztatandó, még pedig a kifogással nem élő R. Stefán váltó kötelezettet illetően még azért is, mert arra a kifogások hatálya ki nem hat. Minthogy azonban az első bíróság a per érdemének eldön­tésébe nem bocsátkozott s e tekintetben másodbirósági felülvizs­gálatnak tárgya nincs s igy lehetősége is hiányzik, az első bíró­ságot a per érdemleges eldöntésére utasítani azért kellett. A m. kir. Curia (1892. okt. 11-én, 1,333.): A másod bíró­ság ítélete a benne foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik, stb. Bűnügyekben. A rágalmazás vétségének tényálladéka csak az esetben forog­hat fenn, ha a hatóság előtt emelt vád valótlannak bizonyult s igy pusztán az a körülmény, hogy a vád be nem bizonyittatott, a tör­vény által megjelölt tényálladékot nam állapítja meg. A debreceni kir. törvényszék (1891. aug. 13-án 9,126. sz.) : A Btk. 258. §-ába ütköző s a 260. §. szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt özv. N. józsefné ellen megkezdett bűnvizsgálatot büntethető cselekmény tényálladékának meg nem állapithatása miatt megszünteti. Indokok: Özv. Gy. Mihályné özv. N. Józsefné ellen rá­galmazás miatt azért emelt panaszt, mert ez utóbbi által a deb­receni kir. járásbíróságnál 280/B. 890. sz. alatt beadott panaszban, a mint azt a jogerős felmentő Ítélet is igazolja, alaptalanul vádol­tatott büntetendő cselekménynyel. Tekintettel azonban, hogy a n. sz. a. fekvő tárgyalási jegyzőkönyvből kiderül, hogy özv. Gy. Mihálynét a kir. járásbíróság 1891. ápril 8-án 12,696. sz. alatt kelt ítéletében nem azért mentette fel az özv. N. Józsefné ellen elkö­vetett becsületsértés vádja alól, mintha beigazoltatott volna az, hogy a becsületsértő kifejezéseket tartalmazó jelenlegi terhelt címere szóló levelet nem Gy. Mihályné irta; tekintettel arra, hogy Gy. Mihályné ellen özv. N. Józsefné által emelt vád az előző büntető eljárás során valótlannak nem bizonyult; ugyan azért a jelen ügyben a további eljárást büntethető cselekmény tényálladékának meg nem állapithatása miatt megszüntetni kellett. A debreceni kir. ítélő tábla: A kir. törvényszék végzésé­nek megváltoztatásával özv. N. Józsefhét a B. T. K. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétsége miatt vád alá helyezi. Indokok: A vizsgálat adatai szerint N. Józsefné a deb­receni kir. járásbíróság előtt becsületsértés vétsége miatt vádolta Gy. Mihálynét s megbüntetni kívánta azért, mert véleménye sze­rint ez egy névtelen levélben meggyalázó kifejezéseket használt ellenében. A kir. járásbíróság itéletileg felmentette Gy. Mihálynét a vád alól azért, mert nem merült fel bizonyíték arra nézve, hogy a meggyalázó kifejezéseket tartalmazó névtelen levelet Gy. Mi­hályné irta, ekként, hogy a kérdéses levélben foglalt meggyalázó kifejezéseket Gy. Mihályné használta. A N. Józsefné hatóság előtt emelt vádja tehát a kir. járásbíróság jogerős ítélete folytán valót­lannak bizonyult. Minthogy pedig Gy. Mihályné N. Józsefné ellen törvényes időben hatóság előtt való rágalmazás vétség miatt indítványt tett, vádat emelt; minthogy továbbá N. Józsefné ugy a kir. járásbíróság előtt lefolyt bűnügyben, valamint a vizsgálat folyamában is beismerte, hogy Gy. Mihálynét becsületsértés vétsége, tehát büntethető cse­lekmény elkövetésével hatóság előtt azért vádolta, mert egy pol­gári per következtében Gy. Mihályné iránt — a véleménye szerint — ellenséges indulattal viseltetik s más ellensége nem levén, a meggyalázó kifejezéseket tartalmazó névtelen levelet neki egyedül Gy. Mihályné küldötte; minthogy jogos gyanuokok forognak fenn arra nézve, hogy N. Józsefné a látszatot a ténykörülmények kellő mérlegelése nél­kül valóságnak tekintette s bebizonyithatónak mutatkozik, hogy N. Józsefné Gy. Mihálynét hatóság előtt büntethető cselekmény elkövetésével meggondolatlanul könnyelműen vádolta: ezeknél fogva a kir. törvényszék végzését megváltoztatni s N. Józsefnét a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétsége miatt vád alá helyezni kellett. A m. kir. Curia (1892. okt. 18-án 4,945.): A kir. itéJő tábla végzése megváltoztattatik és az eljárt kir. törvényszék végzése hagyatik helyben indokainál fogva és különösen azért, mert a btk. 260. §-ban körülirt rágalmazás vétségének tényálladéka csak az esetben foroghat fenn, ha a hatóság előtt emelt vád valótlan­nak bizonyult ép ugy, mint ezt az idézett törvényszakaszban fel­hívott 227. §-bau megállapított hamis vád bűntette vagy vétsége tényálladékának is egyik alkatelemét képező, pusztán az a körül­mény, hogy miként a jelen esetben is a vád be nem bizonyitta­tott, a törvény által megjelölt tényálladékot nem állapítja meg, de ettől is eltekintve a vádat emelő a tárgyalás során előadta a gyanújára és panasztételre okot adott körülményt és nem forog fenn semmi adat annak elfogadására, hogy a panasztétel köny­nyelmű gondatlansággal történt, ezek szerint tehát az eljárás adatai a B. T. K. 260. § ába ütköző rágalmazás vétségével való jogos vádlást meg nem állapítják.

Next

/
Thumbnails
Contents