A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 44. szám - A telekkönyvi intézmény behozatala Franciaországban

A J O Gr. 175 V A altotörvény :i. §-ának 3. pontjában foglalt „személy" kiFejelés alatt nemcsak fizikai, hanem jogi személy Is értendő. Ha a rendelvényben valamely község pénztára, melynek kezéhez a tlzetés teljesítendő, van is megjelölve, a községnek rendelfényes minőségéi és jellegét e tény nem érinti. A uiármaros-szigeti kir. törvényszék (1892. febr. 20. 1.210/P. sz.): Gavallér Lajos ügyvéd által képviselt Rahó község pénztára felperesnek Hostsuk János ügyvéd által képviselt S. Mayer és K. Benjámin cég alperesek ellen 125 frt váltóösszeg és jár. iránt indított perében következőleg i t ólt: Az 1891. évi szept. 19-én 10,476. sz. alatt kelt sommás végzés hatályának fen tartása mellett tartoznak alperesek a Rahón 1891. évi március 3l-én 125 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó, illetve kibocsátó a kereseti 125 frt váltóösszeget, ennek 1S91. évi augusztus 3l-töl járó 6% kamatát és 4 frt 95 kr. óvási, Vs% váltódíjat felperesnek 3 nap s végrehajtás terhe alatt megfizetni, stb. stb. Indokok: Alperesek kifogásaikban mindenekelőtt tagadfák azt, hogy felperesek Rahó község képviseletében jogositvák a kereseti váltó behajtására, mert nem igazolták azt, hogy a közséf elöljárói volnának. Minthogy azonban kétségbevonhatatlan az, hogy bármely község elöljáróságát a községbiró és jegyző jogosan képviselik, azt pedig, miszerint a meghatalmazást aláirók, nóvszerint S. Lajos és M. Mihály, Rahó községének birája, illetve jegyzője, magok alperesek sem voDták kétségbe, ennélfogva a felperesség megállapítandó volt. De nem volt figyelembe vehető alperesek azon kifogása sem, hogy a peres váltó biztosítéki levén, felperes község által beperesithető sem volt. E kifogást alperesek arra alapíthatják, hogy II. r. alperes Rahó községétől a vágóhidat és mészárszéket évi 125 frtért kibérelte, azonban a vágóhidat az árviz elsodorta, a mészárszéket pedig nem használhatta. Ezen bérleti viszony biztosítására II. r. alperes előbb 3 drb takarékpénztári könyvecskét, összesen 225 frtról helyezett letétbe a felperesi pénztárnál, utóbb azonban azokat kivette, helyökbe adván a kereseti 125 frtos váltót. Ezen kifogásának igazolására pedig tanukat neveznek meg. Eltekintve attól, hogy felperes tagadta, miszerint a beperesitett váltó az alperesek által említett váltóval azonos volna, alperesek pedig az azonosságot mivel sem bizonyították, e kifogást azért is el kellett vetni, mert a tanuk meghallgatása elrendeltetvén, az alperes által előállított tanuk, névszeriut S. Benjámin és S. Szender igazolták ugyan vallomásaikkal, hogy alperes a Rahó község tulajdonát képező vágóhidat és mészárszéket évi 125 frtért kibérelte; hogy továbbá a kérdésben forgó váltó biztosítéki váltó. Ugyanekkor azonban azt is bizonyították, hogy II. r. alperes ugy a vágóhídnak, mint a mészárszék egy éven át használatában volt, hogy pedig az ezen évre járó bérösszeget kifizette volna, igazolatlanul maradt. Minthogy azonban a biztosítéki váltó valamely kötelezettség biztosítására szolgál, ez esetben azonban az, miszerint alperes kötelezettségének eleget tett volna, nem igazoltatott, felperes község jogosan peresíthette be a váltót, per utján szerezvén meg magának a szerződéses fedezetet. Alperesek végül a tárgyalás során és a váltó . megtekintése után kifogásaikat azzal egészítik ki, hogy a váltón fizetés helyéül Rahó volt kitüntetve, később azonban ez törölve lett. E kifogás sem volt figyelembe vehető, mert alperesek nem is állítják, hogy a kiigazítás megállapodás ellenére történt volna. Ily körülmények között a sommás végzést hatályában fentartani kellett, stb. stb. A debreceni kir. itélö tábla: (1892. május 18. 2,529/P.) A kir. törvényszék mÍDt váltóbiróság Ítélete az azt megelőző összes eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetik és a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik. Indokok: Az 1876: évi XXVII. t.-c. 3. §-ának 3. pontja szerint az idegen váltó lényeges kellékei közé tartozik a rendelvényesnek, vagyis annak a személy vagy cégnek a megnevezése, melynek részére, vagy rendeletére a fizetés teljesítendő. Minthogy pedig a keresethez A) alatt mellékelt okiraton rendelvényesként Rahó község pénztára neveztetett meg, az pedig sem személynek sem cégnek nem tekinthető s igy ez az okirat az idézett törvény szerint megkívánt egyik lényeges kellékkel ellátva nincs, minthogy továbbá a váltóeljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 3. §-ának 1. pontja és 4. §-ának utolsó bekezdése szerint váltó eljárásra csak minden lényeges kellékkel ellátott váltón alapuló kereset tartozik; a kir. törvényszék mint váltóbiróság Ítéletét a miatt, hogy a minden lényeges kellékkel el nem látott okiraton alapuló keresetet elfogadta és mint váltóbiróság eljárt, az azt megelőző összes eljárással együtt hivatalból meg kellett semmisíteni. A m. kir. Curia (1892. szept. 27. 1,197/P. sz.): A másodbiróság végzésének megváltoztatásával a fenforgó kereset a váltóbiróság hatásköréhez tartozónak mondatik ki s a másodbiróság a pernek érdemleges felülbírálására utasittatik : Mert a váltótörvény 3. §-ának 3. pontjában foglalt »személy« kifejezés alatt nemcsak a physikai személy, hanem jogi személy is értendő ; mert az, hogy Rahó községe ilyen jogi személy s igy önállójogalany, kétséget nem szenved, e szerint pedig a kereseti váltó a váltótörvény 3. §-ának 3. pontjában meghatározott kelléket nem nélkülözi; és mert az, hogy a váltóban rendelvényesül megnevezett községnek azon közege is lett a rendelvényben megnevezve, melynek kezéhez lesz a fizetés teljesítendő s ilyenül magában a rendelvényben a rendelvényes község pénztára megjelölve, a községnek rendelvényes minősítés jellegét nem érinti. A forgatmány kelte annak lényegét nem képezvén, érvényes a forgatmány akkor is, ha a váltó kelténél korábbi keletű. Ki nem töltött váltó is forgatható. (M. kir. Curia 1892. márc. 17, 1,057. sz. a.) Felfedező eskünek csak az esetben lévén helye, ha a csőd elrendelése vagyonhiány miatt tagadtatott meg, ama kérdésben a megtagadó végzés indoka döntő jelentőséggel bir s igy az esetben, ha a csőd elrendelése több hitelező létének be nem bizonyítása indokából tagadtatott meg, a felfedező eskü elrendelése iránti kérelemnek hely lteill adható. (M. kir. Curia 1892. jun. 9, 679. sz. a.) Bün-ügyekben. A bttk. 127. §. szerint a vádba helyezett tulajdon elleni kihágás az okozott súlyos testi sértés alapján megállapított súlyos testi sértés bűntettével egy egységes cselekményt képezvén, önálló büncselekménynyé nem minősül. Vádlottak anyagi érdekeik kijátszása miatti felindulása enyhítő körülmény. Az egri kir. törvényszék: (1891. november 19-én 5,962; id. N. Pál I. r. és ifj. N. Pál V. r. vádlottakat a L. Mártonné ellenében elkövetett a btk 161. §-ba ütköző becsületsértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenti, — ellenben id. N. Pál és ifj. N. Pál vádlottakat a L. Márton ellenében elkövetett a btk. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségében, továbbá a L. Márton sérelmére elkövetett, a btk. 301. §-ba ütköző súlyos testi sértés vétségében, ezen kivül ifj. N. Pál vádlottat a L. Márton sérelmére elkövetett a btk. 301. §-ba ütköző súlyos testi sértés bűntettében és végű! a k. btk. 127. §-ba ütköző tulajdon elleni kihágásban bűnösöknek kimondja s ezekért: id. N. Pál és ifj. N. Pál vádlottakat a becsületsértés vétsége miatt 10—20 frt pénzbüntetésre, ennek behajthatlansága esetében a btk. 53. §. értelmében átváltoztatandó két—két napi fogházra, illetve a btk. 96. §. alapján ifj N. Pál 2 napi börtönre, továbbá id. N. Pál vádlottat a btk. 302. §. alapján két havi fogházra és 10 frt mellékbüntetésre, ennek behajthatatlansága esetén a btk. 53. §. értelmében átváltoztatandó 1 napi további fogházra ; ifj. N. Pált a btk. 302., 96 §. és a kbtk. 127. §. alapján egy és fél évi börtönre és a súlyos testi sértés vétsége után mellékbüntetésül 10 frt pénzbüntetésre, ennek behajthatatlansága esetén a btk. 53. §. értelmében átváltoztatandó 1 napi további börtönre ítéli stb. Indokok. Az előnyomozat és a végtárgyalás alkalmával i kiderített tényállás szerint Felnémeten 1890. március 4-én éjjel 11 óra tájban vádlottak megjelentek L. Márton mészárszék helyiségében, a ki éppen egy akkor levágott borjú feltisztitásával foglalkozott, s őt »huncut, gazember, loptál kutya zsidó« kifejezésekkel illették és felhívták, hogy a borjú tisztításával hagyjon fel, mert azt elviszik, mivel a fogyasztási illeték lefizetése nélkül vágta le. L. Márton a borjú elvitelét ellenezte, sőt megakadályozni igyekezett, mi közben úgy őt, mint nejét vádlottak megsértették, minek következtében az orvosi felülvélemény szerint L. Márton 20 napon túl, neje pedig 12—14 nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett, ezen kivül ifj. N. Pál vádlott a mészárszék ablakát egy tagló nyéllel beütötte. Vádlottak tagadják, hogy akár L. Mártont, akár nejét sértő kifejezésekkel illették, tagadják, hogy őket bántalmazták volna. Vádlottak ezen tagadásával szemben az, hogy ők L. Mártonnét bármiféle sértő kifejezésekkel illették volna, beigazolható nem volt, ennélfogva őket a L. Mártonné által panaszolt a btk. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenteni kellett, azonban bűnösnek voltak kimondandók a L. Márton ellenében elkövetett s a btk. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségében, mert a hit alatt kihallgatott K. Ferencz és J. Zsigmond tanuk vallomásával be van igazolva, hogy L. Mártont »gazember, huncot, loptál kutya zsidó« kifejezésekkel mindkét vádlott illette. A kihallgatott tanuk ugyan nem igazolják azt, hogy L. Mártonné sérülését ki ejtette, de tekintve, hogy ő az orvosi látlelet szerint 14 napig gyógyuló sérülést szenvedett s tekintve, hogy K. Sámuel, J. Zsigmond és B. József tanuk látták, hogy L. Mártonné feje véres volt, tekintve, hogy vádlottak maguk sem állítják, hogy a sérülést máshol és másoktól kapta volna, ennélfogva beigazoltnak veendő, hogy L. Mártonné sérülését vádlottak ejtették, ifj. N. Pál vádlott maga beismeri, hogy az ablakfonást kezével kiszedte és hogy másik kezében volt a tagló, de atyja id. N. Pál vádlott, továbbá G. Borbála és K. Ferenc tanuk vallomásával be van bizonyítva, hogy az ablakfonást ifj. N. Pál ütötte be a