A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 44. szám - Röndnek muszáj lönni

Tizenegyedik évfolyam. 11. szám. Budapest, 1892. október 30. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP U IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE II HAGTAB ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KOZ«l U Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: I)r. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 »— » egész » G » — > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: »Röndnek muszáj lönni.* Irta: F a b i u s. - A res judicata és a perújítás kérdéséhez. Irta dr. Szokolay István budapesti ügyvéd. — Még egyszer az osztrák társaságok magyarországi fióktelepeinek kérdéséhez, (r.) — Közbirtokosság a közbirtokosok nyilvánkönyvi kitüntetése nélkül. Irta: Divéky Ágost, alsó-kubini kir. közjegyző. — Belföld. (Törvényjavaslatok a fizetésbeszüntetésről és a csődön kivüli egyességröl, továbbá a csődtörvény módosítása tárgyában és a fizetésképtelen adós vagyonát érintő jogcselekményeknek csődön kivül való megtámadhatá-áról. — A debreceni ügyvédi kamara és a reformtörvényjavaslatok. — A m. kir. Curia bíráinak és a kir. táblai tanácselnökök és bírák rangsora.) — Külföld. (A telekkönyvi intézmény be hozátala Franciaországban. — Tengerjogi congressus Genuában.) — Sérelem. (Járásbirósági jogtudomány. Irta: dr. S. A., budapesti ügyvéd.) — Irodalom. (Az orvos magánjogi és büntetőjogi felelősségéről. Irta : Moreau J., brüsszeli ügyvéd. — Az egyetemi kör Evkönyve. - Beküldeltek.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny*-ből. (Csődök. — Pályázatok.) »Röndnek muszáj lönni.« A budapesti kir. törvényszék érdemes alelnöke egy intézkedést léptetett életbe a büntető törvényszéknél, mely általános elégületlenséget szül ügyvédi körökben, sőt az ügyvédi kamara felszólalását is eredményezte már, azonban — sajnos — eredménytelenül. Azon intézkedést értem, hogy a felek és képviselőik a bűnügyi iratokba »csak elnöki engedély kieszközlése melletl« vehetnek betekintést. Ezen intézkedés a mily bosszantó, ép oly célszerűtlen is ugyan, de legsérelmesebb benne az, hogy az törvényes alappal sem bir. A sérelmes intézkedés ugyanis a birói ügyviteli szabályokra támaszkodik. Az 1869-iki birói ügyviteli szabályok azonbau bűnügyekre nézve nem vonatkoznak. Az azokat életbeléptetett igazságügyminiszteri rendelet csakis a polgári törvénykezési rendtartás 6. §-ában nyert felhatalmazásra hivatkozik. Hogy pedig a polg. törv. rendt. 6. szakasza nem adott arra felhatalmazást, hogy a büntető ügyekre vonatkozó birói ügyvitel szabályoztassék, nem lehet kétséges. Eltekintve attól, hogy sehol e két külön intézkedéseket igénylő törvénykezési ág egy és ugyanazon ügyviteli szabályzatba összefoglalva nincsen; eltekintve attól, hogy semmi oly intézkedést sem tartalmaz az 1869-iki birói ügyviteli szabályzat, melyből azt lehetne következtetni, hogy az általában bűnügyekre nézve is lett kibocsátva, bizonyos intézkedések hiánya is mutatja, hogy az általánosságban bűnügyekre nézve nem contempláltatott. P. o. a soronkivül előadandó ügyek között (59. §.) nincsenek felsorolva a fogva levők ügyei. A bűnjelek kezeléséről, a bűnvádi eljárás során szükséges kiküldetésekről, a hullaboncolásról, a bűnvádi költségek kezeléséről, a bűnügyi ítéletek végrehajtásáról, nincsen benne intézkedés; az, hogy az ügydarab külzetére ráírandó, hogy: »fogva van«, hogy a vizsgálati napló miként vezetendő, megmondva nincsen stb. S a hol van is benne intézkedés, mely bűnügyekre vonatkozik, az külön kiemeltet i k, mint p. o. a 70-ik g-ban, a hol az \ an kimondva, hogy : »A nyilvánosság a polgári ügyekre nézve megállapított feltételek szerint,a bűnügyekben is alkalmazandó.« Épen e kivételes intézkedés mutatja azt, hogy az 1869-iki birói ügyviteli szabályzat általánosságban csak a polgári ügyekre nézve bocsáttatott ki s csak annyiban alkalmazható bűnügyekben is, a mennyiben az egyes intézkedéseknél külön ki van m on d v a. A kérdésben forgó 127. §. azonban, mely elnöki engedélyhez köti az iratokba való betekinthetést, olyanul megjelölve, mely bűnügyekben is követendő, nincsen, tehát nem is alkalmazható. Az l869-ik évtől fogva több igen jeles jogász váltotta fel egymást a budapesti büntető törvényszék vezetésében, az 1869-ik Lapunk mai száma évi ügyv. szab. 127. §-át bűnügyekben alkalmazni mégis nem jutott eszébe egyiknek sem s 1892-ig, tehát 23 éven át nem is alkalmaztatott. Az 1869-iki birói ügyvitelt hatályon kivül helyező 1874. okt. 15-iki ügyviteli szabályzat életbeléptetését rendelő 3,436. sz. ; igazságügyminiszteri rendelet már nemcsak a polg. törvénykezési I rendtartás 6. §-ban, hanem az 1871 : XXXI. t.-c. 35. §-ban nyert ! tágabb körű felhatalmazásra hivatkozik ugyan, minélfogva ez már bűnügyekre nézve is kiterjeszthető lett volna, árnde ezen rendelet III. szakasza világosan megmondja, hogy: »ezen szabályzat a telekkönyvi és bűnvádi ügyvitelre (azon egyes intézkedések kivételével, melyek a jelen szabályzatba felvétettek) nem a 1 k a 1 m a z a n d ó.« Ennek 192. §-a tehát, mely (mint az előbbeni ügyv. szab. 127. §-a) azt rendeli, hogy: »magánfeleknek az iratok megtekintésére és lemásolására, ha az bíróilag elrendelve nincs, csak a törvényszék elnöke adhat engedélyt« : szintén nem vonatkoztatható bűnügyekre is, mert itt is nincs kimondva, hogy bűnügyekre is alkalmazandó, holott más intézkedéseknél, melyeket a rendelet bűnügyekre is alkalmaztatni kívánt, (138. §.) ezt külön kiemeli. Mutatja ezt továbbá az, hogy ugyanezen ügyviteli szabályokhoz II függelékképen egy külön utasítás csatollatott a bűnvádi ügykezelésre nézve. A jelenlegi igazságügyminiszter által 1891. évi 4,291. sz. a. kibocsátott rendelettel közétett legújabb ügyviteli szabályok 244. §-a pedig az iratok betekintését illetőleg most már akként intézkedik, hogy: »maguknak az ügyfeleknek és igazolt képviselőiknek köteles az irattárnok az iratok megtekintését és lemásolását megengedni.« Ugyanitt az van ugyan mondva, hogy : »a büntető ügyek iratainak megtekintésére és lemásolására vonatkozólag k ü 1 ö n szabályok rendelkeznek.« De hogy ezen szabályok alatt sem az 1869-iki, sem az 1874-iki fent idézett birói ügyviteli szabályok nem értendők, következik abból, hogy akkor nem az mondatott volna, hogy erről külön szabályok rendelkeznek, hanem mondatott volna az, hogy bűnügyekre nézve az 1869-iki és 1874-iki ügyviteli szabályok hatályukban továbbra is fentartatnak. Hogy pedig a bűnvádi eljárásra vonatkozólag időnként kibocsátott régibb rendeletekben és törvénykezési gyakorlatunkban, melyek ily »külön szabályoknak« lennének tekinthetők, sehol oly intézkedés, melynél fogva »az iratok betekintése a felek igazolt képviselőinek csak elnöki engedélylyel történhetnék meg«, nincsen, kitűnik a következőkből : Vuchetich (Just. jur. erim.) szerint: »Materialia suae deffensionis haurit defensor 1° ex actis inquisitionalibus, quae cum eo communicari debent.«J3odó (Jurisprudentia eriminalis, pag. 74) szerint: »Ad defensionem rei eiusque innocentiam afferendam, necessarium est Reo c o p i a indiciorum et articulorum, nominaque Testium et fassionum contra eum productarum detur« (pag. 32). »Praehabito examine Testium, Judex, fassiones eorundem, Reo, licet nec petendi eas, ingeminis paribus extra dare debet.« Szlemenics szerint (166. §.) a védő jogaihoz tartozott, hogy: »minden perbeli irományokat megtekintheU, sőt kötelessége (167. §.) »szorgalmasan átnézni és megvizsgálni minden periratokat, az általános vizsgálatot s a rabés tanuvallatásról felvett jegyzőkönyveket, szóval az összes irományokat.« Az 1861. jan. 20-án, 21,103. sz. a. kelt udvari rendelet szerint: »a védő az iratokba betekinthet.« P a u 1 e r szerint (557. §.1: »A védőnek joga van.... az ügybeli iratokat, a biróság belkezelését illetők kivételével, kellő felügyelet alatt a tárgyalás előtt megtekinthetni.* A magyar bűnvádi eljárás mindenkor megengedte tehát, hogy a felek képviselői az iratokba betekinthessenek, sőt ezt jognak nyilvánítja s azt sohasem a biróság, sem az elnök engedélyéhez nem kötötte, dacára annak, hogy akkor még nem volt szóbeliség és nyilvánosság, hanem volt titkos és írásbeli eljárás. Ezen jogot az 1872-ik évi máj. hó 1-én kiadott igazságügyminiszteri körirattal ajánlott bűn1 *~ oldalra terjed.