A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 42. szám - A halálbüntetés állása a törvényhozásokban és a gyakorlatban

318 A JOG. Varga Katát a vizsgálóbíró letartóztatja, azonban a vizsgálat befejeztével szabad lábra helyezi. Beszegődik szobaleánynak egy szállodába s a harmadik emeletre kerül, a honnan egy izben leszól a szolgálóhoz, hogy ez küldje fel a pincért, mert »es brennU. Ez azután nagy lármával rohan ki az utcára, hogy tűz van; a tűzoltók teljes apparátussal megérkeznek, a nép összecsődül, a vendégek ijedve futkosnak ide s tova, mindenki a másiktól tudakolja, hogy hol ég, hol a tűz. Felrohannak a harmadik emeletre, kutatnak a tüz után, de nyoma sincs füstnek, lángnak ; kérdőre vonják a szobaleányt, a ki végre megfejti a dolgot, a mennyiben a hotelekben »es brennt« kifejezés alatt azt értik, hogy siessen az illető. A rendőrség a szobaleányt bekisérteti s a vizsgálóbíró letartóztatja. A végtárgyaláson Varga Kata a lopást tagadja, a vizsgálóbíró előtti vallomását visszavonja, s azt adja elő, hogy a vizsgálóbíró kényszeritette őt vallomástételre. A jegyzőkönyvet bíró s tollnok irták alá. A hullaboncolás körül 30 frt költség merül fel. Bűnjelek : 1 üveg bor, 1 üvegben gyomorrészek. A bíróság alakul: Elnök: Ruttkay Aladár, alsó-kubini aljegyző. Bírák: Dluhovics Béla, törvényszéki aljegyző, Homma József, námesztói aljegyző. Közvádló: Bélla János, törvényszéki joggyakornok. Péteriné megbízottja: Dékány Mihály, törvényszéki joggyakornok. Kovács János védője: Matyasovszky Élek, liptósz.-miklósi aljegyző. Varga Kata védője: Bulla Antal, trsztenai aljegyző. Ördög Erzsi védője: Medzihradszky Emil, 1.-újvári aljegyző. II. A 15 éves Veres Matyi engedélyt nyert Jakab kávéházában apróságokat: gyufát, tárcát, gombot a vendégek között eladogatni. Adolf pincér észrevette, hogy Matyi a vendégek által el nem fogyasztott s ott hagyott cukordarabkákat összeszedegeti s zsebre rakja. Adolf besisérteti Matyit, a ki a vizsgáló biró előtt bevallja, hogy ezt a foglalkozást már jó ideje űzi. A vizsgálat folyama alatt kiderül az is, hogy Matyi 1 évvel ezelőtt Téglás Gábor korcsmájában meghálván, az apja által a vásáron 100 frtért vett két lovat Téglás 39 frt értékű kocsijába fogja s az udvar kapujának zárát feltörve, éjjel megszökik, haza kerül, de csak azért, hogy Jónás községi bírótól, apja megbízását színlelve, a vett lovakra vonatkozólag marhaleveleket kieszközöljön, ( melylyel a szomszéd vásárra menvén, a lovat, kocsit 50 frtért Ádám Jánosnak eladja. Matyi apjának eddig sohasem volt lova. Matyit apja sem vádolja, Jakab sem igényli a kárt. Kocsi és ajtózár mint bűnjel. A 2 ló nyilvános árverésen eladatott 80 frtért a vizsgálóbíró által. Elnök: Matyasovszky Elek, l.-sz.-miklósi aljegyző. Birák: Medzihradszky Emil, 1.-újvári aljegyző, Bélla János, törvényszéki joggyakornok. K ö z v á d 1 ó : Bulla Antal, trsztenai aljegyző. Matyi védője: Homma József, námetsztói aljegyző. Ádám védője: Matyasovszky Honor, törvényszéki jegyző. Jónás védője: Porubszky Sándor, törvényszéki joggyakornok. III. Bihari Ádám egy váltóra mint elfogadó sympathetikus tentával írja a nevét, a mely aláírás négy hét múlva láthatlanná válik. Bíróság: Medzihradszky Emil, 1.-újvári aljegyző, Bulla Antal, trsztenai aljsgyző, Dékáuy Mihály, törvényszéki joggyakornok. K ö z v á d 1 ó : Dluhovics Béla, törvényszéki aljegyző. Védő: Ruttkay Aladár, alsó-kubini aljegyző. Váltóbirtokos: Matyasovszky Elek, l.-sz.-miklósi aljegyző. IV. Oly bűncselekméuy kísérletére, melynek befejezésére 5—10 évi fegyházat állapit meg a törvény, kiszabható-e fogház ? Előadó: Porubszky Sándor, törvényszéki joggyakornok. V. A szabadságvesztés középmértéke hogyan állapítandó meg ? Előadó: Matyasovszky Elek, l.-sz.-miklósi aljegyző. VI. Egy akaratelbatározás kifolyását képező becsületsértő és rágalmazó nyilatkozat esetében fenforog-e bűnhalmazat ? Előadó: Medzihraszky Emil, liptó-ujvári aljegyző. ítészeknek fölkérem a biró és ügyész urakat, a kiket egyúttal a seminariumra meghivok. Rózsahegyen, 1890. december 25. Porubszky Jenő. Ausztria és külföld. A halálbüntetés állása a törvényhozásokban és a gyakorlatban. Dr. Gruber Lajos, budapesti alügyész fáradságos munkálata után közöljük eme nagy érdekű összeállítást. A halálbüntetés és ennek eltörlése tárgyában a londoni Howard-Association évek óta gyűjt adatokat ugy Európa, valamint Amerika több főállamában. Az ezúton elért tapasztalatok mutatják azon rendkívüli bizonytalanságot, mely elkerülhetetlenül jellemzi a halálbüntetés alkalmazását és mely ugyanazért nagyban gyengíti, vagy megsemmisíti annak állítólag elrettentő irányát. Epen most tette tözzé a Howard-társaság erre vonatkozó igen érdekes jelentését, melyet a következőkben ismertetek. (Lásd : »Official Stalistics and Repoits (1892) on Capital Punishment.«) [Issued by the Howard Association, London, 1890.] Angliában és Walesben 1879-1888. bezárólag 672 személyt tartóztattak le gyilkosság elkövetésének terhe miatt. Ezek közű 1 299-et bűnösnek találtak és halálra Ítéltek, 231-et felmentettek és 142-őt beszámithatlannak nyilvánítottak. A 299 halálra itélt közül majdnem a fele, vagy 145-nek büntetését átváltoztatták, mig 154 esetben végrehajtották a halálos ítéletet. A 299 halálra itélt közül 50 nő volt, kik közül 2-őt akasztottak fel. Ezen tiz évi időközben az összes bűnügyeknél a terheltek 79°/o-át találták megközelítőleg bűnösnek ; holott ez megközelítőleg 77°/o-ot tett ki azon bűnügyeknél, a melyeknél jury itélt a vád jogosságának kérdésében; mig ellenben főbenjáró eseteknél az elitélés csak megközelitőleg 45°/" ra rúgott és a halálbüntetésnek tényleges kiszabása csakis 23°/Vot tett ki. Ugy hogy a gyilkossággal terhelteknek sokkal nagyobb kilátásuk van arra, hogy elkerülik az elitélést, mint a bűnösök bármely más osztályának. Az emiitett tiz évben tehát összesen 672 személy ellen folytattak feuyitő vizsgálatot Angliában és Walesben gyilkosság bűntette miatt, holott a »coroner« (halottkém) által összehitt és vezetett jury-biróság 1,766, a gyilkosság vádjának megállapítására vonatkozó verdiktet hozott ugyanezen idő alatt. (E biróság hivatása, hogy vizsgálatot tartson oly esetekben, a midőn a coroner értesülése szerint hire jár annak, hogy valaki gyanús körülmények közt meghalt.) Tehát nem sokkal többet, mint a gyilkosok egy harmadát sikerült letartóztatni és ellenük a fenyítő vizsgálatot megindítani. 1879-ben 60-at helyeztek vizsgálat alá gyilkosság miatt, ezek közül 34-et elitéltek és 16-ot felakasztottak. 1888-ban, a tiz évi időköz utolsó évében, 90-et tartóztattak le e miatt, kik kik közül 36-ot ítéltek el és 22-őt akasztottak fel. Franciaországban 1887-ben 683 személyt terheltek főbenjáró büntettek gyanújával. Ezek közül 61°/o vagy 413-at felmentettek, mig ellenben 270-et vagy 39°/o-ot bűnösnek találtak. Ezek közül 240-nél a verdikt enyhítő körülmények alkalmazásával lett hozva ; 28-at ítéltek halálra, de ezek közül csak hatnál hajtották végre a halálbüntetést. Oroszországban egy évszázadnál több idő óta törölték el a halálbüntetést gyilkosságnál és csak a felségsértés és a kormány elleni erőszaknál alkalmazzák azt még. Az orosz börtönügy vezetője, Galkine W r a s k o y, azt írja a Howard-társaságnak : »Nem látok semmi okot fenforogni arra, hogy azon állapothoz visszatérjünk, mely Erzsébet császárnő törvénye előtt létezett, ki a halálbüntetést közönséges gyilkosság esetében eltörölte. Jelenleg azon intézkedések, melyek Szibériában és Saghalien szigetén a fárasztó rabmunkár.ak észszerű elveken leendő szabályozása végett történnek, elegendő alapot nyújtanak nekem azon reményhez, hogy büntető repressiónk elég szigorú lesz a nélkül, hogy új kódexünkben a halálbüntetést behoznók.« Erre azt jegyzi meg a Howard-társaság jelentése, hogy igen sok esetben mind ennek dacára ezen orosz pótszer a halál gyorsításának egy módját létesítette. Pl. mult év november 6-án egy úrhölgy, egy politikai száműzött, Karában 100 ütéssel halálát érte ; mig ellenben ugyanazon időben számos más száműzöttet ugyanott arra kényszeritettek, hogy azok az öngyilkosságban keressenek menekülést. Finnországból azt jelenti de Olivekrona, a svéd legfőbb törvényszék birája, hogy ott 1826 óta nem hajtottak végre halálbüntetést. Mind ennek dacára nem szaporodtak a gyilkosságok ezen 64 esztendő alatt. Németországban és Ausztriában szintén igen csekély a kivégzések aránya a gyilkosság miatt letartóztatottak és elitéltek számához viszonyítva. Ausztriában körülbelül a bűnösnek talált gyilkosok 4°/o-át végezték ki. Poroszországban 231 halálos ítélet közül az utolsó négy esztendőben csak 16-ot vagy 8°/o-nál kevesebbet hajtottak végre. Magyarországra vonatkozólag eddigelé még nem lettek Angliában adatok gyűjtve. Jövőre remélhetőleg már rólunk is fognak az ezentúl megjelenő jelentések megemlékezni. Teljesség okáért felemlitem, hogy Székely Ferenc legújabb adatai értelmében nálunk 1880—1888-ig bezárólag 74 esetben hoztak halálos ítéletet, melyek közül 27-et, tehát valamivel többet mint egy harmadot, v é g r e h a j t o 11 ak, u. m. 1880-ban - , 1881 ben 3, 1882-ben 3, 1883-ban 6, 1884-ben 7, 1885 ben 6, 1886-ban 1, 1887-ben -, 1888-ban 1; életfogytiglani fegyházra 34 halálos Ítélet lett változtatva, 15 évi fegyházfa 12, 10 évi fegyházra 1. (L. dr. S z é k e 1 y F e r e n c : »A magyar büntető-törvénykönyv büntetési és börtönrendszerének jelenlegi végrehajtása és ennek eddigi eredményei.« Budapest, 1889. Magyar Jo°-ászegyleti értekezések. XL1V. V. kötet, 3. füzet 11. s köv. 1.) ° Svédországban, Norvégiában és Dániában körülbelül minden husz halálos Ítélet közül egyet hajtanak végre. A svájci kantonok némelyikében fél század óta nem fordult elő kivégzés. 1874-ben az egész Svájcban eltörölték a halálbüntetést. l879-ben a szövetségi alkotmány felhatalmazta a kantonokat azt ismét behozni. A szövetség kancellárja arról érte-