A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 39. szám - Egy telekkönyvi hatóság munkálata

A J O GL 155 alperes köteles a kereseti 130 frt tökekövetelést, mindazonáltal az alperesi részről 18S9. évi márczius 8-án saját rendeletre kiállított s közadós által elfogadott 139 frt 21 krról szóló, 1889. évi május hó 11-én lejárt eredeti váltó és az erre vonatkozó eredeti óvásnak felperes által leendő kiadása ellenében felperesnek megfizetni. Ellenben alperes cég viszonkeresetének többi részével elutasittatik. Indokok: A per érdemében felperes keresetét a csődt. 27. §-ának 2. pontjára alapítvány tekintve, hogy a csődt 27-edik g-ának az volt a czélja: hogy a fizetések megszüntetése, vagy a csődkérvény beadása után a közadósnak vagyona az összes hitelezők kielégítésére szolgáló oly alapot képezzen, melyből sem a közadós semmit el ne idegenithessen, sem egyes hitelező el ne vonhasson; s igy habár a csődt. 27. §-ának 2. pontja a közadós jogcselekményéről szól is; a törvénynek nem lehet azon értelmet adni, hogy ez által a végrehajtási kényszer utján eszközlött kielégítés vagy biztositás ki legyen zárva, mert ez utóbbiaknál a végrehajtást szenvedett közadós cselekménye a végrehajtási eljárás által helyettesitettnek tekintendő ; alperesnek a per érdemében tett e részbeli kifogásai szintén nem birhatuak kellő sulylval. Az idézet* törvény ugyan a megtámadáshoz feltételenül köti ki, hogy annak, a ki kielégítést vagy biztosítást nyert, ennek elfogadásakor a esödnyitási kérvény beadásáról, illetve a fizetések megszüntetéséről tudomása volt. Minthogy pedig felperesnek ama kereseti állítása, hogy közadós alperes cégnek a keresetben érintett követelést az A. •/. alatt végrehajtási jegyzőkönyv szerint 1889. évi augusztus hó 13-án foganatosított kielégítési végrehajtásból kifolyólag ellene több izben kitűzött árverés nyomása alatt fizette ki, az idézett törvénycikk 36. §-ának figyelembe vételével annál inkább beigazolást nyert, mert alperes az elrendelt végrehajtást részben eredeti foglalás, részben már korábban összeirott ingók felül foglalása által foganatosította a nélkül, hogy közadós akár akorábbi foglalások alapját képező követeléseket, akár az alperesi követelést nyomban kifizette vagy másként biztosította volna. Minthogy alperesnek a végrehajtás foganatosítása körül eljárt meghatalmazottja az ő képviseletében járt el, alperes cég arra, hogy a végrehajtási eljárás, illetve a fizetés felvétele idején közadós fizetéseinek megszüntetéséről tényleg tudomással nem birt, sikerrel nem hivathozhatik; s így azon körőlmény, hogy közadós a végrehajtás foganatosítása, illetve a fizetés felvétele idejében fizetéseket másoknak is teljesített, jelen per elbírálásánál döntő befolyással még valóság esetében is annál kevésbbé bírhatna, mivel azon bejegyzett kereskedő, ki maga ellen a végrehajtást elrendeltetni, sőt annak foganatosítását áruinak és egyéb ingóságainak összeírása és lefoglalása által megengedi: fizetéseit megszüntetettnek a legalaposabban tekinthető ; minthogy a fentebbiek szerint bebizonyított tényekből okszerűen és önként következik, hogy a közadós az általa teljesített fizetéseket alperesnek csakis a végrehajtás foganatosítása, illetve az ismételten kitűzött árverés elkerülésének kényszernyomása alatt eszközölte ; minthogy továbbá felperes a most érintett kényszerhelyzetben teljesített fizetésben rejlő cselekményét kéri közadósnak hatályon kívül helyezni, anélkül, hogy magát a teljesített fizetés által megszüntetni szándékolt követelés alapját képező váltó-kiállítási körüli jogügyletet megtámadná s ugy maga ezen jogügylet, mint meg nem támadott, érvényesen megkötöttnek s a fizetés elfogadása, illetve teljesítése tényének hatálytalanítása esetében is érvényében fennállónak tekinthető, tehát az alperes cég által viszonkövetelésbe hozott s jelen ítélet rendelkező részében körülirt eredeti váltó és az arra vonatkozó eredeti óvás fennálló követelésének a csődtörvény értelmében közadós csődtömege ellen leendő érvényesítése szempontjából is alperes céget jogszerüleg megilleti, mindezeknél fogva felperes keresetének egészben, alperes viszonkeresetének pedig részben helyt adni és a közadós által a kereseti követelés tekintetében alperes cégnek teljesített fizetésekben rejlő cselekményeit a csődtömeggel, illetve a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanoknak kimondani s alperes céget a kereseti kérelemhez képest, a kereseti 130 frt tőkekövetelés és járulékainak felperes részére leendő megfizetésére, mindazonáltal az alperesi viszonkereset értelmében az ítélet rendelkező részében körülirt eredeti váltó és erre vonatkozó eredeti váltó-óvásnak felperes által eszközlendő visszaszolgáltatása ellenében a csődtörvény 33. és 24. §-aira való figyelemmel kötelezni kellett. Ellenben alperes cég viszonkeresetének többi részével elutasítandó volt, mert az általa nevezett végrehajtás következtében nyert zálogjoga a lefoglalt ingóságokra nézve a közadós által teljesített fizetések folytán, saját beismerése szerint is elenyészvén és ebből kifolyólag a csődtömeg vagyonába menvén át, ezekre nézve megszűnt korábbi végrehajtási zálogjoga már csak a csődtörvény 27. §-ának fentebb kifejtett czéljánál fogva sem állitható vissza. (1891. július 7-én, 16,762. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, s a viszonkereset iránti határozat hozatalának helyét nem találja. Indokok: Meg kellett változtatni az első bíróság ítéletét azért: mert eltekintve attól, hogy a közadós a fizetések telj esitése idejében megszüntette a fizetéseit s hogy birt-e a fizetések megszüntetéséről alperes tudomással; a megtámadott fizetési cselekmények a csődhitelezők irányában nem hatálytalaníthatok; mert alperes 1889. augusztus 13-án, tehát az 1890. április 12-én történt csődnyitást megelőzőleg 8 hónappal s illetve 6 hónapon tuli időben foganatosítván közadós ellen végrehajtást, valamint eme végrehajtás a csődtörvény 27. §-ának utolsó bekezdésénél fogva megtámadhatlan, ugy az ezen végrehajtás folyományaként, habár már a csődnyitás előtti 6 hónapon belül történt fizetés sem támadható meg. és pedig annál kevésbé, mivel alperesnek követelésének esetleg árverés utjáni behajtásához kétségtelen joga lévén, joga volt az árverés nélkül, illetve ennek elkerülése végett közadós által teljesített s követelését meg nem haladó fizetés bevételéhez is. A viszonkeresetre vonatkozó részében pedig azért kellett megváltoztatni az elsőbiróság Ítéletét, mert ezt alperes csak feltételesen arra az esetre támasztván, ha a keresetileg követelt összeg fizetésére köteleztetnék ; miután a kir. itélő tábla felperest keresetével elutasította, a viszonkereseti intézkedések szüksége nem forog fenn. (1892, február 10-én, 1891. évi 27,415. sz.) A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság Ítélete helybenhagy atik. Indokok: A csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján, az abban megjelölt egyéb feltételek mellett, közadósnak csakis az a jogcselekménye támadható meg, a melylyel oly vagyon, a mely a közadós fizetéseinek megszüntetése folytán az anyagi csődnek bekövetkezte miatt, a csődtörvény rendelkezéseihez képest az összes csődhitelezök aránylagos kiegészítésére kellett volna szolgálni ; a csődtömeg vagyonából, illetve a csődhitelezők követelésének kielégítése elől elvonatott s ily módon ez utóbbiaknak károsodását eredményezfe. Közadós a felperes által megtámadás tárgyává tett fizetésekkel alperesnek, mint hitelezőjének, azt a követelését egyenlítette ki, a melynek kielégítésére hitelezője, a joghatályosságára nézve kérdéssé nem tett végrehajtás utján lefoglalt ingóságokra zálogjogot eszközölvén ki, külön kielégítési alappal birt. Ezen követelésnek a közadós által történt kifizetése folytán azonban azok az ingóságok, melyek az alperes követelésének külön kielégítési alapjául szolgáltak, a hitelezőnek végrehajtási zálogjoga alól felszabadulván, olyan vagyonként kerültek vissza a csődtömegbe, a mely tekintet nélkül a hitelezőnek azokra előbb szerzett zálogjogára, a csődhitelezők követelésének kielégítésére szolgál, és felperes is beismerte a per rendén, hogy az alperes által lefoglalt ingóságok a csődeljárás rendén értékesíttettek. E szerint a közadósnak a jogcselekménye, a melylyel alperest követelésére nézve a végrehajtási eljáráson kivül kielégítette, csakis abban az esetben eredményezhette volna a csődvagyon kevesbedését és igy a csődhitelezők károsodását, hogy ha az a vagyoni érték, melylyel a közadós által teljesített fizetés következtében a csőd vagyon gyarapodott, nem képezné megfelelő ellenértékét a közadós által alperes részére teljesített szolgáltatásnak. Minthogy pedig felperes mi bizonyítékot sem nyújtott arra nézve, de nem is állította azt, hogy alperesnek a közadós által kifizetett követelése annak fedezésére szolgáló ingóságokból ezeknek végrehajtás utján bekövetkezhetett értékesítése esetén vagy azért, mert ugyanezen ingóságokat alperest megelőzőleg más hitelezők is lefoglalván, azok értéke az alperes követelését is nem fedezte, kielégítést nem nyert volna, az A. alatti végrehajtási jegyzőkönyv tartalmából pedig az ellenkezőre vonható le következtetés, a közadósnak megtámadás tárgyává tett jogcselekménye olyannak, a mely a csődhitelezöknek károsodását eredményezhette, nem tekintethetvén : a másodfokú bíróságnak Ítélete ezen és az abban felhozott megfelelő indokokból helyben hagyandó. (1892. június 2-án 3,628. sz.) A kereskedőnél a vételár kiilöii megemlítése nélkül eszközölt megrendelésnél a vonatkozó áriikra nézve a megrendelés idejében szokásos árak a megrendelő által feltétlenül elfogadottnak s a megrendelés a szokásos árban tettnek tartandó. A kényszeregyezségnek hatálya be nem jelentett követelésre is kiterjedvén, az ily követelés felett hozott ítéletben a végrehajtás terhével való marasztalás mellőzendő, ellenbeu kimondandó, hogy ha alperes a marasztalási összeget 8 nap alatt ki nem fizeti, felperes a csődtörvény 220. §-a által adta jogával élhet. (M. kir Curia 1892. március 20. 891. sz.) Bűnügyekben. Magzatelhajtás-kísérlet esetén felmentés önkéntes elállá* alapján, midőn vádlott nő kis mennyiségű sáfrány oldatot ivott, de a további ivást önként abbanhagyta, habár a sáfrányoldatnak nagyobb adagban bevétele által célt érhetett volna. (B. T. K. 67. §. 1. p., 285. §.) A szatmár-néinetii kir. törvényszék: I. F. Ágnes a B. T. K. 285. §. 1. pontja alá eső magzatelhajtás büntette 65. §-a szerint való bünkisérletének vádja alól a B. T. K. 67. §. 1. pontja alapján felmentetik; ugy II. özvegy Németi Józsefné a B. T. K. 285. §. 2. pontja alá eső magzatelhajtás büntette bünkisérletének vádja alól felmentetik. , Indokok: F. Ágnes vádoltatott, miszerint 1888. év nyarán házasságon kivül teherbe esvén, méhmagzatát sáfrányoldattal elhajtani megkisérlette. N. Józsefné pedig azzal vádoltatott,, miszerint F. Ágnesnek a magzatelhatásra tanácsot adott: F. Ágnes beismeri, miszerint N. Józsefnének elmondta, hogy teherben van s