A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 36. szám - Igazságügyi kinevezések és áthelyezések

A JOG. 271 akkor kétségenkivül új szerződés jön létre, egy új szerződés kötése illetve egy fennálló szerződés módosítása pedig kétségen kivül a szerződő felekuek jogában áll. E tekintetben csak a módosított feltételek mind a két szerződő fél általi elfogadása szükséges. Ezen általános jogi elveknek a színházi vállalatra leendő alkalmazása mellett azonban még figyelembe veendők az ily vállalatnál fen forgó különös körülmények, melyek sokszor a vállalat önhibáján kivül teszik szükségessé, sőt elkerülhetetlenné a műsor megváltoztatását. Ily esetben a vállalat, mint egyik szerződő fél a szerződés módosítására jogosítva van s csak arra kötelezhető, hogy a szerződő felet, t. i. a jegy vevőjét a változásról előre, határozott időben és módon értesítse, hogy ez a módosított szerződés el vagy el nem fogadása iráni nyilatkozhassék. Ha a vállalat abbeli kötelezettségének kellő időben és szokásos módon eleget tett, a jegy vevője pedig erről magának tudomást szerezni elmulasztotta, ekkor ezen mulasztás következménye kizárólag vevőt terhelik; miért is a jegyek árának visszatérítése iránt ily esetben jogos igényt nem tarthat. Külföldi judicatura. A főnök fizetésképtelensége feljogosítja a segédet arra, hogy idő előtt kilépjen. (Bécsi cs. k, feltörvényszék 1892. máj. 4-én 5956. sz. Ha az eskütételi tárgyaláskor az esküt tevő kijelenti, hogy az esküt csakis korlátolt alakban teheti le és az ellenfél ugyanekkor pro evitande perjurio bizonyítani akar, akkor előbb ezen bizonvitás megengedhetősége felett kell dönteni. (Legfelsőbb bir. 2,096 891.) S é r e1e m. * A Curia es a hatályon kivül helyezett törvények. Tekintetes szerkesztőség ! Bátorkodom a következő »csodabogarat« esetleges használat végett közölni: A Curiának 1892. évi július 5-röl kelt 3890/P. számú Ítélete alapján felperes birtokháboritási keresetével azon indokolás alapján elutasittatik. »mert abban az esetben, ha a per tárgyát képező út közhasználatra rendelt községi út volna, a mennyiben az rendeltetése czéljából elvonatott volna, eziránt a megfelelő intézkedések az iSji: X VIII. t-c. 22. J5. e pontja rendeléséhez képest ... volnának teendők* stb. Ugy látszik a Curia ezen tanácsa előtt az 1886. évi XXII. t.-c. még ismeretlen, melynek 166. §-a szerint az 1871. évi XVIII. t.-c. már 6 év óta hatályon kivül helyeztetett! Előadója ezen Ítéletnek Szabó László biró. Az Ítélet kezemben van. Kiváló tisztelettel Dr. Wagner Albert, ügyz'éd Besztercén. Vegyesek. Temetkezési egyletnek a temetkezés körüli eljárásáért annak elnöke felelős. Ha ily egylet holttestet idegen helyről engedély nélkül elrzállit, az ez által elkövetett kihágásért annak elnöke büntetendő. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 1011. számú határozata: Z. vármegye közönségének. A vármegye alispánjának 1891. évi október hó 26-án 156/kih. sz. a. kelt másodfokú Ítélete, mely szerint a t —i járás föszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet megváltoztatásával: L. Eülöp t—i lakos, mint az itteni izraelita temetkezési egylet elnöke, holttestnek idegen helyről endegély aélkül eszközölt szállítása miatt az 1876 : XIV. t.-c. 113. §-a és az 1879 : XL. t.-c. 123. §-a alapján elsöfokulag terhére rótt kihágás vádja és következményei alól felmentetett s T. község elöljárósága, mint panaszos 19 frt eljárási költség megfizetésében elmarasztaltatott, a panaszos elöljáróság által közbetett felebbezés folytán felülvízsgáltatváu, megváltoztatik és L. Fülöp, holttestnek engedély nélkül való szállítása által elkövetett s az 1875. év 25,194. sz. a. kiadott belügyminiszteri körrendeletbe ütköző kihágásban vétkesnek nyilvánittatik s e miatt az 1879. évi XL. t.-cikk 123. §-a alapján 5 forint, 15 nap és végrehajtás terhe alatt az 1887. évi VIII. t.-c 2. §-ában meghatározott célokra fizetendő pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 1 napi — saját költségen töltendő — elzárásban elmarasztaltatik, ellenben panaszos községi elöljáróság a 19 frt eljárási költség megfizetésének kötelezettsége alól felmentetik. A másodfokú ítélet megváltoztatandó és L. Fülöp mint a t-i »Chewra Kadischa« temetkezési egylet elnöke vétkesnek nyilvánítandó s ehhez képest elmarasztalandó volt, mert saját beismerése szerint az egyletnek, melynek ő elnöke, kötelessége a hitközségben előforduló halálozások alkalmával a holttestet eltakarittatni, az egylet D. Mór holttestének eltemettetésére vállalkozott, de mikor ezt megtette, egyszersmind kötelességévé vált az eltemetésnél követendő szabályok megtartásáról is gondoskodni. Beigazoltatott, hogy az R. község területén elhalt D. Mór holtteste, a nélkül, hogy arra az 1875. évi 25,194. számú belügyminiszteri * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. körrendelet értelmében hatósági engedély kéretett, illetve kieszközöltett volna, T. község területére szállíttatott. Ezek szerint tehát a szóban levő kihágás beigazolva lévén, ezért vádlott L. Fülöpöt, mint a fentebb megnevezett egylet intézőjét, felelőssé kellett tenni; büntetése kimérésénél enyhítőül vétettek azonban az ügyiratokból kitűnő helyi körülmények. A tiszti ügyész valamely hagyatéknak tárgyalásáért és agyéb kérdések elintézésénél ügygondnoki minőségben teljesített közreműködésért munkadíjat nem követelhet, ilyenre csakis örökösödési és kártérítési perek viteléért tarthat igényt. A belügyminiszternek Z. vármegye közigazgatásához 1892. évi 35,393. sz. a. intézett rendelete : N. N.-né, szül. X. Mária által néhai N. X. örökösei ellen 2,293 frt tőke járulékaiból álló követelés iránt indított pernél, továbbá néhai N. N. hagyatéka tárgyalásánál s egyéb kérdések elintézésénél ügygondnokként közreműködése indokából G. J. t. ügyész részéről követelésbe vett 80 frt munkadíj megállapítására vonatkozólag a vármegyei árvaszék előtt folyamatba tett, ez által 1889. évi március 22-én 17,657. sz. a. elintézett s W. Gy.-né, továbbá S. J., mint kiskorú S. T. gondnok és S M.-né, mint kiskorú S. T. t. és t. gyámja felebbezésére a vármegyei közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttsége által 1891. évi deczember 10-én 2,925. sz. a. megvizsgált ügyet S. M.-né, mint S. T. t. és t. gyámja és W. Gy.-né felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam : Az idézett másodfokú határozatot, mely helybenhagyta az idézett elsőfokú határozatot, melylyel G. J. részére követelésbe vett 80 frt munkadíj megállapittatott, megváltoztatom s G. J.-t szóban levő kérelmével elutasítom. Indokolás: G. J. tiszti ügyész 80 frt munkadíjnak megállapítását azon munkálkodásáért kéri, a melyet mint kiskorú S. K. és T. ügygondnoka teljesített az N. N.-né által 2,293 frt tőke és járulékaiból álló követelése iránt indított perben ; továbbá néhai N. N. hagyatéka tárgyalásánál s egyéb, de általa tüzetesen meg nem jelölt kérdések elintézésénél. Az alsóbb fokú határozatok a 80 frt munkadíjat a vármegyei gyámhatósági szabályrendelet 29. §-a g) pontjának rendelkezései alapján állapították meg Miután azonban e szabályrendelet most hivatkozott pontjának rendelkezése szerint »ügyvédi jutalom vagy munkadíjat kiskorúaktól, gondnokoltaktól és az árvapénztártól az ügyész nem követelhet és részére csakis örökösödési és kártérítési perek viteléért, ha az különös fáradsággal volt összekötve, állapitható meg a per befejezése után a kiskorú vagy gondnokolt vagyonából mérsékelt munkadíj, miután továbbá G. J. a nevezett kiskorúak érdekében sem örökösödési pert, mert néhai N. N. hagyatéka az 1877. évi XX. t.-c. 255. §-a alapján csak 1888. évi február 4-én tett felszámítás után tétetett át a pestvidéki kir. járásbírósághoz s igy abban előbb örökösödési per vihető nem is volt, sem kártérítési pert nem vitt; miután végül jogerős birói határozatokkal kimondatott, hogy az emiitett perben G. J. t. ügyész részére munkadíj meg nem állapittatik : a nevezett t. ügyészt a szóban lévő 80 frt munkadíj megállapítása iránti kérelmével elutasítanom kellett. A felség-folyamodások, származzanak azok akár egyesektől, akár testületektől vagy hatóságoktól, nem az illető ministerium utján juttatandók el legfelsőbb helyre, hanem közvetlenül adandók be. A belügyministernek 1892. évi június 13-án 42,957 számú rendelete. Igazságügyi kinevezések és áthelyezések. Czorda Bódog igazságügyi államtitkár a budapesti ítélő táblához elnökké ; Erdélyi Sándor győri itélő táblai elnök az igazságügyministeriumhoz államtitkárrá; Vörösmarty Béla budapesti itélő táblai tanácselnök a győri itélő tábla elnökévé ; J e 1 e n f f y Kornél, debreceni tszéki elnök a n.-váradi itélő táblához tanácselnökké ; P o p u József, kolozsvári itélő táblai biró curiai bíróvá ; Havas Antal temesvári i. t. tanácsjegyző albiró a lugosi, Kolbay Sándor besztercebányai járásbirósági albiró a rimaszombati, Hardi Sándor pécsi i. t. tanácsjegyző albiró a pécsi, dr. P e rjessy Mihály szegedi ügészségi alügyész és dr. Rötth László temesvári itélő táblai tanácsjegyző albiró a fehértemplomi, Rehák Ferenc szegedi i. t. tanácsjegyző albiró az újvidéki törvényszékhez bírákká; Frits Ferenc edelényi jbirósági albiró a rimaszécsi jbirósághoz jbiróvá ; Doboz y György csíkszeredai tszéki jegyző a nagylaki, dr. Sporzon Gyula ipolysági törvényszéki jegyző a nagytapolcsányi és Széplaky Ödön erzsébetvárosi tszéki jegyző a dicsőszentmártoni jbirósághoz albirákká; gróf Lázár Kálmán marosvásárhelyi alügyész a deési ügyészséghez ügyészszé, Szabó József nyírbátori jbirósági albiró a nagykállói jbirósághoz jbiróvá; Wischán Elek sz.-somlyói jbirósági aibiró a zilahi törvényszékhez albiróvá ; N á m e s y János sárbogárdi jbirósági albiró a szegszárdi ügyészséghez alügyészszé, Kászonyi Lajos Kolozsvár városi jbirósági aljegyző a naszódi, Szerémy Béla szécsényi jbirósági aljegyző a b.gyarmati jbirósághoz és dr. D ú z s Sándor budapesti tszéki aljegyző a temesvári tszékhez albirákká; Papp János n.-bányai gyakorló ügyvéd albiróvá; Lipovniczky István budapesti jbirósági albiró a budapesti tszékhez biróvá és végre dr. Márner Kálmán fiumei tszéki jegyző a fiumei tszékhez albiróvá neveztettek ki. — Dr. Laky Kristóf szombathelyi törvényszéki elnöknek a curiai birói cím és jelleg adományoztatott; végre Járai Géza kecskeméti kir. tszéki biró járásbirói minőségben a nagykőrösi kir. járásbirósághoz, Maior Vazul és Rozgo-