A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 36. szám - A magyar boszorkányokról és boszorkányperekről

A JOG. 267 annyit szerezni, mint a mennyivel tisztességesen megélhet, fel kell tételeznem, hogv azok, kik itt más keresetből élnek, nem csak az ügyvédek túlszaporodása miatt nem gyakorolhatják az ügyvédséget, hanem hogy a hiba bennük, saját személyükben van, már pedig ha ez igy van, akkor nemcsak jogtalan ezektől, hogy numerus clausust követelnek, hogy igy maguknak az üzérkedésen kivül még az ügyvédségben mellékkeresetet is biztosítsanak, de méltánytalan is fellépésük, mert a ki egyszer látja, hogy az ügyvédség terén meg nem élhet, az forduljon más pálya felé és tegyen ugy, mint a hogy a szabó és suszter tesz, kinek, ha mestersége nem megy, mert nem ért hozzá vagy rest, vendéglőt vagy korcsmát nyit, de ne kívánja, hogy a tisztességes keresettel biró ügyvéd keresetéből neki engedjen át valamit csak azért, mert ö is ügyvéd. Ezen, az ügyvédség köpenyege alatt gescheftelő ügyvédek tekintetében is kellene valamely módot találni, a melynek segélyével ezek száma apasztandó volna; különösen célirányos volna azoktól, kikről evidens és köztudatú, hogy üzérkedéssel stb. foglalkoznak, az ügyvédi gyakorlathoz való jogot megvonni és ezt közhírré is tenni. A legnagyobb mérvben árt továbbá az ügyvédi tekintélynek az a közöttünk lábra kapott további visszaélés, hogy az ügyvédek egy nagy része nem átallja a többi kartársainak — kikről épen szó van — képességét, tudását, tehetségét és sok esetben megbízhatóságát és becsületességét is, különösen laicusok előtt kétségbe vonni, kisebbíteni, nem gondolván meg, hogy ezen eljárásukkal egyrészt a legjogtalanabb és a legtöbb esetben jogosulatlan és rosszhiszemű kritikát gyakorolnak mig másrészről önmaguknak azzal nem használnak, egyesek becsületében is gázolva, magának a karnak becsületét, tekintélyét ölik meg, mert mit tartson a különben is sok esetben elfogult társadalom egy oly karról, melynek tagjai egymást becsmérlik. Ezen lelkiismeretlen visszaélésnek a következménye azután az, a mi tekintélyünknek ugyancsak nagy hátrányára van, hogy a kollegialitás, az összetartás és érdekközösség érzete sem tud közöttünk gyökeret verni, mert hogyan melegedjék fel a tisztességes ügyvéd azon kollegák érdekéért, kiket, mert megbizhatlanok, vagy más foglalkozásból élnek, kollegáknak sem tekinthet és a kikben a legfőbb okát látja annak, hogy a kar tekintélye napról-napra sülyed és hogy a tisztességes megélhetés megnehezittetik és viszont hogyan lelkesüljön a kar ezen beteg része az egészségesebb, a tisztes elem irányában, mikor az ebben és ennek existenciájában látja és keresi okát annak, hogy az ügyvédségből, persze a saját íze szerinti ügyvédségből vagyont nem szerezhet. Nem kevésbé rontja továbbá az ügyvédek tekintélyét és részben megélhetését az a magaviselet, melyet egyes ügyvédek a bírákkal szemben tanúsítanak, csak hogy költségeik valamivel magasabb tételekben állapíttassanak meg és hogy néha egy-egy csőd stb. kinevezésnél előnyben részesittessenek. Az kétségtelen, hogy az ügyvédség a kenyérkereset eszköze is, de azért nem ipar, hanem tisztesség és soha sem szabadna az ügyvédnek annyira lealjasodni, hogy a keresetért, az 5 vagy 10 frtért, tekintélyének és az állásával járó függetlenségének feláldozásával az egyes birák uszályhordozóivá szegődjék, hogy a költségek szaporítását tartsák feladatuknak, vagy hogy felebbezéseikben mindig inkább a költség kérdésének, mint az ügynek szenteljék legnagyobb figyelmüket. Az a folytonos harc, melyet a költségek tisztességes megállapítása érdekében évek hosszú során át folytatnunk kellett az alsóbb bíróságokkal ép ugy, mint a felsőbb bíróságok ellen, eddig megtaníthatott, hogy ezen küzdelem csak tekintélyünket csorbította, mig másrészről tán ép ezért mi javulást sem volt képes előidézni és másrészről megérlelhette már bennünk azt a tapasztalatot is, hogy jogos igényeink ezen a téren csak ugy lesznek némileg megóvhatok, ha minden ügyvédi kamarának megadatik a jog saját területérenézve, díjszabást megállapítani, mely az igazságügymin is zterium által helybenhagyva, illetve megerősítve, a kamara területén létező bíróságokra nézve kötelezőnek mondatnék ki, a jogorvoslatok díjának ugyanily díjszabás útján leendő megállapítása és a felsőbb bíróságokra nézve leendő kötelezővé tétele ugyancsak az igazságügyminiszterre bízatnék. Jól tudom én. hogy a díjjegyzékek ily megállapításában sem volna köszönet, de legalább eleje vatetnék annak, hogy a költségek kunyorálásával is lealázkodjnnk folytonosan a bíróságok előtt és vége vettetnék annak, hogy díjaink miatt a cliensekkel is folytonos háborúban éljünk. Ezzel persze még mindig nem volna megszüntethető azon, számos ügyvédnél lábra kapott — megmaradt kis tekintélyünket is végkép megsemmisitő — eljárás, melynél fogva magukat a perek hajhászása érdekében házalásra adva, oda sülyedtek, hogy pereket, minden költségre való igény nélkül, sőt ugy is vállalnak el, hogy a nyerendő perköltségből bizonyos hányadot még ők fizessenek klienseiknek. A legkedveltebb állatok, a melyekké a boszorkányok átváltoznak, a következők : farkas, ló, fekete- és vörös kutya, fekete tyúk, egér, lúd, légy. Továbbá a hüllők közül kigyó, gyík s a Dunát rendesen teknősbéka képében úszszák át. Érdekes volt Apafi fejedelem feleségének, Bornemissza Aunának a boszorkánypöre. Ez a jó asszony azt hitte, hogy őt legyek képében üldözik a boszorkányok s a mint legyet látott, messzire futott. Ezért pörbe fogatta a legyek képében röpködő boszorkányokat, de ez a pör már nem lett befejezve, mert ekkor már nem sokat hittek a boszorkányokban. Karcsai egy mesét közöl, a melyben valaki előtt gyorsan forgó kerék képében jelent meg a boszorkány. Az illető a kereket megfogta és a kovácsnál megvasaltatva, hazavitte. Reggelre azután Soós Pálné asszonyom feküdt a kerék helyén, alaposan vasba verve. A boszorkányt a röpiilésre a röpülőzsír képesiti. Ezt a kenőcsöt néhol gyökér és kakastejből, máshol pedig a keresztelés előtt meghalt gyermek hájából készítik. A boszorkány némelyek szerint aranyszöveten, világító zászlóval a kezében, másutt pedig szénvonón (azsag), vagy kenyérsütő lapáton röpül a Gellérthegyre. A boszorkánygyülések (diabolica consultatio) ideje a böjt, innen a böjti boszorkány. A gyülekezés helye pedig valamely várrom, vagy dögleletes mocsár. Érdekes, hogy a régiek a táncot a boszorkányok találmányának tartották. A zemplénmegyei boszorkánypörben például ezek vannak: »Mikor pediglen megkezdék a táncot, mindig Varga Erzsók táncolt az ördöggel.« Vagyis: Varga Erzsók volt az előtáncos. A vármegyei főjegyző ezt a Varga Erzsókot mindenáron meg akarta menteni s védelmére a következőket mondta: »Va'ószinü, hogy Varga Erzsók nem táncolt az ördöggel, mert Varga Erzsók már betöltötte a negyven esztendőt, negyven éves vén lánynyal pedig már az ördög sem táncol.« Azt, hogy abban az időben a táncot ördögtől eredőnek tartották, legjobban bizonyítja, hogy a külföldön az egyház nagyon kárhoztatta a valcert, mert ebben a táncban a fiatal párok legközelebb simulnak egymáshoz. A boszorkányok compániákra voltak osztva és voltak tisztjeik, hadnagyok, meg kapitányok. A boszorkányok ugy ártanak az embernek, hogy szárazságot idéznek elő. Máskor a harmatot lepedővel összeszedik, a kenyérre csavarják és ettől a kenyér megnő. A tehenet megrontják, jégesőt, szélvészt hoznak. Egyik szegedi pörben egy suszterinast vádoltak, hogy boszorkánymesterségével elverette a határt. Egy másik szegedi pörben az áll, hogy a boszorkáuyok egy tökben ördögi practicával az eső kötését elvitték és a Tiszába dobták. Legkárosabbnak tartották az emberekre való hatásukat. A gyermekeknek kiszedik a csontjait s igy ezek nyomorékokká válnak. Máskor az embereket szívbajosokká, tüdövészesekké teszik s ilyenkor szivük, vagy tüdejük helyett rothadt almát tesznek az ember mellébe. Az almát az ördög gyümölcsének tartják. Minden titkos és rejtett dolgot meglátnak a boszorkányok. Innen a rostavetés a tolvaj megtalálására. A fölolvasás többi része a histeriával foglalkozik s azt tárgyalja, hogy a boszorkánysággal vádolt asszonyok rendesen histericusak voltak. A histericus nőkre azt mondták, hogy az ördög szállotta meg. Egy nagyenyedi pörben teljesen le is vannak irva a histeriának a tünetei. A boszorkányt a törvény előtt nem védelmezték, ha azonban a boszorkányság gyanúja alatt álló legkevesebb hét tanút tudott állítani, a kik esküvel vallották, hogy nem boszorkány, ugy fölmentetett. A boszorkányt tortura alá vették. Csepü Margiton a torturának ötféle nemét próbálták meg. 1. Bevezették a kínzó kamrába és kínzó eszközök látása által akarták beismerésre birni. 2. Hüvelycsavarral törték össze kút hüvelykujjának a csontjait. 3. Spanyolcsizmát húztak a lábaira. 4. Testét összeszúrkálták. 5. Hátát végigöntötték olvasztott tüzes kénesővel. De Csepü Margit mindezekre sem ismerte be boszorkányságát s igy aztán máglyán megégették. Végül még azt említjük meg, hogy a boszorkányság ideje, vagyis 250 év alatt, 3.000,000 ember lett a boszorkányság áldozatává.