A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 35. szám - Törvényszék - birák nélkül

Tizenegyedik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1892. augusztus 28. Szerkesztőség: V., Radolf-rakpart 3. SE. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 8. sz. Kéziratok -vissza nem n datnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ! IGAZSÁGÜGY ÉRDEIEIM KÉPVISELETÉRE A lAGYAR ÜGYVÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI Ml Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr\ RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed érre 1 frt 50 kr. fél » 3 » - « egész » 6 » — > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Törvényszék — birák nélkül. — A büntető törvénykönyv revisiójáról. Irta : Polgár József, vámos-mikolai járásbiró. — Belföld. (Az igazságügyministeri új államtitkár. — A budapesti kir. tábla új elnöke. — Az eperjesi ügyvédi kamara évi jelentése ) — Ausztria és külföld. (Német jogászgyülés.) — Vegyesek. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Curiai és táblai értesítések. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) — Hirdetés. Törvényszék — birák nélkül.* Hol ? — vájjon Khinában vagy Patagoniában-e ? — Nem, nem ott, hanem a magyar korona gyöngyében, hazánk egyetlen tengeri kikötő-városában, Fiumében. Hihetetlen, de fájdalom ! igaz. Alig pár napja, az itteni ügyvédek feliratot intéztek az igazságügyministerhez, a melyben sürgős és gyökeres orvoslást kérnek a törvényszékünknél uralkodó szomorú és tarthatatlan állapotok ellen. Régen, már évekkel ezelőtt szükség lett volna a gyökeres orvoslásra, mert már évek óta sajnosán érezzük és nyögjük törvényszékünk mizériáit, a melyek azonban most már, Bolmarcich biró halálával olyanokká fajultak, hogy azokat, az igazságszolgáltatás legszentebb érdekeinek veszélyeztetése, sőt elárulása nélkül, tovább tűrni teljes lehetetlenség. Pedig ma már az orvoslás nehéz, mert a segítség későn érkezik és a baj már régóta megrögzött. Huszonegy évnek mulasztásait nem egy hamar lehet pótolni, nem pedig leginkább azért, mert pár nap, sőt pár hónap alatt sem lehet találni, vagy épen teremteni olyan speciális tehetségeket, a minőnek egy fiumei bírónak lennie kell. 1871-ben, a fiumei törvényszék felállításakor, négy birói állás rendszeresittetett, tehát kevesebb, mint az ország legkisebb törvényszékénél. A birák e csekély száma már akkor is elégtelen volt; hogyan lehetne tehát kielégítő most, midőn a rohamosan és fokozatosan fejlődő Fiume azóta már az elsőrangú kereskedő-városok, tengeri kikötők sorába emelkedett? Míg az ügyek és beadványok száma megháromszorozódott, addig a birák létszáma csak ugyanaz maradt, a mi a törvényszék fölállításakor volt. Legalább csak ez a kis szám volna mindig teljes! — de fájdalom, az egyiknek-másiknak távolléte, betegsége, halála miatt még ez a létszám is mindig hiányos. Hat esztendő alatt három biró halt meg s a fárasztó, kimerítő munka s a nélkülözések bizonyosan siettették e halálozásokat. A minap meghalt Bolmarcich biró is, a vén gárda legutolsó tagja s most már csak három bírája maradt az itteni törvényszéknek. Ezek közül az egyik járásbiró, a másik vizsgálóbíró, úgy, hogy az oly fontos polgári, kereskedelmi, tengerészeti ügyek elintézésére, az ítélethozatalra váró zárt perek egész halmazának eldöntésére egy, mondom egy biró maradt!^ Jelenleg tehát az egész fiumei törvényszék az elnökből és egy bíróból áll! Valóban unikum ez és pedig nemcsak az osztrák-magyar monarchia, hanem bizonyosan a világ többi törvényszékei között is! És csak a jó Isten tudja, mikor fog ez a szám szaporodni! Igaz, hogy pályázat nyittatott — három heti határidővel — a meghalt biró állásának betöltésére, de nincsen kilátás arra, hogy ily rövid idő alatt, a fiumei törvényszékhez alkalmas, * E nagyérdekü cikket * viszonyokba teljesen beavatott kézből kaptuk. Szomorúan illusztrálja e cikk, mit tesz az igazságügyi kormányzat arra nézve, hogy a magyar igazságszolgáltatást az idegen nemzetiségek által lakott területen becsülni tanulják. A szerkesztőség. Lapunk mai száma az itten megkívántató különös szakismeretekkel biró pályázó mesebeli főnixként támadjon a földből. Huszonegy hosszú év alatt senki sem gondolt a jövőre, senki sem gondoskodott arról, hogy utónemzedék, új generáció képeztessék ki a fiumei törvényszék számára s ennek a hanyagságnak szomorú következménye az, hogy a törvényszék immár nem életképes és csak nyomorultan tengődik. Senki sem gondolt arra, hogy a fiumei birák is halandó emberek és hogy az a munkával túlterhelt élet, a melyet folytatniok kell, gyors halálba is kergetheti őket. Utódjaink kiképzésével senki sem törődött egy cseppet sem és most senki sem tudja, hol keressenek, hol találjanak egy fiumei bírót. Egyet ? Hát a jövő ? Hiszen minden egyes fiumei biró halála pótolhatlan veszteség, irreparábiüs katasztrófa. Ez a sajnos valóság kizárja annak lehetőségét is, hogy az itteni birák számát szaporítsák, noha ennek immár égető szüksége vált és bár az ügyvédek is sürgősen reklamálják a zt; de ez lehetetlen, mert ma ily bírákat találni nem lehet. Juriszticiumnak kell beállania a fiumei törvényszéknél s ki tudja, meddig fog az tartani, a kereskedelmi forgalom, az igazságszolgáltatás előre nem látható, ki nem számitható kárára ! Hogyan tűrhették, hogyan nézhették közönyösen az intéző közök, oly hosszú időn keresztül, törvényszékünk ily égrekiáltó, elhanyagolt, mostoha viszonyait? Nagy hiba "volt a törvényszék vezetőjétől, hogy e kalamitást előre nem látta, vagy talán nem akarta látni, hogy annak idején a baj orvoslását nem sürgette, hogy már régen, már akkor, midőn az ügyek szaporodni kezdettek, a fogalmazó személyzet és különösen a birák létszámának szaporítását nem követelte. Megbocsáthatatlan hanyagság volt ez, megérthetetlen indolencia! De hasonlóképen megfoghatatlan igazságügyünk vezetőinek apotiája egy ily fontosságú bíróság iránt, a mely speciális elbánást, különös gondot követel. De a vádak és szemrehányások itt már nem segítenek!; tettre, gyors és gyökeres orvoslásra van itt szükség s e célból mindenekelőtt szükséges volna a birák létszámának szaporítása, hogy ez a néhány, igazán sajnálatra méltó fiumei biró ne alacsonyodjék le valóságos páriává és ki ne dőljön a reá szakadó ügyek óriási terhe alatt! Azonban nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a fiumei törvényszéknél betöltendő birói állásokra a szükséges speciális ismeretekkel biró, új, tehetséges generáció kiképeztetése is szükségessé válik. Mert mindaddig, a míg a fiumei tőrvényszék ilyen, az ország többi e nemű hatóságaiétól elütő, speciális helyzetet foglal el, mint most, addig feltétlenül szükséges leend, hogy mindazok, a kik e törvényszéknél birói állásra aspirálnak, hosszabb ideig gyakorolják, képezzék magukat itt, mint gyakornok, vagy jegyző és pedig az ügyek, perek, sajátos szokások és különös törvények minden ágában. Mert nem elég az, hogy törje egy kicsit az olasz nyelvet, de ismernie kell az itt érvényben lévő különös törvényeket, kereskedelmi, tengerészeti stb. szokásokat is, a mi csak hosszabb gyakorlattal és huzamosabb itt tartózkodás után érhető el. Nem elszomorító dolog-e az, hogy az ország egyetlen kikötő városának törvényszéke nem kaphat alkalmas, megfelelő bírót a megüresedett állásra ? Mert tény az, hogy nem kap; és hasztalan keresnek Diogenes lámpájával alkalmas egyént, hasztalan könyörögnek az itteni ügyvédeknek, hogy szánja meg közülük valaki a szegény fiumei törvényszéket és vállalja föl a birói állás súlyos terhét; alig hihető, hogy az itteni ügyvédek valamelyike hajlandó a kiirt pályázatra reflektálni. Az ügyvédek eme tartózkodásának azonban van egy másik oka is : azon, aránylag csekély és az itteni viszonyoknak meg nem felelő fizetés, a melylyel az itteni törvényszéki S oldalra terjed.