A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 33. szám - Az ügyvédségi törvényjavaslat

130 A JOG. ugyan, de érdemben elintézést nem nyert, mert felperes keresetét visszavonta s a létrejött egyezség csupán az alperesnek fizetendő perköltségre vonatkozott, mely alkalommal felperes kifejezetten is fentartotta jogát, hogy a követelését illetékes bíróság előtt fogja érvényesíteni. Érdemben felperes keresetét a B. alattival igazolt 201 méter fa kérgének árára szállította le s miután alperes a B. alatti valódiságát és tartalmát kétségbe nem vonta, ezen 201 méter fa kérgének ára, vagyis 201 frt erejéig felperes követelése megállapítandó volt s miután alperes hallgatag beismerte, hogy csupán 165 frt 74 krt fizetett, ennélfogva kétségtelen, hogy még 35 frt 26 krral tartozik, mely összegben marasztalandó volt. A viszonkeresettel alperes azért utasíttatott el, mert felperes annak együttes tárgyalását ellenezte s mert alperes azt az 1868. évi LIV. t.-c. 77. § a szerint elkésetten terjesztette be, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. márc. 14. 701. p.sz.): Az elsöbiróságnak ítéletét megváltoztatja, alperesnek 40 frt erejéig támasztott viszonkeresetét a keresettel együtt elbirálandónak kimondja, ennek folytán az Ítéletnek a kereseti kérelemre vonatkozó részét feloldja és utasítja az elsöbiróságot, hogy ennek az Ítéletnek jogerőre emelkedése után alperes által felhívott s ezennel kihallgattatni rendelt Sch. Henrik tanú kihallgatása iránt intézkedjék ; esetleg a további bizonyítási eljárás szabályszerű keresztülvitele és a felek újból meghallgatása után ugy a kereseti, valamint a viszonkereseti kérelem a kifejlendökhez képest hozzon új ítéletet, stb. Indokok: Felperes nem vonta kétségbe, hogy az alperes által támasztott viszonkereset a felperesi keresettel ugyanazon egy jogalapból származik, alperes tehát viszonkeresetét az 1881. évi LIX. t.-c. 8. §-ának a) pontja alapján jogosan érvényesítette. Felperesnek az a kifogása, hogy a viszonkereset elkésett, mert ez nem az ellenbeszédben terjesztetett elő, figyelembe vehető nem volt, mert igaz ugyan, hogy a törv. rendtartás 77. § a azt rendeli, hogy a viszonkereset az ellenbeszédben terjesztendő elő és ez a §. a perrendnek általános határozatai közé van felvéve ; de tekintve, hogy a hivatkozott törvény 127. §-a értelmében a törvénykezési rendtartás általános szabásai a sommás eljárásban csak a III. cím II. fejezetében foglalt módosításokkal alkalmazandók, — a III. cím II. fejezetében foglalt 117. §. értelmében pedig alakszerű periratoknak a sommás eljárásban nincsen helye, hanem a perbeli tényállásnak minden irányban, tehát az esetleg támasztani kivánt viszonkereset tekintetében való kinyomozása képezi a bíró feladatát; kétségtelen, hogy a törv. rendtartás 77. § ában foglalt rendelkezés csak a rendes eljárásban foghat helyet, ugyanazért alperes viszonkeresetét e perben is érvényesíthetőnek kimondani s az elsöbiróságot további megfelelő eljárásra utasítani kellett. A m. kir. Curia (1892. jun. 28. 567. p. sz.): A másodfokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával a viszonkereset elbirálhatása kérdésében az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben ; a másodfokú bíróság pedig ehez képest utasittatik, hogy a pert, illetve az elsőbiróság Ítéletét a felebbezés folytán a kereset szempontjából érdemben vizsgálja meg, stb. Indokok: A törvénykezési rendtartásnak a sommás eljárásra nézve felállított az az elve, hogy a sommás per tárgyalásain felhozottak egyidejűleg és jókor felhozottaknak tekintendők, nem talál alkalmazást olyan intézményekre, melyek perjogi természetüknél fogva a per bizonyos szakához kötvék, minők a kereset felemelése, az illetékességi kifogás megtétele s a viszonkereset támasztása, melyek a tárgyalás megnyitására tartoznak. Midőn tehát az alperes viszonkeresetét a jelen perben folytatott tárgyalásoknak csak hatodikán támasztotta, a törv. rendtartásnak a jelen esetre kétségtelenül alkalmazandó 77. §-a szerint elkésett, miért is az ügynek a viszonkeresetre való tekintet nélkül leendő másodfokú elbírálását kellett elrendelni. A betéti könyv elömntatójának a betéti összeghez való jogosultságát a betétet elfogadóval szemben rendszerint egyébként igazolni nem szükséges. A takarékpénztárnak a betéti könyv beinutatásától függő, egyébként azonban feltétlen fizetési kötelezettségével szemben nem a betéti könyv elömntatója, hanem harmadik személy — legyen ez bár maga a betevő — irányában fenforgó viszonyából merített kifogásai figyelembe nem vehetők. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Alperes köteles felperesnek 850 frt tőkét, 18 frt 50 kr. tőkésített kamatot és az egész 868 frt 50 krnak 1889. dec. 31-től járó i1/2°/o kamatát és 57 frt perköltséget 15 nap alatt, az A) alatti takarékpénztári könyv ellenében különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes bankegyesület az A) alatti betéti könyvben foglalt alapszabályainak 5-ik §-a értelmében a takarékpénztári betéteket a betéti könyv előmutatójának köteles kifizetni, a miből következik, hogy a betéti könyv, mint a bemutatónak kifizetendő közforgalmú értékpapírra jogot csakis a betéti könyv átadása mellett lehet szerezni; ennélfogva, tekintve, hogy az ahhoz való tulajdonjog az egyszerű átadás által megszerezhető és tekintve, hogy akár a tulajdon-, akár a zálogjog megszerzéséhez már maga a puszta átadás, a nélkül, hogy a betétkönyv eredeti birtokosának szóbeli engedménye szükséges lenne, elegendő, alperesnek azt a kifogását, hogy mivel az A) alatti betéti könyv B. M. és társa nevére van kiállítva, azt B. M. felperesnek kézizálogul át nem adhatta, annál is inkább figyelmen kívül kellett hagvni, mert a betéti könyvre vezetett alapszabályok 5-ik § a szerint" a betéti könyv előmutatójának a betéti összeghez való jogosultságát egyébként igazolni nem is szükséges. Alperes még azt vitatja, hogy a betéti összeg kifizetésére azért nem kötelezhető, mivel a betevő B. M. és társa a 2'/. alatt becsatolt okirat szerint a betéti összeget alperesnek, a vele szemben fennálló követelése biztosításául kézizálogu! átengedte s igy a kézizálog fogalmánál fogva alperes a betéti összeget első sorban a betevő ellen fennálló követelésének kielégítésére fordítani jogosult, minthogy azonban a betéti összeget a betéti könyv helyettesíti s minthogy továbbá a betéti könyv birtokosa, a mennyiben a betevő a személyes felvétel jogát fenn nem tartotta, a betétösszeg felvételéhez feltétlen jogot nyert, alperesnek ezt az állítását figyelmen kivül hagyni s a betéti összeg kifizetésére való kötelezettségét megállapítani kellett. Hogy a betétösszeghez való jogot rendszeriut a betéti könyv birtoka állapítja meg, kitűnik az 1860. évi t.-c. 80. §-ának rendelkezéséből is, mely szerint a takarékbetétekre csak az esetben lehet végrehajtási zálogjogot szerezni, ha a betéti könyv a foglaláskor megtaláltatott s arra a végrehajtás rávezettetett. Végre alperes azért kéri felperest keresetével elutasítani, mert azt állítja, hogy a betevő ellen fennálló lejárt váltóbeli követelése erejéig a váltótörvény 108. §. értelmében a megtartási jogot gyakorolni jogosított s hogy ezen jogánál fogva a betéti összeg kifizetésére nem kötelezhető; minthogy azonban a vt. 108. §. a megtartási jog gyakorlását csakis a váltóadós pénzére és csak az esetben engedi meg, ha az minden meghatározott rendelkezés nélkül jutott a váltóhitelező birtokába, a kereset tárgyát képező betéti összeg pedig a betéti könyv birtokosának, tehát nem a betevő B. és társa cégnek, hanem felperesnek követelését képezi, minthogy továbbá a takarékbetét nem rendelkezés nélkül, hanem azon rendelkezés mellett jutott alperes birtokába, hogy azt a betéti könyv előmutatójának fizesse ki s igy a megtartási jog gyakorlásához szükséges feltételek fenn nem forognak, ennélfogva alperest a megtartási jog érvényesítéséhez jogosultnak tekinteni nem lehetett s őt, miután a betéti összeg mennyisége ellen kifogást nem emelt, a takarékpénztári betét s annak kamatai kifizetésére, a betéti könyv visszaadásának feltétele mellett kötelezni kellett. A kir. törvényszék alperesnek azt a kérelmét, hogy ezen ] perben a további eljárás, illetve az Ítélethozatal az 1890. évi ] 9910. sz. a. keresettel B. M. és társa cég csődtömege ellen megtámadási jog érvényesítése iránt folyamatba tett per jogérvényes elintézéséig felfüggesztessék, azért mellőzte, mert felperes követelését az A) alatti betétkönyv birtoka már magában véve is megállapítja s az a körülmény, hogy alperes a betéti könyv birtokában nem levő B. M. és társa cég ellen pert folytat, felperest követelésének érvényesítésében nem akadályozhatja. A budapesti kir. itélő tábla az e.-b. ítéletét helybenhagyja annak indokai alapján és még azért, mert az 1876 : XXVII. t.-c. 108. §. értelmében a váltóbirtokos nem gyakorolhat megtartási jogot olyan összegre, a melylyel adósának ő maga tartozik, minthogy ez az összeg az ő birtokában nincs és az igy gyakorolni kivánt megtartás sajátképen beszámítás volna, alperesnek a beszámítási jogra fektetett kifogása pedig figyelembe vehető már csak azért sem volt, mert ezt csakis az ellenvégiratbau hozta fel s igy ezzel nyilván elkésett. A magy. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A felperes által A) alatt eredetiben becsatolt, minden fentartás nélkül kiállított takarékpénztári betéti könyvre vezetett »határozmányok« 5-ik pontja értelmében alperes részvénytársaság a kereset tárgyát képező betétösszeget a betéti könyv előmutatójának köteles kifizetni. Alperesnek csak a betéti könyv bemutatásától függő, egyébként azonban feltétlen ezen fizetési kötelezettségével, valamint azzal szemben, hogy alperes mi bizonyítékot sem hozott fel arra nézve, hogy felperesnek, a betéti könyv előmutatójának arra vonatkozó birtoklása nem jogszerű : alperesnek nem felperes, hanem harmadik személyek irányában fenforgó viszonyából merített kifogásai még abban az esetben sem volnának figyelembe vehetők, ha azok alaposak lennének. (1892. június l()-én, 853.) Bűnügyekben. Megvesztegetés a Btk. 4<>.">. §-a értelmében nem forog fenn, ha a közhivatalnok csak színleg, mint agent provocateur s oly célból fogadta el a megvesztegetés iránt tett ajánlatot, hogy ez által az ajánlattevő ellen egy más bűntettben való bűnösségére nézve bizonyítékot szerezzen. A budapesti kir. törvényszék: K. Károly vádlottat a Btk. 405. §-ába ütköző megvesztegetés vétségében bűnösnek mondja ki s ezért az idézett §. alapján 6 havi fogházra, továbbá a 484. §. értelmében a fővárosi m. kir. államrendörségnél viselt hivatalos állásának elvesztésére itéli. Indokok: Vádlott, mint a fővárosi m. kir. államrendőrség VI. ker. kapitányságánál a cselédügyek előadásával megbízott rendőri irnok 1890. aug. hó i8-án Cz. Róza cselédnek korábbi gazdája F. Simon ellen fenforgó cselédügyben eljárván, Cz. Róza