A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 28. szám - A szombathelyi ügyvédi kamarának 1. [r.]

A JOG. 111 s az elsöbiróságot utasítja, hogy a kiutalványozás iránt jelen végzés jogerőre emelkedése után szabályszerüleg intézkedjék, egyúttal M. Mihály csödtömeggondnokot a részére az emiitett 300 írtból 89,586/889. sz. a. már kiutalványozott s általa felvett 100 írtnak felerészben A. Dávid és felerészben J. József cég csödhitelező részére 8 nap alatt leendő visszafizetésére végrehajtás terhével kötelezi ; mert az A. Dávid és J. József csődhitelezők által a csődtörv. 87. g-a alapján a csődeljárás költségeinek tehát egyedül a csőddel szükségképen járó készkiadásoknak fedezésére letétbe helyezett összegből kizárólag a készkiadások voltak volna fedezhetők annyiban, a mennyiben azok a tömegvagyonból fedezetet nem nyerhettek volna, mert az emiitett készkiadások közé a csödtömeggondnok munkadíja nem tartozik, mivel a tömeggondnok az összes jelentkezett hitelezők kielégítésére szolgálandó tömeg érdekében tett munkálatainak díját csak a csődtömegből esetleg a csőd megszüntetése után a közadóstól követelheti, annak viselésére tehát a csődöt kérő hitelezők, kik csak az eljáráshoz szükséges készkiadásokat tartoznak fedezni, nem kötelezhetők ; mert a csődtömeggondnoknak a csődiratoknál lévő számadásai és a 27,956/91. számú kérvényben foglalt saját nyilatkozata szerint is a csődeljárás körül felmerült s összesen 120 frt 701/* krt tevő készkiadások a csődtömeg bevételeiből teljes fedezetet nyervén, a csődöt kérő hitelezőknek az a kéreírae, hogy az általuk előlegezett összeg, melyből a csődtömeggondnok munkadíjának törlesztését a fentebbiek szerint jogosan nem igényelheti, nekik visszafizettessék, jogos. A csődöt kérő hitelezők egyike által beadott felfolyamodás joghatályát azért kellett a 26,050/91. számú közös kérvényt vele együtt benyújtott hitelező társára is kiterjedőnek tekinteni, mert az a kérdés, vájjon a folyamodó hitelezők által a csődeljárási költség fedezésére közösen előlegezett összeg forditható-e a tömeggondnoki díj törlesztésére ? mindkét folyamodványával izemben egységesen döutendő el. A m. kir. Curia (1892. máj. 81. 279. sz.): A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsöbiróság végzése hagyatik helyben. Indokok: A csődöt kérő hitelezők által a csődtv. 87. §. értelmében az eljárási költségek viselésére letett összeg nemcsak a készkiadások fedezésére szolgál, mint ezt a felfolyamodó csődöt kérő hitelező vitatja, mert a csődeljárás folyamában felmerült készkiadást a csődöt kérő hitelezők a törvényes gyakorlat, jelesül a felfolyamodásban idézett 475/85. sz. curiai határozat tartalma szerint is még az esetben is tartoznak viselni, ha az eljárási költségek viselésére előleges fedezetet a 87. §. értelmében nem nyújtottak; hanem a csődtörvénynek idézett 87. §-a tartalmából következik, hogy a bírói megállapítás alapján előre letett ilyetén összeg a készkiadásokon kívül mindazon eljárási egyéb költségek fedezésére szolgál, melyek a csődben rendszerint felmerülnek s tömeghiány miatt más módon kielégítést nem nyerhetnek, az pedig, hogy a »csődeljárási költségek« közé a tömeggondnoki díjak is tartoznak, a csődtörv. 49., 50. és 142. §-ai rendelkezéseinek egybevetéséből tűnik ki. Ezeknél fogva és annak megjegyzése mellett, hogy A. Dávid csődöt kérő hitelező az elsőbirósági végzés ellen felfolyamodással nem élvén, miután itt pertársaság esete nem forog fenn s igy az 1881 : LIX. t.-c. 35. §. sem nyerhetvén alkalmazást, a másodbiróság az elsöbiróság végzésének a most nevezett hitelező által letett összegre vonatkozó rendelkezését elbírálás tárgyává sem tehette volna; a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsöbiróság végzése volt indokainál fogva helybenhagyandó. Az elévülési kifogás az ügy érdemét érintő olyan kifogás, mely a követelés megítélésére irányuló minden egyéb érvet kizár és a melynek hely adása esetében az ügy végleges elintézést nyer. A békés-csabai kir. járásbíróság: Felperes keresetével elutasittatik. I n d o k o k : Felperes kéri alperest, mint a felosztott K. és N. cég egyik tagját, a cég által 1872. és 1873. évi március hó 9-én lejárattal elfogadott B) alatti váltó és ezt kiegészítő X) alatti könyvkivonat alapján a cég részére vásárolt árúk vételára fejében a kereseti követelésben marasztalni. Alperes tagadja, hogy K. és N. cég tagja lett volna és hogy a cég közkereseti társaság lett volna s tagadja a B) alatti váltó aláírását, elismeri azonban azt, hogy ez K A. által Íratott és különösen tagadja, hogy a kereseti követelésért árúkat a cég részére megrendelt s hogy azokat átvette. A becsatolt és K. A. és X. J. ellen folytatott végrehajtási iratokból, nemkülönben a b.-gyulai kir. törvényszéknek 1873. évi 6,712. sz. a. fekvő periratokból, különösen P. E vallomásából kitűnik, úgyszintén a kihallgatott Sz. K., D. J és R. Sz. tanuk vallomásaival ki lett mutatva, hogy B-án a B) alatti váltó kiállítása idején K. és N. cég alatt üzlet nyittatott és hogy annak egyik tagja alperes volt és jóllehet e cég törvényszékileg bejegyezve nem volt, mindazonáltal az 1875: XXXVII. t.-c. 87. és 138. §-a értelmében akár közkereseti, akár betéti társaságnak tekintendő a cég, a társasági viszony joghatálya harmadik személyek irányában az üzlet a fentebbiek szerinti tényleges megkezdésétől számítandó. sL társasági viszony felperes előadása szerint a végrehajtási eljárás folyamán, azaz 1873. évben feloszlott, figyelembe véve tehát azt, hogy a B) alatti váltót K. A. társtag irta a céget elfogadóként alá és hogy felperes az I. J. és fia cégnek jogutódlási minőségét a csatolt társasági szerződés hiteles másolatával beigazolta, alperes mint K. és N. cég beigazolt tagja a keresktörv. 88. §-a értelmében, ha a társaság közkereseti társaság és a 13. és 125. §. értelmében, ha a társas viszony betéti társaság a társasági kötelezettségekért egész vagyonával felelős lévén, alperes a B) alatti váltó és az X) alatti könyvkivonat, nemkülönben ezt kiegészítő M. K. tanú vallomása alapján a kereseti követelésben esetleg marasztalható lenne. De miután alperes a kt. 121. | §-a alapján elévülési kifogással élt és az eljárt biróság ezt el' fogadta, mert akár a társasági viszonynak 1873. évben történt felosztásától, akár pedig a kereskedelmi törvény életbeléptetésétől számíttatik is az 1875 : XXXVII. t.-c. 121. §-ában meghatározott 5 évi elévülési határidő, a keresetnek 1883. november 28-án történt benyújtásáig az öt év már eltelt és miután felperes nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja, hogy az elévülés félbe lett szakítva, ennélfogva felperest elévülés indokából kellett keresetével elutasítani. A nagyváradi kir. itólő tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s a keresetet elévülési indokból elutasithatónak nem találja, ennélfogva a kir. járásbíróságot utasítja, hogy a kereset érdeme felett hozzon új határozatot. Indokok: Minthogy felperes keresetét még 1872. évben felmerült üzleti viszonyra alapította, ezen kereset elbírálásánál a csak később 1876. január 1-én életbelépett 1875: XXXVII. t.-c. rendelkezései tehát alkalmazást nem nyerhetnek, ennélfogva az elsöbiróság felperest keresetével a most idézett t.-c. 121. §-ának alkalmazásával helytelenül utasította el. De nem jöhet tekintetbe alperesnek elévülési kifogása a jelen ügynél irányadónak tekintendő 1840. évi XVIII. t.-c. 41. § szempontjából sem, mert a per adatai szerint K. és N. cég bejegyzett cég nem volt és a cég feloszlása közzétéve nem volt, már pedig a keresk. társaság tagjai ellen a cég elleni követelés miatt a hitelezőnek kereseti joga a fennebb idézett törvényhely értelmében részben is két esztendő alatt csak akkor szűnt meg, ha a társasági cég eloszlása vagy a keresetileg megtámadott tagnak a társaságból való kilépése szabályszerűen közzététetett, a mi pedig a K. és N. cégnél nem történt meg, de meg sem történhetett, mivel a cég bejegyezve sem volt. Ehhez képest az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatni és tekintve, hogy az elsöbiróság a követelés érdemében még nem határozott, az elsőbiróságot erre vonatkozólag új határozat hozatalára utasítani kellett, A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete megváltoztálik és ugyanaz a pernek érdemleges megvizsgálására utasittatik ; mert midőn az elsöbiróság felperest keresetével elutasító'ta és az elutasítást az alperes részéről felhozott elévülési kifogásra alapította, ez által a pert érdemileg bírálta el, mivel az elévülési kifogás is az ügy érdemét érintő olyan kifogás, mely a követelés megítélésére irányuló minden egyéb érvet kizár és a melynek hely adása esetében az ügy végleges elintézést nyer, az elsőbíróság tehát nem volt újabb ítélet hozatalára utasítható. (1892. május 5-én, 7,435.) Bün^ügyekben. Vádlott, a ki külön marhalevelet hamisított meg azon célból, hogy ez által magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, a btk. 3!>2. §-a szerint minősülő két rendbeli közokirathamisitás bűntettének tényálladéka tekintetében bűnösnek volt kimondandó. Az 188S : Y1I. t.-c. 154. §-ának A) pontjába ütköző kihágás miatt kiszabott pénzbüntetés főbüntetést képezvén; tekintve, hogy a btk. 53. §. 2. bekezdése szerint csak a mellékbüntetésül kiszabotl pénzbüntetés változtatandó át behajthatlanság esetén szabadságvesztésbüntetésre, a főbüntetésül kiszabott pénzbüntetés tehát behajthatatlansága esetén nem börtönnel, hanem elzárással helyettesítendő. A szolnoki kir. tszék (1891. jun. 15. 4,834. sz.): R. Péter, R. Jakab József, M. P. Antal, M. P. István, M. P. Antalné és B. Pál vádlottak közül M. P. Antalt a btk. 370. §-ba ütköző orgazdaság büntette és M. P. Istvánt a btkv. 470. g-ba ütköző vesztegetés vétség vádja alól felmenti, ellenben R. Pétert a btk. 333. s 331. g-ba ütköző lopás bűntettében, R. Józsefet a btk. 333. s 334. §-ba ütköző, de a btk. 85. §. alapján vétséggé minősülő lopás elkövetésében, M. P. Antalt a btk. 391. §-ba ütköző közokirathamisitás bűntettében, a btkv. 47. g-ba ütköző vesztegetés vétségében és az 1888 : VII. t.-c. 134/a) §-ba ütköző kihágásban, M. P. Antalnét a btk. 470. §-ba ütköző vesztegetés vétségében s B. Pált az 1888 : VII. t.-c. 154/a) §-ba ütköző kihágásban bűnösöknek mondja ki s ezért R. Pétert a btk. 340. s 341. §-a alapján 9 hónapi börtönre és 3 évi hivatalveiztés és politikai gyakorlatának felfüggesztésére, R. Józsefet — a btk. 341. §. szarinti mellékbüntetések a btk. 85. §-a alapján meg nem állapíttatván — a btk. 85/3) §. alapján 4 havi fogházra; M. P. Antalt a btk. 391., 399. és 470. s 96. § ai alapján összbüntetésül egy évi börtönre, behajthatatlanság esetén egy napi börtönre átváltoztatandó 10 frt pénzbüntetésre s három évi hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére, továbbá az 1S88 : VII. t.-c. 154. g. alapján, behajthatatlanság esetén l napi elzárásra átváltoztatandó 10 frt pénzbüntetésre ; M. Antalné vádlottat a btk. 470. g. alapján két napi fogházra és 10 frt pénzbüntetésre s B. Pált az 1888 : VII. t.-c. 154. g. alapján behajthatatlanság esetén 1 napi elzárásra átváltoztatandó 10 frt pénzbüntetésre itéli, stb.