A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 27. szám - Korlátolt felelősségű társaságok Németországban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a *Jog« 27. számához. Budapest, 1892. július hó 3-án. Köztörvényi ügyekben. V/ a körülmény, hogy a vételárfelosztási tárgyalás alkalmával az adós az ellene jelzálogilag bejegyzett, de ítéleten, egyezségen ragy egyéb végrehajtható okiraton nem .alapuló követelést kifogás alá nem veszi, vagy fennállását beismeri, az 1881: LX. t.-c. 190. §. értelmében csak a perre utasításra nézve bir befolyással annyiban, hogy ily esetben nem a követelő, hanem a kifogást tevő későbbi hitelező utasittatik perre. A perre utasított hitelező' a követelés fenn nem állásának kimutatása körül jogosítva van a perrend által elöszabott összes bizonyítékok alkalmazását igénybe venni. Az aradi kir. járásbíróság: (1891. július 10-én 8,309 ): Szelle József ügyvéd által képviselt T. József felperesnek dr. Fényes Kálmán, mint M. János alperes engedményese alperes ellen a csicseri 56. számú tlkvben C. 13. sz. alatt bekebelezett 300 frt töke és 60 frt biztosítékból álló követelés megszűntnek kimondása iránti perében következőleg kélt: Felperes keresetének hely adatik és a Csicsér községi 56. számú tlkvben C. 13. tételszám alatt M. János javára bekebelezett 300 frt töke, 8% kamatai és 60 trt biztosítéki összegből álló követelés fenn nem állónak kimondatik, stb. Indokok: A 2-/. alatt csatolt kötelezvényre vezetett záradék szerint a Csicsér községi 56. számú tlkvben foglalt M. Péter és neje nevén álló ingatlanokra ezen kötelezvény alapján M. János javára 300 frt kölcsöntőke, S% kamatai és 60 frt biztosítéki összeg erejéig a zálogjog 13. tételsz. alatt bekebeleztetett, ezen ingatlan végrehajtási árverés útján eladatván, az A/, és O/. számú mellékletek szerint megtartott sorrendi tárgyalás alkalmával ezen bekebelezett zálogtétel T. József végrehajtató által kifogásoltatott, mi okból a tlkvi hatóság által a végrh. törv. 197. §. 2. bekezdés végpontja alapján perre utasíttatott. T. József a végrh. törvényben kiszabott 30 napi határidőn belül a pert megindítván, a kereset beadása után kelt engedmény alapján perben állott alperes tagadta teljesen kereseti állításait; a követelés megszűntére vonatkozólag azonban tekintve, hogy a kihallgatott tanuk hit alatti vallomása a valószínűség látszatát nyújtotta arra nézve, hogy M. Péter végrehajtást szenvedettnek a kölcsönként bekeblezett 300 frt le nem számoltatott, hogy M. Péter csak alperes reábeszélése folytán mondotta a sorrendi tárgyalás alkalmával, hogy a követelés fennáll s nem ama döntő ténykörülményre vonatkozólag, hogy a kölcsöntőke végrehajtást szenvedett M. Péternek le nem számoltatott, felperes alperest a főesküvel, mert a kötelezvényt előterjesztő J. Ödön is elhalt, egyéb bizonyíték hiányában megkínálta s alperes ezt sem el nem fogadta, sem pedig vissza nem kínálta, ez okból a kötelezvény, mint okirat, a kölcsönösszeg leszámolására nézve teljes bizonyíték erejével birónak tekintendő nem lévén, felperes keresetének hely adandó volt, stb. A nag-yváradi kir. ítélő tábla (1891. október 20-án, 3,204.) : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Az 1888. november 3-án -300 írtról szóló kötelezvény az 1868: LIV. t.-c. 268. íjában előirt kellékekkel állíttatott ki, ennek ellenében pedig a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a kölcsön le nem számláltatott s ekként a követelés fenn nem áll, de azt nem bizonyította, mert eltekintve M. Péter adósnak 3/. alatt tett beismerésétől, a felperes által az érték leolvasására kinált főeskü, a kötelezvénynyel szemben a prtrs. 221. j-a ellenére alkalmazható nem volt, ugyanazért az ítéletet megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia f 1892. május 19-én, 573.): A kir. ítélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az a körülmény, hogy a vételár-felosztási tárgyalás alkalmával az adós az ellene jelzálogilag bejegyzett, de ítéleten, egyezségen vagy egyéb végrehajtható okiraton nem alapuló követelést kifogás alá nem veszi, vagy fennállását beismeri, az 1881 : LX. t.-c. 107. §-a értelmében csak a perreutasitásra nézve bir befolyással annyiban, hogy ily esetben nem a követelő, hanem a kifogást tevő későbbi hitelező utasittatik perre. A perre utatitott hitelező pedig a követelés fenn nem állásának kimutatása körül jogosítva lévén a perrend által előszabott összes bizonyítékok alkalmazását igénybe venni, minthogy felperes alperest, illetve engedményezőjét arra a döntő körülményre, hogy a zálogjogi bekeblezés alapjául szolgáló kötelezvény értéke az adósnak le nem fizettetett, a főesküvel szabályszerüleg megkínálta és ez azt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, az elsőbiróság a feltételesen sorozott 300 frt és járulékaiból álló követelés fenn nem állását az 1868: LIV. t.-c. 234. §-a értelmében törvényszerűen mondotta ki és pedig annyival is inkább, mert a | végrehajtási törvénynek fennidézett § a még az adós beleegyezésével szemben is alkalmat kivánt nyújtani a későbbi hitelezőnek az előtte bejegyzett követelés érvényének sikeres megtámadására. Az atya, ki ellen fia súlyos testi sértést követett el, vagyonát életében unokájára ruházván át: ezen átruházás a kitagadással egyenlőnek tekintendő. Oly személytől nyert ajándék, ki után az ajándékozottat közvetlen öröklési jog meg nem illeti, az ajándékezottra nézvo nem ági, hanem szerzeményi vagyont képez. A győri kir. ítélő tábla : A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, a mely szerint felperes a néhai B. László utáni törvényes osztályrész iránti keresetével elutasittatott s a perköltség kölcsönösen megszüntettetett, helybenhagyja, azt a részét ellenben, a mely szerint felperesnek a néhai B. András utáni törvényes osztályrésze 469 frt 18]/i krban megállapittatott s alperesek ezen összeg s ennek 1889. évi február hó 23-ik napjától járó 6°/o kamatainak megfizetésére köteleztettek, megváltoztatja s felperest keresetének ezen részével is elutasítja. Egyúttal a kir. ítélő tábla felperesi s alperesi képviselők munkadíját és költségét saját feleik irányában megállapítja. Indokok: A 3/. alatt csatolt ítéletekkel igazolva van, hogy felperes B. Mihály az atyja B. Lászlón elkövetett testi sértés miatt büntető úton elmarasztáltatott. Az A) alatt csatolt szerződésből pedig kitűnik, hogy néhai B. László vagyonát a fia részéről történt megbántás után ruházta át unokájára B. Andrásra. Minthogy a szülő a személye ellen gyermeke által elkövetett testi sértés miatt, a Hármas könyv I. rész 52. §-a szerint jogosítva van gyermekét az örökségből kitagadni, a jelen esetben pedig a néhai B. László által, felperes, mint törvényes leszármazó törvényes öröklési jogának figyelembevétele nélkül történt vagyonátruházás, minthogy annak célja volt felperest a hagyatékból teljesen kizárni, a kitagadással egyenlőnek tekintendő: az elsőbiróság felperest a néhai B. László utáni törvényes osztályrész iránti keresetével a jogosan történt kitagadtatás indokából helyesen utasította el. Ellenben az elsőbirósági ítéletnek azt a részét, a mely szerint felperesnek a fia, néhai B. András utáni törvényes osztályrésze 469 frt l81/4i krban megállapittatott s alperesek ezen összeg s ennek 1889. évi február hó 23. napjától járó 6°/ kamatainak megfizetésére köteleztettek, megváltoztatni s felperest keresetének ezen részével is elutasítani kellett azért, mert B. András a noszvádi 117. sz. tjkvben felvett ingatlanokat nem örökölte, hanem nagyatyjától, ki után őt közvetlenül öröklési jog nem illetett, ajándékba kapta, ezen javak tehát reá nézve nem ági, hanem szerzeményi vagyont képeznek, ezen javakban pedig felperest az örökösödésben végrendelet r hiányában is az örökhagyó özvegye, elsőrendű alperes, M. Ágnes megelőzné. A perköltségre vonatkozó elsőbirósági intézkedés a per körülményeire való tekintettel, az 1868: LVI. t.-c. 251. §-a alapján hagyatott helyben. A felebbezési dijak és költségek ugyanazon t.-c. 252. §-a alapján állapíttattak meg. (1892. április 12. 1,334.) Nyilvános közlekedési útból elfoglalt terület visszahelyezési per tárgyát nem képezheti. A közlekedési utak feletti felügyelet és rendelkezés a közigazgatási hatóság ügykörébe tartozik. A győri kir. ítélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét, az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti s a keresetlevelet felperesnek visszaadni rendeli. Indokok: A kereset előadása és a tárgyalás folyamán kiderítettek szerint alperes a kőfal emelésével a közlekedési útból foglalt egy részt, illetve az utat szűkebbé tette, e szerint a per tárgyát a nyilvános közlekedési útból elfoglalt terület képezi. Minthogy pedig a közlekedési utak felett való felügyelet és rendelkezés a közigazgatási hatóság ügykörébe tartozik, ennélfogva szabálytalanul járt el az elsőbiróság akkor, a mikor a hatáskörébe nem tartozó keresetet elfogadta, annak alapján tárgyalást tartott és Ítéletet hozott, miért is Ítéletét és eljárását az 1881. évi LIX. t.-cikk 39. §-ának b) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni kellett. (1891. dec. 3. 5,604.) A m. kir. Curia következő végzést hozott: A másodbiróság végzése indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1892. márc. 9-én, 684. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Külföldi szövetkezetek nem kötelesek a keresk. törvény 242. §-ában a belföldi szövetkezetre nézve előirt és a be- és kilépő tagokra, valamint azok betüsoros kimutatására vonatkozó intézkedéseket teljesíteni.* * A budapesti kir. tábla ezen határozatával teljesen azon álláspontra helyezkedett, melyet dr. S t i 11 e r Mór a »J o g« f. évi 20. számában közlött hosszabb cikkében elfoglalt és mint a törvénynek egyedül megfelelőt I kimerítően indokolt. A szerkesztőség.