A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 26. szám - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

A J 103 illető váltókötelezett elleni kereset megindítása vagy peibejelen- I te* alkalmas.* A kolozsvári kir. törvényszék (1891. március 2á-én, 10,805. sz.): Dobát Antal ügyvéd által képviselt A. Miklós felperesnek dr. Tutsek Sándor ügyvéd által védett K. Dávid alperes ellen 865 frt váltó töke s jár. iránti perében — alperes váltókifogásának helyt ad és a 8,860/90. sz. a. sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kereseti A. alatti váltó 1887. március 7-én járt le, a kereset pedig 1890. október 15-én, tehát a váltótörvény 8-t. g-ában előirt 3 év lejártával adatott be, ennélfogva felperesnek alperes elleni váltójogi keresete elévült s igy azzal alperes elévülési kifogása folytán elutasítandó volt Azon ténykörülmény, hogy a kolozsvári kisegítő takarékpénztár-szövetkezet mint eredeti váltóbirtokos által a kereseti váltó az elévülési határidőn belül, 1887. aug. 4-én a 6,072/87. sz. a. keresettel felperes és alperes ellen beperesittetett, az elévülés félbeszakítása tekintetében jelen keresetre befolyással nincs, mert felperes, mint a váltó igazolása szerint váltókezes, nem az előző pernek jogutód minőségében folytatására, hanem a váltótörvény <>9. §-án alapuló önálló váltójogi keresetének érvényesítésére van jogosítva s így tekintettel arra, hogy a váltótörvény 87. §-a értelmében a kereset beadása általi elévülés félbeszakítása nem bir általános joghatálvlyal, következőleg az előző perben beadott kereset általi elévülés félbeszakítása felperes javára nem szolgálhat jelen perben, miután ezen per önálló és az előző pertől teljesen függetlenül bírálandó el. A kolozsvári kir. itélö tábla (1891. május 26-án, 55.) : Az első bíróság ítéletét megváltoztatja, alperest váltókifogásaival elutasítja és az 1890. október 21-én 8,860 sz. a. kelt sommás végzés joghatályának feutartása mellett alperest felperes részére 865 frt váltótőke s jár. megfizetésére kötelezi. Indokok: Azon ténykörülmény, hogy a kolozsvári kisegítő takarékpénztár-szövetkezet mint eredeti váltóbirtokos • az 1887. március 7-én lejárt váltó alapján felperes és alperes ellen 1887. aug. 4-én 6,072 sz. a. váltókeresettel lépett fel, az elévülési határidőt megszakította, mely megszakítás tovább folyt, mivel ezen sommás váltókereset folytán kibocsátott sommás végzés ellen K. Dávid elfogadó kifogásokkal élt, mely kifogások folytán az 1887. október 11-én 7,026 sz. a. hozott elsőbirósági ítélet K. Dávid perbeli képviselőjének az ugyanazon számú kézbesítési vevény tanúsága szerint lSST. október 26-án kézbesittetett, minek folytán jelen perbeli felperes sommás váltókeresetét 1890. október 15-én, az elévülési határidőn belül adta be. Az elévülésnek fentiek szerinti megszakitása felperes javára is szolgál, mert felperes kezessége a váltótörvény 67. §-a szerint az elfogadóért vállaltnak tekintendő s igy az elfogadó által folytatott per a kezes javára is szolgált. Azon alperesi kifogás, hogy a váltó értékét felperes vette fel, nem bizonyittatván. figyelembe vehető nem volt. A m. kir. Curia (1892. június 14-én 1,034. sz.): A kolozsvári kir. ítélő tábla ítélete megváltoztattatik s az első fokban eljárt kir. törvényszék ítélete hagyatik helyben. Indokok: A kir. ítélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az első bíróságnak felperest keresetével elutasító ítélete az abban felhozott indokokból és még azért is hagyatott helyben: mert felperes, mint a ki a váltóösszeget a váltó eredeti hitelezőjének váltókezességi kötelezettsége alapján fizette ki, habár a váltó reá engedményeztetett is, az általa kezeseit elfogadó ellen nem léphet fel az eredeti hitelező jogutódjaként, hanem a váltótörvény 69. §-a csakis önálló váltókeresetnek megindítására van jogosítva, e szerint az ő váltókereseti joga az általa kielégített váltóhitelezőnek az elfogadó ellen érvényesített kereseti jogától függetlenül és önállóan lévén elbírálandó, az elévülésnek az eredeti váltóhitelező által indított keresettel történt félbeszakítása az ő javára nem szolgálhat; mert az elévülési idő kezdete az elfogadó elleni kereseti jognál valamennyi érdekelt részére, tehát annak a váltókötelezettnek részére is, a ki a váltót csak később váltotta be, a váltótörv. 84. §-a szerint a váltónak lejáratától számítandó, a kereseti váltó lejáratától a felperes keresetének megindításáig pedig a három évi elévülési idő már eltelt: és mert végre a váltójogi elévülésnek megakasztására a váltótörvény 87. §-a szerint csakis a jogosított által az illető váltókötelezett elleni váltókeresetnek megindítása vagy a perbejelentés alkalmas, stb. Az életbiztosítási szerződés érvényteleníthető, ha a biztosított elhallgatta, hogy ajánlatát más társulat inár visszautasította. (1875 : XXXVII. 475. §-a.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes beismeri azt, hogy néhai B. Vilmos a kereseti biztosítási ügyletet megelőzőleg a Magyar-Francia biztosító-társaságnál biztosítási ajánlatot tett s ez el nem fogadtatott, illetve B. Vilmos fel nem vétetett; a kihallgatott tanuk vallomásai* Már mult számunkban közöltük a kir. Curiának ily értelemben hozott nagyérdekü határozatát. Most azzal egészítjük ki előbbi közlésünket, hogy az alsóbb bíróságok Ítéletét is közzéteszszük, hogy igy minél tisztábban álljon a jogeset az olvasó előtt. A szerkesztőség. val pedig felperes tagadása ellenében be van bizonyítva az, hogy B. Vilmos az Első magyar általános biztosító-társaságnál is tett biztosítási ajánlatot s az el nem fogadtatott. Minthogy pedig B. Vilmos ;rae, a biztosítás elvállalására befolyással bíró körülményeket a 2 /. alatti ajánlatban hozzá intézett kérdésre elhallgatta, a biztosítás elvállalására befolyással biró fontos körülmény elhallgatása pedig, a mennyiben e körülmény a biztosító előtt tudva nem volt, a keresk. törv. 475. §-a értelmében a biztosítási szerződés érvénytelenségét vonja maga után : felperest keresetével elutasítani kellett. Mert eltekintve attól, hogy B. Vilmos a 2- alatti ajánlat tartalma szerint maga érvénytelennek jelentette ki a biztosítási szerződést arra az esetre, ha az általa adott feleletek az igazságnak meg nem felelnének s beleegyezett abba, hogy az ajánlatban adott feleletek szolgáljanak alapjául a biztosítási szerződésnek és igy felperes nem hivatkozhatik alaposan arra, hogy alperes tudomással bírt az ajánlatban elhallgatott körülményekről; felperes nem is bizonyította be azt, hogy alperes tudomással bírt arról, hogy B. Vilmos biztosítási ajánlatot tett a Magyar-Francia biztosítótársaságnál és az Első magyar általános biztosító-társaságnál, erre nézve a G. alatti levél bizonyítékot nem képez, a főeskü általi bizonyításnak pedig helyt adni nem lehetett, mert a biztosítótársaság tudomásával csak az ezt képviselő igazgatóság s illetve az itteni fióktelep képviselőségének tudomása tekinthető, felperes pedig a főesküt nem az igazgatóság vagy képviselőségnek, hanem az itteni képviselőség cégvezetésre, illetve az életbiztosítási osztály vezetésére feljogosított hivatalnokainak kínálta; s mert felperes tagadván azt, hogy B. Vilmos az első magyar általános biztosító társaságnál ajánlatot tett arra nézve, hogy alperes biztosító társaság ily ajánlatról tudomással birt, elfoglalt álláspontjából kifolyólag főesküt nem is kínálhatott, mert felperes oly adatot nem is hozott fel, melyből következtetve tudhatá azt, hogy alperes megnevezett hivatalnokai tudomással birtak arról, hogy B. Vilmos a MagyarFrancia és az Első magyar általános biztosító-társaságnál ajánlatot tett, sőt ily tudomását az, hogy a főesküt általa tagadásba vett körülményre is kiterjesztette s azt többek személyében kínálta, egyenesen kizárja; mert végre abból, hogy alperes társaság a Magyar-Francia és az Első magyar általános biztosító-társasággal viszontbiztosítási viszonyban áll, egyáltalán nem következik az, hogy alperesnek tudnia kellett azt, mikép B. Vilmos nevezett társaságoknak biztosítási ajánlatot tett, a viszontbiztosítási viszony fenállásának bizonyítására ajánlott főeskü általi bizonyítást is tehát mellőzni kellett. (1889. dec. 9-én, 56,232. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: Tekintve, hogy felperes beismerte, hogy néhai B. Vilmos 1883. évi március havában, tehát a 2-/. alatt csatolt ajánlatot megelőző időben a Magyar-Francia biztosító-társaságnak életbiztosítási ajánlatot tett és hogy annak elfogadása ujabb orvosi vizsgálat eredményétől tétetett függővé; tekintve, hogy alperes a kihallgatott L. Henrik, O. Vilmos és R. Zsigmond tanuk egybehangzó vallomása által bebizonyította, hogy B. Vilmos az Első magyar általános biztosító-társaságnak is még 1880. évben tett életbiztosítási ajánlatot és hogy az visszautasittatott; tekintve, hogy néhai B. Vilmos a 2 /. alatt csatolt ajánlat 13. kérdésére adott feleletében ennek a két ajánlatnak tételét, a 14. kérdésre adott feleletében pedig azt, hogy ajánlata a MagyarFrancia biztositó-társaság által egyelőre, az Első magyar általános biztosító-társaságnál pedig véglegesen elutasittatott, elhallgatta, holott ezt, a feltett kérdések világos szövegezésével szemben, el nem hallgathatta volna; tekintve, hogy felperes azt, hogy alperes az A. alatt csatolt kötvény kiállítása idejében tudomással birt volna, miszerint néhai B. Vilmos a kérdéses ajánlatokat tette volt és azok elutasittattak, alperes tagadásával szemben nem bizonyította, mivel alperesnek G. alatt csatolt levele nyilván nem vonatkozik néhai B. Vilmosnak 1880. és 1883. évben tett kérdéses ajánlataira, hanem egy, a levél kelte idejében (1885. január) még függőben volt valamely ujabb ajánlatára, a tudomásra vonatkozólag kinált főeskü pedig figyelembe nem vehető azért, mert felperes oly ténybeli adatokat nem szolgáltatott, melyek alapján megállapítható volna, hogy alperes, illetve törvényes képviselői néhai B. Vilmos kérdéses ajánlatai és azok visszautasítása felől már az A. alatt csatolt kötvény kiállítása előtt tudomást szerezhettek volna; tekintve, hogy más biztosító társaságnál eredménytelenül történt jelentkezés az életbiztosítás elvállalására lényeges befolyást gyakorolható körülményt képez és okszerüleg feltehető, hogy ezek tudatában alperes a szerződést vagy épen nem, vagy csak lényegileg más feltételek alatt kötötte volna meg; tekintve, hogy ezek szerint alperes az A. alatti szerződés érvényességét a K. T. 474. és 475. §§-ai alapján jogosan támadta meg : a kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét az itt és az abban felhozott egyéb indokok alapján helybenhagyja. (1890. szeptember 23-án, 281. v. sz.) A m. kir. Curia : A másodbiróság Ítélete az abban felhozott, valamint az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1891. december 11-én, 1890. évi 1,727. v. sz.) Bűnügyekben. Nem állapíthatja meg a gondatlanságból származó emberölésnek tényálladékát az a körülmény, hogy a feleség ittas állapotban lévő férjét rendkívül hideg téli időben a szánon alTa hagyta, abból az okból, mert annak rendesen durva és tettlegességekkel