A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 25. szám - A büntetőtörvénykönyv revisiójáról 1.[r.]

Tizenegyedik évfolyam. 25. szám. Budapest, 1892. június 19. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: A'., Rudolf-rakpart 8. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U Ifi! Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják De. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » G » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal k üldendők. TARTALOM : A btk. revisiójáról. Irta : Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Gyakorlati szempontból való észrevételek a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatra. Irta: dr. Sáray Bertalan, lugosi ügyvéd. — Törvényjavaslat a fizetési meghagyásokról. — Belföld. (A képviselőház igazságügyi bizottsága. — A jogászegylet közgyűlése. — A pozsonyi ügyvédi kamarának jelentése.) — Nyilt kérdések és feleletek. — (I. Örökösödési eljárásban perreutasitás. Felelet. Irta : A m b r ó z y István, késmárki kir. közjegyző. — II. A tanúkihallgatás kérdéséhez. Irta: dr. Freud Henrik, ügyvéd Tolnán.) — Sérelem. (Vae victis ! Irta: Egy veterán ügyvéd.) — Irodalom. (^Politikai Szemle.* Szerk. Dárdai Sándor.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósáfa-i határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. •— Pályázatok.) A »Jog törvénytára « t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a f. évi igazságügyi rendeletek i. és 2. ivét (1—32. lap). As esetleges reklamációkat kérjük S napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A büntető törvénykönyv revisiójáról. Irta : POLGÁR JÓZSEF vámos-mikolai kir. járásbiró. I. A btk. életbeléptetése óta az általános jogviszonyok s a büntetőjogtudomány fejlődése, a practicus jogi élet változatossága folytán felszínre került tapasztalatok a btk. hiányait előtérbe tolván, annak módosítása vált szükségessé. Az erre vonatkozó javaslat elkészült s az igazságügyi kormány ezen alkotását is a nyilvánosság elé s ezzel a szakszerű kritika alá bocsátotta, meg lévén győződve arról, hogy az alapos és beható bírálat csak javára szolgálhat a revisiónak. És mi élünk is az alkalommal. A törvényjavaslat 3. §-ának intézkedései a btk. 53., 94., 113., 163., 165., 1G8. és 169. §-ait módosítják. A btk. 53. §-a a pénzbüntetésekről szól és a javaslat a btk. j ezen szakaszát a gyakorlati követelményeknek szükségességéhez képest módosítja. Folyton vita tárgyát képezte ugyanis egyfelől az, vájjon a pénzbüntetés leróható-e részletekben vagy sem, másfelől pedig az, hogy a pénzbüntetésnek szabadságvesztésre leendő átváltoztasánál mi képezze az egységet, a normativumot. A mi a pénzbüntetéseknek részletes lerovását illeti, a btk. revisiójáról szóló javaslat most már egész határozottsággal kimondja, hogy a részletekben való lerovásnak igen is van helye ; de miután a pénzbüntetés behajtásáról szóló 2,106/1880. szám alatt kibocsátott ministeri rendelet 6. és 7. §-ai a részletes lerovásról eddig is intézkedtek és a ki a rendelet ezen szakaszaiból a helyes és valódi intentiót le tudta vonni, eddig is helyt adott a részletes lerovásnak s azért ha egyáltalán szükségesnek mutatkozott is a határozottabb intézkedés, miután a pénzbüntetés behajtása inkább az administratió, mint a j u r i s d i c t i óh o z tartozik és az Ítéletben annak mikénti behajtása és lerovására vonatkozó rendelkezés helyt nem foghat, talán célszerűbb lett volna e részben a hivatkozott rendelet módosítása, sem mint ennek a törvényben leendő felvétele. De bármily alakban és módon történik is a pénzbüntetés befizetése, részemről nem tartom elégségesnek, ugy miként a javaslat tervezi, magát az elvet sanctionálni, hanem szükséges a részletekben! leróvhatás arányát is megállapítani, nehogy a helyes elv téves magyarázata folytán előre nem látott bonyodalmak álljannk elő, mert megtörténik majd a gyakorlati alkalmazásnál, hogy az elitélt a pénzLapunk mai száma büntetés egyrészét levén képes csak leróvni, a többi pedig behajthatatlanság esetén átváltoztatandó lesz. De miként? Tegyük fel, hogy a 10 frt pénzbüntetés az ítélet szerint be hajthatatlanság esetén egy napi szabadságvesztés büntetésre lesz átváltoztatandó, megállapítható-e a .szabadságvesz tés tartama, ha az elitélt 1 frtos részletekben 7 frtot lefizetett, a többit azonban se meg nem fizette, sem pedig behajtani nem lehet? Megállapítható és pedig 7 óra és 12 percben, csak azután legyen a ki végrehajtsa. Ha tehát módosítunk, meg kell határozni azt is, hogy a részletfizetés csakis oly öszszegben teljesíthető, mely pl. 6 órai szabadságvesztésnek megfelel. Sokkal fontosabb azonban az a kérdés, mely eddig is controvcrsiát képezett a criminalis judicaturában, hogy az 1 —10 frtig terjedő pénzbüntetés helyett, behajthatlanság esetén, hány napi szabadságvesztés alkalmazható. A btk. indokolása erre nézve a következőket adja elő »csak az általános körvonalakat jelölhetni meg, vagyis a minimum és maximumot, mely körvonalak határai között az alkalmazás a biró feladatát képezi. A törvényjavaslat (btk.) értelmében rendszerint 1—10 frtig számítandó mindenik nap, muly a pénzbüntetés meg nem fizetése esetébeu fogságban töltendő. Ez az általános számítási alap s általános pénzviszonyainkat tekintve, megfelel azoknak, egyszersmind elegendő tért ad a bírónak arra, hogy a tényleges visszonyokhoz alkalmazkodva, mennyit állapítson meg. És ennek dacára a bíróságok egyrésze az 1 —10 frtig terjedő pénzbüntetés helyett következetesen mindig csak egy napi, a másik része ellenben hol egy, hol pedig több napi fogságot szabott ki, olyannyira, hogy a kir. Curia 1883-ik év február 26-áu hozott 12-ik számú döntvényében kénytelen volt a kérdést olykép eldönteni, hogy az 1878. évi V. tcikk 53. §-a értelmében a pénzbüntetések a törvény határain belül és a fenforgó körülményekhez képest 1 frttól 10 frtig terjedőleg egy vagy több napi szabadságvesztés büntetésre változtathatók át. Es ez egészen helyes, mert ha a büntetés alapja az igazság eszméje, akkor az osztó igazság eszméjét tartva szem előtt, a pénzbüntetés átváltoztatásánál egyenlő és állandó arányt követni nem lehet, mert habár mathematicai pontossággal nem is határozható meg, hogy a delictum activ subjectumára való tekintettel az 1 —10 frtig terjedő pénzbüntetés helyett hány napi szabadságvesztés szabandó ki, mégis az elitélt értelmi képessége, társadalmi állása és foglalkozása, nemkülönben vagyoni állapotát véve tekintetbe, az átváltoztatás az igazságnak megfelelőleg eszközölhető. Minthogy pedig a javaslat a btk. 53. §-ának megfelelőleg csak annyit tartalmaz, hogy 1—10 frtig terjedő összeg helyett egy nap számitható, az a curiai döntvény szerint kiegészítendő. A btk. 113. §-a a 16-ik évet betöltött kiskorúakat önálló iuditványozási joggal ruházta fel és csak a vagyon ellen irányzott reatumok esetén ruházta át az indítványozás jogát azoknak törvényes képviselőire. Ez az intézkedése a btkvnek a gyakorlatban szintén nem bizonyult életrevalónak és gyakran megtörtént az eset, hogy a 16-ik évet betöltött kiskorúak, a kik kellő értelmi képesség és belátás hiányában könnyelmű s meggondolatlan tettekre rendszerint könnyen reávehetők, az őket illető önálló és független inditványozási jog tekintetében élelmesebb tettesek által félrevezettettek és azt saját büntetlenségük biztosítására használták fel, miért is a Curia ugyancsak 1883-ik évben 25. szám alatt hozott döntvényében a btk. 113. §-át kiterjesztőleg és oda magyarázta, hogy azon büntettek vagy vétségek esetén, mely miatt a btk. rendelkezései szerint csak a sértett fél indítványára indítható meg a bűnvádi eljárás, az ez iránti indítványt az életkorának 16-ik évét túlhaladott kiskorú sértett fél, de ezenkívül, sőt ettől függetlenül és önállóan atyai, illetve gyámi hatalmánál fogva (1877. évi XX. tcikk 5., 37. és 87. §§.) a kiskorúak törvényes képviselője is érvényesen előterjesztheti. E szerint a kiskorúak törvényes képviselőjét nem is s u bs i d i a r i u s, hanem coordinált, tehát független és önálló inditványozási jog illeti meg s ezen a judicatura által egyes con1S oldalra terjed.