A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 24. szám - A magyar jogászegylet börtönügyi bizottsága - Még egyszer a nagy-enyedi kir. jbiróság

A J megkeresés útján a belföldi csődtömegbe vonandók, viszont a külföldi közadósnak belföldön lévő ingóságai a külföldi biróság megkeresésére ennek kiadandók. A törvénynek ez az intézkedése, tekintettel arra is, hogy a közadós honossága vagy alattvalói viszonya, sőt esetleg állandó lakása a csődbíróság illetékességére nézve nem feltétlenül döntő (1881: XVII. t.-c. 72. §.) s belföldi biróság külföldi alattvaló vagy külföldön lakó egyén ellen is elrendelheti a csődöt, nyilvánvalóan azt az esetet tartja szem előtt, midőn a közadós ellen csak egy bel- vagy külföldi biróság rendelt el csődöt s a szerint tekinti a közadóst bel- vagy külföldi közadósnak, a mint a csődöt bel- vagy külföldi biróság rendelte el. ellenben azt a kérdést, hogy ha ugyanegy közadós ellen több biróság rendelt csődöt, ugy, hogy az összeütközés bel- és külföldi csőd elrendelésére különben egyaránt illetékes bíróságok között merül fel, melyik s mennyiben van a csődeljárás folytatására hivatva s melyik köteles a közadós ingóit a másiknak kiadni, a törvény kifejezetten el nem intézi. E kérdés eldöntésénél tehát a bíróságnak a csődtörvény általános elveiből s rokon (analógé esetre vonatkozó intézkedéseiből kell levonnia az alkalmazandó szabályt. E tekintetben kiindulási pontul el kell fogadni a fentebb már kiemelt azt az elvet, hsgy csődtörvényünk a viszonosságban álló külföldi állam bíróságának csődnyitó határozatát általában véve Magyarország területén is hatályosnak s a törvényes korlátok közt nálunk is végrehajtandónak ismeri el. Ha tehát ugyanegy közadós ellen kül- és belföldi biróság rendel el csődöt, ebben a viszonylatban a kül- és-belföldi biróság ugy tekintendő, mintha a csődöt az 1881 : XVII. t.-c. 72. §-a szerint egyenlően illetékes belföldi biróság rendelte volna el, annál inkább, mert mindkét bíróságnak illetékes volta a csőd elrendelésére, a csödnyitási végzés jogerőre emelkedése után már kétely vagy kérdés tárgyát nem képezheti. Az ekként felmerülő illetékességi összeütközés pedig az 1881 : XVII. t.-c. 72. §-ának utolsó kikezdése értelmében annak a bíróságnak javára döntendö el, mely a másikat a csődnyitás által megelőzte, azaz a bel- és külföldi csődbíróságok közül a közadós ingóinak kiadását az van jogosítva követelni, mely a csődöt korábban rendelte el s a csődöt később elrendelő biróság tartozik a közadós ingóit megkeresésre kiadni. Minthogy pedig a magyar biró a közadós ingóinak kiadatása tárgyában is csak honi törvényei intézkedésére lehet tekintettel; minthogy jelen esetben a csődelrendelésben a temesvári kir. törvényszék a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszéket megelőzte, a mennyiben a temesvári kir. törvényszék K. M. J. ellen a csődöt 1891. évi november 10-én rendelte el s a csődhirdetménynek még e napon történt kifüggesztése folytán a csőd hatálya a felterjesztő jelentésben felsorolt adatok szerint ugyancsak 1891. évi november 10-én vette kezdetét, mig ellenben a bécsi cs. kir. keresk. törvényszéknél a csőd elrendelése 17,621/891 sz. végzése szerint csak 1891. november 11-én s a csődhirdetmény kifüggesztése is 12,043/23. számú értesítése szerint ugyané napon történt ; minthogy igy a magyar csődtörvény szerint K. M. J. cég elleni csődeljárás folytatására a temesvári kir. törvényszék van hivatva : az elsőbiróságnak a közadós ingó vagyonának kiadatását megtagadó végzése a fenti indokok alapján helyben volt hagyandó. (1892. február 29-én, 856.) Az álmeghatalmazott (falsus precurator) is alá van vetve a tőzsdebiróság illetékességének az általa más nevében meghatalmazás nélkül aláirt s a tőzsdebiróság kikötését tartalmazó kötlevél alapján. A tőzsdebiróság illetékessége hatályosan köthető ki a jövőben kötendő ügyletekből eredő peres kérdésekre is. Az a körülmény, hogy a tőzsdebiróság előtt beperelt alperes előzőleg a kereseti kötlevél érvénytelenítése iránt a polgári biróság előtt pert indított, a tözsdebiróságnak a kötlevélből származtatott igényekre kiterjedő illetékességén nem változtathat. A tőzsdebiróság illetékességének megállapításához elégséges, ha csupán alperes vetette magát alá illetékességének. (M. kir. Curia 1,040/89. sz.) Az építőmester (nem építész, architect), ki mint ilyen építések eszközlésével iparszerüleg foglalkozik, a beépítés végett szerzett ingókra vonatkozó ügyleteire nézve kereskedőnek tekintendő. (A temesvári kir. itélö tábla 18'il. május 21. 1,658.) A részvénytársaság és a részvényes között a társasági viszonyból keletkezett perek kizárólag ama törvényszék hatáskörébe tartoznak, melynél a részvénytársaság cége bejegyeztetett; a biróság tehát az illetékesség kérdését hivatalból tartozik észlelni. (A m. kir. Curia 1892. márc. 29. 983. sz.) OG. 95 Annak, a ki egy harmadik személy részéről fel van hatalmazva arra, hogy ez utóbbi nevében tőzsdei ügyleteket kössön, nincs szüksége különös meghatalmazásra ahoz, hogy a tőzsdebiróság illetékességét kiköthesse, mert a tőzsdei ügyletekre szóló körleveleknek ez a kikötés különben is rendszeriiiti kiegészítő alkatrészét képezi. A kötlevélben foglalt ezen kifejezés: ..Bei Streitigkeiten unternerfen sich beidé Partéién dem Urtheile der Budape-ter Waaren- und Eft'ektenbörse-, nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy az alávetés a budapesti áru- és értéktőzsde bíróságára vonatkozott, mert maga az árú- és értéktőzsde ítélkezést nem gyakorol. (A budapesti kir. itélö tábla 6,059/89. sz.) A csödhitelezök abban a kérdésben, hogy ellenük megtámadó per indittassék-e vagy sem, nyilvánvaló érdekeltségüknél fogva szavazati joggal nem bírnak. (Kir. Curia, 1892. febr. 19. 58. sz.) Bűnügyekben. Országgyűlési képviselő ellen irányuló feljelentés esetében annak elfogadása, avagy visszautasítása felett sem határozhat a biróság, mielőtt az illető országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt az országgyűlés határozott volna. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy az ügyiratokhoz 11. sz. a. csatolt értesítés szerint N. N. országgyűlési képviselő és ezen minősége már a 44,879/1890. B. sz. a. feljelentésben is meg van jelölve; tekintve, hogy a bűnvádi feljelentés érdemleges elintézésénél a felett kell határozni, hogy a bűnügyi vizsgálat elrendeltessék-e vagy sem ? ily határozatot pedig a biróság nem hozhat addig, mig a képviselőház a nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt nem határozott s annak kiadatását el nem rendelte; tekintve, hogy az alsóbbfokú bíróságok szabályellenesen jártak el, midőn az N. N. országgyűlési képviselő elleni bűnvádi feljelentés tárgyában ily határozatot hoztak, mielőtt a nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztése a képviselőháztól kéretett és elrendeltetett volna; ugyanazért mindkét alsóbbfokú biróság végzése megsemmisíttetik és a kir. törvényszék a fentebbiekben megjelölt irányban teljesítendő szabályszerű eljárásra s újabb határozat hozatalára utasittatik. (1891. évi dec. hó 30. 9,709. sz.) Gyilkosság kísérlete dynamitrobbantás által, midőn a megölendő egyén nem tartózkodott a felrobbantott helyiségben. (Btk. 65., 278. §-ai.) A besztercebá nyeli kir. tszék: M. Istvánt az özv. M. Andrásné, szül. L. Anna ellen a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűntettének a btk. 65. §. szerint való kísérletében bűnösnek kimondja s ezért őt a btk. 278., 289. és 66. §-ai alapján, a 92. §. alkalmazása mellett a mai naptól számitandó három évi fegyházbüntetésre, melyből a vizsgálati fogsággal öt hónapot kitöltöttnek vesz, mint fő- és eme büntetés kitöltésétől számitandó öt évi hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre itéli. Másodrendű vádlott B. Györgyöt a kbtk. 109. §-a alá eső közegészség és testi épség elleni kihágás vádja s következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A rendes elmebeli állapot s ezzel a beszámítás tekintetében az orvosi vélemény szerint kérdés alá nem eső elsőrendű vádlott a vizsgálat folyama alatt történt kihallgatása alkalmával határozottan beismerte, hogy 1891. évi ápr. hó 7-én utrakelése idejében S. N. bányásztól Selmecen oly célból vásárolt dynamitot, hogy ezzel az apa utáni örökség miatt vele viszályban lévő mostoha anyját, özv. M. Andrásné, szül. K. Annát életétől megfoszsza. Mikor pedig a dynamit megvásárlása után 3 napra, vagyis ápr. 9-én, délutáni időben vádlott által Szelese községben lévő apai háznak a mostoha anya lakhelyéül szolgáló szobájában volt egyik láda alá helyezett dynamit felrobbant s vádlott Szelese község elöljárói részéről tette indoka iránt kérdőre vonatott, vádlott beismerte azt, hogy a robbanás mostoha anyjának szólott s kijelentette, hogy ennek halála esetében örökséghez jutott volna. S habár vádlott a végtárgyalások során a dynamit beszerzésének vizsgálati vallomásában beismert okát oda módosította, hogy azt fák felrobbantása céljából vásárolta s a hagyaték tárgyalása alkalmával is mostoha anyjának csupán anyagi megkárosítására irányuló szándékának adott kifejezést akkor, midőn az apai házból a megkötött egyezség szerint őt illető 1/s részének lefürészelésót, a kerti fák l/z részének pedig kivágását hangoztatta, mindamellett vádlott a vizsgálat egyéb adataival ellentétben nem álló s a dynamit beszerzésére vonatkozó első izbeni beismerése s ezzel eszmei összefüggésben lévő s a felrobbantást követő kijelentése, a megfontolt szándék megállapítására elfogadható alapot nyújtott. És mert a vizsgálat során foganatosított helyszíni szemle s a tanuknak vallomása szerint, a dynamitrobbanás a szobában elhelyezett bútorok legnagyobb részét össszezuzta, más részét pedig helyéből kimozdította, alaposan következtethető, hogy a dynamitrobbanás folytán előállott légnyomás ereje vádlott