A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 24. szám - A magyar jogászegylet börtönügyi bizottsága - Még egyszer a nagy-enyedi kir. jbiróság

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 24. számához. Köztörvényi ügyekben. Ai külöinbö/.et polgári ügyekben is megítélendő, ha az a tény­leges kárral azonos. A török-kanizsai kir. járásbíróság- (1891 ápril 7-én 1,125.): dr. Szivesi László ügyvéd által képviselt Cz. és társa felperesnek dr. Pollak Lajos ügyvéd által képviselt V. Miklós alperes ellen 120 frt kártöke és jár. iránti perében alperest kötelezi a kereseti 120 írtnak s jár felperes részére leendő megfizetésére stb. Indokok: A hit alatt kihallgatott S. Gusztáv és P. Miksa tauuk egybehangzó vallomásaival bizonyítva lett, hogy szóbelileg létrejött szerződés szerint alperes felperesnek elsőrendű kender­magot eladván, kötelezte magát azt legalább 40 mm. mennyiség­ben 7 írtjával métermázsáját felperesnek 188S szeptember 30-án szállítani s átadni. Ugyancsak a hivatkozott tanuk vallomása szerint azonban alperes bár a szállításra felperes által fölhivatott, a kendermagot a kikötött határidőben nem szállította, mert azt másnak adta el, ugy hogy felperes, kinek a kendermagra szüksége volt, kénytelen volt azt máshonnan beszerezni. A dolog ily állása mellett tekintettel arra, hogy alperes a szerződésnek a maga részéről, felhívás dacára eleget nem tett, s ennek folytán felperes, kinek a kendermagra a kikötött időben volt szüksége, a szerződés teljesítése helyett kártérítést követelni tör­vény szerint jogosult, ezen kár pedig az árkülönbözet kiegyenlítéséből áll, mely tekintettel arra, hogy a B. a. becsatolt s alperes által nem kifogásolt árjegyzék szerint a kendermag métermázsájának ára a kikötött szállítási időben 10 frt volt, a szállítandó 40 mm. kendermag után a kereseti 120 frtot tesz ki, ennélfogva ezen összeg mint beigazolt kárban alperest marasztalni kellett. A szegedi kir. itélő tábla (1891 december 3l-én 2,929) a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével eluta­sítja stb. Indokok: Felperes alperest az alperes részéről szállítani kötelezett, de nem szállított 40 mm. kendermag szállításának elmulasztásából származott árkülönbözet címén 12U írtnak a meg­fizetésére kéri köteleztetni. • Minthogy azonban köztörvényi úton a szerződés nem teljesítése miatt csakis a tényleg felmerült kár­nak a megtérítése követelhető, nem pedig az árkülönbözet vagyis az elmaradt haszon, azt pedig, hogy tényleg kárt szenvedett és mennyit, a felperes alperes tagadásával szemben mivel sem bizo­nyította, az első bírói Ítéletnek megváltoztatásával felperest kere­setével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1892 május 19-én 3,060.): A másodbiró­ság ítéletének megváltoztatásával az elsőbirói ítélet hagyatik hely­ben indokolásánál fogva, jelesül azért, mert felperes, mint ter­ménykereskedő 40 mm. elsöminőségü kendermagnak métermázsá­ját 7 írttal számítva 1888. szept. 30-ára, tehát meghatározott időben való szállítása iránt szerződvén, a szállításnak alperes részéről történt megtagadása folytán az árut a teljesítés idejekor létezett magasabb piaci ár szerint volt kénytelen szegedi terményüzlete számára beszerezni, e szerint a felperes által alperes ellenében teljesítés helyett jogosan követelhető kártérítést jelen esetben a szerződési és a piaci ár közötti különbözet kiegyenlítése képezvén, annak mint tényleges kárnak megfizetésében alperest helyesen marasztalta el az első bíróság. Szabálytalan ugyan az elsöbiróságnak az az eljárása, hogy a tárgyalási jegyzökönyvet nem maga vezette, hanem a felek kép­viselőinek perbeszédeiknek a jegyzőkönyvbe írását megengedte, valamint hogy a tárgyalás berekesztése után Ítéletét a felekkel nem kihirdetés, hanem kézbesítés utján közölte, e szabálytalanság azonban nem olyan mérvű, mely miatt a peres ügy alapos eldöntése lehetetlen lenne. Ha az eladó szavatossággal tartozik is az eladott birtok mennyiségeért, minthogy annak hiánya bontó feltételt nem képez, Tevőt e körülmény csakis a vételár aránylagos leszállítására és nem egyszersmind arra is jogosítja fel, hogy a hiányzó birtokterületre eső vételárt jóval meghaladó összeg kifizetését megtagadja. A szolnoki kir. jbiróság- (1890. szept. 10. 2,773. sz. a.): Török Imre ügyvéd által képviselt M. Istvánné felperesnek, Füzesséry Kálmán ügyvéd által képviselt Sz. Ferenc s neje al­peresek ellen 3,688 frt 36 kr. s jár. iránti perében felperest kere­setével, valamint alperest a viszonkeresetileg érvényesített 500 frt iránti keresetével elutasítja s a perköltségeket a felek között kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Igaz ugyan, hogy alperesek a felperes által A-/, alatt bemutatott adásvevési szerződést megkötötték s az is igaz, hogy ezen szerződés 2-ik pontjának A. alatti részében ki­kötött feltételeknek eleget nem tettek s az esedékes vételári részletet ki nem fizették, így a szerződés 8-ik pontja értelmében Budapest, 1892. június hó 12-én. felperesnek joga volt a szerződéstől elállani s a kapott 500 frt foglalót javára megtartani, mindazonáltal a kártérítés, illetve kár­pótlás címén inditott felperesi kereset nem jogosult, mert a tár­gyalás folyamán előadottakból s különösen a felperes által tett beismerésből kétségtelenül kitűnik, hogy az alperesek részére 282 hold és 900 négyszögölként 40,000 írtért eladott földbirtok térmértéke a valóságban 18 catasteri holddal kevesebb ; ennél­fogva tényleg jelentékenyen kevesebb birtok adatott el alperesek­nek, mint a mennyit ők 40,000 írtért megvásároltak s igy ha és a mennyiben a szerződés pontjait meg nem tartva, attól ők is elállottak, foglalójuk elvesztésén kivül egyéb kárpótlásra mél­tányosan kötelezhetők nem voltak, mert a szerződéstőli elállásuk nem indokolatlan, a midőn 18 cat. hold területű birtokkülön­bözetről van szó; azon felperesi előadás pedig mivel sem bizo­nyittatott, hogy a 40,000 írtért eladott ingatlan birtokon oly értékes építmények volnának, melyek a fenti ingatlan értékét jelentékenyen emelnék. A visszkereset a már jelzett indokokból szintén elutasítandó volt, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. dec. 12. 55,772. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét a viszonkereset elutasítására vonatkozó nem felebbezett részében nem érinti, a felperest elutasító s a perköltséget kölcsönösen megszüntető részeiben pedig helyben­hagyja, stb. Indokok: Szerződés teljesítését, vagy annak nem teljesí­tése folytán kártérítést követelni csak az jogosult, ki a szerződés­nek őt kötelező feltételeit a maga részéről teljesítette, vagy annak teljesítésére egyidejűleg készségét kijelenti. Felperes tehát, a ki a kereset jogalapjául fektetett A. alatti adásvevési szerződéstől annak 8-ik pontja alapján azért, mert a vételárt alperesek a kikötött időben nem fizették, visszalépett, ál­Deresek ellenében kárpótlást csak az esetben követelhet, ha ő az ezen szerződéssel az alpereseknek átadott s a pusztapalotás­szentiváni tjkvben A + 2/6. hrsz. alatt felvett ingatlant a szer­ződés 1. pontjabeli meghatározás szerint 245 cat. hold és 100 négyszögölben, a pusztapalotásszentiváni 275. sz. tjkönyvben A -f- 556. hrsz. alatt felvett ingatlant pedig 37 cat. hold és 800 négyszögölben s igy az eladott ingatlanokat, összesen 282 cat. hold és 900 négyszögöl térmértékben alpereseknek csakugyan át is adta. Hogy ez nem történt meg s nevezetesen, hogy az eladott ingatlanok nem annyi, hanem 18 holddal kevesebb térfogattal birnak, azt felperes a tárgyalás folyamán önmaga nyíltan be­ismerte. Ezzel szemben felperes arra, hogy a fentebb emiitett ingat­lanokat egyedileg kellően megjelölve, egy testben s egy összeg­ben meghatározott vételárért idegenitvén el, a tlkvi térmértékért, a melynek nyomán lett a szerződésben a térfogat kitéve, szava­tossággal nem tartozik, sikerrel nem hivatkozhatik, mert a szóban levő ingatlanok a szerződés 1. pontja szerint egyes részleteikben hold, sőt négyszögölek szerint meghatározva adattak el s a szer­ződésben az, hogy az abban ekként számszerűleg kitett térfogatért az eladót szavatosság nem terhelendi, kifejezve nincs, de ezt azon körülmény, hogy a térmérték mindegyik ingatlanát külön­külön megállapítás tárgyát képezte, kizárni is látszik. Ezek szerint felperes, kinek még ezen kivül a szerződés 5-ik pontja szerint azon kötelezettsége is kiköttetett, hogy az alperes vevők által átvállalt jelzálogi terheken kivül az eladott ingatlanokat terhelő egyéb tartozásokat törlesztendi, illetve kitörölteti, a mi szerint a csak ideiglenesen létrejött A-/, alatti szerződés végleges meg­kötésének szintén egyik feltételét képezte s ki maga sem állítja, hogy ez iránti kötelezettségének eleget tett volna, a részéről be nem tartott szerződésnek reá nézve kedvező kikötéseit egyoldalúlag nem érvényesíthetvén, az elsőbiróság őt helyesen utasitotta el keresetével, miért is annak Ítéletét ezen indokoknál fogva helyben­hagyni kellett. A ra. kir. Curia (1892. febr. 26. 2,096. sz. a.): A keresetre vonatkozó rendelkezésében mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoz­tatik, felperesnek kereseti joga a kárkövetelésre megállapíttatik s az elsőbiróság a kereseti követelés megbirálása végett a per­költségre is kiterjedő új Ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: Szabálytalan ugyan az elsőbiróságnak az az eljárása, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvet nem maga vezette, hanem a felek képviselőinek perbeszédeiknek a jegyzőkönyvbe irását megengedte, valamint hogy a tárgyalás berekesztése után ítéletét 5 hónap múlva hozta meg s azt a felekkel nem kihirdetés, hanem kézbesítés utján közölte, minthogy azonban e szabálytalanság ellen felperes az elsőbiróság ítélete ellen közbetett felebbezésében panaszt nem emelt, de különben is nem olyan mérvű az, mely miatt a peres ügy alapos eldöntése lehetetlen lenne, a felebbezés­ben felhozott alaki panasz tekintetbe nem vétetett. Ennek előrebocsátásával felperesnek kereseti joga a kár­követelésre megállapítandó volt;

Next

/
Thumbnails
Contents