A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 24. szám - A magyar jogászegylet börtönügyi bizottsága - Még egyszer a nagy-enyedi kir. jbiróság

A J személyzet .szaporítását, jelesen mint azt C. ur proponálja, még egj albirói állás szervezését hozná javaslatba, minden módjában álló eszközt felhasználjon arra nézve, hogy az ügyek é r d e mleges elintézése a folyton gyarapodó forgalommal legalább valamelyest is, lépést tarthasson. De hát persze, erre a legelső lépés, a mennyiben arra a különben igen tisztelt és általában szeretett járísbiránk részéről volna megteendő a buzdító ténykedés, kissé talán nehezen fog menni. Mehetne azonban igen könnyen, csak keményebb, szigorúbb rendet kellene meghonosítani és első sorban neki kellene jó példával elöl járni és pedig: 1. Valahogy arra kellene törekednie, hogy a vezetői teendők, a mik bizony egy olyan járásbíróságnál, melynek minden tagja, kezdve a főnöktől a legutolsó dijnokig, rendhez szokott, alig vesz igénybe komolyan számbavehető időt, a »n apró 1-n a p r a szaporodó rubrikás,kimutatásos munkák,továbbá a hagyatéki, kincstári zálog jo g-b ekeblezési és törlési, a járásbíróságok hatáskörébe utalt vétség és kihágási és más hasonló kiváló fontosságú ügyek« ne vegyék el a napi hivatalos 6 órából 6 óráját, hanem kellően csoportosítva az erőket és az ügydarabokat, többet vegyen át a csakugyan több gyakorlottságot igénylő sommás perekből, melyekkel a polgári osztálynak igen értelmes, bár a helyi viszonyok nem ismerése folytáu kissé lassan dolgozó albirája és fiatal, de helyét teljes odaadással betöltő aljegyzője volna igazában segítve s mely intézkedés mellett, nem fordulna elő az, a miért Colonarius ur — ugy látszik — leginkább neheztel, »h o g y a polgári ügyekben csak hónapokra lehet tárgyalási határnapokat kapni s a sommás perekben csak birkatürelemmel győzi a fél s a fél által zaklatott ügyvéti bevárni az ítéleteket s hogy kissé Uívolabb fekvő és nehezebben járható helyekre helyszíni tárgyalásokra határ' napot kapni az utópiák közé tartozik.« Itt önkéntelenül eszembe jut, hogy C. ur, midőn a fentebbi sorokat irta, ha nem is foglalkozott volna pár sorral fentebb volt nagy-enyedi albiró : C s e g e z y Gyula (most járásbiró (B.-Hunyadon) személyével, eszébe jutott volna ez a tüneményes munkásságú bíró, a ki közel 3 év alatt csaknem annyi kiszállást csinált magának vegyesen polgári és telekkönyvi ügyekben, mint a mennyit sem azelőtt, sem azóta összesen a járásbíróság vezetője és bírái nem csináltak s képzelem, mennyire boldognak látja a mult időt e tekintetben. Pedig ez az egyéni hit bizony-bizony komoly megfontolás után, bizton hiszem, hogy nála sem nyugszik komolyabb alapokon, mert azt hiszem, hogy nem tévedek, midőn azt mondom, hogy annak, hogy a kir. járásbíróság egyik osztálya, a hol C. ur szerint is a »pár hónapi restantiát (ebben egy hátralékja sincs Csegezy volt albirónak ? — dehogy nincs!) á t v e 11 a 1 b i r ó« és az »új embers aljegyző a»támadt nehézségektől máig sem képesek menekedni*, épen ez a sok kiszállás az oka. Azzal sincs miért előhozakodnia C urnák, hogy Csegezy albiró ur ide áthelyezésekor az elődétől átvett darabok száma 2,300 volt s hogy ennek a káros hatását érzi ma is a telekkönyvi foganatosító személyzet, a hol közel 1,500 darab, a bíró által elintézett darab vár a foganatosításra, mert a bajnak az oka nem ebben van. Inkább vezethető vissza a baj arra, hogy a fentebb említett 2,300 darab ügy gyors ellátására igénybe lett véve annak idején a foganatosító személyzet minden tagja s igy a fogalmazó személyzet munkálkodásával lépést nem tartható foganatosító személyzet (sokszor egy-egy bonyolult átadási végzés foganatosítása bizony sokkal több dolgot ad a foganatosítónak, mint a referensnek , a saját elreferált darabjai alatt természetesen leroskadt s e tekintetbeu nagyon keveset járulván, a helyzet ma is leroskadva van. És ha már ide jutottam — bár félek, hogy a szerkesztőség türelmével és a nekem esetleg szánt helylyel visszaélek — mielőtt a II. alatti észrevételemre térnék át, körültekintek még jobban a C. ur cikke felett. Ha arról van szó, hogy látva egyes dolgot, elmélkedjünk a »j o b b r ó 1«, a nélkül, hogy megjelölnők, mi az a »j o b b« s ereszszünk szélnek bátorságunk jeléül egy cikket, akkor ez a cikk kitűnő, de ellenkezőleg, ha takargatás nélkül akarunk rámutatni a hiányokra és annak okozóira, akkor ez a cikk olyan, mint az ópium kis mértékben: sem nem árt, sem nem használ! Ilyen ártalmatlan szerrel előhozakodni pedig akkor, a mikor a leplezetlenebb panaszoknak is csak ezredrésze vétetik komolyan számba, nem sokat jelent. A fentebb I alatt összesített irányban rámutattam a jobb állapotokat föltétlenül eredményező tényekre, lássunk még egyet-mást: II. alatt is. A mi pedig a felszaporult telekkönyvi hátralékot illeti, erre vonatkozólag első sorban is a járásbíróság vezetőjének arra kellene törekedni, hogy a foganatosító személyzet ne vétessék igénybe a referálásnál, hanem feküdjék teljes erejével a Colonarius ur által kiemelt 1,500, a bíró által elintézett és foganatosításra váró ügydarab foganatosításához és hogy az igen szorgalmas telekkönyvi referens ur még nagyobb szorgalmat kifejtve, lehetőleg lépést tartson a növekedő forgalommal és először is dolgozza fel a Colonarius ur által elhallgatott, de tényleg létező és 6 — 700 közt váltakozó számos hátralékot. Csakhogy persze, mikor ide is jól fogna egy joggyakornok, O Gr 207 a ki az apróbb s lassan-lassan (hisz a telekkönyvi beadványok jó nagy részének elintézéséhez semmi különös boszorkányság nem kell) a nagyobb ügyeket is ellátva, a bírónak számottevő segédjét képezné, mondom, a mikor ez igy van, akkor illetékes helyen azt jelenti a járásbiró ur, hogy a joggyakornok mellőzhető. Nem hagyhatom egy füst alatt említés nélkül azt sem, hogy mennyire célszerű volna a telekkönyvi irodát valamelyik, a telekköuyvi helyiséggel szomszédos várószobában elhelyezni és a mutogatással a délelőtti és délutáni kiszabott órákban egy arra alkalmas dijnokot megbízni, hogy igy a foganatosító személyzet e sehol nem számbavett dologtól menekülve, több időt fordítson arra, a miért tulajdonképen ott vau, a mint ez bizony kevés helyen nincs igy. És most, mikor végzem soraimat, én is óhajtom Colonarius urrál együtt, hogy hovahamarabb jöjjön el a királyi tábla méltóságos elnöke s lásson és tegyen s legyen szabad nekem a hitetlennek most az egyszer hinnem, hogy rövid időn belül eljön és tenni fog. Megköszönve az elfoglalt tért a szerkesztőségnek, darab időre leteszem tollamat. Non nisi. Vegyesek. Kitüntetett ügyvéd. A szabadkai ügyvédi kamarában szép ünnepély volt m. hónap 29-én. Guln György dr., a kamara elnökének és az ottani első takarékpénztár és népbank megalapítójának arcképét leplezték le ünnepélyesen. A leleplezés alkalmával S z u t r é l y Lipót, a kamara alelnöke tartott szép beszédet, a melyben az ünnepelt elnök érdemeit méltatta Délután a közellévö Palicsou bankett volt, a melyen a városnak és környéknek csaknem valamennyi ügyvédje és a takarékpénztár egész személyzete vett részt. A magyar Jogászegylet f. évi június 12-én (vasárnap; d. e. 10 órakor évi rendes közgyűlést tart a budapesti ügyvédi kamara helyiségében (kerepesi-út 8. sz.). A napirend tárgyai : 1. Az igazgató választmány évi jelentése. 2. A számvizsgálók jelentése a lefolyt egyleti év számadásairól és az egylet vagyonáról. 3. Három számvizsgáló választása a legközelebbi rendes közgyűlés elé terjesztendő számadások megvizsgálása végett. 4. A legközelebbi év költségvetésének megállapítása, 5. Az évi tagsági díj megállapítása. 6. Dr. S c h w a r z Gusztáv indítványa a jogászgyülés összehívása iránt. 7. Eshetőleg egyéb indítványok. 8. Az igazgató választmány megválasztása. Uj vízjogi törvény. Mint értesülünk, az új vízjogi törvéuynek kidolgozott tervezete — előadói javaslat alakjában — már készen áll. A földmivelésügyi miniszter ur értesülésünk szerint alkalmat kíván és fog is szolgáltatni, hogy a vízjogi törvény revíziója tárgyában észrevél eleiket az érdekeltek is megtehessék. ISattlay Imrének, e kiváló jogásznak a kassai és pozsonyi királyi tábla területein szervezett királyi főügyészségekhez királyi főügyészszé való kinevezése általáuos megelégedéssel fogadtatott. Életrajzát a következőkben ismertetjük: Battlay Imre szül. 1843. november hó ő-én O-Besztercén, Trencsén vármegyében. Középiskoláit Kecskeméten, Nagyszombatban és Nyitrán, a jogi tanfolyamot 1863—67-ben a budapesti egyetemen végezte. 1867-ben a magyar pénzügyi minisztériumnál gyakornok, még ugyanazon évben tiszt, fogalmazó, 1869-ben pedig ügyvéd lett és azon évben Pestmegye megválasztotta tiszti alü<syészévé a központi fenyítő törvényszékhez. 1871-ben kir. alügyész lect a kecskeméti kir. törvényszék mellett, honnan 1872-ben Kalocsára helyeztetett át, mire 1876-ban kir. ügyész lett. 1891. április 28-án kineveztetett a kassai kir. főügyészséghez főügyészi helyettessé és 1892. május 28-án ugyanoda kir. főügyészszé. Kisebb szépirodalmi dolgozatai 1861. óta a Tanulók Naplójában, a Családi Körben, a Fővárosi Lapokban részben Jácint álnév alatt; jogtudományi cikkei a Magyar Igazságügyben jelentek meg. Munkái : 1. Gulliver utazásai ismeretlen országokban. Az ifjúság számára Swift Jouathan után Hoffmann E. átdolgozásából magyaritá. Pest, 1865. — 2. Az örökösödési kötelesrészről. Kecskemét, 1874. (Madarassy Lászlóval. A m. t. Akadémia által dicséretre méltatott pályamű.) — 3. A dolus és culpa tana. Budapest, 1879. (Külön leuyomat a M. Igazságügyből, mely jutalomdíjjal tüntettetett ki.) — 4. A végszükség joga. U. ott, 188Ó. (Különny. a M. Igazságügyből.) — 5. A pénzbüntetés mint a hagyaték terhe. U. ott, 1 81. (Különny. a M. Igazságügyből. Megjelent a magyar jogászgyülés Évkönyvében is 1882. Ism. Nemzet 1882. 34. sz) — 6. A jogos védelem. U. ott, 1882. (Különny. a M. Igazságügyből.) — 7. A kísérlet. Jogtörténeti tanulmány. U. ott, 1885. (Különny. a M. Igazságügyből.) — 8. A büntetendő kísérlet és a bevégzés. Kassán, 1892. április havában. Sajtó alá rendezi »a részesség« című munkáját. Ezen két utóbbi munkájának magvát azon pályamunka szolgáltatta, melyet a magyar tudományos akadémia által a kísérlet és részesség tanaira vonatkozólag kitűzött pályakérdésre irt. A pályamunkát a tudományos akadémia dicsérettel tüntette ki azon kijelentés mellett, hogy ezen munka »mélló a jutalomra« s hogy »díszére fog válni a magyar jogi irodalomnak«. Mibe került Debrecennek a kir. tábla í E kérdésre alaposan megfelel Debrecen város házipénztárának 1891. évi zár-