A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 23. szám - A külföldön és hazánkban a tőzsdék fölött gyakorlott felügyeleti jog

198 A J O Gr. hiányából 5, a törvényszékhez áttétel által 1, megintessél 1, 1 fegyelmi eljárás elrendelése által 2, összesen elintéztetett 10 fegy. j panasz. Három folyamatban maradt, mely a II. minta 19. rovatában van kitüntetve. A jogszolgáltatás mezején tapasztaltakra áttérve, örömmel emeljük ki, hogy a besztercebányai kir. törvényszéknél az oly soká nélkülözött 6-ik birói állás időközben be lett töltve, habár egy jegyzői állás megszüntetése mellett az 1891. évi XVII. t.-cikkel rendszeresített albirói állással is. Az ügymenetre nézve ezt is nyereségnek tartjuk, mert a jegyzői kar ugy is elégséges a jegyzői teendők ellátására, a kinevezett albiró pedig határozottan birói teendőket végez. Viszont sajnálattal kell kiemelnünk, hogy a Besztercebányán létesítendő állami törvénykezési épület terve, melyet mult évi jelentésünkben oly melegen üdvözöltünk s mely célra Besztercebánya város közönsége a legnagyobb készséggel a szükséges telket díjtalanul felajánlotta, nemcsak a megvalósulás stádiumába nem lépett, hanem az egész év alatt még csak életjelt sem tapasztaltunk róla, mintha az egész terv kecsegtető szónái egyéb sem volna. Pedig sajnálattal kell hangsúlyoznunk azon körülményt, hogy alig van az országban törvényszék és járásbíróság, mely oly rozzant összedőléssel fenyegető épületben és oly rosszul, célszerűtlenül volna elhelyezve, mint a besztercebányai. A budapesti kir. itélő táblának nagyérdemű elnöke hivatalosan meglátogatta a törvényszéket és járásbíróságot, szóval igen kedvezőtlen kritikát mondott a bírósági helyiségek felett. Sajuos azonban azon jelenség, hogy a szerencsétlen felvidék a magas kormány részéről megérdemletl figyelemben nem részesül, állami középületeket a felvidéken hiába keres ü n k, pedig ha valahol, ugy a polyglott felvidéken kívánatos az állam tekintélyét s hatalmát mutató állami középületek emelése, állami közintézmények létesítése, mi látható jeléül szolgálna annak, hogy a magas kormány ezen vegyes ajkú lakosságnak is gondját viseli. A besztercebányai kir. járásbíróságnak hivatali buzgósága, szorgalma és az ügykezelésben már hangsúlyozott pontossága a mult évben is kiérdemelte az ügyvédi kar és a jogkereső közönség elismerését. ()römmel jelentjük, hogy a zólyomi kir. járásbíróságnál az ügymenet teljesen javult, a bíróság nemcsak a hátralékokat intézte el, melyek főleg a telekkönyvi osztálynál nagymérvűek valának, hanem a folyó ügyek elintézésével is egészen currensben van. A bíróság buzgósága, szorgalma, odaadó munkássága teljes elismerésünkre méltó. Erezhető hiány mutatkozik még a telekkönyvi bejegyzések foganatosításánál és az ügyek kiadványozásánál. A turóc-szen t-m á r t o n i kir. járásbirós ágnak oly nagy forgalma van, hogy a járásbiró egy albiróval ezen ügyforgalmat csak önfeláldozó munkájával ugy, a hogy győzi. Ezen járásbíróságnál a törvénykezés érdeke egy albirói állásnak újonan leendő szervezését kívánja, mely a rendesen üresen álló gyakornoki állás helyébe volna léptetendő. Az 1891. évi törvényhozás igazságügyünkre való tekintettel meddőnek mondható. A törvénytár a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló XVII. t.-cikken kivül mit sem tartalmaz, a mi igazságügyünk hajóját a haladás terén előbbre vitte volna. El kell ismerni az idézett törvénynek előnyeit, melyeket azonban, mint minden szervezeti intézkedésnél, csak a tapasztalat fog igazolni. Elhibázottnak azon intézkedését tartjuk, mely a bírótól kisebb qualificatiót kíván, mint az ügyvédtől. Ennek okait, célszerűségét az igazságszolgáltatás szempontjából belátni nem tudjuk. A marosvásárhelyi ügyvédi kamarának ez évben tartott közgyűlésén Pálffy Mihály, ottani kiváló kartársunk és a »Közérdek« derék szerkesztője a következő két igen életrevaló indítványt tette, melyek a többi kamarák részéről méltán megérdemlik a pártolást: I. Mondja ki a közgyűlés határozatilag azt, hogy a bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok hivatalos összeállítása 13. tételszáma és annak 12. pontja alatt a pénzügyminiszter 1884. évi 16,740. számú azon rendelete, hogy: »A felebbezések és felfolyamodások még azon esetben is, ha azok újabb ítélethozatalra utasított elsőbiróság, másod izbeni határozatai ellen intézett felebbezési beadványok is, a fellebbezés vagy felfolyamodás, teljes felebbezés vagy felfolyamodási bélyeg kötelezettségei alá csneks indokolatlan, a józan gondolkozással összeegyezhetetlennek s még ennél is többnek, igazságtalannak találja. Mert: A törvény rendtartás tárgyában hozott 1868. évi L1V. t.-c. 108. §-a a felebbviteli bíróságot feljogosítja arra: »hogy ha az nem látja annyira kifejtve a ténykörülményeket, hogy alaposan Ítélhessen és ha a tárgyalás folytatásától valószínű sikert várhat: az Ítéletet egészben vagy részben feloldhatja s vagy általában, vagy egyes pontokra nézve újabb tárgyalást és további bizonyítási I eljárást rendelhet s ekkép az első folyamodási bíróságnak a I tárgyalás kiegészítését s újabb ítélethozatalát hagyhatja meg, habár azt nem kérték volna is a felek«. A felebbviteli bíróságok, a mikor a szükség megkívánja, szoktak is élni ezen jogokkal. De ki szolgáltat okot, alapot a felebbviteli bíróságoknak kiegészitő határozataira? Az ügyfél nem, mert az 1868. évi LIV. t.-c. 117. §-a a sommás eljárásban határozottan a tárgyalás vezetését a tárgyalást vezető biróra bizza, sőt ebbeli meghatalmazása a tárgyalást vezető bírónak ennél továbbra is terjed, mert e törvény feljogosította a tárgyalás' vezető birót arra, hogy a mit ő jónak lát a tény tisztába hozatalára, az ügyfelekhez intézendő kérdésekkel csakis azon tényeket ho/.za tisztába, csakis azon tényekre intézzen kérdést az ügyfelekhez s így csakis azon tényekre vonatkozólag, az ügyfelek által adandó választ iktattassa a tárgyalási jegyzőkönyvbe. Az ügyfetek más és talán az ügy állása nagyobb tisztázására alapul szolgálható kérdéseit a tárgyaló biró csak úgy teszi fel az ellenfélhez s annak nyilatkozatát csak akkor veszi be a tárgyalási jegyzőkönyvbe, ha neki tetszik. S ha nem tetszik, . . az ügyfél ügyének állását nem tudja belátása szerint megvilágítani s innen származik aztán, hogy igen sok peres ügy nemcsak az irott törléoynyei, hanem még az osztó igazság, a józan okossággal is ellentétes eldöntést nyer s innen, a törvény ezen intézkedéséből s ennek folytán igen sok tárgyaló biró önkénykedéséből származik az oly gyakoriakká vált felebbviteli bírósági kiegészítést rendelő határozat. De ezeknek a fennebbiek szerint nem az ügyfelek, hanem a tárgyalást vezető birók az alkaimat szolgáltatói, tehát ezért is indokolatlan a kiegészítési eljárás folytán hozott újabb Ítélet ellen kiadott felebbezéseknek újabb teljes felebbezési bélyeggeli ellátása. De indokolatlan még azért is, mert mi az az a kiegészítési eljárás után hozott s rendesen az előbbi (feloldott) Ítéletnek megfelelő új Ítélet ellen beadott felebbezés ? Az előbbi felebbezésnek előterjesztése. Ezen indok vezette — az osztrák bélyegtörvény uralma alatt annak a mostanihoz hasonintézkedése folytán - - az akkori pénzügyminisztert annak a rendeletének kiadására, a melyben határozottan az volt kimondva, hogy ily esetekben a felebbezések és felfolyamodások az előbbiek előterjesztését képezik s mint ilyenek az állandó (akkor) 36 vagy 12 kros — és nem a rendes feiebbezés vagy felfolyamodás bcadványi bélyegkötelezettségei — alá esnek. S végül e sérelmezett miniszteri rendelet indokolatlan még azért i*, mert a felebbezési bélyegnek rendeltetése az, hogy azért a perügy érdemileg biráltassék cl a felebbviteli bíróságok által. Már pedig mikor a felebbviteli bíróságok kiegészítési határozatokat hoznak s hogy akkor azon perügyben nem érdemileg bíráskodnak, azt mondanunk sem kell. Ezen a sommás eljárásban felhozott elvek csaknem egészben a rendes eljárásban is állauak, mert ugyanis az 1881. évi LIX. t.-c. 17. §-a az első folyamodásé bíróságokat is feljogosítja arra, hogy az Ítélethozatal előtt a tárgyalás kiegészítését és annak folytán további bizonyítási eljárást belátása szerint elrendelhet, tehát a perlekedés ezen ágánál is az eljáró birónak joga, sőt az 1869. évi IV. t.-c. 19. §-a szerint kötelessége is a pert a törvény és az eljárás s a perügy tisztába hozatala kívánalmának megfelelöleg úgy tisztába hozni Ítélete előtt, hogy a felett a felebbviteli bíróságok érdemileg bíráskodhassanak s ne kényszeríttessenek újabb meg újabb kiegészítéseknek elrendelésére. S ha nem tisztázzák úgy, akkor valóban jogosulatlauúl terheltetnek az ügyfelek, a felebbezési költségeken kivül akárhányszor 2—3 izben, a felebbezési bélyegeknek teljes mértékbeni kötelezettségével. II. Hogy a pénzügyi, közigazgatási bizottságnak az 188 7. évi 4,9 95. számú határozata, mely szerint »azon telekkönyvi beadványokat, melyek visszautasittatnak, újabb előterjesztéseinél azokat új (első) beadványnak megfelelő bélyeg kötelezettsége alá tartozóknak határozta e 1« — indokolatlan és jogtalannak találja. Mert: A napi tapasztalat igazolja azt, hogy a legnagyobb utánnézés után is, már a beadvány leírásánál oly hiba történhetik meg, p. o. A+10 rend. 468/b. hrsz. helyett A+10. rend. 468/d. hrsz. iratik, ez pedig oly hiba, melyért a beadvány visszautasittatik. E helyen is a telekkönyvi beadványok bélyegének rendelete azon beadványnak érdemleges elintézése, a visszautasítás pedig érdemleges elintézés nem, hanem csak kiegészitő határozat lévén s igy jogtalan és indokolatlan az ily tárgyú telekkönyvi beadványoknak új (első) beadyányi bélyeggeli ellátásának határozata; de nemcsak jogtalan és indokolatlan, hanem pénzügyileg is káros, mivel ezen újabb teher, a telekkönyvi beadványok forgalmára a vásári és zálogjogi jogügyleteknek apadására és igy az államnak érzékeny kárára szolgálnak alapúi. Ausztria és külföld. A külföldön ós hazánkban a tőzsdék fölött gyakorlott felügyeleti jog, A berlini és svájci események óta, különösen a németországi és osztrák törvényhozói körökben eme kérdéssel