A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 22. szám - A képviselőház igazságügyi bizottsága

A JOG. 189 tatgyalas vehetője a gyámhatóság utólagos jóváhagyásától feltélezve a kiskorú részére akár a közgyám, akár más alkalmas egyén személyében ügygondnokot rendel. Ha több kiskorú érdeke egymással jö összeütközésbe, ezek mindenike részére ugyanily módon külön ügygondnok rendelendő. 4. Ha az örökösödési jog vitássá válik, a tárgyalás vezetője kiséiclje meg az egyezséget, és ha ez sikerül, vagy az örökösödési jog vitatárgyat nem képezi, az örökösödési jog megállapítása, s a mennyiben több örökös van, az örököstfisakat megillető örökösödési hányad, vagy örökrész, • jegyzőkönyvben kitüntetendő ; valamint jegyzőkönyvbe foglalandó azon megállapodás is, hogy az örököstársak vagyonközösségben maradjanak e, avagy közöttük osztály történjék. 5. A mennyiben az örököstársak a hagyatéknak felosztását kívánják, e részben közöttük az egyezség megkisérlendö, és ha ez sikerül, a létrejött egyezség jegyzőkönyvbe foglalandó. A tárgyalás vezetője köteles mind az öröklési jogra, mind az osztályra nézve az egyezséget, ha az eredményhez remény mutatkozik, ismételve megkisérleni. Ha az érdekeltek között egyezség nem jön létre, ez a vitás kérdések meg&Jkpitfsa mellett szintén jegyzőkönyvbe veendő. 13. §. Az örököstársak egyértelmű megállapodásával, s a mennyiben közöttük kiskorúak vagy gondnokság alatt állók is vannak, a gyámhalóság (26. §.) jóváhagyása mellett az osztály oly módon is eszközölhető, hogy egyes vagyontárgyak továbbra is határozott hányadokban az örököstársak közös tulajdona maradjanak, hogy egyes vagyontárgyak a hagyatéki bíróság által árverésen adassanak el, és a vételár osztassék meg, avagy hogy egyes vagyontárgyak az örökősök közül annak osztályré-zébe adassanak át, a ki azt a közöttük megtartandó versenyajánlat utján legmagasabb árban átvenni kész, és a többiek a kötelezett vételár aránylagos részével elégíttessenek ki, végre, hogy az örökösök által természetben felosztatni kivánt vagyontárgyakból az egyes osztályrészeket az általuk választandó szakértők állapítsák meg. Utóbbi esetben az osztályrészeknek szakértők által való megállapítása, s az örököstársak osztályrészeinek megállapodásaik alapján esetleg sorshúzás utján való kijelölése iránt a hagyatéktárgyalást vezető közjegyző intézkedik. Ha az örököstársak között csak az osztályra vonatkozó egyes kérdések, jelesen egyes vagyontárgyaknak a hagyatékhoz tartozása, vagy az képezi vita tárgyát, hogy egy vagy több örököstársat terheli-e örökrészébe betudandó érték és ha igen, mennyi: az örököstársak egyértelmű megállapodással e vitás kérdések érintetlenül hagyásával köthetnek osztályos egyezséget. Az érintetlenül hagyott vitás kérdések az egyezségben megjelölendök. 14. §. Ha az örököstársak között az osztály oly módon jön létre, hogy a.', örökhagyó házastársa, vagy az örököstársak közül egy vagy többen saját vagyonukat is osztály alá bocsátják, vagy kiegyenlítési értékül átadják : az érdekeltek kérelmére az e tárgybeli kapcsolatos élők közötti jogügyletekről szerkesztett és bemutatott okiratok a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolandók, vagy a mennyiben az érdekeltek kívánják, az e részben létrejött megállapodások a tárgyalást vezető közjegyző által felveendő és szabályszerű aláírással ellátandó külön jegyzőkönyvbe foglalandók. 15. §. Ha a hagyaték tárgyalása a 6. §. értelmében hivatalból azon okból tétetik folyamatba, mert a hagyatékhoz ingatlan tartozik és az érdekeltek az örökhagyó halálától számított három hónap alatt sem az örökösödési eljárás megindítását, sem örökösödési bizonyítvány kiadását nem kérték : a mennyiben az fsszes érdekeltek között egyértelmű megállapodás jön létre az iránt, hogy a hagyatékhoz tartozó ingatlanok kit és minő részben vagy minő arányban illetnek, s az érdekeltek egyértelműleg kijelentik, hogy a tárgyalásnak a hagyatékhoz tartozó egyéb vagyontárgyakra való kiterjesz tését nem kívánják: a hagyatéki eljárásnak a többi vagyontárgyakra kiterjesztése mellőzendő. 16. §. A hagyatéki eljárás során szabályszerűen megidézett, de meg nem jelent azon örökös, a kinek örökösödési joga nem vitás, egy ujabb határnapra azzal a hozzáadással idézendő, hogy ha személyesen vagy meghatalmazottja által meg nem jelennék, a részére az idézéssel egyidejűleg a tárgyalást vezető közjegyző által kinevezett gondnok közbenjöttével fog a tárgyalás megtartatni, az osztály megejtetni és osztályrésze, a mennyiben bírói letétre nem alkalmas, gondnok által kezeltetni. Ha ez az idézés az örökösnek nem kézbesíthető : ez a körülmény a hagyatéki tárgyalás megtartását nem akadályozza. Ebben az esetben, valamint az 1868 : LIV. t.-c 570. § ának esetében is, az a körülmény, hogy a gondnok meg nem jelent, vagy megjelent ugyan, de közötte és a megjelent örököstárs között az osztályra nézve egyesség létre nem jött, avagy pedig a gondnok a többi örököstársak megállapodásához hozzá nem járult, a hagyaték átadását nem akadályozza ; s a meg nem jelent örökös osztályrésze ez esetekben hivatalból állapittatik meg. Ha a meg nem jelent vagy távollevő örökös örökösödési igényét a megjelent örökösök el nem ismerik : a meg nem jelent örökös az ujabb tárgyalásra, saját kezéhez kézbesítendő idézés által, a távollevő örökös pedig hat hónapra kitűzendő határnapra, s ügygondnok kinevezése mellett hírlapi hirdetmény utján azzal idézendő meg, hogy meg nem jelenése esetében igénye a hagya téktárgyalás során nem fog figyelembe vétetni. A meg nem jelent örökös a fentebbi esetek bármelyikében örökösödési jogát, osztályrészének kiegészítését és egyéb öröklési igényét az elévülési határidőn belül érvényesítheti. Az 1868 : LIV. t. cikk 576-ik §a akként módosittatik, hogy a hirdetményi határidő hat hónapra tűzendő ki. 17. §. Ha csupán egy vagy több köteles részre jogosítottnak köteles részhez való igénye vagy a köteles rész összege képezi a vita tárgyát : az örökösök a perre utasítás mellőzésével a hagyaték átadását kívánhatják azon esetre, ha azon összeget, a melyet a jogosítottak köteles részként követelnek, s a mely összeget a tárgyalás során megjelölni kötelesek, biztosítják. A biztosítás — a mennyiben az érdekelt felek között más megállapodás nem jön tétre, a köteles részül követelt összeg erejéig a zálogjognak a hagyatéki ingatlanokra az örökös, esetleg hagyományos tulajdonjogának bekebl-zésével egyidejűleg eszközlendő bekeblezése által, s a menyny-ben a hagyaték csupán ingóságokból áll a követelt egész összegnek, ha pe'dig a hagyaték ingatlanokon felül ingóságokból is áll, a köteles részül követelt összeg aránylagos részének készpénzben vagy óvadékképes értékpapirokban való letétele által nyújtandó. Ha a köteles részre jogosított a hagyaték tárgyalásra szabályszerűen megidéztetett, de meg nem jelent, egy ujabban kitűzendő határnapra idézendő meg, még pedig, ha a köteles részhez való joga vitás, azzal, hogy meg nem jelenése esetében igénye a hagyaték-tárgyalásnál nem fog figyelembe vétetni, ha pedig a köteles részhez való joga nem vitás, azzal, hogy meg nem jelenése esetében köteles része hivatalból fog megállapittatni, s a megállapított ősszegnek a fentebbieknek megfelelő biztosítása mellett a hagyaték az örökösöknek átadatni. 18. §. A hagyaték tárgyalására megidézett utóörökösöknek, esetleg a részökre kinevezett ügygondnoknak meg nem jelenése nem szolgálhat akadályul arra, hogy az örökség az örökösöknek átadassák, de a mennyiben az örökhagyó másként nem intézkedett, az utóörökösök utóöröklési joga az utóörökösödés tárgyát képező ingatlanokra az örökösök tulajdonjogának bekeblezésével egyidejű telekkönyvi feljegyzés által, az ingóságokra pedig az örökhagyó idevonatkozó rendelkezéseinek és a fenforgó körülményeknek figyelembe vételével, megfelelő módon hivatalból biztosítandó. Ha az utóörökös a hagyaték tárgyalására megjelenik és sem az örökösödési, sem az utóörökösödési jog nem vitás, a hagyaték átadásával kapcsolatban a biztosítás az örökös és az utóörökös között létrejött megállapodásnak megfelelően, s a mennyiben ilyen megállapodás létre nem jön, a fentebbieknek megfelelő módon eszközlendő. Ugyanezek a szabályok alkalmazandók akkor is, ha az örökösödési jog nem vitás, hanem csak az utóörökösödés képezi vita tárgyát és az örökös perre utasítás mellőzésével a hagyatéknak az utóőrőklési jog biztosítása mellett leendő' átadását kéri . 19. §. Ha csupán az özvegyi jog képezi vita tárgyát : ez a körülmény a hagyaték átadását nem akadályozza : az átadás által azonban az özvegynek özvegyi joga- nem érintetik s az örökösök annak megszorítását — ha e részben egyezség nem jön létre — csak a törvény rendes utján követelhetik. Az örökhagyó özvegyét özvegyi joga alapján megillető haszonvételi jog az örökösök, esetleg (20. §.) a hagyományosok tulajdonjogának bekeblezésével egyidejűleg telekkönyvileg bejegyzendő. Ezek a szabályok alkalmazandók akkor is, ha az örökhagyó özvegye a hagyaték tárgyalására meg nem jelenhet. 20. §. A hagyatékkoz tartozó valamely ingatlan dolog hagyományozása esetében, ha a hagyományhoz való jog nem vitás, a hagyaték átadását rendelő vagy az örökösök hozzájárulása esetében külön is kiadható végzésben ezen ingatlan tulajdonjogának az örökhagyó nevéről közvetlenül a hagyományos nevére leendő bekeblezése rendelendő el és pedig akkor is, ha a hagyományos a hagyaték tárgyalására meg nem jelent. (Folyt, köv.) Belföld. A képviselőház igazságügyi bizottsága Bokross Elek elnöklete alatt f. hó 23-án tartott ülésében folytatta a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A törvényjavaslat első szakaszába felvétetett, hogy sommás eljárás alá s a járásbíróságok hatásköréhez tartoznak a per tárgyának értékére való tekintet nélkül bérleti, vagy a haszonbérleti viszonyon kivül határozott időtartamra, vagy felmondásra, avagy visszavonásig használatul átbocsátott épületek, épületrészek, vagy más ingatlanok visszabocsátása iránt a használati időtartam lejárta, felmondás, vagy visszavonás alapján indított keresetek. A törvényjavaslat második §-át következőleg állapította meg a bizottság: »Sommás eljárás alá s a járásbíróságok hatáskörébe tartoznak az 1. §. 1. pontjának és 5 a) pontjának korlátai között I. a kereskedelmi törvénykönyv 258. §. 1., 2., 3. és 4. pontjaiban, nemkülönben 260. és 261. §§-aiban felsorolt ügyletekből fölmerülő keresetek; 2. azon keresetek, a melyek egyfelől kereskedő között, másfelől cégvezetője, kereskedelmi meghatalmazottja, vagy kereskedő segédje között ezen viszonyból származnak, a mennyiben az 1884: XVII. t.-c. szerint nem tartoznak az iparhatóság körébe, úgyszintén azon keresetek is, a melyek a cégvezetőnek vagy kereskedelmi meghatalmazottnak harmadik személyek iránti felelősségéből a kereskedelmi törvény alapján keletkeznek; 3. az ipari és kereskedelmi mustra és minta törvényes oltalmára nézve fennálló szabályoknak, valamint a szabadalmi jognak megsértéséből felmerülő kártérítési keresetek ; 4. a védjegyek oltalmáról szóló 1890 : II. t.-c. alapján indított kártérítési keresetek. A fentebb felsorolt ügyekben, az 1. pont alattiakban azonban csak akkor, ha alperes kereskedő, vagy az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez, a járásbíróságok mint kereskedelmi bíróságok járnak el. A negyedik §. második pontját akként állapította meg a bizottság: »Szőlők és házosztályadó alatt álló ingatlanok értéke, ha a felek a nagyobb értéket nem bizonyítják, a legközelebb mult évi állami adó kétszázszoros, házbéradó s földadó alá első ingatlanoké pedig annak százszoros összegében állapítandó meg. Az ingatlan után fizetendő átalános jövedelmi pótadó s a községi adók számításba nem veendők. Ugyané szakasz harmadik pontját akként fogadta el a bizottság : »Azon esetben, ha a felperes az eljárás ellen tett kifogás eldöntése előtt a per tárgya helyett 000 frtot meg nem haladó összeget, az 1., 3. és 4. pontjában emiitett perekben pedig 300 forintot meg nem haladó összeget, illetőleg a 4. pontban emiitett perekben a kereseti kérelemnek megfelelő részt elfogadni késznek nyilatkozik : a sommás eljárás a peres tárgy nagyobb értéke miatt meg nem tagadható. A 7-ik §. tárgyalásának folytatása J e 11 i n e k előadó, ChoriB, Mohay, Szilágyi minister és P o 1 ó n y i felszólalásai után a legközelebbi ülésre halasztatván, a bizottság megválasztotta a törvénykezési szünidő ujabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat előadójának Ragályi Lajost, a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekkönyvbe bejegyzéséről szóló törvényjavaslat előadójának Matuska Pétert, a fogház s elzárásbüntetés végrehajtása s a pénzbüntetésekből befolyó összegek felhasználása iránti törvényjavaslat