A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 21. szám - Az ügyvédség jövője külföldi képekben - Mizériák a nagy-enyedi kir. járásbíróságnál

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a »Jog« 21. számához. Budapest, 1892. május hó 22-én. Köztörvényi ügyekben. Ha a bérbeadó ki is nyilatkoztatta a bérbevevőnek a bérbeadás alkalmával, hogy a bérlemény tárgyát egy bizonyos Időtartamra bérbeadja és hogy ezen időtartam alatt fel nem mondhat, ez csupán egyoldalii nyilatkozat lévén, még ha be is bizonyittatik, épen ezen minősegénél fogva szerzőtlesnek tekinthető nem lévén, abból sem jogok sem kötelezettségek nem származhatnak.* A budapesti IV. ker. kir. járási)íróság; (1892. jan. 28. '2.519. sz. a. : Dr. Löw Tivadar ügyvéd által képviselt A. és E. cég felperesnek, dr. Fuchs Bernát ügyvéd által képviselt YV. Berta és Laura alperesek ellen bérlet megszüntetése s jár. iránti perében következőleg itélt: Ha alperesekért W. Laura pótesküt tesz arra, hogy E. nevü felperesi cégtag előtte W. Berta és F. Szidónia előtt kinyilatkoztatta azt, hogy a zsibárus-utca 2. sz. házbeli üzlethelyiséget alpereseknek 10 évre adja bérbe s ezen idő alatt felmondani nem fog. továbbá pótesküt tesz arra, hogy E. felperesi cégtag 1891. nov. 3-án alperesek részéről a boltbért fentartás és kifogás nélkül vette át, azon esetre felperes keresetével elutasittatik. Az eskü le nem tétele esetében pedig a felperes cég részéről az alperesek zsibárus-utca 2. sz. a. üzlethelyiségére vonatkozólag 1892. május l-ére történt felmondás érvényesnek mondatik ki s alperesek kötelesek ezt elismerni, stb. Indokok: Alperesek tagadták az 1892. máj. l-ére felperes által történt boltbérszerződés felmondásának érvényességét, előadván, hogy a szerződést akkép kötötték meg, hogy felperes a beköltözéstől számított 10 éven át fel nem mondhat; továbbá, hogy felperes 1891. nov. 3-án a bérösszeget felvette, a nélkül, hogy a késedelem miatt kifogást tett volna. Kelperes ezek valóságát tagadván, alperesek F. Szidónia nevű tanura hivatkoztak, ki a fentebbi állításokat igazolta, melyek döntő körülményeket képezvén, a bizonyítás kiegészítéséül alperesek részére póteskü ítélendő s a per kimenetele annak letételétől függővé teendő volt. A többi felhozott körülmények a per eldöntésére befolyással nem bírnak. Az ítélethozatalnál irányadóul azon jogelv szolgált, hogy ha valamely bizonyos napon teljesítendő fizetés elmulasztása valamely joghátránynyal van összekötve, ezen joghátrány elenyészik, ha a felvevő a fizetést kifogás és fentartás nélkül elfogadja. A budapesti kir. itólö tábla (1892. febr. 23. 1,732. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes cég a 31,713/91. számú tárgyalási jegyzőkönyvhez 2 /. alatt eredetben csatolt, nem kifogásolt levele szerint azért mondotta fel felpereseknek a házában általuk bírt bolthelyiséget, mivel ezek a villanyvilágításért járó összeget, mely 1891. nov. 2ő-én 31,713. sz. a. kelt tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt határozott felperesi beismerés szerint a bérösszeghez különben sem tartozik, nem pontosan fizették; arról azonban, hogv a bérfizetéssel is késedelmesek, avagy egyébként pontatlanok voltak volna, a 2"/. alatti felmondólevélben mi említés sincs téve. Ténv az is, mit felperes cég határozottan beismert, hogy a villanyvilágításért járó összeg fizetésére alpereseknek 8 napi halasztást engedett s ezen belül alperesek azt meg is fizették. Ily tényállás mellett, minthogy a felmondás előtt történt boltbérfizetés körüli késedelmet a 27. alatti szerint felperes cég maga sem tartotta oly mulasztásnak, mely őt a felmondásra indította volna, felperes cég tartozott volna azt bizonyítani, hogy 1891. nov. 3-án teljesített bérfizetés ellen nyomban kifogást tett s tulajdonképen csak egy napi ímert nov. 1-én vasárnap volt) késedelemből származható felmondási jogának fentartásával fogadta el azt. Felperes azonban ezt meg sem kísérelte. E szerint pedig a pótesküvel való bizonyitás e részben mellőzendő volt volna. De mivel alperesek a miatt, hogy a póteskü erre a körülményre is megítéltetett, perorvoslattal nem éltek; az 1881 : LIX. t.-c. 42. §-a szerint e részben az elsőbirói ítélet meg nem változtatható. A mi azonban azt a főkérdést illeti, hogy alperesek a kérdéses bolthelyiséget 1890. szept. havában 10 évi időtartamra azzal a kikötéssel vették ki felperestől, hogy az idő alatt sem a felmondási, sem a béremelési jog felperes részéről nem gyakorolható, ezt a ténykörülményt az alperesek részéről felhívott F. Szidónia oly részbizonyiték erejével tanusitotta, mely az alperesek részéről leteendő pótesküvel teljes bizonyíték erejére emelhető. A F. Szidónia vallomása az 1868 : LIV. t.-c. 193. §-a alapján azért sem mellőzhető, mert bár alperesek üzletében van alkalmazva s ámbár e miatt kifogásoltatott, egyébként mi érdekeltségi ok sem forog fenn ellene a jelen ügyben, másrészt pedig vallomását a 2-/. alatti levél, a felperesi cég beismerése megerősítette. A mennyiben tehát a tanú vallomását az elsőbiróság részbizonyitéknak elfogadta s kiegészítése végett 2. r. alperesnek pótesküt * Olvasóink figyelmébe ajánljuk ezt a curiai határozatot — minden további commentár nélkül. A szerkesztőség. itélt, egészen törvényszerűieg járt el. Aliért is a bérlet tartamára s feltételeire vonatkozólag az elsőbiróság ítéletét szintén helybenhagyni kellett. A m. kir. Curia (1892. máj. 5. 4,108. sz. a.): Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, alperesek feltétlenül köteleztetnek a felperes cég részéről az alperesek által Budapesten zsibárus-utca 2. sz. a. házban birt üzleti helyiségre nézve 1892. máj. l-ére történt felmondást érvényesnek elismerni. A perköltség a peres felek között kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: A felperes cég részéről az alperesek által bérelt boltheiyiségre nézve különben a fővárosi lakbérleti szabályok 7. és 9. §-ainak megfelelően történt felmondásával szemben alperesek védelmüket arra alapították, hogy felperes azért nincs a felmondásra jogosítva, mert a kérdésben forgó üzlethelyiségre nézve 1890. szept. havában szóbeli bérszerződés jött létre a felek közt, melynek értelmében felperes ezen helyiséget 10 évre adta bérbe, ezen idő alatt tehát fel nem mondhat és a bérösszeget fel nem emelheti. Alpereseknek ez a védelme azonban tekintetbe nem vehető, mert hogy a peres felek között 10 évi időtartamra kölcsönösen kötelező bérszerződés s ebez képest mind a két félre kiható jogügylet létre nem jött, alperesek saját előadásából kitűnik, a mennyiben alperesek e részben csakis arra hivatkoznak bizonyítékul, hogy E. József határozottan kijelentette, hogy az üzletet 10 évre adja bérbe és hogy ez alatt sem felmondani, sem a bért felemelni nem fogja, ez az egyoldalú nyilatkozat azonban épen ezen minőségénél fogva szerződésnek tekinthető nem lévén, abból sem jogok, sem kötelezettségek nem származhatnak. Minthogy pedig ugy a tanubizonyiték, valamint az alperesek által kinált főeskü is csak az említett egyoldalú nyilatkozatra vonatkozik, ennek pedig az előadottaknál fogva a fenforgó kérdésre nézve döntő befolyása nincs, ennélfogva még ha az alperesek részéről felhívott tanú aggálytalan volna is, ez részbizonyítékul elfogadható nem volna, ugy a pót-, valamint főeskü mellőzésével a különben szabályszerűen történt felmondást érvényesnek kimondani kellett. A rendes elbirtoklásnak perrendszerti bizonyítása azon tényből vont okszerű következtetés útján, hogy 4 tanú, kik közt a legidösbik 7(5, a legifjabbík 44 éves, egybehangzőlag azt- vallja, hogy a kereseti ingatlant, „mióta visszaemlékezni tudnak" alperes használja. A beregszászi kir. törvényszék (1890. szeptember 5-én, 8,066. sz.) : Kabáczi József ügyvéd által képviselt D. Fedor felperesnek, Tar János ügyvéd által képviselt B. Hanzilló és társai alperesek ellen ingatlan birtoka s jár. iránti perében következőleg ítélt: Alperesek visszkeresetüknek elutasítása mellett kötelesek a drágabártfalvi 107: számú telekjegyzőkönyvben 95. hrsz. a. felvett belső birtokrészletből a B) alatti vázrajzon ^4)-val jelölt 280 d-öl területű részt felperesnek birtokába és használatába átadni, kötelesek továbbá elvont haszon címén 1888. június 1-től az átadásig évenkiat 6 frtot s jár. felperesnek megfizetni. Felperes 1876. évi január 1-től a kereset beadása napjáig járó elvont hasznok iránti keresetével elutasittatik, stb. Indokolás: Felperes az A) alatt becsatolt hiteles telekkönyvi kivonattal bizonyította, hogy a kereseti ingatlan tulajdonjoga az ő javára van bekebelezve. Alperesek elleniratukban azt hozzák fel, hogy jogelődjük még 1823. évben az 1. sz. a. okmány szerint a kereseti ingatlaut felperes jogelődétől megvette s azóta azt alperesek, illetve jogelődjük békésen használják s igy az ingatlan tulajdonát elévülés útján megszerezték s ez alapokon a kereseti ingatlan tulajdona iránt visszkeresetet támasztanak s állításaikat az 1. okmányon kivül tanukkal kívánják bizonyítani. Az 1. okmány szerint ugyan egy D. Szimkó nevű egyén 1823. évben egy drágabártfalvai telket elad bizonyos B. Gábor nevű földmívesnek, azonban az ezen okmányban eladott teleknek a kereseti ingatlannal való ugyanazonossága felperes tagadásával szemben, alperesek által mivel sem bizonyittatott, sőt ez meg sem kiséreltetett, nem bizonyították továbbá alperesek, hogy az 1. sz. alatti okmányban megnevezett egyéneknek felperes és ők (alperesek) örökösei lennének, mely körülményt felperes szintén megtagadott, végül alperesek körülbelül 60 évi háboritlan és békés birtoklásukat tanukkal kísérlik meg bizonyítani, az ez irányban kihallgatott tanuk bizonyítanak ugyan annyit, hogy alperesek a kereseti ingatlant hosszabb idő óta használják, de hogy ezt hány éve teszik, nem mondták meg s igy a tanúk vallomásával az elévités megtörténte nem bizonyittatott. Mindezeknél fogva tekintve, hogy felperes tulajdonjoga meg nem döntetett, tekintve, hogy a kereseti ingatlan használatát alperesek maguk is beismerték: felperesnek birtokbaadás iránti keresetét megítélni s alperesek viszonkeresetét elutasítani kellett.