A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 21. szám - Az ügyvédség jövője külföldi képekben - Mizériák a nagy-enyedi kir. járásbíróságnál

182 A J O Gr. k,an ?em kinevezés, hanem anciennitás elve mellett felsorolja a létező bajoknak okait, forrásait, kimutatván, hogy már 1875-ben is több volt az ügyvéd, mint a mennyit a főváros elbirt. Megcáfolta az indítvány ellen felhozott érveket, ostorozta különösen a fővárosban annyira lábrakapott piszkos konkurrenciát, végül pedig előadja, hogy ö helyén valónak látja, hogy a napirenden levő tárgy alaposabb tanulmányozás végett egy 21 tagból álló bizottságnak kiadassék, melynek feladata legyen ennek alapján önálló elaboratumot készíteni és ennek tárgyalása végett f. évi október hóra rendkívüli közgyűlést összehívni. Ez iránt indítványt nyújt be. Márkus Dezső positiv eredményt ugyan a Löwenfeld féle indítványtól nem vár, de azért azt nem is ellenzi. V i r a v a József nem tartaná helyesnek az egyszerű napirendre térést és szükségesnek tartja a fölvetett kérdés tanulmányozását. Sik Sándor éles szavakkal kelt ki az ügyvédek megélhetése tárgyában megindított mozgalom ellen, a mely szerinte csökkenti a kar tekintélyét. Szavai az ellenmondások egész viharát támasztották. Végül a kamara választmányának is megmondta véleményét, a miért 20 éven keresztül elmulasztotta az ügyvédekben az összetartozást ébren tartani, közös érdekeiket ápolni. Győry Elek nyugodt és meggyőző hangon védelmére kel a választmánynak, mert az teljesítette kötelességét, csakhogy fölterjesztései süket lülekre találtak. Miután még Rozgonyi Jakab élt a zárszó jogával, a fölmerült indítványok fölött megejtették a szavazást. A közgyűlés a Rozgonyi-féle inditváuy felett napirendre tért, de nem fogadta el a választmány véleményét sem, hanem Löwenfeld indítványát nagy többséggel magáévá tette, mit a közgyűlés nagy éljenzéssel vett tudomásul. Azután megválasztattak a 21-es bizottságba: Győry Elek, Polónyi Géza, Győrffy Gyula, Darvai Fülöp, Rozgonyi Jakab, Hegedűs Károly, V a j d a Adolf, M a i s 1 i s Mór, id. Neumann Sándor, Hartman Sándor, Liedeman Károly, W o 1 f Vilmos, F r i e d m a n Bernát, Márkus Dezső, S t i 11 e r Mór, Nagy Dezső, Bleuer Samu, Okolicsányi (iéza, Virava József, Zsigmond y Jenö. Ezzel a közgyűlés véget ért. Ausztria és külföld. Az ügyvédség jövője külföldi képekben. Törvénykezésünk újjáalakításának nagy kérdéséhez gyakran azon alapos reményt fűzik, hogy vele egyszersmind az ügyvédség vagyoni viszonyai is javulásnak indulnának. Sokan mindenekelőtt a szóbeli eljárás behozatalával az ügyeknek óriási felszaporodását reménylik, minden eddig még el nem évült követelések behajtása meg fog kisértetni és az igazságért folyó harc valóságos ünnepet fog ülni. Ezen reményt nem oszthatjuk, mégis szükségesnek tartjuk azt, hogy a dolog velejébe lássunk és eltérő nézeteinket a jövőre nézve ez alkalommal kifejezésre juttassuk. Angolországról szóló statisztikai adataink niacsenek. Azonban bátran utalhatunk a lordfőbirónak azon kijelentésére, melyet mult évben tett, a ki nyíltan kimondá, hogy Angliában a kereskedők pereiket egyáltalában, körükből választott birók által kezdik mindinkább eldöntetni s a ki az összes angol jogászok csodálatára ezen eljárájjt helyeselte. S n o w Tamás egy épen most megjelent értekezésében ezen tényt, mint valami egészen ismeretes dolgot tárgyalja és egy kereskedelmi pert bíróság előtt fehér hollónak tekint. Az igazságügy reorganisatiója, melyet S n o w ajánl, úgymint: egy igazságügyi ministeriura, egy egységes legfelsőbb ítélőszék létesítése, az ügyvédség két ágának (ügyvéd és solicitator) egybeolvasztása, a sommás eljárás kiterjesztése, alapjában a continensen már amúgy is be van hozva. Azonban ne okozzák épen az angol bíráskodásnak hírhedt lassúságát és drágaságát, mert a 18 havi időtartam, melyet Suo w egy oly per átlagának tekint, mely az összes felebbezési hatóságon végig ment, a mi szemünkben nem tetszik oly soknak, mint az övében. Hogy miképen áll a dolog Franciaországban, rövid idővel ezelőtt lapunkban ismertettük: a mi forrásunk szerint Parisban, a világ leggazdagabb országának középpontjában, mintegy 250 ügyvédnek részben nagyon szerény jövedelme volna s mintegy 700 csak alig tengődnék. B e 1 g i á r ó 1 egészen új adatok állanak szolgálatunkra, inelveket olvasóinknak ezennel bemutatunk. Az ügyvédek száma az utolsó 12 évben 52 százalékkal szaporodott, 1,471-ről az 1879. évben, 2,238-ra az 1891-ik évben. Ugyanazon időben a perek száma 37,310-ről 36,423 ra apadt, dacára az ipar és kereskedelem nagy haladásának és a lakosság tetemes gyarapodásának. Csakis a felebbezések szaporodtak ; vájjon jó jel-e ez, vagy sem, azt most ne tekintsük. Nem minden aggodalom nélkül kérdi a »J o u r n a 1 des Tribun a u x«-ban megjelent cikk szerkesztője, hogy miképen alakul majd ilyen kilátások mellett, a belga ügyvédség sorsa. Már ma megijednénk, ha a belga ügyvédek igazi jövedelmüket vallanák be. De, így szól a mi forrásunk, a pereknek ezen folytonos csökkenése, csakis az ügyvédekre nézve szomorú, a lakosságra, a társadalmi helyzetre az bizonyára szerencse. Két körülménynek tudja be ezt, egyrészt annak, hogy a belga törvények mintegy száz évesek, másrészt a fokozódó műveltségnek. Ugyanazon törvényeknek hosszú időn át való gyakorlása folytán, a jogszolgáltatásban és doktrínában minden ellentétes pont felett határozott vélemények képződtek, különösen az eljárásra vonatkozólag. Ezáltal a perelési mód javult, bizton fennálló praejudiciumok elleni perek elmaradnak és kevesbednek általában a perek. Azonban a pereskedésnek igazi ellensége az általános műveltség. Mert tulajdonképen mi is egy per? Egy homályos végrendelet, egy rosszul megfogalmazott szerződés, kétértelmű kifejezések használata a levelezésben, szóval a jognak, törvénynek, szokásoknak és végre a nyelvnek helytelen tudása. Így tehát a perelésnek gyógyszere a műveltség. Mi egyáltalában nem akarjuk brüsszeli kollegánknak minden bizonyítékát magunkévá tenni, hiányzik köztük azon befolyásra való tekintet, a melyet a gazdasági élet zavarai a pereskedésre gyakorolnak. Nagyon helyesen inéltányoltatik ez a német állam 1891-ik évi igazságügyi statisztikájában. Szerinte a pereknek felszaporodása úgy az adóssági viszonyok-, a hitel- forgalom nagyobbodásában, tehát fellendülésben, mint az adósok gazdasági állásának rosszabbodásában rejlik. A gazdaságnak lendülete egyrészt a kereskedelmi hitel erős kiaknázását, szintúgy túlságos beruházásokat létesít, másrészt a hitelezőknek bizalmát, tehát a hiteluagyobbitást növeli, mig a gazdaságnak rosszrafordulta megvonja az emberektől régebbi kötelezettségeik betartásának lehetőségét és az egészségtelen fogyasztási hitel kihasználását létesiti. Bármennyire igazak is ezen elmélkedések, mégis bizonyos, hogy, habár a perek számának ingadozása bizonyos határok közt a gazdaság állásától függ, e mellett a pereknek rendkívüli relatív csökkenése, különösen Németországban fordul elő. Elégendő, ha konstatáljuk, hogy az oly igen nagy mérvben nagyobbodó Németországban az 1891-ik évben majdnem pontosan ugyanannyi pert tárgyaltak, mint a mennyit az 1881-i k évben. Eme évtizedben ugyanis az 1886. és 1887-ik évben ezen szára az 1881 85-iki átlaghoz képest 0-3 százalékkal apadt, mig az 1890. és is91-iki évben ismét egy csekélylyel nőtt. Ugyanezen időben az ügyvédek száma az 1880-ik év január elsejétől 4,112-ről az 1891-ik év január elsejéig 5,340-re, tehát körülbelül 30 százalékkal szaporodott. Látjuk tehát, hogy a pereknek csökkenése csaknem egyforma, ép úgy a szóbeli eljárással bíró országokban, mint másutt. Ezen ténynek, a mely kiváló fontosságú, bizonyára mélyebb okai vannak, tehát szorgosabban kellene tanulmányozni, mint a hogy belga kollegánknak apho risztikus megjegyzéseiben történik. Itt a modern néppsychologiáuak egy érdekes része rejlik és több mint egyoldalú volna, ha egy ilyen jelenséget a mi álláspontunkból elitélnénk. Nem a törvénykezés, nr'nt gyakran mondják, ellenséges intézkedések következtében, hanem sokkal mélyebben rejlő, egész Európában ható okok vezetnek oda, hogy az ügyvédek teendőit napról-napra kisebbítsék. Téved tehát, nézetünk szerint, az, ki a szóbeli eljárásnak behozatalával nálunk, ezen irányban lendületet remél. Ügyvédi karunknak tehát, a pereknek ezen általánosan észlelt csökkenésével szemben, csakis egy tanácsot adhatunk: az ügyvédek létszámának csökkentését vagy pedig legalább szaporodásának megakadályozását. (J. B.) Sérelem.* Mizériák a nagy-enyedi kir. járásbíróságnál. (Az igazságügyminister ur figyelmébe.) Hosszas várakozás és sok fontolgatás után veszem a tollat kezembe, hogy a nagy-enyedi kir. járásbíróságnál előforduló keserves állapotokról említést tegyek a »J o g«-ban, de majd mindenuap alkalmam lévén észlelni az ott fenforgó bajokat, s másrészről már több esetben tapasztalva, hogy e becses szaklap hasábjain megjelenő sérelmi cikkek nem kerülik el az illetékes körök figyelmét, s a felpanaszolt valódi bajok egy, vagy más uton, de orvoslást nyernek, rászántam magamat e kellemesnek épen nem mondható feladat elvégzésérc. Az 55, telekkönyvi hatóságilag 88 községet magában foglaló n.-enyedi kir. járásbíróság ügyforgalma a mult 1891. évben a következő volt: Iktattatott 4,800 polg. szám (ebből 307 új per), 3,350 bünf. szám, 7,515 tlkvi szám és 718 kisebb polgári ügy. E nagy és folytonosan növekedő ügyforgalom ellátására 1 járásbiró, 2 albiró és 2 aljegyző van hivatva. A járásbiró és melléje beosztott egyik aljegyző idejét teljesen igénybe veszik a vezetői teendők, a számtalan, s napról napra szaporodó rubrikás, kimutatásos munkák, továbbá a hagyatéki, kincstári zálogjog bekebelezési és törlési, a járásbíróságok hatáskörébe utalt vétség és kihágási és más hasonló kiváló fontosságú ügyek, melyekhez járul ujabb időben egynéháuy a polgári referens kisegélése céljából (?) saját ressortjáb* vont néhány, a közeli községekbeni kiszállással egybekapcsolt sommás per. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.