A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 19. szám - A képviselőház igazságügyi bizottsága

A J< )<^. 163 Belföld. A végrehajtási törvény levisiöja. Az igazságügyminiszter közrebocsátotta a végrehajtási törvény módosítása tervezetet, mely dr. I inlin g curiai b'iró, kiváló munkatársunk müve. Közölni fogjuk egéss terjedelmében, addig is t'ontosabb reutlelkezéseit a következőkben ismertetjük: A jogorvoslatok kiterjesztetnek annyiban, hogy a végrehajtás, a biztosítás, a zárlat, az ingatlanokra kért végrehajtási árverés és a végrehajtási árverés hatályával biró önkéntes árverés elrendelése vagy megtagadása tárgyában hozott másodbirósági végzés ellen további felfolyamodás engedtetnék, ha a másodbíróság az elsőbirósági végzést megváltoztatta, vagy megsemmisítette. A másodbirósági végzés elleni felfolyamodás azonban csak a :!7. §-ban felsorolt cselekményeket gátolja. Másrészt megszorittatnék a jogorvoslatok használata aunyiban, hogy a kiküldöttnek olyan intézkedése ellen, a mely előterjesztés folytán hozott birói határozat foganatosítását képezi, njabb előterjesztés ki van zárva. Az igénykeresetnek, tekintet nélkül arra, hogy mely időben adatik be a kereset, a végrehajtásra halasztó hatályt csak annak feltétele alatt tulajdonit, ha felperes igényeinek alaposságát okirattal igazolta, vagy ha az igényelt ingóságok becsértékét, illetőleg a foglalás által zálogjogilag biztosított követelés összegét birói letétbe helyezi. Másrészt az igényper fejleményeihez képest a bíróság a peres eljárás folyamán is elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését. Az ingatlanokra vonatkozó árverési hirdetmény, ellentétben ,i törvény 165. !? ával, fel folyamodással csak annyiban támadható meg, a mennyibér. maga az árverésnek elrendelése panaszoltatik. A hirdetmény egyéb rendelkezései ellen csupán az előterjesztés képezi a jogorvoslatot. A 171. §. vonatkozó rendelkezésének megváltoztatásával, az áiverés felfüggesztése vagy fizetés által annak megakadályozása nemcsak addig, a mig valamely árverelő által ígéret nem tétetett, hanem mindaddig lehetséges, a mig a kiküldött az ingatlant valamely vevő részére le nem ütötte. Az árverési vevőnek birtokbahelyezéséröl intézkedő sokszorosan megvitatott 180. §. hatályon kivül helyeztetik és a birtokba helyezés új szabályozást nyer azon az alapon, hogy a birtokbizouvitványnál végrehajtás elrendelésének vau helye. Egyébiránt a birtokbizonyitvány kiállításának feltételei megfelelően szigorittatnak. Hasonlóan egész újonnan szabályoztatik az utóajánlat i lST. §. i ennek könnyítésével és a többszeríí, főleg a költségek tekintetében felmerült kételyek eloszlatásával. Uj szabályozást nyer az egyetemlege; zálogjoggal biztosított követeléseknek a vételárra sorozása s abból való kielégítése is és a jus offerendi gyakorlásának módja meghatároztatik, valamint az eddigi rendelkezéstől eltérőleg állapittatik meg az arány, a mely szerint a követelés az egyes vételárakból kielégiteudő. Mindezeknél a kiindulási pontot az képezi, hogy a hitelezőnek lehetőleg teljes kielégítésre, de csakis erre van joga, hogy ez a jog a többi érdeklettek, a végrehajtást szenvedők és a későbbi jelzálogos hitelezők nyilvánvaló jogsérelmére ne gyakoroltassék és hogy névszerint a jus offerendi ezek megrontására ki ne zsákmánvoltassék. Az a szabály, hogy kisebb értékű közös ingatlanok az egyik tulajdonostárs adóssága miatt is egészben bocsáttatnak árverés alá (156. §.), a végrehajtási árverés hatályával biró önkéntes árverés eseteire kiterjesztetik. Az ingatlanok haszonélvezete olyannak jelentetik ki, a melyre nemcsak kielégítési, hanem biztosítási végrehajtásnak is van helye. Magánkövetelések lefoglalása esetén elsőbbségi igény bejelentése, ingatlanok birtokba adása iránti végrehajtás esetén pedig az ez által jogaiban sértett harmadik személy részére kereset indítása engedtetik. Végre részint módosítást szenvednek, részint helyesbítést, kiegészítést vagy kibővítést nyernek többek között a 30., 42., 61., f>2., 97 , 102., 122., 132., 143., 155., 185., 202., 220., 224., 237. §., valamint kapcsolatosan megszüntettetik az 1875 • IX. t.-c. l.§ ának az a rendelkezése, mely szerint bírósági végrehajtó miudenik járásbíróságnál feltétlenül alkalmazandó. Habár az íme vázlatosan előadottak szerint a javaslat következtében nem fogunk az igazságszolgáltatás modern igényeinek megfelelő végrehajtási eljáráshoz jutni, az abba felvett rendelkezések fa felfolyamodás kiterjesztésének kivételével, a melyre nézve bizonyára még meg lehet alkudni), mégis remélhetőleg sokat fognak javítani a most hatályban levő törvényen és lehetővé fogják tenni azt, hogy az általános perrend megalkotásával kapcsolatosan a végrehajtási eljárás gyökeres reformálását nagyobb türelemmel várjuk. A képviselőház ijrazságügyi bizottsága Bokross Elek efnoklete alatt m.hó3üiki ülésében folytatta a sommás eljárásról szóló tvjavaslatnak általánosságban való tárgyalását. Fabinyi Teofil azon nézetben van, hogy ma sokkal nagyobb megnyugvással lehet a szóbeliségre és közvetlenségre fektetett sommás eljárást életbe léptetni, mint két évtizeddel ezelőtt lehetett volna. Okvetlen szüksége forog fenn már a kúriánál feuforgó viszonyoknál fogva is a radikális rendszer változtatásának, ez pedig csak a szóbeliség behozatalával lehetséges. Nehézségekkel tagadhatatlanul fog járni a rendszerváltoztatás, dc bármikor történnék ez, a nehézségek mindenként előállanak s annak folytán, hogy egyelőre az egyes bíróságoknál hozatik be a szóbeliség, mindenesetre kisebbek lesznek a nehézségek. Szóló a szóbeliség partialis behozatalát, úgy a hogy kontemplálva van, nem transitorius intézkedésnek tekinti, hanem olyannak, a mely ha be lesz hozva az egész vonalon a szóbeliség, bc lesz illeszthető az új rendszerbe. A költségek mindenesetre szaporodri fognak, de szóló csak örvendhet annak, hogy a minister megragadta a kedvező alkalmat s oly javaslattal lép a ház elé, a mely ha nagyobb költséggel jár is, mindenesetre az igazságszolgáltatás javulására fog szolgálni. Szóló azt is reméli, hogy ha nem is rögtön, de mindenesetre a perek némi apadását is elő fogja idézni a szóbeliség, habár ezt nagyobb mértékben csak az anyagi törvények megalkotásától várhatni. A javaslatot szóló örömmel üdvözli s általánosságban elfogadja. Pólón yi C-éza a javaslatot általánosságban sem fogadja el. Indokai részben általánosak, részben személyesek. Legfőbb indoka az, hogy partiális processuális reformot soha sem hajlandó elfogadni. Csak a teljes szóbeliség s nem az ily surrogatumok képesek igazságszolgáltatásunkat reformálni. Szóló még a ministerröl is fel akarja tenni, hogy a teljes szóbeliség behozatalát meg akarja érni s a jelen előterjesztést nem is tekinti egyébnek, mint a kúria restanciáinak apadására irányuló javaslatnak. Ez a javaslat egy és ugyanazon fórumon kétféle eljárást léptet életbe, a mit szóló nem helyeselhet. Azért sem fogadja el a javaslatot, mert mostani birósági szervezetünk mellett végrehajthatlannak tartja s ha mégis végrehajtatnék, a perek oly hosszadalmasságát fogja előidézni, melyet senki sem óhajthat. Azért se fogadja el szóló a javaslatot, mert ott, hol 11 királyi táblára decentralizált igazságszolgáltatás van, azt, hogy a jogegységet egyedül biztosító kúria a sommás eljárás egész területéről kirekesztessék, soha sem acceptálhatná. Az átmeneti intézkedésekben oly általános meghatalmazásokkal találkozik szóló, a melyek részben polidkai természetűek is — pl. a Fiúméra vonatkozó s a bélyegtörvény módosítására vonatkozó felhatalmazás stb. — melyeket szóló soha sem szavazhatna meg. Személyes indoka is van. A minister iránt, midőn állását elfoglalta, nagy várakozással volt az ország. Szólóban e javaslat bizonyo-; keserű csalódást keltett, ő a ministertől nem ily sporadikus javaslatokat, hanem nagy alkotásokat vár. E javaslattal szóló szemeiben kisebbedik a minister, mert nem vállalkozott arra, a mit tőle joggal lehetett várni. Neumann Ármin elfogadja általánosságban a javaslatot, mert fontos lépést lát benne a szóbeliség teljes életbeléptetésérc s mert az magában véve is oly egészet képez, mely a szóbeliség teljes rendszerébe be lesz illeszthető. Ellenmondás az egész vonalon a szóbeliség behozatalát kívánni s azt állítani, hogy e javaslat oly terheket ró a bírákra, hogy nem lesznek képesek azoknak megfelelni. Kapocsfy Jenő kijelenti, hogy a Polónyi által kifejtett tárgyi indokokhoz csatlakozik s a javaslatot ez idő szerint általánosságban sem fogadja el. Szóló tisztelettel viseltetik a magyar birói kar iránt, de ily nagy horderejű reformra a birói kart, főleg künu a vidéken mai szervezetében képesítettnek és elég erősnek nem ismerheti el. A kívánalmakhoz képest a birói szervezet igen csekély haladást tett. A rault évben alkotott törvény kétségtelenül nagy előmenetelt jelent, de ma még nincsenek meg a birói szervezetben azon kellékek, melyek alkalmassá tennék a partiális ugyan, de mégis nagyon széles körű reform kielégítő végrehajtására. M o h a y Sándor elfogadja Polónyinak kiinduláspontját, hogy nálunk nem kérdés az, miként a szóbeliség rendszerére kell áttérni, de ebből azon következtetésre jut, hogy a jelen javaslatot elfogadja, mert egyik biztositékát látja benne annak, hogy a szóbeliség az egész vonalon be fog hozatni, még pedig akként, hogy az átmeneti megrázkódtatás veszélyei lehetőleg ki lesznek zárva. Igaz, hogy a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése folytán ezek sokkal több munkával lesznek megterhelve, mint eddig voltak; de épen a járásbíróságok azok, a hol leginkább lehet a létszám szaporításával segíteni, a nélkül, hogy az állam pénzereje túlságosan igénybe vétetnék. C h o r i n előrebocsátva azt, hogy mily hosszú idő óta sürgettetik nálunk a szóbeliség behozatala, végzetszerű lépésnek tartaná, ha az erre vonatkozó első lépés nem részesülne a bizottság által erőteljes támogatásban. Gyökeres, a végleges perrendbe beilleszthető, helyes elveken nyugvó, a valódi szóbeliséget behozó javaslat fekszik előttünk s mely egyfelől mentesíti a felső bíróságot azon ügyektől, melyek oda nem valók s lehetővé teszi, hogy tulajdonképeni föladatuknak szentelhessék tevékenységüket s másfelől behozza a szóbeliséget a törvényszékeknél, legalább is annyi garantiát nyújt az illető ügyekre nézve, mint a mennyivel eddig bírtak. A ki igazi szóbeliséget akar, annak el kell ismernie azon axióma helyességét, hogy egyenlő eljárást s ugyanazon forumokat, minden ügyre nézve életbe léptetni nem lehet. Megengedi szóló, hogy a járásbíróságokhoz utalt ügyek növelni fogják azok tevékenységi körét s ez esetben kétségkívül szaporítandó lesz a személyzet, de a birói szervezeten változtatást tenni nem lesz szükséges. Nyerni fogunk e javaslat által jobb eljárást, jobb bizo-