A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 18. szám - A tanukihallgatás kérdéséhez - Ügyvedi küzdelem a létért külföldön

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a *Jog« 18. számához. Budapest, 1892. május hó 1-én. Köztörvényi ügyekben. A debreceni kir. itélö tábla 1-ső számú döntvénye. r. Oly harmadik személy, a ki valamely hagyatékhoz tartozó ingatlanságot, az örökhagyó halála után, dc az örökségnek az örökösök részére való átadása előtt az örökösöktől megvett, vagy ugyanazoktól más úton megszerzett, kérheti-e jogosultan a hagyatéki eljárás folyama alatt azt, hogy a hagyatéki bíróság a megvett birtokot az eladó örökösök jogán közvetlenül az ö részérc adja át (szavatolja be) s a telekkönyvi hatóságot a tulajdonjognak közvetlenül az ö nevére cszközlcndö be keble zése iránt keresse meg f avagy : 2. csak azt kérheti-e, hogy a megszerzett ingatlanságnak az örökhagyó nevéről közvetlenül ő (a vevő) nevére való bekeblezése végett a hagyatéki bíróság a telekkönyvi rendtartás yj. $-ában emiitett beleegyezést (a perenkivüli eljárás tárgyában iSjtf.. évi augusztus hó p-én kelt uyilt parancs ij8. $-a szerint bekeblezési engedélyt) szolgáltassa ki annak az igazolásául, hogy az eladás az eladókon kívül más örökösök érdekeit nem érinti; végül: j. az előbbi 2 pont esetében jogosítva van-e a hagyatéki bíróság az adás-vételi (vagy más jogcímű átruházási) szerződés okmány szer őségének kül- és belkellékcit vizsgálat tárgyává tenni s a fen?iebbi 2-ik pontban emiitett beleegyezés (bekebelezési engedély) kiszolgáltatását az okirat kül- s bclkcllékeinek törvényszerűségétől függék'é tenni. (^,j6iji8gi. p. sz.-hoz.) Határozat: Oly harmadik személy, ki valamely hagyatékhoz tartozó ingatlant az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos halála után, de az örökségnek az örökösök részére való átadása előtt az örököstől szerzett meg, egyáltalában nincs jogosítva sem a hagyatéki eljárás folyamatba tételét, sem pedig a már meginditott hagyatéki eljárás folyama alatt azt kérni, hogy a hagyatéki bíróság a reá átruházott ingatlant az eladó örökösök jogán közvetlenül az ő részére átadja és a tulajdonjognak közvetlenül az ő javára való bekeblezése iránt a telekkönyvi hatóságot megkeresse. Ily irányú kérelemmel a hagyatéki bírósághoz jogosultan csak az örökös járulhat. Ha azonban az örökös részéről ily kérelem elő nem teresztetett, a vevőnek csak ahhoz van joga, hogy a megszerzett ingatlanságnak az örökhagyó nevéről közvetlenül az ő (vevő) nevére való telekkönyvi átíratása végett a telekkönyvi rendtartás 73. §-ában említett engedélyt, helyesebben annak kimondását, hogy az átruházás az átruházó örökösön kivül másoknak öröklési igényeit nem érinti, a hagyatéki eljárás folyama alatt kérhesse. Ez esetben a hagyatéki bíróság a kérelem felett a nélkül, hogy a bemutatott adás-vevési (vagy más jogcímű átruházási) szerződés okmányszerűségének bel- és külkellékeit vizsgálat tárgyává tehetné, az összes érdekeltek meghallgatása s nyilatkozataiknak jegyzőkönyvbe foglalása után határoz. Indokolás: Az 1868. évi LIV. t.-cikknek az örökösödési eljárást szabályozó szakaszai csak az örökösöket jogosítják fel arra, hogy a hagyatéki eljárás folyamatba tételét akár az 560. §., akár pedig az 580. §. alapján kérhessék, söt tekintve, hogy az idézett t.-cikknek az egyesség megkísérlésére, az osztály foganatosítására és a hagyaték átadására vonatkozó összes rendelkezései azt tartalmazzák, hogy a hagyatéki ügy az örökösökkel tárgyalandó le s a hagyaték csak az örökösöknek adható át: kétség sem fér ahhoz, hogy azok, kik a hagyatékhoz, vagy annak egyes részeihez nem örökösödési jogcímen, hanem az örökösökkel kötött jogügylet alapján támasztanak igényt, a törvény világos rendelkezései szerint el vannak zárva attól, hogy az örökség tárgyát képező vagyonra, vagy annak valamely részére nézve az örökösöktől megszerzett tulajdonjog érvényesítése végett a hagyatéki eljárás megindítását s a megszerzett örökségnek bírói átadását a hagyatéki bíróságnál kérhessék. Minthogy azonban hazai jogunk szerint az örökösödés már az örökhagyó halálával megnyilik és az örökös, a ki az örökhagyó halálával annak jogába lép, a hagyaték bírói átadása előtt is jogosítva van öröksége felett rendelkezni és azt harmadik személyekre érvényesen átruházni: az ily átruházás következtében az örökös és az örökség megszerzője között keletkezett jogviszonynál és az örökösnek abból származó kötelezettségénél fogva a hagyatéki bíróság nem hagyhatja figyelmen kivül azt, ha az örökös a hagyatéki eljárás folyama alatt maga bejelenti, hogy örökségét, vagy annak egy részét, idegen személyre átruházta, hanem ebben az esetben az örökös és a szintén jelentkező 3-ik személy nyilatkozatainak jegyzőkönyvbe foglalása után abból az alkalomból, a midőn a hagyatékot az örökös részére átadja, a telekkönyvi hatóságot az iránt tartozik megkeresni, hogy a hagyaték átadó végzés telekkönyvi foganatosítása alkalmával az örökös által elidegenített hagyatéki fekvőségre a tulajdonjogot ne az örökös javára, hanem az örökhagyó után közvetlenül az örököstől tulajdonjogot szerző harmadik személy javára kebelezze be, mert ez az intézkedés az örökösödési eljárást szabályozó törvény rendeleteibe nem ütközik s mégis módot nyújt arra, hogy az örökös és idegen személy között valamely örökség tárgyát képező ingatlan vagyonra létrejött — a közéletben gyakran előforduló — ily jogügyletek a hagyatéki eljárás befejezésével egyidejűleg érvényesíthetők legyenek. A telekkönyvi rendeletnek most is érvényben lévő 73. §-a továbbá azt is megengedi, hogy az esetre, ha valamely hagyatékhoz tartozó ingatlan, vagy annak egy része a hagyaték átadása előtt a tárgyalási hatóság beleegyezésével eladatik, vagy átengedtetik, az átvevő nyilvánkönyvi bejegyzése közvetlenül az örökhagyó után történjék. Hogy az ily tulajdonjog már a hagyaték átadása előtt biztositható, illetőleg bekebelezhető legyen, az illető harmadik személy feljogosítottnak tekintendő arra, hogy az esetre, ha a hagyatéki eljárás az 1868. évi LIV. t.-c. 560. §-a alapján már előbb folyamatba tétetett, az örökössel kötött jogügyletet tartalmazó okmányának bemutatásával maga is kérhesse, hogy a hagyatéki bíróság akár az okiratra vezetendő záradékban, akár külön határozattal mondja ki azt, hogy az átruházás az átadó örökösökön kivül, mások öröklési jogait nem érinti; mely kérelem alapján azután a hagyatéki biróság, mindenesetre az érdekelt örökösök meghallgatásával, az előterjesztett kérelem felett annak teljesítése, vagy megtagadása tárgyában határozatot hozni tartozik, a nélkül azonban, hogy a bemutatott okirat kellékeinek bírálatába bocsátkoznék, a mennyiben ez a kérdés már egyáltalában nem tartozhatik a hagyatéki biróság hatásköréhez. Kelt Debrecenben, a kir. itélő táblának 1882. évi február hó 23-ik napján tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett a kir. itélő táblának 1882. évi március 24-én tartott teljes ülésében. A kielégítési végrehajtás elrendelésére a fennálló viszonosságnál fogva illetékes bécsi cs. és kir. keresk. törvényszék végzésével a kielégítési végrehajtás ingatlanokra rendeltetvén el, a megkeresés foganatosítására a megkeresett kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság illetékes. (1881: LX. t.-c. 3., illetőleg 18. §.) A battonyai kir. járásbíróság (1889. március 24-én 645.): A. testvéreknek F. Vilmos elleni végrehajtási ügyében következő végzést hozott: A bécsi cs. és kir. kereskedelmi törvényszéknek 1889. évi március 11-én 38,253. sz. a. kelt végzése alapján a kevermesi 6., 15., 666, és Kunágota 7. sz. tjkvekbeu foglalt + (881, 882, 884, 885) hrsz. ingatlanokra C. 36., mint fő és a (910-912. és 914/883. és 186—299/b. 1.) hrsz. ingatlanokra C. 32, Í0 és 22 alatti mint mellékjelzálogokra 50 ezer forint és jár. erejéig bekebelezett zálogjogokra végrehajtási jog, illetve a haszonélvezetekre a végrehajtási zálogjog 5,000 írt tőke, ennek 1889. febr. 1-től járó 6% kamatai ys°/o váltó, 6 frt óvásdíj, 10 frt 57 kr. perköltség és 31 frt 25 kr. ítéleti d>'j, 15,000 frt tőke, ennek 1889. február 1-től járó 6°/o kamatai, V3°/° válto> 5 frt 15 kr. óvásdíj, 10 frt 75 kr. perköltség és 93 frt 75 kr. ítéleti díj; 15,000 frt tőke, ennek 1889. február 1-től járó 6°/o kamatai, 9 frt 95 kr. perköltség és 93 frt 75 kr. Ítéleti díj, úgy 15,000 frt töke, ennek 1889. febr. 1-től járó 6% kamatai, ys<>/0 váltó, 5 frt 75 kr. óvásdíj, 13 frt 17 kr. perköltség és 93 frt 75 kr. Ítéleti díj erejéig N. testvérek javára bekebeleztetik. Minthogy pedig nevezett végrehajtást szenvedő ellen ezen ingatlanokra K. N. végrehajtató követelése behajtása céljából C. 38. sor 276/888 számú bejegyzés szerint kielégítési végrehajtási eljárás van már folyamatban, az 1884: LX. t.-c. 166. §-a alapján N. testvérek végrehajtatónak K. N. korábbi végrehajtatóhoz való csatlakozása kimondatik, egyúttal a végrehajtási zálogjog 14 frt 22 kr. végrehajtási költség erejéig a fenti ingatlanokra és haszonélvezetére N. testvérek javára bekebeleztetni rendeltetik stb. A szegedi kir. itélő tábla (1891. november 1-én 8,031.): Az első biróság végzése megsemmisíttetik s ugyanaz a biróság utasittatik, hogy a bécsi cs. és kir. kereskedelmi törvényszéknek 1889. március 11-én 38,253. számú megkeresését az összes példányokkal és mellékleteikkel együtt a battonyai kir. járásbíróság polgári osztályához, mint a végrehajtás elrendelésére illetékes