A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 17. szám - Költségmegállapítás a bagatell eljárásban - Az ügyvédjelöltek helyzete. (Az ügyvédjelöltek és joggyakornokok körének figyelmébe.)

A JOG. 147 állami fiscus mennyit veszt, azt honatyáink — ugy látszik — meg nem gondolták. Hogy azonba.i per esetén se legyen nehéz a tulajdonjogot bi/.onvitani, az időközben — febr. hó 8-án ó-naptár szerint — kihirdetett polgári perrendtartás 325-ik szakaszában azt a fentebb röviden érintett felette liberális, de veszélyes intézkedést tartalmazza, hogy oly esetbeu, hogyha a fél a peres ingatlannak a polgári (török) törvénykönyvben megállapított (10, illetve 15 évi) nyugodt, kifogástalan s szakadatlan birtoklásra támaszkodik, ez állítását t a n u k k a 1 (!) bizonyíthassa, még pedig tekintet nélkül arra, vájjon az ellenfélnek ugyanazon ingatlan fölött rendes okmánya van-e, vagy nem? Eddigi polgári eljárásunk szeriut ilyen ^elbirtoklási) esetekben legalább egy megbízhatóbb, ha nem is célszerűbb bizonyitéki eszközt ismert, t. i. az úgynevezett doznanijét (enquéte), azaz a peres ingatlanhoz szomszéd s közeli területek birtokosainak (legalább hatnak) bizonyos, a törvényben megállapított módoni kihallgatása a helyszínén. Most ezen bizouyitási eszköz csakis határigazitási perekben érvényesíthető. S így ezentúl a tulajdon- és birtokperek még bonyolultabbak és tarkábbak lesznek s lesz megint semmitőszékünknek elég dolga, a sok vitás kérdést »elvileg eldönteni«, vagy helyesebben mondva, a törvény hibáit valami rationalis magyarázat által kijavítani. Igazságügyünk kormányzata most megint rendesen fog haladni, miután febr. hó 13-ikáu ó. n. sz. az igazságügyi tárca, mely Toncsev lemondása óta üresen állott, ismét betöltetett és pedig Szallabásev János volt pénzügyminiszterrel. Szallabásev ur ugyan nem jogász, de finoman müveit és olvasott ember, a ki már többs/.ör — rózsaolajgyártulajdonos minőségében, tehát kereskedelmi célokkal — beutazta Európát és Amerikát. Az igazságügy igazgatása reá nézve nem új feladat, miután ö a kelet-ruméliai kormányzat idejében az igazságügy igazgatója volt s ezen minősfgéb~n részrehajlatlansága s igazságszeretete által kitűnt. Ot különben páratlan szorgalom s jelleraszilárdság is díszíti s igy méltán bírja fejedelmünk s a kormányeluóknek teljes bizalmát. Reméljük tehát, hogy vezetése alatt alaki s anyagi magán- és büntetőjogunk annyi sok égető kérdése megoldást fog találni. Az előfeltételek ilyen reformok megtételére meg vannak. Al'amunk belnyugalomnak örvend, viszonyaink rendezettek, élünkön áll egy legjobb s legnemesebb szándékoktól áthatott tetterős fejedelem s oldalán az erélyes és tántorithatlan kormányelnök: Sztambulov István. Még csak a lelépett Toncsev volt igazságügyminiszterről azt akarom megjegyezni, hogy benne a fővárosi ügyvédi kar egy kiváló és képzett tagot nyert s hogy ha nem is miniszter, nem szűnt jogirodalmunk terén buzgón működni, azt mutatja legújabban kiadott commentárja az öröklési jog fölött, mely a maga nemében első bolgár mü s belső értékére nézve méltán a legjelesebb e nembeli müvek színvonalára helyezhető. Dr. Sisj/ia/iov St. Milán, legfőbb temmUotzéki bíró Sofiaba.li. Nyilt kérdések és feleletek. Költségmegállapitás a bagatell eljárásban. (Felelet.) A »Jog« folyó évi 14. számában ez alatt a cim alatt megjelent két kérdésre a következőkben vélek megfelelni: Ad 1. Az 1877: XXII. t.-c.-nek 36. §-a, mely ebben a törvényben egyedül rendelkezik a költségekről, ezeket közelebbről nem részletezi, tehát kifejezetten nem zárja ki, hogy a bélyegkiaHásokon kívül a pernyertes félnek egyéb költségei is a pervesztes fél ellen megítéltessenek; abból pedig, hogy ebben a tekintetben a törvény nem intézkedik, hallgat, nem az következik, hogy az egyéb költségek kizárva volnának, hanem épen az ellenkező; minthogy az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a értelmében, mely által az 1877 : XXII. t. c. kiegészítést nyer, a perköltségek a bélyegekre való korlátolás nélkül megítélhetők, tehát ezeken kívül nemcsak a fél fuvardíja és idővesztése, hanem a birói kiküldöttek, tanuk és szakértők díjai is. Ennélfogva, azt hiszem, hogy a biró kisebb polgári peres ügyekben a nyertes felnek a vesztes ellen bélyegkiadásain kivül egyéb költségeit is megítélheti. Ad 2. Az 1877 : XXII. t.-c. 34. §-a szerint a félnek általában jogában áll magát meghatalmazott állal képviseltetni, sőt a :;ő. §, eseteiben erre köteles is; már ha az ezen képviseltetés folytán e se 11 e g keletkezett költségtöbblet az ellenfél terhére nem is állapitható meg, ebből ismét nem az következik, hogy költség általában nem volna megítélhető, hanem csupán annyi, hogy annak meghatározásánál a költségszaporitó képviseltetéstöl el kell tekinteni s a személyes megjelenéssel járó csekélyebb költségeket mérvadóknak venni, még pedig a törvény ratiőjánál fogva addig a határig, hol ezek a képviseltetéssel járókat fölülmúlják, mert ez az eset is lehetséges. Azt hiszem tehát, hogy a meghatalmazott — esetleg ügyvéd — í"képviselt félnek költségei épen ugy megítélhetők, mintha személye jelent volna meg. / , . Csipkés A ipád, m.-vúsúrhclyi kir. albir által esen Sérelem.* Az ügyvédjelöltek helyzete. (Az ügyvédjelöltek és joggyakornokok körének figyelmébe.) Nap nap után halljuk hangoztatni az ügyvédi rendtartás módositásáuak szükségességét más és más okokból, de a kik az ügyvédi rendtartás hogy s mint leendő módosításáról értekeznek, sohasem szentelnek egy árva szót sem azon kérdésnek, hogy ha már az ügyvédi rendtartás módosítandó és talán módosíttatnék is, terjedjen e módosítás oda is, hogy az új ügyvédi rendtartásban az ügyvédjelölt és főnök közötti viszony is szabályozva legyen. Legyen az új ügyvédi rendtartásban kimondva : mik a főnök kötelességei az ügyvédjelölttel szemben és mik az ügyvédjelölt kötelességei a főnökkel szemben? milyen felmondási időre van az ügyvédjelöltnek igénye ? ha az ügyvédjelölt önhibáján kivül betegségbe esik, milyen kötelezettségei vannak a főnöknek segédjével szemben? mikor hagyhatja el az ügyvédjelölt felmondás nélkül főnökét, vagy a főnök mikor bocsáthatja el felmondás nélkül az ügyvédjelöltet? Az 1875 : XXXVII.*.t.-c. 55 — 60. §-aiban részletesen szabályozza a kereskedő és főnök közötti jogviszonyt, felmoudási és rögtöni elbocsáthatás jogát s más hasonló viszonyokat. Az 1872: VIII, illetve 1884 : XVII. t.-c. 59—110. §-aiban szabályozza az iparossegéd és főnök közötti hasonló minden viszonyt, sőt: az 1876 : XIII. t.-c. 22—55. §-ában még a cselédek és gazdák közötti viszonyt is részletesen szabályozzák, megjelölvén a cseléd és gazda felmondási és elbocsáthatási jogát, a cseléd igényét vétlen betegség esetén. Tehát egyedül az ügyvédjelölttel, ki jogvégzett, legtöbbször doctor juris, a közéletben elérhető legmagasabb qualifícatioval bír, bánik oly mostohán a törvényhozás, hogy az ügyvédi rendtartás (1874 : XXXIV. t.-c.) 5 kis §-ában (11—16. §.) ' csupán csak bejegyzésének módját irja elő, meg hogy a kamara fegyelmi hatósága alá tartozik, egyébként jogot egyáltalában nem biztosit az ügyvédjelöltnek, ha minden ok nélkül, csupán a főnök szeszélyéből vagy betegsége miatt azonnal elbocjáttatik, nincs törvény, melynek értelmében neki jogot vagy igazságot szolgáltathatna a bíróság. Ha az ügyvédi rendtartás módosittatik, terjedjen ki az irányadó körök, szakemberek és ügyvédi kamarák figyelme oda, hogy a módosított ügyvédi rendtartásban az ügyvédjelölt és főnök közötti viszony is szabályozásra találjon. Ha a kereskedő és iparossegéd, sőt a cselédről is gondoskodott a törvényhozás s azok jogait szabályozta a főnökkel szemben, ugyanannyit talán megérdemelnek a törvényhozástól az ügyvédjelöltek is. Minthogy az ügyvédi rendtartás módosítása is félő, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint ma összes igazságügyi reformjaink, — hogy sokat beszélnek róluk, de az eredmény semmi — az ügyvédjelöltek körének kötelessége, hogy miután védnökük mai igazságügyminiszterünk, kérje fel a kör az igazságügyminisztert, hogy addig is, mig az ügyvédi rendtartás módosítása bekövetkezik, rendeletileg szabályozza az ügyvédjelöltek helyzetét a főnökkel szemben, Dr. Od'cmfy Miksa, ügyvedj. Budapesten. Irodalom. A keresk. utazók jogi állása. (Die rechtüche Stellung des Ilandlungsreisenden.) Irta dr. F r a n z Lajos 1891. München. Igen hasznavehető kis munka. Az egész anyagot szerző 4 fejezetben tárgyalja, u. m,: 1. A kereskedelmi utazó jogviszonya; 2. a megszűnt viszonyok következményei; 3. az ebből eredhető perek ; 4. a perek megszűnése. Ajánhatjuk a dolgozatot. Vízjogi illetékességi kérdések az osztrák jog alapján. (Wasserrechtliche Kompetenzfragen erörtert auf Grund des österreichischen R.) hta Prazák G. Prága. Bursik és Kuhout, 1892. VI. 119 1. E mü, szerzőnek 1886-ban az illetékességügy osztrák jog szerinti határairól cseh nyelven irt munkájának bővített kivonatát képezi. Szerző vizsgálódása csakis a pos!tiv osztrák vizjogra terjed ki, a mint azt az 1869. május 30-iki birodalmi törvény meghatározza. Minthogy azonban e törvény nélkülözi a tiszta jogi alapelvet és nevezetesen a positiv illetékességi határozatok nem elegendők, szerző már feladata természeténél fogva is kéuyteleu volt a vizjog elméletét, számtalan birói határozatot és a külföldi vizjogi törvénykezést segitségül hívni. Az első részben a bíróság illetékességének kérdését vízhasználati ügyekben, a magántulajdont képező és közös vizek használati jogát és a vízhasználati engedély magánjogi természetét tárgyalja (1—46. 1.). A második részben (46 — 119. 1.) tárgyalt speciális illetékességi kérdések is biruak általános szempontból tekintve némi érdekkel, habár ezek szorosabb összefüggésben vaunak is az osztrák joggal. A müvet nagy alapossága és általános fejtegetései igen használhatóvá teszik. * Ezen rovatban, programnuinkhoz híven, teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.