A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 16. szám - László Zsigmond igazs. min. tanácsos 25 éves jubileuma

134 A JOG. A bíróság az eljárást a részitélet jogerőre emelkedéséig felperesnek, illetőleg ha viszontkereset esetében a biróság csupán a kereset felett határozott, alperesnek kérelmére felfüggesztheti. (Folyt, köv.) Belföld. László Zsigmond igazs. min. tanácsos 25 éves jubileuma. L á s z 1 ó Zsigmond ministeri tanácsos, a magyarországi börtönügyek főnöke tiszteletére, ki 25 évvel ezelőtt lett államhivatalnokká, f. hó 13-án szép ünnepély volt. Az ünnepelt tiszttársai fenti alkalomból Fabinyi Gyula osztálytanácsos vezetése mellett egy müremekü tőrrel kedveskedtek főnöküknek. Fabinyi Gyula beszédet intézett László Zsigmondhoz, melyben reflektál arra. hogy 25 évvel ezelőtt mint kinevezett fogalmazó kezdette meg pályáját. A mai alkalomból egész seregét tudná felsorolni alkotásainak, de ismerve szerénységét, a jóindulatú barátságot, melylyel tiszttársai iránt viseltetik, eláll tervétől és csak arra kéri, hogy az a kapocs, mely őket eddig összefűzte, az idők folyamán ne lazuljon, hanem egyre szorosabbá fűződjék. A lelkes éljenzések után, melyek Fabinyi beszédét követték, az igazságügyministerium segédhivatali igazgatói is tisztelegtek R é c s e y Miksa igazgató vezetése alatt, kiknek tisztelgése után László Zsigmond a magyarországi összes büntető és javító intézetek tisztviselőit fogadta, vagy 50 volt jelen díszben. Hatzinger Sándor, a szegedi kir. kerületi börtön és államfogház igazgatója szépen átgondolt beszéd kíséretében díszes albumot nyújtott át az összes intézetek tisztviselőinek arcképeivel. A címlap az összes büntető és javító intézetek aquarelljeit tünteti fel. A ministeri tanácsos szívesen fogadta a küldöttséget, mely némi feltűnést is keltett ma reggel az utcán, mivel ezt az uniformist még a fővárosban alig látták és a nagyközönség kíváncsian kérdezte : kik és mik lehetnek azon az aranygalléros, rezes karddal ellátott urak, kik sem rendőrök, sem erdészek, sem veteránok és még sem katonák? Egyik volt államfogoly, ki véletlenül megismerte Hatzinger Sándor szegedi igazgatót, szolgált felvilágosítással és a közönség némi megnyugvással vette tudomásul, hogy az a sok gonosztevő ilyen szigorúan jellegzetes mord arcú emberek kezeire van bizva. László Zsigmond a büntető és javitó intézetek igazgatóinak adott válaszában nagy örömének adott kifejezést, hogy az urak oly nagy távolból idesereglettek. Köszönetet mond nekik és hálát ad a Gondviselésnek, hogy szolgálatát oly férfiak társaságában tölthette, kik az emberiség és a társadalom megnemesitésén fáradnak. Nagy feladat ez — úgymond — mely nem jár nagy pompával és nagy ünnepeltetésekkel, de annál nagyobb örömet szerez a nemes sziveknek a siker diadala! A közszolgálat nehéz küzdtér és a diadal nem lehet egyenlő mindenki részére, de az öntudat, hogy az emberiség javára dolgoztunk, legyen örömünk. Kéri a megjelenteket, hogy tartsák meg barátságukban és ne csak arcképeiket, hanem sziveiket is hagyják nála. Mikor a büntető és javitó intézetek küldöttsége László Zsigmondtól távozott, Fabinyi Gyula tudatta velük, hogy Szilágyi Dezső is óhajtja látni őket in corpore. Itt S z a b ó, a lipótvárosi fegyházigazgató üdvözölte néhány szóval a ministert, ki látható örömmel fogadta őket és megköszönve megjelenésüket, figyelmezteti feladatuk nehézségeire és alapos reformálást igér az intézetekre, melyre ez nagyon is ráfér. — Számit odaadó támogatásukra; nagy figyelemmel kiséri már eddig is az egyes intézetek igazgatóinak működését s biztosítja őket arról, hogy a ki érdemeket szerez, gondja lesz rá, hogy az illő elismerést és jutalmat meg is kapják. Ha valakinek valamire szüksége van, forduljon egyenest ő hozzá és ö örömmel segit. Ha valakinek jogos panasza van, bátran léphet eléje, gondja lesz rá, hogy orvosoltassék. Az igazságügyminister beszédét lelkesen megéljenezték. — László Zsigmond, kinek tollából a magyarországi börtönügyre vonatkozólag nagybecsű cikksorozat jelent meg lapunkban is, legjobb ismerője börtönügyünknek, melynek javulása nagyrészt az ő fáradhatlan kitartásának, kiváló^ tehetségének és e tárgy messzekörű ismeretének köszönhető. O még férfikorának teljében áll és a börtönügy terén még sokat várhatunk tőle. Mi, kiket a barátság köteléke is köt hozzá, kedves kötelességünknek ismerjük őszinte szerencsekivánatainkkal járulni ezen alkalommal az üunepelthez ! A debreceni kir. itélő tábla elnökének körrendeletei. Pufcy Gyula, a debreceni kir. tábla elnöke igen komolyan veszi a felügyeleti jogot. Figyelme mindenre kiterjed. Hol hanyagságot, értelmetlenséget, járatlanságot lát, erélyes, de jóakaró kézzel belemarkol. A decentralisatio törvényét és szellemét csak az magyarázza helyesen, ki így fogja fel a benne lefektetett felügyeleti jogot. Ezen körrendeletek érdekesek azért, mert adatforrásokul szolgálhatnak arra nézve, milyen e z idő szerint sok helyütt a debreceni kir. tábla területén az igazságszolgáltatás és milyennek k ellene lennie az elnök felfogása szerint. Ép ezért tudomást kell venni azokról a hazai jogélet krónikájának is. * Közöljük a két figyelemre méltó körrendeletet a következőkben : I. Körrendelet a debreceni kir. itélő tábla elnökétől, a debreceni kir. ítélőtábla kerületében működő első folyamodású bíróságokhoz. (377/1892. eln. sz.) A birói ügyviteli szabályok 86. §-ának 3. pontja alapján figyelmeztetem a felügyeletemre bizott kir. törvényszékeket és járásbíróságokat a következőkre : * Térszüke miatt elkésett. 1. Az 1868: L1V. t.-c. 117. § a azt rendeli, hogy a sommás szóbeli e Íj á r á s alá tartozó polgári perekben a biró, a felek között megkisérlett egyeztetés sikertelensége esetén, a tényállást az idézett §-ban előadott módon »tisztába h o z n i« tartozik. Ismételten kellett tapasztalnom, hogy a kir. járásbíróságok gyakorta mellőzik a törvény eme rendelkezéseinek pontos alkalmazását. Már ítéleteiknek indokolása is elárulja, hogy a biró előtt a tényállásnak kellően ki nem fejtett homályos képe állott akkor, midőn a peres kérdés felett Ítéletet mondott; sok esetben I pedig, ha talán a felek szóbeli előadásaival a tényállás tisztába hozatott is, annak csupán töredékei kerülnek a jegyzőkönyvbe s a felsőbb fokú biróság már csak eme töredékes és hézagos peranyagra van utalva. Mindkét eset kizárja az igazságos Ítélet hozatalát s ennélfogva — a mire már hivatalos körutamban is figyelmeztettem azokat a bíróságokat, a melyeknek ügyvitelét megvizsgálni alkalmam volt — ezúttal is hangsúlyoznom kell a sommás ügyek bírójának azt az elodázhatlan kötelességét, a melyet reá az 1868: LIV. t.-c. 117. §-nak lelkiismeretes alkalj mazása ró s különösen azt, hogy az e. f. biró nem érheti be I azzal, hogy tisztán lássa a perbeli tényállást önmaga, hanem még i inkább kell gondoskodnia arról, hogy tisztán lássa azt a felsőbb biró, a ki, távol a felek szóbeli előadásaitól, csupán az e. f. biró által felvett jegyzőkönyv alapján és pedig nemcsak a jogi, hanem egyszersmind a ténykérdésben is végérvényesen itél. A biró tehát ép oly kevéssé engedheti meg, hogy a tényállás tiszta képe a peres kérdésre nem tartozó körülmények halmazának terjengő előadásával s jegyzőkönyvbe vételével homályba burkoltassék, valamint másrészről szigorú pontossággal tartozik ügyelni arra, hogy mindaz, a mi a ténykérdés tisztába hozatalára tartozik, a ! jegyzőkönyvbe világosan, érthetően és szabatos fogalmazással I felvétessék. 1. Tapasztaltam továbbá, hogy az e. f. bíróságok némelyike a polgári perekben felületes eljárást ! követ a tanúkihallgatások körül, a mennyiben a tanuk igenlő vallomását akkor is, ha az több különnemű ténybeli alkatrészekből összeállított kérdőpontra vonatkozik, pusztán e szavakkal »igaz«, »való« stb. veszi jegyzőkönyvbe. Az ily eljárás a l bizonyítást szabályozó törvényeknek nemcsak szellemével, hanem világos szavaival s különösen az 1868: LIV. t.-c. 203. §-ának : azzal a rendelkezésével is ellenkezik, mely szerint a biró a tanuk > vallomását lehetőleg szó szerint tartozik jegyzőkönyvbe venni, a i mi pedig csak akkor lehetséges, ha a biró a tanút a kérdő! pontokban összehalmozottan előadott különnemű ténykörülmények ' nek mindegyikére külön-külön kihallgatja. így például a követj kezö kérdőpontokra: »Igaz-e, hogy T. János a kisvárdai 86. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt 217. hr. számú birtokrészietet 1891. szeptember 29-én N. Pál és K. Péter együttes jelenlétében Sz. Mihálynak eladta s ugyanakkor az A. alatti szerződést is aláirta?* ha a tanú vallomása csupán valamely általános igenlő kifejezéssel (pl. igaz, ugy van, stb.) vétetik jegyzőkönyvbe, önkénytelenül is felmerül az a jogosult kétely, hogy vájjon eme kérdőpontban foglalt minden egyes ténykörülményre nézve igenlőleg vallott volna-e a tanú, ha ő az 1868: LIV. t.-c. 194. §. második bekezdéséhez képest a kérdőpont alkotó elemeinek különválasztásával következőképen hallgattatik ki : »Van-e tudomása a tanúnak arról, hogy T. János eladott valamely ingatlant Sz. Mihály nak ? Igenlő esetben melyik volt ez a birtok s minő számú telekjegyzőkönyvben, mily helyrajzi szám alatt van az bejegyezve ? avagy mi által tudná a tanú e birtokot közelebbről megjelölni? Mely napon történt ez az eladás ? Jelen volt-e ugyanakkor N. Pál és K. Péter? Ez utóbbiak ugyanakkor a tanúval és a szerződő felekkel együttesen voltak-e jelen ? Ugyanakkor irta-e alá a szerződést T. János ? Ez az okirat volt-e az, mely itt A. alatt felmutattatik ,J« A felületesen kivett tanúvallomás nem adja hűen vissza a valót s mint ilyen, többé-kevésbé valótlanságot tartalmaz, mert a jegyzőkönyv mást foglal magában, mint a mit a tanú vallott, vagy vallani akart. Az ily kihallgatási jegyzőkönyv raegbizhatlan bizonyítási anyagot szolgáltat a biró kezére s azonfelül a tanút a hamis tanuzás miatti vád alá vonás veszélyének is kiteszi. Látni való tehát, hogy a bizonyítási eszközök kezelése és alkalmazása, azoknak perjogi fontosságánál fogva, a bírótól a leggondosabb eljárást követeli. 3. Némely biróság Ítéleteinek szerkezete is sok kívánni valót hágy. Sok esetben ugyanis az ítélet rendelkező része nem meríti ki a kereseti vagy viszonkereseti kérelmet: a peres jogigénynek csak egy részét dönti el. más részére nézve azonban rendelkezést nem tartalmaz. A felsőbb biróság nem hozhat ítéletet az olyan peres kérdés felett, a melyben nincs elsőbirósági határozat s ezért mindannyiszor kényszerülve van az ily csonka ítéletet megsemmisíteni s az eljáró bíróságot a kereseti s esetleg viszonkereseti kérelemre is kiterjedő határozat hozataláta utasítani, miáltal pedig — az e. f. biró hibájából — a pernek végeldöntése sokszor hónapokra visszaesik. Úgyszintén szabálytalan az ítélet szerkezete és kiadmánya akkor is, ha annak legalább fejezetében a peres felek — különösen marasztalás esetén — mindannyian névszetint megnevezve nincsenek (T. János társai), mert az ítélet csak akkor felel meg az 1868: LIV. t.-c. 219. és 256. §-ainak, ha abbau »a felek jogai és kötelezettségei pontosan megállapittatnak« és ha az »végrehajtható«, vagyis: ha önmagából az Ítéletből kivehető, hogy kik azok a felek, a kik ellen az ítélet végrehajtandó lesz.