A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 1. szám - Az ügyvédi vizsgáló bizottság és a kamara

2 A JOG. empiricus orvos előtt a betegség keletkezési oka nem érdekes ; elég, hogy a baj megvan, diagnózis és gyógyítás a fő. Hanem miben áll a jelen sterilis állapot diagnosticája és van-e remény arra, hogy a legközelebbi jövő a magyar polgári törvénykönyvet meghozza ? Vagyis mily teremtő erőt j fejt ki a jelenben a codificatiónak három tényezője: a nemzet jogélete, a Themis papjai és a törvényhozói testület? A nemzet jogélete magától fejleszt és fejlődik s ápolás hiányában vadon is tenyész ; a jogkereső felek csak in evento és esetről-esetre érzik a törvénykönyv hiányát és a bizonytalanság esélyeit, mikor t. i. jogaikat bíróság előtt j keresik vagy védelmezik. De azért e tényező által a feldolgozásra szolgáltatott materiával beérhetnők, minthogy a nemzet jogérzetét többé-kevésbé visszatükröző bírósági határozatok gyűjteménye szintén becses anyagot képez. Nagyobb hézag van a hivatásos emberek soraiban. A tudomány-egyetem jogi kara, mint testület, nincs ahhoz szoktatva, hogy törvények alkotásánál votumát kikérjék. A birói kar álló 15 év óta túlterheltségének súlya alatt és a folyvást fokozódó életszükségleteknek ki nem elégíthető igényeivel szemben enerválódik. Az ügyvédi kar ugyanannyi idő óta teng; ama 95°/o, a kiknek hivatásuk egyszersmind kenyerük, laposra van nyomva és nem számit. Az országgyűlés sem egységében, sem bizottságai által nem alkalmas törvénykönyvek szerkesztésére; egy ily nagyterjedelmű, mély tudományosságot s kiváló szakismeretet feltételező mű készen terjesztetik a ház elé és elfogadtatik. Ezek szerint az igazságügyi kormányzat fejének nagy feladatába fog kerülni az erők kiválasztása s az enquéte-ek megalakitása, e mellett a vezérlés és felügyelet. Nem lehet ez rögtönzött munka, de az állami élet viszonyaitól is sok függ. Ha a közgazdasági és pénzügyi viszonyok már állandóan szilárdultak volna ; a fegyveres béke költségeinek egy hányada az igazságügyi tárcába folyna; a kormány az u. n. hatalmi kérdés felett állva, concentricus működésnek szentelhetné erejét; a családjog elvei felett az állam már compromittált volna az egyházzal: akkor a közfigyelem az elhanyagolt jogi institutiók felé fordulna és a magánjogi nagy mű — mely egyes részleteiben már közel egy évtized óta előkészítve stagnál — sokkal előbb látna napvilágot. De ily utopisticus kívánságok nélkül is — általános lévén a bizalom az igazságügyi kormányzathoz, nem hagy bennünket el a remény, hogy a millenium évében érettségünket a jogászvilág előtt kimutathatjuk a corpus iuris civil is alakjában. Ezen kecsegtető reménytől ringatva, üdvözöljük a beköszöntő újévet! Az ügyvédi vizsgáló bizottság és a kamara* Irta: Dr. FRIEDMANN BERNÁT budapesti ügyvéd. Néhány év óta nagy az elégületlenség az ügyvédi vizsgálati bizottságok ügyvédtagjai miatt. Az ügyvédek azt nehezményezik, hogy a kamara választmánya által nem mindig a kar legjelesebbjei választatnak meg e megtisztelő functióra s ennélfogva a bizottságokban nem az az elem praeponderans, melynek természetszerűleg lennie kellene, hanem praeponderans a birói elem, melyből nagyobb gonddal jelöltetnek ki az egyes szakmákban jelesebb erők. * Nagy köszönettel tartozunk t. kartársunknak, hogy ezen fontos kérdést ép oly híven mint higgadtan megbeszélés tárgyává tette. Azok a »kortes szolgálatok*, melyekről cikkíró emlitést tesz, valóban már régóta megbotránkoztatják a bpesli ügyvédi kar legtöbbjeit. A kamara ügyeire különben visszatérünk. A szerkesztőség. Azt mondják, hogy az ügyvédi karból, kivéve a kiveendők nagyrészt nagyon középszerű tehetségek nyerik e megbízat s n e m valamely szakmában való kiválóságuk, han k o r t e s-s z o 1 g á 1 a t o k elismeréséül. Az ügyvédvizsgáló bizottság Elnöksége pedig azért e gedetlen, mert a bizottságok ügyvédtagjai nem mindig p< tosan jelennek meg berendeltetésük esetén, sokszor az uto percben jelentik be másnemű elfoglaltságukat s ez álta legnagyobb zavarba ejtik az elnököt s az, hogy a vizsj megtartani lehessen, az utolsó percben kénytelen ügyvéd ügyvédhez küldeni, hogy a bizottságot a törvénynek me felelően kiegészíthesse. Mindkét vád igen súlyos vád. De van még egy h; madik is. Az ugyanis, hogy a kik egyszer beválasztatt; éveken át újra beválasztatnak s ezzel mintegy útját állj azoknak, a kik képesek is, készek is e tisztséget lelkiismei tesen teljesíteni, de mert így évenkint mégis tulajdonkéj; csak 2—3 hely váiik újra betöltendőnek, be nem juthatn épen azok, a kik különben a kar legjelesebb tagjai közé tí toznak, de nem elég szerénytelenek arra, hogy felajánlj szolgálataikat, vagy hogy pláne korteskedjenek megválaszt tásuk miatt. Valljuk meg őszintén e vádak mindegyikében, ha nem mind igaz, van mégis valami. S ez már elég, hogy a válás; mány segítsen a bajon, a mennyire segíteni lehet. Pedig leh Tudtommal a választmány egy bizottsága már foglalkozik e kérdéssel. Ép azért nem lesz célszerűtlen, ha a dolgok szélese körben is megbeszélés tárgyaivá tétetnek. A mi első sorban azon vádat illeti, hogy az ügyv< karnak nem legjelesebbjei választatnak be a választmány ált tagadhatlanul igaz. Csak össze kell hasonlítani a kamara ál választott s az igazságügyminister által kinevezett tagok azonnal szembe kell hogy szökjék, hogy mig ezek közi jobbára csak olyanokat találunk, a kik már 15—20 éve n ködnek a jogi pályán s jobbára már magasabb állásokat t tenek be s a jogtudomány hol egyik, hol másik szakmájáb elismert kapacitások, addig az ügyvédi kamara által me választott bizottsági tagok egy nagy része sem valamely SZÍ mában kiválónak nem ismertetik, sem pedig azon kort m nem érte el az ügyvédkedés terén," hogy a királyi táb birákkal tekintélyben mind egyenrangúnak érezhesse mag Egészen az ügyvédi kamara választmányát e miatt fe lőssé tenni azonban nem lehet. Mert jól emlékszem, hogy midőn még gondosabb válogatta meg a választmány az ügyvédvizsgáló bizottság küldendő tagokat s abba jobbára a már korosabb ügyvéd jeleseit küldte ki, elégszer történt, hogy a megválasztott egynegyede is megköszönte a megtiszteltetést, de különf< okok felsorolásával kérte felmentetését s eltartott igy né márciusig, mig a szükséges teljes_ számot összehozni leheti Ebből fejlődött ki azután azon káros gyakorlat, hogy a l mara választmánya első sorban azokat választotta újra m< a kik már előbb is benne voltak" a bizottságban s a kik ennélfogva feltételezhette, hogy a választást újra elfoga< fogják. A mi üres hely pedig még ezután maradt, azt azok! töltötte be, ha csak némileg alkalmasaknak tartattak, a 1 önként ajánlkoztak vagy ajánltattak valaki által e tisztség a kiknél tehát szintén biztos lehetett a választmány, ho azok a választást visszautasítani nem fogják. Ezen gyakoi állandósítására nagyban közrehatott még azon tapasztalat hogy a kik akaratuk ellenére választattak meg, ha nem m< tettek fel a választmány által, rendszerint akadályoztatás va betegség által mentették ki magokat esetről esetre, ha vizsgákhoz behiva voltak. A hiba, igénytelen nézetem szerint ott van, hogy 3 a választmány, sem pedig tisztelt kartársaink nem tekinti!