A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 12. szám - Jogi tárca a birói "tárcákról"

90 A J O Gr. képes legnagyobbrészt megnyugtatni azokat is, kik csak kétkedve néztek ezen új szabályozás felé, kik közé mi is tartoztunk. E kétkedés érthető volt, ha meggondoljuk e javaslat rendkívüli fontosságát. A peres ügyeknek mintegy kilenc tized részét képezik a sommás ügyek; hozzá lehet még venni egy tetemes mennyiségét a pereknek, melyekre nézve, tekintet nélkül a pertárgy értékére, a sommás eljárás kikötve lett a felek által. Ezt az óriási területét az igazságszolgáltatásnak lesz immár hivatva az új javaslat szabályozni. Ez fogja tehát igazságszolgáltatásunk jellegét eldönteni. Eltekintünk e helyütt azon, még mindig kisértő, némelyek által táplált aggályoktól, kik a sommás eljárásnak külön való szabályozását veszélyesnek tartják, és csak az egész polgári peres eljárás egyszerre történendő reformját tartják egyedül üdvözítő hitüknek. Ezeknek az aggályoknak a javaslat elveszi a talaját az által, hogy az egész új szervezés és elrendelés olyan, hogy az minden rázkódtatás nélkül beleilleszthető lesz az általános perrend majdani keretébe. Elvégre ez is csak azon elvek alapján fog felépülhetni, melyek ezen javaslat alapjait képezik. De másrészt ezen kis töredék teljesen figyelmen kivül hagyja a törvényhozások terén mindinkább meghonosuló azon újabb »k i s é r 1 e t i« irányt, mely a hol csak lehet, az egyes joganyagok, egyes igazságügyi területek rendezését tartja egyedül a mindinkább bonyoluló és hamar változó életviszonyainknak megfelelőnek. Ép ezért irtózik a nagy területet felölelő tőrvényalkotásoktól, már azért is, mert a viszonyok gyors fejlődése mellett szükségesnek mutatkozó törvényváltoztatásnál lehetővé válik az egyes rész megváltoztatása az egész nagy szervezeti törvény megbolygatása nélkül. Ez az irány diktálja a törvényhozásoknak azt az eljárást is, hogy egyes törvényeket kísérletül csak bizonyos időre való érvénynyel léptessenek hatályba, a mint ezt Belgium tette a csődön kivüli kényszeregyezség intézményével, Olaszország az új perrendtartással, és a minek számos törvényhozás más példáját idézi nagyérdekű könyvében Donnát Leon. ezen irány szellemes apostola.*' A részleges törvényhozás valóban életviszonyaink szükséglete, És ennek az új javaslat hű kifejezője. De egy másik csoporját is az elégületleneknek van hivatva a javaslat immár kielégíteni. A szóbeliség túl hajtását méltán gáncsolni lehetett az első tervezetben. E túlhajtásnak kevés gyakorlati haszna volt volna az igazságszolgáltatásra, de annál nagyobbak voltak volna hátrányai. Előreláthatólag roppant elhúzása az eljárásnak és csaknem elviselhetlen megdrágítása az igazságszolgáltatásnak voltak volna következményei. Az új javaslat mérsékletet tanúsít ez irányban, és ez életrevalóságát csak emelni fogja. A bizonyítási mód és eszközök tekintetében több, felette fontos elvi újítást találunk, mik az új eljárás megbízhatóságát csak fokozni fogják. Értjük a bizonyítékok szabad mérlegelését és az ügyfélnek tanúként e s k ü alatt való kihallgatását. A bizonyítás felszabadul azon megkötöttségéből, melyet az esküformulának a bíróság által történt megállapítása az egész eljárásnak adott, és a bizonyítás eszköze szabadon simulhat immár a bizonyítandó ténykörülményhez legkisebb árnyalataiban. Az anyagi igazság csak nyerhet ez által. Nem térhetünk ki e helyütt a javaslat részleteire. Ez feladata lesz a részletes bírálatnak. Itt még csak a felebbezés elrendelését emeljük ki, mely megfelelőleg a szóbeliség elveinek, tartózkodva azonban ép itt igen helyesen annak túlhajtásaitól, van szabályozva. Nekünk azonban e tekintetben egy nagy aggályunk van, melynek már az első javaslat megbeszélése alkalmával kifejezést adtunk, melyet azóta is hangoztattunk, és melyet e helyütt sem nyomhatunk el. Mi ugyanis nemtartjuk mégtör vény székeinket a fejlődés azon polcán lévőknek, hogy nyugodtan rájuk * La politique experimentale 1885. Pariu 87—254. II. TÁRCA. Jogi tárca a birói »tárcákról«. — A »Jog« eredeti tárcája. -Irta: SZÜRNYEGHY MIHÁLY, kir. törvényszéki bíró Trencsénben. Bátran oda bővithetném a címet, hogy »Jogi tárca a birói »üres tárcákrók ; mert hát ezekről szól az ének. Minthogy pedig az ürességről bajos valami tartalmasat mondani, aligha az olvasók »kritikus« része meg nem toldja legalább a cím első részét, a helyzet szignaturáját uraló »üres« epithetonnal. Es lesz akkor ebből a szó-szoros értelmében vett »értékes« cikkből; »Üres jogi tárca, a birói üres tárcákrók. Legyen akár ugy ! én azonban, a mint az alábbiakból kitűnik, teljes erőmből igyekezem !megtölteni legalább a birói tárcát, mert hát irtózom az »ürességtők ugy a fejekben, mint a »tárcák ban«. Ezen irodalmi tárcát tehát azzal akarom tartalmassá tenni, hogy miként kellene a birói tárcákat megtölteni.... Tudvalevő dolog, hogy az immár újra összeült, »aligmult« országgyűlés szétosztása előtt pár nappal beadatott egy 22 g-ból álló, évek óta kilátásba helyezett törvényjavaslat »az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról«. Eleinte azt hittem, hogy ez a javaslat a birói kart nem érinti. Nem azért ringattam magamat ezen hitben, mintha a birák fizetése nem szorulna javításra, hanem azért, mert nehézségekbe ütköző dolognak tartottam a birói és egyéb állami tisztviselői fizetéseknek együttes s egy alapon való rendezését. A biró nem hivatalnok. Legalább az 1869., 1870., 1871. évi szervezeti törvények nem tekintették annak. Csak most kezdődik a hivatalnokká való átalakulás, a mióta az 1891. évi XVII. t.-c. alapján — melynek a mai napig is csak »pénzbe nem kerülő« szakaszai léptek életbe — a bíróságoknál is kezdenek »rovancsolni«. A törvényhozás eddig mindig különbséget tett a biró és a szorosabb értelemben vett hivatalnok között. A3 állami tisztviselők nyugdíjazásáról alkotott 1885. évi XI. t.-cikk külön szakaszban (64. §.) tartotta szükségesnek kiemelni azt, hogy az a törvény a bírákra is vonatkozik. A mi nagyon természetes, mert a birák nyugdíjazásáról 1871-ben hozatott meg a IX. t.-cikk. Hozatott ugyanakkor még más t.-cikk is : a XXII-ik, melynek 8. §-a megszabja a birák járandóságát. íme ! azért gondoltam én, hogy a birák fizetésének szabályozása nem vétetik egy kalap alá a többi államhivatalnokokéval, hanem egyidejűleg ugyan, de öuállólag is más elvek és más kulcs szerint fog rendeztetni most is. Szerény nézetem szerint ugy is kellene annak lennie. A törvényileg megállapított birói fizetés rendeleti uton a birói függetlenség csorbítása nélkül nem szabályozható. Pedig ez fogna történni, ha a bíráknak valamely rangosztályba való osztása is a minisztertanácsra bizatnék. Hogy a törvényjavaslathoz csatolt B. melléklet már eddig is sok nehézséget okozott a bírákkal szemben, azt lehetett olvasni a lapokból. Ott lehetett olvasni azokat a »concessiókat« is, melyeket a nehézségek eloszlatására állítólag az igazságügyminiszter urnák sikerült kieszközölnie, Ilyen furcsán hangzó concessiók voltak a »Magyar Hirlap« (már nem tartom, csak olvasom !) közlései szerint : 1. »Hogy a birák a VII. rangosztályba lépnek elő; de a XIII. rangosztály törültetni fog. Ergo maradnak ott, a hol voltak, a mennyiben előttük és utánuk »ugyanannyi rangosztály marad.« 2. »Hogy a birák a legmagasabb fizetési fokozatba osztatnak , azonban a legmagasabb fizetési fokozat egyidejűleg törültetik.« Ezek az állítólag megnyert, sokat mondó, de keveset ígérő és semmit sem jelentő s a javaslatból egészen kimaradt concessiók csak azt bizonyítják, hogy a bírói fizetéseket, melyek eddig is magasabb scála szerint voltak megállapítva, sehogy sem lehet beilleszteni a most nagyon is szűkmarkúan szerkesztett B. alatti általános lajtorjába a nélkül, hogy a birák eddigi rangosztálya is változást ne szenvedjen. Ha ugyanis az első fokú birák eddigi fizetéseiket véve tekintetbe, a VIII. rangosztályban maradnak, akkor a vidékiek az első és második fokozatban nyernek ugyan valamit, de nem sokat; legalább nem annyit, a mennyire a szükséghez képest jogos igényeik vannak. A budapestiek azonban, ha valamennyien az első fizetési fokozatba soroztatnának is: veszítenek törzsfizetésükből 200 frtot s nyernek a lakpénz és helyi pótlék címén 100 frtot; tehát még mindig 100 frt veszteséggel fognak dolgozni Ez pedig teljes lehetetlenség; mert ők a 2,000 frt törzsfizetésre csaptak be s annyi után nyertek nyugdíj- és korpótlék-igényeket.