A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 11. szám - A büntető-törvénykönyvek módosítása tárgyában összehívott igazságügyministeri enquéte határozatai

A J OGr. Indokok: F. Dávid hit alatt vallja, hogy a folyó évi jun. 14-röl 15-re menő éjjelen a kert felöl, két kerítésen át tolvajok hatoltak be udvarába, a zárva levő pince ajtót fejszével felfeszítették s onnan, valamint a konyhából, a baromfi-ketrecből és a kútból, zsirt, bort, húst, 3 drb asztalteritőt, 5 drb kacsát, 3 drb tyúkot és 2 drb csirkét elloptak, a lopott tárgyak értéke 5U frtot meghaladt, de 60 frtra nem megy egészen. Vádlott T. Sándor a csendőrök, valamint a vizsgálóbíró előtt beismerte, hogy a lopást ő több társaival együtt követte el, mely beismerését a mai végtárgyalás során visszavonta ugyan s határozottan tagadta, hogy bármi része lenne ezen lopásban, csak annyit ismer: be, hogy L. Mihály a lopott kacsa egyik combját neki adta, azonban tagadásával szemben bűnössége határozottan megállapítható, mert beismerését teljesen indokolatlanul vonta vissza, továbbá mert beismerése, miként ez különösen B. Péter tanú hittel erősített vallomása által igazoltatik, a vizsgálat adataival egybehangzó volt. A lopott tárgyak egy része vádlottnál és társánál megtaláltatott. A lopás színhelyén talált posztódarab teljesen a L. Mihálytól lefoglalt kabát azon helyére, honnan egy darab leszakítva van. Ide járul a tenkei kir. járásbíróság fogházából megszökött L. Mihály vizsgálati vallomása is. A bűnjelként lefoglalt fejszét, mely fegyvernek tekintendő, mindkettejük vallomása szerint T. István hozta magával a tett színhelyére. Vádlott T. Sándor beismerte, hogy ezen fejsze elhozataláról s annak a lopás alkalmával történt viseléséről tudomással birt. Kétségtelen lévén, hogy vádlott T. Sándor a tettet több társaival közösen követte el, a lopás bűntettében a fent kitett minősítés szerint, mint tettestárs bűnösnek kimondandó és súlyosító körülményül véve, hogy a cselekmény többszörösen minősül bűntetté, enyhítő körülményül véve pedig azt, hogy a lopott tárgyak egy része megkerült, az ítélet szerint büntetendő volt, stb. A nagyváradi kir. itélö tábla (1891. okt. 28. 2,313. sz. a.) : A kir. törvényszék Ítéletét részben megváltoztatja, T. Sándor vádlottat a lopás bűntettében nem mint tettest, hanem a btk. 69. § 2. pontja alapján, mint bűnsegédet mondja ki vétkesnek és ezért a btk. 66. §-ának felhívásával egy évi börtönre itéli, stb. Indokok: Eltekintve attól, hogy B. Péter egyes tanúnak terhelő vallomása a tettesség megállapítására a vádlott tagadásával szemben törvényes alapul nem is szolgálhat, jelen esetben T. Sándor vádlott a lopás bűntettében a btk. 70. §-a alapján, mint közvetlen tettes, még azért sem mondható bűnösnek, mert a bíróságon kívüli beismerése az elitélésre alapot nem képezhet. Minthogy azonban T. Sándor vádlott a vizsgálóbíró előtt tett, bár a végtárgyaláskor indokolatlanul visszavont beismerése szerint F. Dávid sértett fél udvarára be nem mászott, hanem csak a hid mellett elterülő cserjésben, mely az udvar mellett terül el, őrt állott, illetve meghúzódott addig, míg a szökésben levő vádlott társai a bekerített helyről a lopott tárgyakat kihozták, e szerint pedig T. Sándor vádlott csak a lopás elkövetését elősegítette, de a lopás tényét el nem követte, ő nem mint tettes, hanem mint bűnrészes volt bűnösnek kimondandó és az Ítélet rendelkező része szerint büntetendő, stb. A m. kir. Curia (1892. jan. 27. 65/1892. b. sz.): Tekintve, hogy a szökésben levő vádlottak egyike a vádbeli betöréses lopás elkövetésekor a nála levő fejszét nem fegyver gyanánt, hanem ajtófeszitő vas helyett vitte magával, a vád tárgyát képező lopásnak a btk. 337. §-a szerint is bűntetté minősítése az alsóbb bírósági ítéleteknek e részben való megváltoztatásával mellőztetik, egyebekben pedig a kir. itélő tábla ítélete az abban felhozott s az elsőbirósági Ítéletből elfogadott vonatkozó indokoknál fogva s vádlott büntetlen előéletére is figyelemmgl helybenhagyatik, stb. Ügyvédi rendtartási ügyekben. A kamarai illetéknek huzamos időn át való nemfizetés, a nélkül, hogy a nemfizetés igazolt szegénység által indokolva volna, fegyelmi vétséget állapit meg. Ezen fegyelmi vétségre azonban az ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztés büntetésül nem alkalmazható. A temesvári ügyvédi kamara fegyelmi bírósága (1891. okt. 15. 701. sz.) J Pál ügyvéd elleni fegyelmi ügyben következő ítéletet hozott: J. Pál ügyvéd a kamara kárára elkövetett és az 1874 : XXXIV. t.-c. 68. §-ának b) pontja szerint minősülő fegyelmi vétségben vétkesnek kimondatik és azon időre, míg a hátralékos kamarai tagsági díjbeli tartozását a kamara pénztáránál meg nem fizeti, az ügyvédségtől felfüggesztetik. Indokok: Annak szem előtt tartásával, miszerint minden autonomikus, országos törvény által létrehozott és szabályozott intézmény fentartása első sorban az ezen törvényes intézmény által legközelebb érdekelt tényezők ugy erkölcsi, mint pedig társadalmi kötelességében áll, annak figyelembe vételével, miszerint az ügyvédi kamarák, mint az ügyvédi rdts. 19. §-a értelmében az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvására, az ügyvédek jogainak megvédésére és hivatásszerű és társadalmi kötelességeik teljesitésének ellenőrzésére törvényileg kötelezett testületek is csak ugy állhatnak fenn, ugy teljesíthetik törvényszabta kötelmeiket, ha a fentartásukra szükséges eszközök birtokában vannak, ugy kétségtelen, miszerint kamaránk is csak ugy és akkor teljesítheti a fent hivatok törvényszakaszban körülvonalozott föladatát, a mint és a mikor tagjai az évi közgyűlések által megállapított kamarai tagsági díjaikat rendesen megfizetik és hogy azon tagja a k rának, ki nem érez elég kötelességérzetet, elég hivatást n ban arra nézve, hogy azon testület iránti kötelmeinek, i nek tagsági minősége folytán gyakorolhatja ügyvédségét, e tenni nem akar, nem érdemes az ügyvédi tagsági minőségre. Miután pedig panaszlott ügyvéd igazoló nyilatkozat mereven és konokul megtámadja ezen most jelzett hivatás, kötelességének teljesítését, a nélkül, hogy állítólagos szegény alapján az illetékes közgyűlés előtt hátralékos tagsági díjbeli tozásának leíratása iránt annak idejében a szükséges lépés megtette volna, ugy eme saját kara, saját hatósága, az ügy kamarai intézmény ellen elkövetett mulasztása, kötelességsze az ügyvédi rdts. 68. §-ának b) pontja szerint minősülő fegy vétség tényálladékának alkatrészeként jelentkezvén, panas ügyvéd ezen fegyelmi vétségben volt vétkesnek kimondandó mint ezen vétség természetes és okozatos következménye Ítéletben megállapított büntetés volt alkalmazandó, stb. A m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa (1892. fet 27-én, 495. sz.): Az elsőfokú fegyelmi bíróságnak ítélete abb részében, melylyel vádlott ügyvéd a temesvári kamara kárán követett és az 1874 : XXXI V. t -c. 68. §. b) pontja szerint re sitett fegyelmi vétségben vétkesnek kimondatott, helybenhagy ellenben a büntetés mértékére nézve megváltoztatik, vádlott J ezen fegyelmi vétségért az 1874 : XXXIV. t.-c. 70. §. 1. pontj; megállapított feddés büntetésével büntettetik. Indokok: Vádlottnak az a feltűnő mulasztása, hogy évekre a kamarai tagsági díjakat, ismételt felszólításokra i ügyvédi kamara pénztárába be nem fizette, sem annak indt ható leíratása végett kellő időben és helyen lépéseket nem sérti az ügyvédi állással járó bizalmat és az ügyvédi ka tekintélyét, miért is e mulasztást az első fokú fegyelmi bír helyesen minősítette az 1874: XXXIV. t.-c. 68. §. b) pont ütköző fegyelmi vétségnek. De ezzel a vétséggel nem áll arányban, sőt törvényell az elsőbiróság által kiszabott büntetés egyfelől azért, mer ügyvédségtől való felfüggesztés az 1874: XXXIV. t.-c. 70. §. pontja értelmében egy évnél tovább nem tarthat és ennek a tetésnek tartama határozott időben állapítandó meg, míg a fe gesztésnek a neheztelt Ítélet szerinti megállapítása nemcsak hat zatlan időre szól, de egy éven túl is terjedhet, ha t. i. vádlott év alatt a hátralékos tagsági díjakat ki nem fizetné, abbai esetben tehát, ha az ügyvédségtől való felfüggesztés büntetéske alkalmazható lenne is, ezt a büntetést bizonyos időhöz kötc lehetne csak alkalmazni ; de másfelől vádlottat a felfüggesztéssel azért nem 1 büntetésképen sújtani, mert vádlott ez ideig fegyelmileg bün nem volt s ezzel szemben nincs súlyosító körülmény, mely r a fenforgó fegyelmi vétségre az idézett törvény 70. §-a 1. p< szerinti feddés büntetésénél szigorúbbat alkalmazni kell ennélfogva az elsőfokú fegyelmi biróság ítéletének bünteté szabására vonatkozó részét a fentebbi értelemben meg kellett, vá tatni, stb. A m. kir. pénzügyi közigazgatási birósá elvi jelentőségű határozatai. iójó. Kutyapecérek III. oszt. kei: adó alá esnek (í évi 5 154- szh ' iójy. Valóságos műhely, habár abban mellékesen há is, házosztály adó alá cső lakrésznek nem tekintetik. {1891. 5,/3(). szái/i^. 1678. Zálogjegyek, ha az érték épen két forintot tesz már bélyegkötelesek. {1891. évi 9,4.21. sz) Kivonat a „Budapesti Közlöny-böl. Csődök: Handelsman Izrael e., beregszászi tszék, bej. mái< félsz. márc. 31, csb. Tolvay Gyula, tmg. dr. Virányi Sándor. — Bueh Jakab e., pécsi tszék, bej. ápr 7, félsz. ápr. v:0, csb. Sikabonyi A Pál, tmg. dr. Krausz Jenö. — Hergl I. M. e„ kalocsai tszék, bej. má félsz. jun. 8, csb. Bencsik Ferenc, tmg. dr. Hoffmeister Juda. — 1 LajOSné e., győri tszék, bej. ápr. 12, félsz. ápr. 22, csb. Guóth I: tmg. dr. Korn János. — Kobn Márton e., n.-váradi tszék, bej. mán félsz. ápr. 9, csb. Jeleiitsik István, tmg. dr. Weiszberger Lipót. — Sulzer e., kaposvári tszék, bej. ápr. 15, félsz. ápr. 30, csb. dr. Kl József, tmg. dr. Weisz Mór. — Perl Áron e„ m.-szigeti tszék, bej. áp félsz. ápr. 21, csb. Halász Gyula, tmg. Erdő Imre. — .Laokeilba Zsigmond e., n.-kanizsai tszék, bej. ápr. 14, félsz, ápr." 23, csb. 1 Géza, tmg. dr. Löke Emil. — Bessenyey György e., zalaegerszegi bej. ápr. 22, félsz. ápr. 22, csb. Nagy Géza. tmg. Szalmay József. Pályázatok : A temesvári tábla kerületében öt, díjas j o g g y a noki áll. márc. 18-ig. — A bánft'i-hunyadi jrbságnál albirói áll. 19-ig. — A kecskeméti jrbságnál aljegyzői áll. márc. 19-ig. — I körösi jrbságnál albirói áll. márc. 19-ig. — A szászsebesi jrbs aljegyzői áll. márc. 19-ig. — A turóc-szt.-mártoni jrbságnál aljeg; áll. márc. 19-ig. — A nagy-szt.-miklósi jrbságnál albirói áll. márc. — A kecskeméti törvényszéknél H-od oszt. jegyzői áll. március 2' — Az aranyos-maróti jrbságnál II. oszt. jegyzői áll. márc. 20-i A korponai jrbságnál albirói áll. márc. 23-ig. — A budapesti ts; jegyzői áll. márc. 25-ig. — A budapesti tábla kerületében tizenl díjas joggyakornoki áll. márc. 24-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál Hold-utca 7.