A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 11. szám - Jogi államvizsgálataink reformja. (Befejező közlemény.)

82 A JOG. Nagy határozottsággal itéli cl ezen jogintézményt a codificatio nagy mestere, Mittermayer is a németországi bírósági szervezet s perrend reform-mozzanatai felett irt nagy érdekű szemléjében, mondván : »Noch bedenklicher ist es, das einem Gericht der doppelte Charakter, der des Gerichts erster Instanz und der eines Berufungsgerichtes beigelegt ist; so dass heute die námlichen Richter in erster Instanz thátig sind, und dann morgen als Appellationsrichter entscheiden. Die auf Erfahrung gestützten Gründe, welche die französische Regierung bewogen (1856) die dahin bestandene áhnliche Organisation aufzuheben, dürften auch in Baden entscheiden.« G Csakugyan, midőn a képviselőház bizottsága ezen kérdést tárgyalta, azon vélemény emelkedett túlsúlyra, miszerint »Wenn man im Volke zu den Appellationsgerichten ein rechtes Vertrauen habén soll, so muss es nicht blos ein anderes, sondern ein höheres und dem Gerichte der vorderen Instanz übergeordnetes Gericht sein.« Legújabban is ilyen szellemben nyilatkozott egy jeles német biró, mondván : »Der Berufungsrichter soll ein solcher bleiben, und kein Richter erster Instanz werden«.7 Jogi államvizsgálataink reformja. Irta : Dr. HORVÁTH ÖDÖN, dékántanár az eperjesi jogakadémián. (Befejező közlemény.) Ezek a röviden előadott határozatok voltak azok, a melyek az értekezletet foglalkoztatták és a melyek — mint a miniszteri felelőség elvéből kifolyólag ez magától értetődik ! — a vallás- és közoktatásügyi ministerre nézve a küszöbön álló reform életbeléptetése tekintetében feltétlenül kötelezőknek tekintendők ugyan nem lesznek, de a melyek ennek keresztülvitelénél előreláthatólag figyelembe fognak részesülni. Ha ezeken a határozatokon végigtekintek, s még inkább, ha végiggondolok mindazokon az eszméken és fejtegetéseken, melyek ezeknek meghozatala alkalmával felmerültek: meglepetéssel kell észrevennem azt, hogy azok a tárgyalások, a melyek közelébb Ausztriának törvényhozásában, a jogi és államtudományi tanulmányok és az államvizsgálatok iránt benyújtott törvényjavaslatnak szőnyegre kerülése alkalmával lefolytak, ugy tűnhetnek fel előttünk, mintha csak ezeknek visszhangjai lettek volna. Ott is kifogásolni halljuk azt, hogy a középiskolák rendszere és az egyetemi rendszer között átmenet nincsen, s hogy az ifjúság a felsr bb tudományok tanulmányozására nem kellően előkészülve és nem teljesen éretten lép ; ottan is halljuk azt, hogy a jelenlegi egyetemi rendszert egyik szónok »das Régime des Index«-nek nevezi, mert ebben a rendszerben nem az a kérdés, hogy ki milyen tárgyat hallgatott s még kevésbé az, hogy ki milyen tárgyat tanulmányozott, hanem csupán az, hogy kinek leckekönyvében milyen tárgy volt bejegyezve és a tanár által aláírva? Ott is hangsúlyozva volt j az egyetemnek túlnépessége s az a sok visszásság, a mely ebből — a szorgalom és előmenetel ellenőrzésének nehéz vagy épen lehetetlen volta folytán — származik, mikor az egyik szónok határozottan hivatkozik arra, hogy vannak tantárgyak, a melyekre 400 hallgató iratkozott be; az előadásra szánt tanterembe azonban csak 200-an férnek el és az előadásokat mindössze átlag 20—40 ifjú látogatja. Ott is ismerik azoknak a céloknak egymástól való különböző voltát, a melyek a tudori szigorlatok és az államvizsgálatok előtt állanak és a mi a legfontosabb, ott is megingott már a doktorátusok kötelező voltának helyességébe vetett hit, midőn hangsúlyozva lett az, hogy a doktori cím az ügyvédi kar tekintélyének emelésére nem szükséges s hogy az államvizsgálatok megfelelő módon való szervezése a tudományos színvonal fentartására és emelésére szerencsésebb eszköz a doktorátusnál.* Az értekezlet határozatainak életbeléptetésénél az első teendő az lesz, hogy azokat a törvényeinket, a melyek a kvalifikációt a doktorátus kötelező letételéhez, vagy pedig a jelenlegi jogtudományi, illetőleg államtudományi vizsgálatok letételéhez kötötték, megváltoztassuk s kimondjuk azt, hogy 6 Der neueste Zustand der Civilprocess-Gesetzg e b u n g. Archív f. Civ. Praxis. B. 47, Pag. 414. 7 Lippman: Die Grundfehler der Civil-ProcessOrdn u q g Archiv f. Civ. Praxis. 1886. Pag. 93. * L. az osztrák képviselőháznak e törvényjavaslatra vonatkozó tárgyalásait s különösen G a u t s c h br. oktatásügyi minister és P i r q u e t br., valamint S t ü r g k h gr. 1892. január 26-ki beszédét. ennek az újonnan szervezendő egységes jogi államvizsgálatnak a letétele fogja ezentúl megadni az illető pályákra való lépéshez szükséges képesítést, eltekintve a jogtanári pályától, melynél a tudori foknak a megszerzése továbbra is meg lesz kívánva. Érinteni fogja azonban ez a reform a tanulmány i rendszert is. A vallás- és közoktatásügyi mínistérnek az értekezleten tett nyilatkozata szerint a ministerium nagy figyelemmel kiséri azt a kérdést, hogy a jogi tanulmányi rendszer reformja mily módon legyen keresztülviendő s erre vonatkozólag szorgalmasan gyűjti is az adatokat; azonban a tekintetben, hogy ezen a téren már is határozott lépéseket lehetne tenni: a viszonyok még nem eléggé érettek. Az értekezleten tett nyilatkozata szerint a minister jobban szerette volna a vizsgálati rendszerben szükségessé vált reformnak az ügyét összekapcsolni a tanrendszer reformjával, azonban — sajnálatára — ezt, az előbb emiitett körülményeknél fogva, tennie nem lehetett. Bár tehát, ebből is kitetszőleg, az értekezleten a tanulmányi rendszernek a reformja a tanácskozásnak tárgyát nem képezte, mégis elkerülhetetlen volt az, hogy több kérdéssel kapcsolatban ez szóba ne jöjjön; elkerülhetetlen volt különösen azért, mivel a tanulmányi és vizsgálati rendszer egymással a legszorosabb kapcsolatban áll s egyiknek kérdései érintik a másiknak körét akaratlanul is. így, hogy egyebet ne is említsek, az újonnan szervezendő államvizsgálat tárgyának új beosztása azt teszi szükségessé, vagy legalább is kívánatossá, hogy ezek a tantárgyak a tanulmányi rendszerben is új beosztás alá kerüljenek és pedig oly módon, hogy ennek a beosztásnak a célja az legyen, miszerint az ifjúság tanulmányainak elsajátításában minél nagyobb sikert és előmenetelt legyen képes felmutatni s épen azért, hogy ez a beosztás a tantárgyak hallgatásának sorrendjére nézve az ifjúságra általában kötelező legyen. Azzal nem is akarok foglalkozni, hogy — mint sokan mondják — a tantárgyak ilyen megállapított sorrendje a tanszabadság elvével el'enkezik. En a legteljesebb mértékben tisztelője vagyok ennek a nagy és fontos éhnek, de egész őszintén bevallom, hogy ennek a maga összes konzekvenciáival való érvényesülését helyesnek és lehetségesnek csakis ottan tartom, a hol a tanulásnak a célja semmi más, mint bizonyos tudományos foknak, vagy tehát a tudás bizonyos mértékének a megszerzése. Ott azonban, a hol ennek a bizonyos hivatal vagy állás elnyeréséhez szükséges képesítésnek a megszerzésében közvetett célja is van, túlzottnak és épen a köz érdekeire való tekintettel meg nem engedhetőnek tartok minden olyan követelést, a mely a tanulóifjúság szorgalom s előmenetel tekintetében való ellenőrzésének mellőzésére nézve, erre az elvre való hivatkozással, nem egy oldalról hallható. Mivel, mint fejtegetésem kezdetén hangsúlyoztam, sen kinek se képezheti célját az, hogy a tudományos szinvonalt csökkentse, azt hiszem, nem tévedek akkor, ha egyik főfeladatnak tartom továbbá azt, miszerint ennek a reformnak a keresztülvitelénél az alapvizsgálatokra is kellő gondot és figyelmet kell fordítani. Figyelmet kell fordítani az alapvizsgálatokra főképen azért, mivel egyes tantárgyak, a melyek eddig a kötelező jogtudományi szigorlatoknak is tárgyát képezik — mint pl. a római jog, a jogbölcselet, a nemzetközi jog — eltekintve a többé nem kötelező tudori szigorlatoktól" — ezentúl csak az alapvizsgálatoknál fognak előfordulni, mások pedig, a melyek eddig részint a szigorlatoknak, részint az államtudományi szigorlatnak és államvizsgálatnak képezik tárgyát — mint pl. a politika és a statisztika — a fent közlött határozatok szerint az egyes államvizsgálat tárgyai közül ki lesznek hagyva. Ezek a körülmények pedig szükségessé teszik azt, hogy az alapvizsgálatoknál is, melyek mai rendeltetésüknek egészben jól megfelelnek s melyeknél az ifjúság készültsége kielégítőnek mondható, általában még nagyobb szigort alkalmazzunk és fokozottabb követelésekkel lépjünk fel, hogy — a mit az értekezlet is határozottan szükségesnek jelzett — a római jogot a második évfolyamra és a második alapvizsgálat tárgyai közé is átvigyük, valamint hogy azokat a tantárgyakat, a melyek az újonnan szervezendő egységes áüamvizsgálat keretéből ki lesznek hagyva, az alapvizsgálatok tárgyaivá tegyük. Ezeknek a szempontoknak figyelembe való részesítésével s a bifurkációnak mellőzésével nézetem szerint a legcélszerűbb