A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 10. szám - A birói pályára készülő gyakorló-ügyvédek buzdítására - Igazságügyi törvénytár

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 10. számához. Budapest, 1892. március 6-án. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla teljes ülési elvi jelentőségű határozata. » Vájjon az ügyvédi rendtartás j8 .f-ának ama rendelkezése, hogy ha az ügyved a jutalomdíj és költségek iránt az általa képviselt féllel sem ki nem egyezett, sem általa ki nem elégíttetett s l/a magéiban a perben a prts. 232. fiának értelmében saját fele ellenében díjai meg nem állapíttattak. díjjegyzékét az illetékes bíróság előtt per utján érvényesítheti azon eljárást, hogy az ügyvéd dijait felével szemben előzetesen peren kívül nngál/apittat/iassa, kizárja-e s ha kizárja, hogy az 1874.. évi XXXIV. t.-cikk 38. fiának ezen korlátozó rendelkezése a köztörvényi ügyeken kívül a büntető ügyekben felmerült ügyvédi dijakra is kiterjed-e /« Határozat. Az ügyvéd köztörvényi peres ügyekben az esetben, lm a képviselet a véghatározat hozatala előtt bármely okból megszűnt, vagy ha aljainak saját fele irányában való megállapítására nézve a véghatározal nem intézkedik, díjjegyzékéi az illetékes perbíróságnál, nem peres ügyekben felmerült s megállapítás (arnyai képező díjait potliir a reá mint ügyvédre nézve illetékes személy bíróságnál csak per utján érvényesítheti N díjai egyszerű kérés alapján saját fele irányában nem állapíthatok meg : büntető ügyekben felmerült dijak ellenben az ügyvéd perenkiviili kert-sert' az első fokon eljárt büntető bíróság által a lel meghallgatása után megállapitandók saját fele irányában. Megállapított vagy a fellel kiegyezeti ügyvédi dijuk kereset utján való érvényesítése tekintetében a trts. illetékességi szabályai irányadok. Indokok: Az 1874. évi XXXIV. t.-cikk 58. 4>-a szerint az ügyvéd díjait, a mennyiben azok a perben a prts. 252. §-a értelmében még megállapítva nem lettek, peres ügyekben a perbíróság előtt, más ügyekben pedig az ügyvéd személyes bírósága előtt kereset utján érvényesítheti. Tekintve, hogy a prtsnak idézett 252. ij-sa értelmében az ügyvédi díjak a perben a véghatározat hozatala alkalmával hivatalból megállapitandók, de a prts. intézkedést arra nézve nem tartalmaz, hogy az ügyvédi díjak a véghatározatot megelőzőleg vagy később, avagy hogy nem peres ügyben felmerült ügyvédi díjak általában hivatalból, vagy az ügyvéd egyszerű kérésére megállapíthatók lennének; tekintve, hogy e szerint az 1874. évi XXXIV. t.-cikk 58. §-sa akkor, a midőn a prts. 252. §-a értelmében való megállapításra hivatkozik, ez alatt kifejezetten csak az ügyvédi díjaknak a véghatározatban való hivatalbóli megállapítását érti és a midőn kimondja azt, hogy ennek hiányában az ügyvédi díjak kereset utján és pedig peres ügyekben az illetékes perbíróságnál, más ügyekben az ügyvéd személyes bíróságánál, tehát a képviselőnek mint ügyvédnek személyes bíróságánál érvényesíthetők, ez által az érvényesítés módjára nézve kifejezetten a perutat jelöli meg s a perbíróságot illetőleg ügybirósági hatáskört állit fel s már ennélfogva is kizártnak tekintendő az, hogy az ügyvéd díjait előzetesen megállapittathassa s ez által az ügybiróság illetékességét mellőzhesse. Tekinve, hogy az általános jogelvek szerint is valamely köztörvényi követelés csak per utján érvényesíthető s hogy ettől eltérőleg, habár csak előzetes lépé.sképen, valamely kiváltságos eljárás engedtessék, csak erre vonatkozó különös rendelkezés mellett lehetséges; tekintve, hogy az ügyvédi díjaknak a per utján való érvényesítést megelőző bírói megállapítására nézve köztörvényi ügyekben vaió képviseletnél kivételes intézkedés csak a trts. 252. §-sa értelmében való megállapítás esetében, tehát csak köztörvényi perekben való képviselet esetében s ennek rendjén is csak a perbeli véghatározat alkalmával való hivatalbóli megállapítás esetében áll fenn, ezen intézkedés pedig mint kivételes szorosan magyarázandó s más esetre, mint a melyre a törvény által szorítva van, ki nem terjeszthető : ezeknél fogva polgári peres ügyekben, ha ily megállapítás a perbeli véghatározatban nem foglaltatik, vagy ha a képviselet bármely okból a véghatározat hozatala előtt megszűnt, nem peres ügyekben, a hol ily megállapításnak nincs is helye, egyáltalában, a kir. itélő tábla az 1874. évi XXXIV. t-cikk 58. §-sa által kizártnak tekinti azt, hogy az ügyvéd díjainak megállapítását egyszerű kérvénynyel szorgalmazhassa, hanem ily esetekben is csak per utján érvényesitheti és pedig peres ügyekben az illetékes perbíróságnál, más ügyekben pedig az ügyvédnek mint ilyennek személyes bíróságánál; ha azonban a perbeli díjak meg lettek állapítva, vagy ha az ügyvéd díjaira nézve a féllel kiegyezett, ez esetekre az ügyvédi rendtartás nem is intézkedvén, ezek érvényesítése tekintetében a trts. illetékességi szabályai állanak fenn. Tekintve végül, hogy az ügyvédi rendtartás 58. §-a kifejezetten oly peres ügyekről szól, a melyekben a prts. 252. §-sa alkalmazható, ezeknél fogva a döntő ügyekben felmerült ügyvédi díjakra kiteries/.thetőnek nem találtatott s ezek tekintetében a marosvásárhelyi kir. itélő tábla területén érvényben levőknek tekintendők, az osztrák bűntető perrendtartásnak a bűnvádi eljárási szabályok által is fentartott vonatkozó intézkedései, melyek szerint az ügyvédi díjak az első fokon eljárt büntető birósáa; által az ügyvéd kérésére a fél meghallgatása mellett megállapitandók. (A marosvásárhelyi kir. itélő tábla polgári és bűnügyi tanácsának 1892. évi január hó 7-én tartott teljes ülésében hozott és 1892. évi január hó 16-án tartott teljes ülésében hitelesített határozata.) A kassai kir. itélő tábla polgári tanácsainak értekezletein létrejött elvi megállapodások. 1. Az 1881: LIX. t.-c. 1:5. §. d) pontjának értelmezése. Tekintve, hogy a bérleti viszonyból felmerülő keresetek — a mennyiben az 1877 : XXII. t.-c-ben szabályozott eljárásra utalva nincsenek — az 1881 : LIX. t.-c. 13. §. d) pontja szerint minden megszorítás nélkül sommás eljárás alá tartoznak s ennélfogva a bérleti szerződés érvényességének kimondása iránt folyamatba tett kereset abból az indokból, hogy a felek közt a bérleti szerződés létrejöttének ténye is vitás, a rendes per útjára nem utasitható ; s tekintve másrészt, hogy az 1877 : XXII. t.-c. 11. §. 5. pontjának azt az intézkedését, hogy a bérelt laknak vagy tartozmányainak kiürítése s ugyanezeknek a bérlő részére való átbocsátása iránti keresetek feltétlenül a kisebb polgári peres utján érvényesitendők, a gyakorlat állandóan ugy értelmezte, hogy valahányszor magának a bérleti szerződés létrejöttének vagy érvényének kérdése is képezi vita tárgyát, a kisebb polgári peres eljárásnak helye nincs, ennélfogva: abban az esetben, ha a kereset a bérleti szerződés vitás érvényességének kimondására is irányul, az ügy elbírálása az 1881: LIX. t.-c. 13. JT. 2. d) pontja szerint a sommás bíróság hatáskörébe tartozik. i. Az 1881: LIX. t.-c. 61. §-ának értelmezése. Ámbár a törvény az eljárás folyamán rendszerint a meghatalmazott ügyvédet a megbízóval jogilag egy személynek tekinti s a keresetre hozott első végzés kivételével, a per folyamán hozott minden más határozat az ügyvédnek joghatálylyal kézbesíthető ; tekintve azonban, hogy a perben megítélt esküt a félnek személyesen kell letenni, a fél ezen cselekménye tehát nem esik össze a képviselő ügyvéd cselekményével, ugyanazért: a képviselő ügyvédnek azon mulasztása, hogy az eskületéti határnapról megbízóját nem értesiti s a fél ez okból az eskületétre nem jelenik meg, nem vonható az 1881: LIX. t.-c. 61. fiának második bekezdése alá és az ily ügyvédi mulasztás esetében a fél élhet igazolással. :{. Az 1881 : LX. t.-c. 223. és 237. §§-aihoz. Habár az 1881 : LX. t.-c. 223. §-a szerint a biztositási végrehajtás elrendelésének egyik kelléke az, hogy a követelés összege s lejárata okirattal igazolva legyen, a 237. §. a) pontja szerint pedig zárlat elrendelésének csak akkor van helye, ha a zárt kérő igényét közokirattal vagy teljes bizonyerejű magánokirattal igazolja s azonkivül igényének veszélyeztetését kimutatja, s habár kétségtelen, hogy a biztosítás és zárlat elrendelésének csakis eredeti okiratok alapján van helye ; tekintve mégis, hogy azokban az esetekben, midőn felperes a kereset beadásával egyidejűleg vagy a kereset beadása után kéri a biztositási végrehajtás vagy zárlat elrendelését, a kérvény mindenkor a per bíróságához adandó be, ily esetekben pedig a bíróságnak módjában áll a keresethez vagy a perhez mellékelt okiratok eredeti példányait betekinteni; s tekintve, hogy némely esetekben a felperes az eredeti okiratokat okvetlenül már a keresethez (pl. váltókereseteknél), némely esetekben pedig a perhez (pl. a prdts. 182. és 184. §§-ainak esetei) tartozik jogkövetkezmények terhe alatt mellékelni, ilyenkor pedig okszerűen nem kötelezhető arra, hogy azokat a biztositási vagy zárlati kérvényhez is csatolja, mindezeknél fogva : oly esetben, midőn a biztositási végrehajtás az 1881: LX. t.-c. 223. fia, vagy a zárlat e fórvény 237. $ a) pontja a/apján a