A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 10. szám - Jogi államvizsgálataink reformja

75 Jogi államvizsgálataink reformja. Irta : Dr. HORVÁTH ÖDÖN, dékántanár az eperjesi jogakadémián. Annak az elvnek, hogy az újonnan szervezendő államvizsgálatok elfogadásának jogával a jogakadémiák is fel legyenek ruházva, az értekezleten több ellenzője volt. Némelyek azért, mert csak nagy tudományos központok iránt lelkesülnek, mások azért, mivel a vizsgáló bizottságoknak a vidéken való egybeállítását nehézségekbe ütközőnek tartották; ismét mások azért, mivel attól féltek, hogy a vidéken szervezett ily bizottságoknak a működése nem lesz könnyen ellenőrizhető, ellenezték a »Vázlat«-nak e tekintetben elfoglalt álláspontját, mely azt mondotta ki (11. pont), hogy: »Jogi államvizsgálati bizottság mindkét egyetem és mindazon jogakadémiák székhelyein állítandó fel, a melyek — addig is, ndog a felsőbb iskolák iránt törvény fog intézkedni — a vallásés közoktatásügyi ministcr előtt igazolják azt, hogy a joghallgatókra nézve kötelező tantárgyakat kellő óraszámban, kellő számú és kellően képesített tanerők által tanitják«. Az értekezlet többsége azonban ezt a pontot mégis magáévá tette s ez volt az a határozat, a melyet én a »kötelezö doktorátuss megszüntetésének kimondása után csaknem a legfontosabbnak, s jogi oktatásügyünket a legközelebbről érdeklőnek tartok. Hogy jogakadémiáink a tudomány és hazafiság terjesztése tekintetében mily fontos szolgálatokat tettek a múltban és tesznek a jelenben szüntelen, hogy tanáraik és tanítványaik sorából mily sok kiváló egyént voltak képesek társadalmunknak nyújtani, hogy jelenlegi nyomasztó helyzetünk dacára is becsülettel oldják meg feladatukat, s hogy ezek mellett fennállásuk és működésük mennyi jogosult és határozottan méltánylást érdemlő vidéki speciális érdek szempontjából mondható üdvösnek és szükségesnek: azt bővebben bizonyítani nem kell senki előtt, a ki mindezekben a kérdésekben elfogulatlanul gondolkozni képes. Csakugyan igaz az, hogy ezekben a tanitézetekben mi régen gyökeret vert s régóta áldásosán működő oly intézményeket bírunk, a melyeket megszüntetni, vagy tétlenségre és elpusztulásra kárhoztatni a legnagyobb tévedés volna, mit csak elkövetni lehet! Ellenkezőleg! Tovább kell ezeket fejeszteni s meg kell szüntetni minden körülményt, a mi ezt akadályozni, vagy épen meggátolni képes s ugy — épen, mint az a körülmén}-, hogy a fejlődésüket teljesen lehetetlenné tevő s életerejüket egészen megbénító viszonyok között is fenn tudták magukat tartani: az a felvirágzás, mely erre okvetetlenül következni fog, csak életképességüket fogja beigazolni s lehetségessé fogja tenni azt, hogy ezek idővel megannyi kis egyetemekké fejlődjenek. Semmi ok se forog fenn arra nézve, hogy ezek iránt a tanintézeteink iránt bizalmatlanok legyünk. Hiszen ezeknek egy része a ministerium közvetlen rendelkezése alatt áll, többijével szemben pedig a ministerium minden irányban teljes felügyeleti jogot és ellenőrzést gyakorol. Tanrendjeik csak az ő jóváhagyásával válnak érvényesekké, s államvizsgálati bizottságokat a kültagok kinevezésével csakis akkor szervez melléjük, ha működésüket teljesen szabályszerűnek és megfelelőnek találja. Ha ezeket a megemlített jogokat a jogakadémiák irányában gyakorolva, s ezeknek alapján e tanintézetek viszonyait és működését teljesen ismerve: velük szemben a ministeriumban bizalmatlanságot nem találunk, hanem épen ellenkezőleg egyenes törekvést észlelünk arra nézve, hogy ezek csakugyan egyenlőbb versenyre kelhessenek az egyetemekkel: kérdem, lehet-e oka és joga bizalmatlankodni ezekkel a tanintézetekkel szemben bárkinek? És van-e ok a bizalmatlankodásra akkor, a mikor e tanintézetek legigazabb hívei is lépten-nyomon hangoztatják azt, — a mi az értekezleten is kifejezést talált — hogy jogakadémiáink a velők szemben alkalmazandó legszigorúbb ellenőrzéstől sem riadnak vissza, nyugodtan tekintenek minden kívánalom elé, mely fennállásukat és működésüket illetőleg igazságosan és részrehajlatlanul felmerül s maguk hangoztatják első sorban azt. hogy azok a tanintézetek, melyek abba a szomorú helyzetbe jutnak, hogy ezeknek az ilynemű kívánalmaknak megfelelni nem lesznek képesek, ám zárják be kapuikat és szüntessék be működésüket. Ily körülmények között bátran merem azt állítani, hogy az az ellenséges hangulat, a melyet itt-ott a jogakadémiákkal szemben észlelhetünk, nem egyébnek, mint elfogultságnak vagy pedig a viszonyok nem teljes ismeretének az eredménye. És ha egyik vagy másik ilyen tanintézetünk ellen akármilyen tekintetben kifogásra van ok, ennek a kifogásnak 1 megtétele, valamint az erre okul szolgáló bajnak szigorú, de igazságos kézzel való orvoslása nem csupán a tanügy érdekében képezi egyenes kötelességét kormányunknak, hanem maguknak ezeknek a tanintézeteknek érdekei szempontjából is, mert az enyhe és részrehajló eljárás csökkentheti ezeknek a jóhirét j és hitelét általában. Nem hallgathatom el azt, hogy az értekezleten is felí merült az a nézet, mely szerint az újon szervezendő államvizsgálatok elfogadásának jogával csak azok a jogakadémiák lennének felruházandók, a melyek a kir. itélő táblák szék! helyén állanak fenn. E szerint a nézet szerint tehát két egyei temünkön kivül csupán hat jogakadémiánkon — u. m a debj recenin, győrin, kassáin, nagyváradin, pécsin és pozsonyin — lehetett volna letenni az új jogi államvizsgálatot, mig öt — t. i. az egri, eperjesi, keeskeméti, m.-szigeti és sárospataki jogakadémiák ettől a jogtól el lettek volna ütve és pedig azért, mivel állítólag a vizsgáló bizottságokat ezeknél az utób: biaknál megfelelően szervezni nem lehetett volna. Ez a nézet nemcsak azért helytelen, mivel ezeket a j tanintézeteket egy tőlük legtávolabbról se függő körülmény ! miatt akarja hátránynyal sújtani s mivel azokat a városokat, I a melyek a kir. itélő táblák szétosztásánál figyelembe nem í voltak részesíthetők, újabban azzal akarja károsítani, hogy jogakadémiáikat is elveszítsék, hanem azért is, mert ezeknek a jogakadémiáknak tanári karában s az illető városok igazságszolgáltatási és közigazgatási hivatalnokainak sorában, valamint ügyvédi karában mindenesetre lehetne találni olyanokat, a kikre a vizsgáló bizottsági tagságot aggodalom nélkül rájok lehetne bízni. Különben is az e tekintetben esetleg előjövő hiányon segíteni fog a »Vázlat«-nak az a pontja, melyet az értekezlet határozattá emelt, hogy: »A bizottság tagjai olyan egyének is lehetnek, kik nem laknak a vizsgáló bizottság székhelyén. Ily esetekben az előre kitűzött vizsgálati napokra oda utazó bizottsági tagok útiköltségre és napidíjakra is tarthatnak igényt, melyek fedezéséről a ministeri tárca gondoskodik.« De még kevésbé hallgathatom el azt az indítványt, a melyet az értekezletnek egyik kiváló tagja terjesztett elő, s a melyet magam is igen fontosnak és nagy figyelemre méltónak tartok. E szerint az új államvizsgálatok, épen mint »államvizsgálatok«, a jogi tanintézetektől függetlenül volnának szervezendők és pedig — a mi e tekintetben legmegfelelőbbnek mutatkozik — a kir. itélő tábláknak vagy azok némelyi kének keretében, az igazságügyministerium felügyelete alatt. A vizsgálati bizottságokban azonban, a mint ezt az indítvány j különösen kiemelte, ne csupán kir. itélő táblai birák, hanem jogtanárok, ügyvédek, közigazgatási tisztviselők és más szakférfiak is legyenek kinevezve. Én megvallom, hogy ezt az indítványt habozás nélkül magamévá tudtam volna tenni és pedig nemcsak azért, mivel ennek elfogadása csupán következetes megtartása lett volna az értekezlet amaz álláspontjának, a melyre azt a határozatát alapította, hogy a harmadik tanév végére vizsgálat ne legyen előszabva és pedig azért, mert ennek, mint »államvizsgálatnak« a tanulmányoktól teljesen függetleneknek kell lennie, hanem azért is, mivel az eszközlendő reformban kétségtelenül inkább a tudomány és szakműveltség, mint a tanintézetek érdekeinek kell döntőknek lenniök, s mivel a tanintézetektől egészen függetlenül szervezett vizsgáló bizottságok csakugyan a legteljesebb mértékben elfogulatlanul bírálhatták volna meg azt, hogy a vizsgálatra jelentkező ifjak, tanulmányaiknak folyama alatt, az ismereteknek mily mértékét sajátították el s vájjon rendélkeznek-e a szakképzettség oly mértékével, mely a gyakorlati életpályákra való lépéshez általában szükséges ? — Bízvást remélem azonban azt, hogy lesz idő, a mely ezt a kérdést ismételten szőnyegre fogja hozni. Az értekezletnek többsége szükségesnek látta kimondani azt, hogy csak oly jogakadémiákon legyenek ezek a vizsgálati bizottságok szervezhetők, a melyek az előirt tantárgyakat nyolc, szakmájukra egyetemi magántanári képesítéssel biró tanár által tanítják, kijelentvén azt is, miszerint a jelenleg alkalmazásban lévő tanárokra nézve az átmeneti intézkedésekben lesz gondoskodás. A bizottságok szervezését s a tagok két évre való kinevezését az értekezlet egészben a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumra látta bizandónak, fentartván azonban a »Vázlat«-nak amaz elvét, hogy a bizottság az elnökön kivül négy tagból álljon (a pótvizsgálati bizottság kettőből), kik közül kettő a tanárok, kettő pedig a többi szakférfiak