A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 5. szám - Még egyszer a sommás visszahelyezés és mesgyeigazításról

38 A JOG. stádiumában, gondnokság alá helyezendő, midőn már az első orvosi szakértői szemle megejtetett, ügyvédet vallott és képviseltetni kívánta magát, de az eljáró törvényszék kérelmének azon okból nem adott helyet, mert egyrészt a kirendelt ügygondnok hivatalból képviseli gondnokoltat, másrészt az orvosszakértői vélemény szerint gondnokolt tébolyodottságban szenvedvén, azon feltevésből indult ki, hogy gondnokolt alperes külön meghatalmazott által magát nem képviseltetheti és erre jogosítva nem is-lehet. Miután ezen kérdés a jogkereső közönséget közelről is érdekelheti, felkérem a szakköröket, miszerint ez ügyben véleményüket közölni szíveskedjenek. Dr. Berger Mór, ügyvéd Budapesten. Sérelmek Egy ről-másról. I. »K ö t e 1 e s t űr n i.« »Méltóztassék alperest annak tűrésére kötelezni, hogy az ingatlanaimra bekebelezett zálogjog töröltessék* . . . vagy: »hogy az ingatlan tulajdonjoga javamra bekebeleztessék«. Ilyenformán hangzik felpereseknek kereseti kérelme a törlési, tulajdon iránti s több efféle perekben. Bíróságaink csaknem kivétel nélkül ki is mondják alperesre, hogy a zálogjog törlését vagy a tulajdonjog bekebelezését végrehajtás terhe mellett tűrni köteles. Alperes aztán meghajlik a biróság ítélete előtt s hozzáfog a »15 nap alatti« tűréshez. Vele született jogérzéke azt súgja neki, hogy ha eleget tesz a biróság parancsáriak, t. i. 15 napig tűr, ez esetben nem lehet többé semmi bántódása. A 15 nap elmultával azonban alperes belátja, hogy türelme kárba veszett, s hogy hiába teljesítette a biróság parancsát, mert ha Jób türelmével rendelkeznék is, a végrehajtást és ennek költségeit még sem kerülhette volna ki. Az ilyen eljárásra azt szokták mondani, hogy : »ehhez nem kell kommentár«. Az hiszem, ujjain kon könnyen meg lehelne számlálni azon bíróságok számát, melyek ennek a chablonnak nyűgét magukról lerázták. A nagybecskereki kir. törvényszéknél Zsíros Lajos elnök azt a gyakorlatot hozta be, hogy a törlési, tulajdon iránti s több efféle pereknél az ítéletet következőképen szövegezik: »A kir. törvényszék kötelezi alperest végrehajtás terhe mellett, hogy a zálogjogot jelen ítélet alapján 15 nap alatt töröltesse« . . vagy: az ingatlanok tulajdonjogát felperesre bekebeleztesse« . . avagy »felpercsnek a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas szerződést adjon stb.« Ehhez sem kell kommentár. II. F e 1 z e t. Nem tartom érdemesnek vitatni, hogy a felzetnek valamikor létjogosultsága lehetett, de hogy még manapság is mért tűrik meg, s mi jogon tolakodik be az újabb törvényekbe is, azt nem tudom felfogni. Mit tartalmaz a felzet ? A biróság nevét és székhelyét, a felek neveit és a kérelem rövid tartalmát. A bírósági határozat és ennek úgynevezett »feje« talán nem ad e részben elég felvilágosítást? De igen, bőségesen. A helyes végzés fejéből mindig kitűnik, hogy mi szolgált a határozat alapjául. Mire való tehát a felzet? Munkakimélésre egy cseppet sem alkalmas, mert ha egy példányban szerepel, ez esetben az a munkamegtakarítás, melyet a végzés fejét pótló felzet nyújt, említésre sem érdemes. Ha pedig több példányban kell a végzést kiállítani, akkor azt sokszorosítani szokás és az ilyen sokszorosított végzés a felzetet fölöslegessé teszi, mert annak tartalmát teljesen magában foglalja. Különben a felzet csak ugy felelne meg hivatásának, ha a végzést reá vezetnék, de tudjuk, hogy ez teljesen kiment a divatból, mióta minden biróság nyomtatványokkal és künyomdával rendelkezik. A nyomtatványra írott, vagy külön papírra lenyomatott végzést hozzászokták ragasztani a felzethez s ez bizonyára kacag rajtunk ilyenkor, hogy lám semmittevésből is meg lehet élni az emberek közt. Tudom tehát már, hogy mire való a felzet. Arra való, hogy az ügyvédnek, kiadónak, iktatónak és irattárnoknak felesleges dolga is legyen, s hogy az amúgy is vastag iratcsomót még terjedelmesebbé tegye s a kezelést nehezítse. Ez elég szép hivatás ! A ki elgondolja, hogy különöseu telekkönyvi ügyekben a kérvényt nem ritkán 10—15 felzet kiséri, s hogy ez a kezelő személyzetnek mennyi idejét rabolja el haszontalanul, az felszólalásom iránti kicsinylését legalább is mérsékelni fogja. A míg a felzetet törvényesen ki nem irtják, addig is segíthetne magán az ügyvédi kar akként, hogy különösen telekkönyvi ügyekben kérvényeikhez felzetet ne csatoljanak, a szükséges bélyegeket pedig a kérvényen rójják le, Nem hiszem, hogy akadna * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. | biróság, mely ezzel a helyes szabálytalansággal szemben nyugodt lelkiismerettel szemet ne hunyna. Le a felzettel! III. A perrendtartás 252. §-a. A biró az ítéletben megállapítja az ügyvédek munkadiját ; saját feleik ellenében, a nélkül, hogy meghagyná a peres feleknek, hogy a megállapított munkadíjat végrehajtás terhe mellett képviselőiknek megfizessék, továbbá a nélkül, hogy az itéletet a peres felekkel közvetlenül közölné, s igy az ügyvéd, ha megbízója nem I fizet, nem kérhet ellene végrehajtást hanem pert kénytelen indítani. Ennek folyamán azonban alperes nem sokaihatja a költsé' geket s nem tagadhatja azoknak valódiságát, mert ítélt dolgot képez.lek, s igy önként felmerül az a kérdés, hogy mire való tehát ez a per? A perköltségek megítélése és mennyiségüknek kiszabása ellen van jogorvoslatnak helye; az ügyvédi muukadíjakat a perrendtartás 252. §-a a perköltségekhez számítja, tehát, ezekkel egy tekintet alá veszi, s igy fel nem tehető, hogy a törvény az ügy] védi munkadíjak összegének végmegállapitását kizárólag az első ! fokú biró belátására bizta, már pedig a gyakorlatból csak erre j lehet következtetni. A perrendtartás 252. §-a nem teszi lehetetlenné azt, hogy a biróság a munkadíjak megállapításával egyidejűleg fizetési meg: hagyást intézzenek a peres felekhez s az ítéletet nekik közvetlenül is kézbesítsék. Ez által egyrészt módjukban lesz a peres feleknek I az esetleg tulmagas díjmegállapítás ellen a felsőbb bíróságnál | orvoslást keresni, másrészről pedig az ügyvéd, ha megbizója a fizetéssel késnék, azonnal végrehajtást intézhetne ellene s a biró| ság is egy újabb pertől szabadulna meg. Alf 'óldy Ede, kir. aljegyző Tite/e/t. Vegyesek. Ováció. A budapesti kir. itélő tábla II. büntető tanácsa tanácselnökét: berezeli Berczelly Jenő urat a kolozsvári kir. itélő tábla elnökévé történt kineveztetése alkalmából szívélyes ovációban részesítette. Hétfőn a tanácJ összes bírái és jegyzői összegyűltek és P u 1 c z Imre rangidősb kir. itélő táblai biró szép beszédben üdvözölte az elnököt, egyrészt örömének adva kifejezést, mert az érdemeknek jutalmazását látja a kinevezésben, de másrészt fájdalmát is kénytelen kifejezni, mert a hosszú időn át való együttlét és szívélyes viszony, melynek részesei voltak a tanácsnak tagjai, érzékeny veszteséget szenved a szeretett és tisztelt elnök távoztával; kérte az elnököt, hogy baráti jóindulatában mindnyájukat tartsa meg. Lelkes éljenzés követte a szónok szavait, melyre Berczelly Jenő elnök meghatottan köszönte meg a figyelmet és hosszabb beszédben visszaemlékezvén pályájára, utalt arra a viszonyra, mely őt szeretett biráihoz köti; érzi, hogv eltávozásával nélkülözni lesz kénytelen a fennálló kellemes viszony közelségét. De emlékében erősen élni fog a budapesti kir. itélő tábla kebelében töltött szolgálata közben tapasztalt előzékenység és ragaszkodás és ígérte, hogy a barátság a távolban sem fog soha meglazulni s kéri birótársait, hogy őt jövőben is tartsák meg szeretetükben. Az elnök szavait élénk éljenzés követte. Ezután az elnök a tanács minden tagjával szívélyesen kezet fogott, mire a szép házi ünnepély véget ért. A m. kir. igazságiigymiiiisterium a k o n s t a nti náp o 1 yi cs. és k. nagykövetség jelentése alapján egy fenforgó ügyben a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket arról értesítette, hogy a török bíróságoknál tanuzási kényszer és a tanuknak hivatalból való megidézésének helye nincsen, azért valamely fél által megjelölt tanuk csak ! akkor hallgathatók ki, ha az illető félnek sikerül a tanukat rábírni, hogy önként jelenjenek meg tanuzás végett a török bíróságnál. I A raig ez nem történik, a török bíróságok a tanúkihallgatást külföldi biróság megkeresése alapján sem eszközölhetik. A közjegyző távozási díja. Távozási díjai számított fel egy közjegyző egy csődtömeg leltározásánál. A bpesti kir. tábla 5,224. sz. a. e címen egy krajcárt sem állapított meg, indokul felhozván, hogy távozási díj csak oly ügyleteknél jár, melyeket a közjegyző természetüknél fogva irodahelyiségében is teljesíthetne, de melyeket a fél kívánatára másutt teljesít, csődtömeg leltározása esetében, mely minden körülmények között az irodai helyiségen kívül teljesítendő, a közjegyzőnek a leltározási díjon felül külön díj nem jár. Becsületszó és tamiskodási kötelesség. A kölni esküdtszék előtt tárgyalt adósikkasztási ügyben egyik tanú, a ki a kölni • adóhivatalban folyó üzelmekröl egy berlini kereskedő által nyert tudomást, arra hivatkozott, hogy utóbbinak becsületszavát adta, j hogy a dologról hallgatni fog. Az államügyész azt indítványozta,' hogy a tanú csak arra hallgattassák ki, a mit becsületszavának megszegése nélkül elmondhat. A védők azt követelték, hogy a tanú ily korlátozás nélkül hallgattassák ki és köteleztessék a° teljes igazság előadására, mert ha erre esküje által kényszeríttetik, akkor ezen kényszer fölmenti őt szava alól. A törvényszék a