A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 52. szám - A kihágásokról szóló magy. büntető törvények magyarázata - Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E . sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.)

206 1881 : LIX. t.-c. 23. §-ának s a kirótt kötelezettség természetén, a felebbvitelre való tekintet nélkül végrehajthatóság kimondása pedig ugyanezen törvény 37. §-án alapszik. A m. kir. Curia (1891. okt. ál-én, 6,786. sz.) : A másodbiróság ítéletét a perköltségnek a per körülményei alapján kölcsönös megszüntetése mellett s egyébként indokainál fogva helybenhagyja. Ha a végrehajtás foganatosítására több biróság lett megkeresve, a folytatólagos végrehajtás elrendelésére azon bíróság illetékes, mely az alapfoglalást elrendelte. (Illetőségi összeütközés.) A m. kir. Curia (1891. december 2-án, 8,764, sz.) Azon illetőségi összeütközésre vonatkozólag, a mely G. Györgynek E. Jakab és társai elleni végrehajtási ügyben a b.-gyarmati, vámos-mikolai és rétsági kir. járásbíróságok közt felmerült, a rétsági kir. járásbíróságot mondja ki illetékesnek : mert a rétsági kir. járásbíróság 2,624/89. sz. a. hozott végzése értelmében a végrehajtás foganatosítása végett több bíróság lett megkeresve, ily esetben pedig, ha a folytatólagos végrehajtás, mint jelen esetben, azon alapon kéretik, hogy a korábbi végrehajtás alá vett dolgok a követelést nem fedezik, az 1881 : LX. t.-c. 117. g. értelmében az a bíróság van hivatva a folytatólagos végrehajtás kérdésében határozni, a mely az alap - végrehajtást elrendelte; továbbá mert az alap-végrehajtást elrendelő biróság helyébe a Curia 1889. szept. 26-áu 7,594. sz. a. rendelete értelmében területváltozás következtében a rétsági kir. járásbíróság lépett fetb. Osztrák biróság határozata alapján a telekkönyvi rendtartás 92. §-ára alapított előjegyzésnek nincs helye. A m. kir. Curia (1891. dec. 18., 3,462. sz. a.): A királyi itélő táblának végzése megváltoztatik és az elsöbiróság végzése hagyatik helyben. Indokok: A gráci-vidéki cs kir. járásbíróságnak a kérvényhez mellékelt nem jogereiű fizetési meghagyása alapján a zálogjog előjegyzése el nem rendelhető és pedig annál kevésbé, mivel az annak alapján esetleg az osztrák biróság által elrendelt biztosítási végrehajtás az 1885. évi 13,113. sz. a. igazságügyministeri rendelet szerint nem lenne foganatosítható. A közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtás esetében az 1881: LX. t.-c. 30. §. e) pontja szerint olyan ténykörülmény alapján van végrehajtás megszüntetése iránti keresetnek helya, mely a végrehajtást elrendelő végzés kézbesítése után merült fel avagy egyébként az 1874: XX VV. t.-c. 118. és következő §§-ban szabályozott kifogás utján nem érvényesíthető. Az a ténykörülmény, hogy a kötelezettség a közjegyzői okirut kiadása ntán felmerült tény folytán elenyészett, a közjegyzői törvényben szabályozott kifogás utján csak akkor érvényesíthető, ha a kötelezettség elenyésztének igazolására okirat szolgál bizonyítékul. (M. kir. Ouria 1891. június 11. 1,635. p. sz ) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az életbiztosítási összeg nem tartozik a biztosított hagyatékához. (1881 : LX. t.-c. 66. §.) A nyitrai kir. törvényszék: Kiskorú J. Antal alperes köteles 450 frt tőkét, ennek és pedig 200 frt után 1886. évi július hó 15-től számított 6°/0 kamatot 3 nap alatt, néhai J. János után, a hagyomány címén hárult, Nyitramegye összesített árvapénztárában kezelt, az árvakönyv II. 1,796. számú oldalán nyilvántartott 1,950 frt 70 kr. életbiztosítási összeg és az időközi kamatokra vezetendő végrehajtás t<-rhe mellett felperesnek megfizetni. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy alperes részéről az A) B) alatt megperelt váltókon lévő elfogadói nyilatkozat valódisága ellen emelt kifogás a felperesileg hivatkozott B. György tanú hit alatti vallomásával cs 10,153/87. számú jegyzőkönyvben foglalt szakértői véleménynyel megcáfoltatott, a kielégítésül szolgálandó összegre nézve O. Albert, F. Salamon tanuk egyező vallomásával begyőzetett, hogy néhai |. )ános váltóelfogadó a Gresham életbiztosító társasággal oly életbiztosítási szerződésre lépett, mely szerint az életbiztosítás 1885. évi október 25-től számítva 18 évre köttetett oly módon, hogy ezen idő elteltével, ha még életben lesz, a biztosítási összeget a váltóelfogadó, néhai J. János, ha pedig előbb meghal, ugy ezen biztosítási összeget örököse nyerendi; a bárcában kedvezményezettkép ifj. J. János megnevezve nem volt, hanem a néhai }. János nevére volt kiállítva s igy a biztosított egyúttal kedvezményezett is volt. Néhai J. János hagyatékára vonatkozó, Nyitramegye árvaszékétől hivatalból beszerzett iratokból kitűnik, hogy a váltóelfogadó ezen életbiztosítási összeg iránt 1886. évi május hó 31-én kelt, Di alatt csatolt végrendelet szerint végakaratát nyilvánítja s azt 3,000 frttal kiskorú J. Jánosnak hagyományozta ; 1886. évi június 5-én kelt leltárba ezen életbiztosítási összeg fel is vétetett. Az életbiztosítási összeg kifizetésekor a biztosító és hagyományos gvámja közt keletkezett nézeteltérés folytán Nyitramegye árvaszéke a 3,000 forint biztosítási összegnek per utjáni érvényesítését 9,586/87. számú I végzésével elrendelte, minek folytán a budapesti kir. kereskedelmi törvényszék előtt a per folyamatba tétetett ugyan, de a biztodtó| társaság részéről tett felvilágosítás folytán az életbiztosítási ösz| szegre a felek közt egyezség jött létre, melyet Nyitramegye árvaszéke 22,183/87. számú végzésével oly értelemben, hogy a biztositó-társaság a 3,000 forint helyett csakis 2,000 forintot fizet, helybenhagyta, minek folytán a biztosító társaság a 2,000 forintot le is fizette, ezen összeget a Nyitramegye árvaszéke 49.3/88. számú végzésével kiskorú J. János javára kezelés alá vette s az eredeti bárcát a biztosító társaság képviselőjének visszaadta, az időközi kiutalványozás levonásával 22,445/88. számú végzése szerint jelenleg 1,950 frt 70 krral kezeli: mindezekkel begyőzetett, hogy az életbiztosítási szerződés a biztosított nevére szól, ez esetben a biztosított egyúttal kedvezményezett, harmadik javára kötött szerződés nem forog fenn s a biztosított örököse, illetve hagyományosa csak ezen utóbbi minőségben szerezte meg a biztosítási összeget, ily esetben tehát a biztosított hitelezője az életbiztosítási összegre végrehajtást szabadon indíthat s az 1881: LX. t.-c. 66. §. 1. pontja alkalmazást nem nyer. Az 1876. évi XXVII. t.c. 3. §-ának megfelelő kereseti váltók alapján, ugyanazon törvény 23. §-ához képest elsőrendű alperes marasztalását a kimutatott vagyon erejéig kimondani kellett. (1889. november 14-én, 8,225. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróságnak az 1889. évi november hó 14-én, 9,225. szám a. hozott Ítéletét, a mennyiben kiskorú ]. János elsőrendű alperes mint néhai J. János örököse a kereseti 350 frt tőkének s az Ítéletben kitett járulékainak megfizetésére köteleztetett, helybenhagyja, azonban azzal a változtatással, hogy alperes a marasztalási összeget csak a szeredi 339. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlannak néhai J. János váltóelfogadót illetett részére vezetendő végrehajtás terhe mellett tartozik fizetni; ellenben felperest azon kérelmével, hogy elsőrendű alperes a »Greshara« életbiztosító társaságtól a 256,126. számú biztosítási kötvény alapján felvett, részére a nyitrai összesített árvapénztárában kezelt s az árvakönyv II. 1,796. számú lapján nyilvántartott 1,950 forint 70 krnyi összegre és időközi kamataira vezetendő végrehajtás terhével köteleztessék a fizetésre, elutasítja. Indokok: Elsőrendű alperes, bár a tárgyaláson tagadtu, felebbezésében nyíltan beismerte, hogy ő a néhai J. János váltóelfogadónak egyik örököse, mint ilyen tehát, tekintve, hogy a hagyaték még átadva nincs s hogy e szerint a hagyatékot érvényesen csak valamennyi örökös együttesen képviselheti, a többi ! örökösökkel együtt az örökhagyó tartozásáért hslyesen idéztetett I perbe. Minthogy pedig a kir. itélö tábla a kereseti váltókon lévő ' elfogadói aláírások valódiságát és néhai J. János fizetési kötele| zettségét már 1888. évi november hó 6-án 85. szára alatt kelt Ítéletével megállapította, elsőrendű alperes is a szeredi 339. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlannak az örökhagyót illetett részére, mint felperes által kimutatott hagyatéki vagyonra vezetendő végrehajtás terhe mellett a kereseti összegnek és járulékainak megfizetésében elmarasztalandó volt. Kllenben azon kérelemnek, hogy elsőrendű alperes a »Gresham« életbiztosító társaságtól a 256,126. számú kötvény alapján felvett életbiztosítási összegre vezetendő végrehajtás terhével köteleztessék, helyt adni nem lehetett, mert ezen életbiztosítási kötvény a póttárgy dás >n kiderített adatok szerint néhai J. János hagyatékához nem tartozik s az ö adósságai miatt az 1881 : LX. t.-c. 66. §-a értelmében végrehajtás alá nem vonható; O. Albert és F. Salamon tanuk megegyező vallomása szerint ugyanis J. János 1885. évi október hó 25-én akként kötötte meg a saját életére szóló biztosítási szerződést, hogy a biztosított összeg, ha a 18-ik év eltelte után még él tben lesz, neki magának, ha pedig előbb elhalna, halála után azonnal örököseinek lesz kifizetendő. E szerint ő kedvezményezettül csak arra az esetre volt kijelölve, ha 1885. évi október hó 25-től számítandó 18 év raulva, vagyis 1903. évi október hó 25-én még életben lesz, ellenkező esetre ellenben tőle különböző személyek, t. i. örökösei voltak kijelölve kedvezményezettekül. Minthogy pedig J. János 1886. évi június hó 2-án halt el s igy az a feltétel, a melynek beálltával ö maga lett volna a kedvezményezett, be nem következett, ellenben beállott az az eset, I a melyre nézve kedvezményezettekül a biztosítottnak örökösei voltak kijelölve; minthogy továbbá az 1881. évi LX. t.-c. 66. §-ában foglalt szabály ugyanazon szakasz világos rendelkezése szerint akkor is áll, ha kedvezményezettekül — habár minden közelebbi megjelölés nélkül — a biztosított örökösei vannak megnevezve: az ezen törvény alapján a biztositó-társaság által elsőrendű alperesnek kifizetett életbiztosítási összeg az örökhagyó hagyatékához tartozó vagyonnak és oly kielégítési alapnak, mely az örökhagyó adósságai miatt végrehajtás alá volna vonható, törvény szerint nem tekinthető. Ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy az örökhagyó a biztosítási kötvényt a D) alatti végrendelet tartalma szerint elsőrendű alperesnek hagyományozta ; mert azon kérdés eldöntésénél, hogy az életbiztositási összeg az örökhagyó tartozásai miatt végrehajtás alá vonható-e? nem az örökhagyó által használt kifejezések, hanem az életbiztositási összegnek a biztosítási szerződés tartalma és feltételei által meghatározott jogi minősége a döntő. Miuthogy pedig az életbiztositási összeg a szerződés tartalma szerint a biztosítottnak 1903. november 25-ike előtti elhalálozása folytán nem őt, hanem tőle különböző sze-