A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 52. szám - Notaper. 4. [r.]

390 A J O Gr. sőt azt hiszem, a legtöbb esetben úgy is lenne és azért tulajdonképpen nem azon kellett volna kezdeni, hogy mit tegyenek a felsőbb bíróságok a tőrvényellenesnek felismerhető eljárással szemben, mert ez ne is képezze kérdés tárgyát, — hanem, hogy mit kell tennünk — hogy annak az országszerte dívó és gyakran nem is a kivánt alaposságra, hanem ellenkezőleg felületességre vezető abususnak véget vessünk. Első sorban az a kérdés, hogy a járásbíróságoknál alkalmazott birói személyzet elégtelen számának és az ebből eredő túlterheltetésnek vad gyümölcse-e ama visszaélés, hogy azon esetek némelyikében, a hol mindkét fél ügyvéd által van képviselve, az ügyvédek veszik fel a jegyzőkönyvet az érdemleges tárgyaláskor. Előre bocsátom, hogy nem akarom azt állítani, hogy egyes járásbíróságoknál a bírák túlterhelve nincsenek, sőt magam is azt tartom, hogy a birói functiót teljesítő személyektől nem szabadna annyi munkát követelni, mint a menynyit nálunk kell teljesítenie a bírónak ; ez csak a helyes ítélkezés rovására megy. Megengedem azt is, hogy itt-ott ezen körülmény is közrehat ahhoz, hogy az ügyvédek vegyék fel a jegyzőkönyveket. El nem ismerhetem azonban, hogy a gáncsolt visszaélésnek főoka a birák elégtelen számában keresendő, el nem ismerhetem azt sem, hogy csakis e miatt lenne szükség a birói személyzet szaporítására és el nem ismerhetem, hogy a személyszaporitással egyedül a bajon segíteni lehetne. Hogy az 1871. évi bírósági szervezés életbelépte után a járásbíróságoknál az ügyforgalom jóval nagyobb volt, mint a milyen az most — mutatja a számoknak feltűnő apadása. Különben köztudomású dolog, hogy a hetvenes években a kamatláb korlátlanságának idejében a bíróságok peres ügyekkel nagyon igénybe voltak véve, azonkívül nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a 70-es évek elején még a hagyatéki ügyeket is a járásbíróságok tárgyalták, hogy akkor még a becsületsértési és hatalmaskodási perek is a polgári bíróságok hatáskörébe tartoztak, no meg a bagatell ügyek is. Egyes központokban, nagyobb városokban, a melyekben a kereskedelmi forgalom összpontosul, a birósági ügyforgalom is növekedett, de a forgalmi központoktól távolabb eső vidéken ez nincsen igy. Az ilyen járásbíróságoknál nem is kénytelen az eljáró biró 15—20 tárgyalást kitűzni egy napra. Azonfelül mutatja a tapasztalat azt is, hogy a tárgyalásra kitűzött ügyeknek alig egy negyedrésze kerül érdemleges tárgyalás alá. És igaza van Trux Hugó kir. táblai biró úrnak, midőn azt állítja, hogy azon időben annak a kóros állapotnak nem igen volt nyoma; most pedig olyan járásbíróságoknál is előfordul ez a kisegítő procedúra, a hol az ügyforgalom tetemesen apadt. Azután csakugyan nyujt-e valami különös előnyt a bírónak és felszabaditja-e őt számbavehető munkától az érdemleges jegyzőkönyveknek felvétele az ügyvédek által ? — Nem hinném. — A nagyrészt terjedelmes és sokszor fölösleges anyagot, — ha nem is személyeskedést tartalmazó jegyzőkönyveknek elolvasása, a lényeges és döntő körülmények kiválasztása gyakran több idejébe és fárasztóbb munkájába kerül a bírónak, mintha maga kellő szakértelemmel letárgyalja a pert. A határozatot természetcsen nem hirdeti ki a biró akkor, a midőn a kész jegyzőkönyv neki átadatik, hanem ha tanukra történik hivatkozás, ezeknek a kihallgatását elrendeli a nélkül, hogy a jegyzőkönyvet csak olvasta volna is, vagy pedig a határozat hozatalára és kihirdetésére más határnapot tűz ki és néha még az is megtörténik, hogy a tárgyaló biró akkor, midőn már az ítélet kihirdetésére jelennek meg az ügyvédek, kijelenteni kénytelen, hogy ő nem látja eléggé kiderítve a tényállást és folytatólagos tárgyalást rendel el. Mi tehát az oka annak a lábra kapott visszaélésnek ? Ne hárítsuk el magunktól sem az egész felelősséget. Nem mondom, hogy a kényelem iránti előszeretet okozta, hogy az ügyvédek szívesen vették fel és írták meg maguk a jegyzőkönyvet (bár ez sincs tán egészen kizárva), mert manap az az ügyvéd, a ki kenyérkeresetében hivatására van utalva, — aligha tehet szert kényelemre. Ellenkezőleg azon törekvése, hogy munka nélkül ne töltse idejét és ne legyen kénytelen tétlenül várakozni, mig reá jön a sor és azon törekvése, hogy felvétessék mindazon ténykörülmény a jegyzőkönyvbe, a melyet ő szükségesnek tart, meg az a jogi fejtegetés is egész terjedelmében, a melylyel ő a bírót kapacitálni — mindenkor nem is ok nélkül — akarja, tehát csak ügyfelének az érdeke vezette arra az expediensre az ügyvédet, hogy inkább maga irja meg a jegyzőkönyvet. Pedig a szóbeli tárgyalás nagyobb garanciát nyújt arra nézve, hogy a biró alaposan, tüzetesen vizsgálja meg és bírálja el az ügyet, mint a nagyterjedelmű irott jegyzőkönyv", mely neki készen átadatik és csak felületességre szolgáltat alkalmat. Azt hiszem, ha az ügyvédek a kellő készültséggel, a kellő időben megjelennek a tárgyaláshoz és a: időt a biró is betartja, ha tekintetbe vennék a bíróságok azt, hogy az ügyvédnek nem éppen csak ott van egy két végezni való úgye, — a gyakorlottabb biró könnyen fogja úgy beosztani a tárgyalás alá kerülő ügyeket, hogy a törvényes formák mellőzésére szükség ne legyen. Most áttérek azon nézetem szerint intensivebb okára TÁRCA. Notaper. * — A »Jog« eredeti tárcája. -Közli : RÉSŐ ENSEL SÁNDOR, budapesti ügyvéd. (Befejező közlemény.) IV. Ezen érdekes perben előadóul Végh Ignác itélömester jelöltetvén ki, a kir. tábla 1839-iki febr. 23-án abban a következő Ítéletet hozta : A per a vád érdemére nézve kimerítve lévén, elég világosan kifejezé az alperes legközelebbi országgyűlés végével közrebocsátott C. alatti jelentésében azon célt, melyet Törvényhatósági tudósításainak időszakonkint leendő kiadásában kitűzött, t. i., »hogy a nyilvánosság terjesztésével a jövő törvényhozásban alapul szolgálandó közvélemény előkészíttessék, eloszolván az országgyűléssel egyszersmind a fénycsomó is, melyben mint valamely gyújtópontban, egyesültének a nemzeti értelműség fénysugarai, miután a nemzet municipalis rendszere valamint fönséges eszköz arra, hogy megóvja s megtartsa, mit egyesitett ereje tulajdonává tőn, ugy igen rossz annak, mit még nem bir, mit csak országilag közremunkálva szerezhet, kivivására. Terhül vette az ítélet a Törvényhatósági Tudósításokban kifejezett következő mondatot: »Az eldarabolt erők elágozása idejének beléptével az egyezség kapcsolatául s arra, hogy a nemzet országgyűlésén kivül is nemcsak megyeileg, hanem egyszersmind országilag éljen, eszközül szolgáljanak.« Ezen felhozott szavakban az ítélet a honi intézetekkel ellenkező s a fennálló alkotmányos rendszernek kiforgatására irányzott szándékot látván, azt következőkép okolta meg : Az alperes országszerte bizonyos levelezőket szerezvén és Elözö közlemények a v>Jog« 41., 45. és szamaiban. ezekkel az önelvei szellemében költ és többnyire előbbi értekezésekre válaszul szolgáló levelezésbe bocsátkozván, midőn hírlapjainak kiadásától az ors:'.ág nádora ő fensége által eltiltatott, ezen tilalom ellenére a vármegyékhez körlevelet eresztett s ebben magános ügyét levelezői által mint egy nemzeti ügyet előmozditani igyekezett. Melynek folytában letiltására nem ügyelve, Tudósításait közrebocsátván, ezen letiltást tárgyazó beszédeket újabb meg újabb vitatások eszközlése végett nemcsak közönségesekké tette, hanem ugyané tárgynak Tudósításai mindegyikében előforduló gondos megemlítése által ugyanazon vitatásokat folyvást táplálni s ekkép vétkes szándékát a közvélemény palástjába burkolni igyekezett. Ugyanezen ösvényt követte az alperes később is, midőn rossz szándéka Tudósitásainak tartalmából még jobban kitüuvén, ezeknek folytatásától egyenesen ő felsége nevében eltiltatott, mely eltiltásnak nem hogy engedelmeskedett volna, hanem inkább makacs elhatározottsággal Pest vármegye gyűlésén nyomban ellenmondott és ennek magát ellene szegezvén, ezután még összesen 16 Tudósítást közrebocsátott és épen ezekben a leglázasztóbb beszédeket foglalván, vakmerő ellenszegülését nemcsak Tudósításaiban nyilvánította,hanem egyszersmind a vármegyéknél keresett pártfogás ürügye alatt az emiitett eltiltás ellen az ország lakosait lázította. Vétkül hozatott fel ellene, hogy a jogegyenlőséget hírlapjai által terjesztette, a kormányt és felsőbb tisztviselőket lealacsonyító beszédeket közölte. Ausztriát törvénytapodással vádolta, Lovassy és társainak elfogatását par force vadászatnak mondotta, melyben megfordítva róka és farkasok kergetik az embereket, Nérónak példáját a kormányra alkalmazta, gúnynyal emiitette, hogy a szabadon gondolkozók ellen csak állítsanak hóhérintézetet a pesti piacon, majd meg fogja az magát rettentőn bőszülni, arra a történetre, hogy a pestmegyei küldöttség ő Felsége szine elé nem juthatott, a macedóniai Fülöphöz szóló asszonynak szavait leggyülöletesebb alakban alkalmazta, továbbá, hogy a magyar sokat szenvedett az ausztriai ház alatt, hogy a kormány lassú viz gyanánt ássa magát alkotmányunk alá és Erdélyben zsarnokilag a fegyver éle parancsol.