A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 51. szám - A magyar büntető törvénykönyv

A JOG. felvettnek tokintetik, az utóbb idézteti törvényszakasznak határozott rendelkezésébe ütközik, mert ekként a B. alatti óvást a kibocsátó 11 r. alperes elleni viszoukereset megállapítására nem alkalmasnak, helyesen mondotta ki az első biróság és mert felperesnek II. r. alperessel szemben teljes pervesztesége a prts. 251. §-nak intézkedése alapján, miután az a körülmény, hogy az óvás helytelen felvétele aa óvatoló kir. közjegyző hibájából történt, a per költségeinek kölcsönös megszüutetésére alapos indokot nem képez, felperes II. r. alperes javára a per költségeiben is helyesen marasztaltatott stb. A m. kir. Curin (1891, december 1-én 432.) A másodfokú bíróságnak Ítélete első rendű alperesre vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül maradván, a másodrendű alperesre vonatkozólag felebbezett részében megváltoztatik, a másodrendű alperes H. Stefániára, váitókiboesátóra nézve 3,172/890. szám alatt kibocsátott sommás végzés hatályában fentartatván, most nevezett alperes köteleztetik, hogy elsőrendű alperessel egyetemlegesen felperesnek 150 frt tökét s ennek járulékait fizessen. Indokok: A váltótörvény 33. §-a értelmében a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesíteni s minthogy a kereseti váltónak lejárata vasárnapra (1890. május 4.) esett, a fizetés a legközelebbi köznapon — május 5-én — déli 12 óráig volt teljesítendő, másodrendű alperes nem is állítja, hogy ezen napon déli 12 óráig akár ö, akár az elsőrendű alperes elfogadó fizetést teljesített volna. A B. alatt mellékelt óvás tartalma szerint az óvatoló kir. közjegyző 1S90. évi május hó 5. napján déli 12 órakor jelent meg a váltón telepesként megjelölt osztrák-magyar bank aradi fiókjának üzleti helyiségében s mutatta be a váltót fizetés végett, a dolog természeténél fogva tehát nem szenved kétséget, hogy az A. alatti váltó óvatolása 1890. évi május hó 5 napján déli 12 óra, vagyis a fizetési idő eltelte után a váltótörvény 41. §-a rendelkezésének megfelelően történt. Az a körülmény, hogy az óvás a fizetési napon déli 12 óra után azonban délutáni 2 óra előtt vétetett ki, az óvás érvényességére befolyással nem lehet, mert a váltói jogok érvényesítésére vagy fentartására szolgáló cselekmények teljesítésére megszabott határidőnek a váltótörvény 102. §-ban órák szerint kijelölése főleg azon fél részére szolgáló kedvezménynek tekintendő, kinél a kérdéses váltócselekmény teljesítendő, ki ra°gkiváuhatja ezen óráknak betartását s ki ezen órákon kivül joghatályos nyi latkozatot vagy cselekményt tenni nem köteles; ha azonban a kötelezett fél ezen időbeli kedvezménynyel nem él és a törvényszabta határnapokon belül váltójogi nyilatkozatot vagy cselekményt teljesít, az erről felvett tanúsítvány jelen esetben a fizetésnek a telepesnél megtagadásáról szóló B. alatti óvás törvényszerüleg felvettnek és joghatályosnak fogadandó el. Ezeknél az okoknál fogva íl. r. alperesnek az óvás érvényessége ellen emelt kifogása elveteudő s ennek következtében mindkét alsó biróság ítéletének II. r. alperesre vonatkozólag megváltoztatásával II. r. alperes, mint váltó-kibocsátó, a sommás végzés fentartása mellett rendelkező része értelmében marasztalandó volt stb Oly kifogás, mely a váltóeljárás 21. §. intézkedése ellenére elkésetten érvényesíttetett, elkésés okából egyedül azon esetben nem vehető fisryelembe, ha annak elkésetten történt érvényesítése miatt felperes a perben kifogást emelt ; az ez iránt a felebbezésben felhozott kifoarás már flanelembe nem vehető. A váltótörvény 95. §-a szerint a saját hazája törvényei szerint váltóképességgel nem biró idegen a belföldön elvállalt váltói kötelezettségért fel 1 ős, ha öt ezen (magyar) törvény szerint a váltókopesséí megilleti. Ezen szakasz intézkedésének heiyes értelmezése szerint a hazai váltótörvénynek külföldiekre való kiterjesztésénél nem váltói nyilatkozatuk megtételének helye, hanem az a hely irányadó, a hol váltónyilatkozattik elvállalt kötelezettségüknéi fogva joshatályossá válik. Noha tehát osztrák katonatiszt az osztrák törvények értelmében váltóképességgel nem bir és noha ö a Bu lapesten kiállított s Budapesten fizetendő váltót \usztriáb*n fogadta el, Tiíltónyilatkozata hatályos, mert ö Magyarországon teljesítendő váltókötelezettséget vállalt és igy váltóképessége a magyar törvény értelmében birálandó el, a mely pedig a katonatisztet váltóképességétöl nem fosztja meff. (A m. kir. Curia 1891. nov 6. 220. sz. a.) Bün-ügyekben. A ki azzal fenyegeti adósát, hogy nem fizetés esetében nevét a ro^sz fizetők névsora közt közzé fogja tenni, minthogy ez a fenyegetés, különösen kereskedőre, komoly fenyegetést képez — zsarolást követ elA budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbírósági végzés megváltoztatásával, Z. L.-t a btk. 350. és 65. § ai alapján a zsarolás vétségének kísérlete miatt vád alá helyezi. Indokok: A zsarolás tényálladékának megállapításához nem az kívántatik, hogy a követelés jogtalan legyen, hanem az, hogy a büntetőtörvény által tiltott módon követeltessék. Minthogy Z. L. azzal fenyegette sértettet, hogy nem fizetés esetében nevét a rossz fizetők névsora közt közzé fogja tenni, valamint a sértett által olvasni szokott hírlapokban is; minthogy ez a fenyegetés bárkire, de különösen sértettre | mint kereskedőre, kinek hitelét megóvni legfőbb érdekei közé I tartozik, alkalmasnak látszik arra nézve, hogy sértett ennek a j fenyegetésnek súlya alatt, akarata ellenére, esetleges jogszerű kifogásainak feltétlenül figyelmen kivül hagyása mellett, fizetésre kényszeríttessék és igy terhelt cselekményében a zsarolás jelenségei | látszanak fenforogni, ennélfogva vád alá helyezését elrendelni kellett. (1891. nov. 4-én, 21,555.) A háziúr jogos Iva van a lel mondás és a bérlet lejárta dacára sem kiköltözködni akaró lakó lakásába bemenni és őt kilakoltatni. (B. T. K. XXV. fejezet.) Az esztergomi kir. járásbiróság: Vádlott K. Mihályt, K. Mihálynét és K. Sándort a B. T. K. 332. §-ába ütköző magánlak megsértés vétségének a vádja alól, ugy a B. T. K. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés, mint a 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségeinek vádja alól is felmenti. Indokok: A tárgyalás adatai szerint A. Ferenc bérbe | birt K. Mihálynak házában egy lakást, melyben K. Mihály, neje és K Sándor múlt év szent Mihálynap után megjelentek azon j célból, hogy A. Ferenctől a hátralékos félévi bért követeljék s a lakás elhagyására bírják, s miután fizetés nem történt, a bu| torzatot magánvádlók által lakott lakásnak egyik szobájába összehordották. Tekintve, hogy magánvádlók beismerik, miszerint a bérbe birt lakást szent Mihálynapkor el kellett volna hagyniok, mert a felmondás megtörtént; s tekintve, hogy ennek dacára ezen lakást továbbra is elfoglalva tartották, s hogy ennek folytán a bérbeadó jogosan jelent meg magánvádlók által jogtalanul elfoglalva tartott lakásban, őt annak elhagyására felszólítani jogosultnak kell tekinteni, s tekintve, hogy a felmutatott kötelezvény azt bizonyítja, : hogy a negyedévenként fizetendő házbérrel fél évre voltak már | hátralékban, s annak megfizetésére a határidő 1891. január havára . tűzetett ki, s ebben leköttetett raagánvádló A. Ferencet a káptalantól illető s évenként folyamodásra utalványozni szokott 60 frt i kegydíj: vádlottakat a magánlaksértés vétségének vádja alól felI menteni kellett annál is inkább, mert a felek által vitatott egyezség a vádbeli cselekmény elkövetése utáni időre esik. Vádlottaknak azon cselekménye, hogy bérlőknek bútorzatát egy szobába hordották össze, hogy ez által házbérkövetelésüket biztosítsák, a jogtalan önbíráskodás fogalma alá esik ugyan, de büntetendő cselekmény tényálladékát nem képezi; mert vétséget csak azon cselekmény képez a B. T. K. 1. §-a szerint, mely a B. T. K.-be ütköző valamely büntetendő cselekményt létesít, s mert a bérbe adónak hátralékos bérkövetelésére törvényes zálogjoga van. Fel voltak mentendők vádlottak a B. T. K. 301. és 261. §-aiba ütköző vétségek vádjai alól is, mert tagadásukkal I szemben ezen vádak igazolást nem nyertek. (1891. március 6-án, i 530. szám.) A győri kir. itélő tábla: A kir. járásbíróság ítéletét helybenhagyja, az ott felhozott indokokat azonban részben mellőzi s vádlottakat a magánlak megsértés vétségének vádja alól azért menti fel, mert B. Pongrác tanú bemondásával, de A. Ferenc és K. Borbála panaszosok beismerésével igazolva van, hogy a I K. Mihály tói bérelt lakásuk 1890. szent Mihályra felmondva volt, s ha onnan önként el nem hordozkodtak, a ház tulajdonosának jogában állott a lakásba bemenni és bútoraikat kitenni. Ekként K. Mihály a lakásba bemenetelre jogos indokkal birván, sem az ő, sem pedig az ő felhívására a bútor kirakásában segédkező K. Mihályné és Kovács Sándor terhére a panaszolt magánlaksértés meg nem állapitható. (1891. augusztus 10-én, 247. sz.) A kir. Curia: Az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ában meghatáI rozott esetek egyikesem forogván fenn: a felebbezés visszautasittatik. (1891. október 16-án, 8,423. sz.) Magyar és horvát bíróságok között kiadatásnak nincs helye, hanem a magyar biróság a horvát bíróságnak jogerős Ítélet fogai natositására vonatkozó megkeresését fog tnatositani tartozik. A szombathelyi kir. törvényszék: Tekintettel arra, hogy I a 746/91. sz. a. hozott törvényszéki végzés, mely ellen ezen felfolyamodás intézve van, a bíróságok közt fenforgó kölcsönös jogsegély megadására vonatkozik; ily tárgyú végzések ellen pedig a bűnvádi eljárási gyakorlat szerint jogorvoslatnak helye nincs : ezen felfolyamodás, mint ilyen, visszautasittatik ; minthogy azonban a felfolyamodásban S. Hermannak a 746/91. számú végzésnek megfelelő azon nyilatkozata és kérelme is foglaltatik, hogy a szombathelyi törvényszéki fogházban kívánja a reá kiszabott fogságot kiállani: a felfolyamodvány ezen tartalmánál fogva, a helybeli kir. ügyészséghez — vonatkozással 1,128 9 L. sz. a. indítványra — további eljárás végett áttétetik. (1891. évi április 2-án, 1,008. sz.) A győri kir. itélő tábla: Az elsőbiróság által 1891. ápr. 2-án 1,008/891. sz. a. hozott végzésnek a felebbezés visszautasítására vonatkozó felebbezett részét megváltoztatja és S. Hermann által 1,008/91. sz. a. beadott felebbezést e helyütt utasítja vissza ; ugyanannak a végzésnek egyéb nem felebbezett része érintetlenül marad. Indokok: A bűnvádi eljárási gyakorlat szerint az elsőfokú bíróságok csupán azokat a felebbezéseket utasíthatják vissza,