A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 51. szám - Érdekes tárgyalás a váci kir. járásbíróságnál

A JOG. 385 sértése következtében illeti, a fizető pénztár ellen? Milyen természete van az ilven követelésnek? Dobó Jmrc, budapesti ügyvéd. A zálogjog törléséhez. (Felelet.) _ A »Jog« f. évi 42. számában a fenti cim alatt megjelent kérdésre nézetemet a következőkben adom elő: Ha B. jel/., hitelező, kinek javára 80 frt kölcsönösszeg erejéig a zálogjog be van keblezve, időközben elhalt és a jelzálog új tulajdonosa A , az ingatlant tehermentesíteni óhajtja, legcélszerűbb B. hagyatékát mielőbb letárgyaltatni és a hagyaték átadó végzéssel igazolt örökösöknek a jelzálogos kövelelést kifizetni és az általuk kiállítandó törlési nyilatkozat alapján törlést kérni. Ha pedig a jelzálog birrtokos a jelz. hitelező hagyatékának letárgyalását és átadását bevárni nem akarja, ez esetben a jelz. követelésnek a hagyatéki biróságnáli letétbe helyezése célhoz nem vezet, mert a hagyatéki bíróság a hagyaték átadása előtt a zálogjog kitörlése iránt a tkvi hatóságot megkeresni nem fogja. A hagyaték átadása előtt tehát két uton eszközölhető az örökhagyó javára bekebelezett activkövetelés kiegyenlítése és zálogjogi kitörlése, ha ugyanis a halálesetfelvételi és családi értesítővel igazolt nagykorú törvényes örökösöknek esetleg a végrendeleti örökös, vagy hagyományosnak az örökhagyó javára bekebelezett activkövetelés kifizettetik, esetleg ha kiskorúak volnának, az örökösöknek örökrésze az illetékes árvapénztárba letétbe helyeztetik és a nagykorú örökösök által kiállított és a netaláni kiskorúak érdekében gyárnhatóságilag jóváhagyott törlési engedély alapján a kitörlés kérhető és el is rendeltetik ; hasoneset a székesfehérvári kir. törvényszéknél és tkvi hatóságnál többször előfordult s ezen eljárást annyiban correctnek is vélem, a mennyiben a jelz. hitelezőként érdekelt örökhagyónak halálesetfelvételi és családi értesítővel igazolt törvényes örökösei, esetleg végrendeleti örökösei, mint ilyenek ipso jure jogosultak az örökhagyó javára bekébelezett activkövetelés felvételére és arról törlési nyilatkozat kiadására. Ha pedig ezen eljárás mellett a kitörlés el nem rendeltetnék, a tkvi rendts 91. §-ának per analógiám alkalmazása i mellett célszerűnek vélem a jelz. követelésnek a tkvi hatóságnál l a fentiek szerint igazolt örökösök részére leendő birói letétbe ' helyezését és a letételről szóló hivatalos okirat alapján a tkvi rendts 91. §-ának 1. pontja szerint a zálogjog kitörlésének elő jegyzése elrendelendő és a kitörlés ezen előjegyzése, szerény nézetem szerint, hagyaték átadó végzéssel is igazolható és egyidejűleg a letétbe helyezett összeg és járulékai az igazolt örökösöknek kiutalhatok. A fentjelzett esetre vonatkozólag a tkvi rendts 91. §-ának , -3. pontja ugyan ugy rendelkez k, hogy az igazolás csak rendes ; kereset utján vihető keresztül, a fennforgó esetben azonban a peres eljárást, szerény nézetem szerint, mellőzhetőnek találom, mert ha a bekebelezett activkövetelés és ennek a letétel napjáig I járó késedelem kamata és egyéb bekebelezett járulékai birói letétbe helyeztetnek és ez alapon a zálogjog kitörlésének előjegyzése elrendeltetik, ezen előjegyzés oly hagyaték átadó végzéssel, melylyel a letétbe helyezett összeg és járulékai az igazolt örökösöknek átadatnak, teljes jogbiztonsággal igazoltnak kimondható és a letét kiutalható. Kálnay László, sz.-fehérv&ri tszéki jegyző. Sérelem Érdekes tárgyalás a váei kir. járásbíróságnál. ** Alólirott által képviselt B. L.-nek kisk. D. S. ellen gyermektartás iránt 5,099.'polg. 891. sz a. indított sommás perben a f. é. j november 23-ra kitűzött tárgyalásra alperes személyesen és anyja | mint beidézett term. és törv. gyámja képviseletében megjelenvén, \ minekutána H. M. kir. aljárásbiró ur a keresetet felolvasta a nélkül, hogy az a polg. prdts. 117. § ban kötelességkép előirt >>egyeztetést« megkísértette volna, alperest kifogásai és védelmé- i nek előterjesztésére hivta fel. Alperes beismerte, hogy felperessel a keresetben jelzett időtől számítva két hónapra először közlekedett, de tagadta, hogy apja a gyermeknek és köteles lenne tartásdíjat fizetni, mert — szerinte — ő csábittatott el felperes által és ő felperest a két j izben történt elhálásért 5 frttal kielégítette. Ezen védekezésre a t. eljáró biró kijelentette alperesnek, hogy ilyen körülmények közt kénytelen leend őt a tartásdíjban elmarasztalni, hacsak be nem bizonyitandja, hogy felperes a gyermeknemzés * Ezen rovatban, programmunkho/. hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alalt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kivántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. ** Ezen sérelem annyi, a mostan divó sommás eljárás egyes kérdé*eire vonatkozó fontos mozzanatot érint, hogy már e szempontból is nem j habozunk bel.üldő kívánságának eleget téve, azt közzétenni. Megjegyezzük j azonban, hogy mi az eljáró járásbiró ténykedését legnagyobb részt jogosultnak tartjuk, a sommás eljárás valódi értelme szerint. .1 szerkesztőség. | ideje alatt mással is közösült. Ezután kezdte előtte az »exceptio plurium concubentium« lényegét és célját a perben magyarázgatni Tekintve, miszerint a polg. prdts. 117. §-a a bírót csupán arra jogosítja fel, hogy alperest »kifogásának s a védelmére szolgáló ténykörülmények és bizonyítékok előterjesztésére szólítsa fek, nem pedig, hogy ő maga adja a kifogásokat és ténykörülményeket alperes szájába: az előirt törvény megtartása, az igazság és felem érdeke szempontjából ügyvédi kötelességemhez hiven, ezen hosszabb ideig tartó, ismételt szabály- és törvényellenes eljárás ellen a következő szavakkal »ne tessék kérem a felet, hogy mit mondjon, kitanítani* tiltakoztam. Erre a biró határozottan kijelentette, hogy ő igenis azért van itt s kötelessége is, hogy a felet kitanítsa; ennek igazolása végett a kezébe vett polg. törv. rendtartást kezdette lapozgatni. Nem találván azonban nézete támogatásául a prdtsban a keresett szakaszt, a minthogy ilyes intézkedés az egész törv. eljárásban nincs s nem is lenne helyes: a könyvet, a bebizonyítással adós maradva, helyére visszatette. Én ismételve megjegyeztem, hogy a kifogásoknak alperes helyett való megjelölése a bírónak hivatásánál fogva jogkörében nem állhat s nem áll. E helyt véleménykép felhozom, hogy ezen eljárás a polg. prdts 117. §-ban kifejezett nyomozó rendszer elvéből bírálva is törvényellenes, mert a nyomozó eljárás nem terjed és a másik fél jogérdeke, sőt az igazságérdeke szempontjából nem terjedhet ki annyira, hogy a tárgyaló biró találja ki és mondja el alperes helyett a kifogásokat és a védelmére szolgáló ténykörülményeket. A bírónak csakis az áll jogában, hogy alperest védelmi jogára figyelmeztesse ; — az azonban, hogy miféle kifogásokkal kiván a másik fél élni, ez kizárólag jelen esetben alperes jogköréhez tartozik. Az a bíróság tehát nagy tévedésben él, ugy birói hivatására mint a törvényileg előirt nyomozó eljárás elvére nézve, midőn a kifogásokat alperes helyett maga adja elő; mert az, a mi alperesnek képezi perbeli jogát és pedig oly jogát, a melynek gyakorlása vagy nem gyakorlása teljes szabadságára van hagyva, a bíróság által felperes jogérdeke ellenére és alperesnek általa nem is nyilvánított érdekében semmiféle jogon nem é rvényesithető. Ezen az alperes helyett eszközölt joggyakorlás, illetve védekezés a tárgyakisi szabályok megsértését foglalván magában, esetleg az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. h) pontjában előirt megsemmisítésre szolgálhat okúi. Folytattatván az »exceptio plurium concubentium« érdekében alperesnél az unalmasságig menő birói kérdezősködés, alperes gyámanyja szakadatlanul nógatta fiát az iránt, mondja már, hogy felperes mással is közösült és hivatkozzék e tekintetben tanukra. De alperes mindannyiszor megtagadta anyja eziránti óhaját és az eljárt t. biróság előtt határozottan kijelentette, hogy ő azt nem mondhatja s nem mondja. De a többször tett birói figyelmeztetés folytán a biróság által jelzett kifogásolást megtévén és a célból, hogy felperest pénzbelileg kielégítette, a magával hozott B. J. rokonságban lévő tanuját kérte kihallgattatni. A t. eljárt biró ur az alperes által halk hangon tett előadásból határozottan ki nem vehetvén a kihallgatás okát, ennek elmondására felhívta, likkor a jegyzökönyvet vezető joggyakornok ur közbeszólva kijelenté, hogy alperes a felhívott tanuja által a többekkel való elhálást kívánja bizonyítani s ez volt az, a mit mondott. Mivel azonban határozott tudomásomként alperes azt nem mondotta, a t. jegyzőkönyvvezető joggyakornok ur jelzett állítását határozottan kétségbe vontam s egyszersmind tiltakoztam a leghatározottabban a tárgyalás menetébe való beavatkozása ellen, figyelmeztetve, hogy ehhez neki a törvénykezési eljárás egyátalján jogot nem nyújt. Ekkor az emiitett joggyakornok ur oda módosította nyilatkozatát, hogy alperes az általa jelzett értelemben akarta magát kifejezni. Én azonban azt, hogy a jegyzőkönyvvezető sommás eljárásban, a tárgyalás folyamatán valamely peres fél akaratját jogosított legyen szavakban kifejezni avagy értelmezni, ismételve tagadtam s tiltakoztam; valamint tiltakoztam a tárgyalási rend fentartása érdekében az eljárt t. biró urnák ekkor azon megjegyzése ellen, hogy a t. jegyzőkönyvvezető, al peres avagy bármely peres fél nyilatkozatát magyar ázni jogosított legyen. Végre a vitáuak maga alperes az által vetett véget, hogy biró és jkönyvvezető nagy csodálkozására kijelentette, hogy ő a t. biróság magyarázgatásától lényegileg eltérő körülményre, jelesül a pénzbeli kielégítésre kívánja a jelenlévő tanuját kihallgattatni. Az előadottakból mindenki részemről jogos eljárásnak fogja minősíteni azon a tárgyalás során kifejtett vitatásomat, mely a t. biróság s köztem a felperes félt képviselő ügyvéd közt a védekezés szabadságára, illetve a kifogások elő terjesztésének jogára nézve akaratomon kivül keletkezett, s melynek megtételére saját felem jogérdeke is parancsolólag hatott s kötelez, hogy olyasféle állitások, melyek az elenfél által nem tétettek s perbeli érvényesítése nem szándékoltatott, a tárgyalási jegyzőkönyvbe ne foglaltassanak. Ezen eljárás, juridikai felfogásként, birói figyelmeztetést jogosan maga után nem vonhat, mert az az ügyvéd, a ki ekként jár el, nemcsak saját fele jogérdekében előirt kötelességét teljesiti,