A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 51. szám - Egy nap a vidéki járásbiró életében - A szoros zár alkalmazása nélkül lefoglalt ingóságokról

378 A JOG. Érdemül rójuk fel magunknak, hogy egyenlő érdeklődéssel léptünk mindenkor sorompóba az igazságszolgáltatás összes tényezőinek, a b ir ós á g, az ü g y é s zs é g, az ügyvédség és a kőzjegyzőség érdekeiért, szent meggyőződésünk lévén, hogy ellentét ezeknek érdekei közt nem létezik és hogy erőteljes igazságszolgáltatás ezen összes intézményeknek egyaránt való fejlesztése mellett érhető csak el. Mily pártatlansággal voltunk szószólói egyenkint és együttvéve igazságszolgáltatásunk ezen oszlopos intézményei érdekeinek, mutatja legfényesebben azon körülmény, ho^y nincs hazai szaklap, melynek hasábjain azon intézmények képviselői oly gyakran találkoztak volna barátságos szellemi együttműködésben, mint lapunkban. Érdemül rójjuk fel magunknak továbbá, hogy nem szorítkoztunk arra, miszerint a jog elméleti művelőit szólaltassuk csak meg lapunk hasábjain, hanem, hogy előszeretettel műveltük a jog gyakorlati oldalát. Lehetővé tettük ez által, hogy számtalan erő, melynek kiváló hivatottságavan a jog gyakorlati terén, parlagon ne heverjen, hanem az ország minden vidékén termővé tétetett lapunk szolgálatában. A birói, ügyészi, ügyvédi és közjegyzői kar gyakorlati elemei tömegesen siettek a gyakorlat aranybányáiból napfényre és forgalomba hozni dúsan fizető tapasztalataikat. De kellő válogatás mellett tért engedtünk a fiatal erőknek is és büszkeséggel mondhatjuk, hogy azon bátontás és biztatás által, melylyel jogász fiatalságunk törekvő elemeit az irodalom porondjára kecsegtettük, neraegy kiváló tehetségnek, mely még önmagát nem ismerte, törtünk utat nagyobbszabású tevékenységre, ez által általánosabb ismertségre és jól kiérdemelt elismerésre. Lelkesedéssel a jogélet nagy feladatai iránt, lelkiismeretességgel e nagy feladatok körülhatárolásában és megvilágításában; áldozatkészséggel ezen nagy feladatok megvalósításában, aggódó gondoskodással a megvalósítás eszközeinek megválasztásában és pártatlan igazságossággal ezen eszközök alkalmazásában, így felvértezve álltunk ki a küzdtérre és állunk ott továbbra is. A siker, mely szerény fáradozásainkat koszorúzta, a siker, mely megérnünk engedte, hogy lapunk tiz rövid életű év alatt ez idő szerint az ország legelterjedtebb; legolvasottabb jogi szakközlönye lett, biztosíték arra, hogy ugyanazon módon, melylyel e siker elérve lett, ugyanazon módon lesz jövőre is fentartandó és fentartható. Igenis. In hoc signo vinces. „ b Dr. Stiller Mor. A szoros zár alkalmazása nélkül lefoglalt ingóságokról. Irta: Dr. IMLIXG KONRÁD kir. curiai birú. Nem régen levélileg felkért egyik jogásztársam, hogy jelentenéni ki véleményemet a következő kérdésekre nézve : 1. Köteles e a végrehajtást szenvedő, a mikor az ingóságokra foganatosított végrehajtás helyéről elköltözik, a lakhelyváltozást, illetve a lefoglalt tárgyak hollétében közbejött változást a bíróságnál bejelenteni ? 2. Köteles-e a végrehajtató a lefoglalt ingóságok elárverezését a végrehajtást szenvedőnek újabbi tartózkodási helyén foganatosíttatni, vagy követelheti-e, hogy a végrehajtást szenvedő a lefoglalt ingókat a foglalás helyére, esetleg annak községébe visszaszállítsa ? 3. Lehet-e a végrehajtást foganatosító bíróságnál kérni azt, hogy a végrehajtást szenvedő, a ki már más járásbíróság területén lakik, a lefoglalt ingóságok hollétét záros határidő alatt megjelölje ? 4. Sikkasztásnak tekintendő-e, ha a végrehajtást szenvedő a lefoglalt ingókkal ismeretlen helyre költözik ? A feltett kérdések általános gyakorlati jelentőséggel bírnak és érdekesek annyiban, hogy a feleletet azokra tüzetes jogszabályhiányában a törvény egyéb nemíí rendelkezéseiből vont következtetések útján kell megtalálni; és ezért e szaklapban közlöm véleményemet a felsorolt kérdések tárgyában. Hogy a helyes feleletet megtaláljuk, a végrehajtási törvény 47., 74., 75., 76, 102., 10j. §-ainak rendelkezéseiből kell kiindulni. Ezek a rendekezések a következők: 1. hogy a foglalás az összeirt tárgyakra nézve zálogjogot ad ; 2. hogy a lefoglalt ingóságokat a kiküldött rendszerint birói zár alá vet:eknek szoros zár alkalmazása nélkül nyilvánítja ugyan, hogy azonban a végrehajtató a lefoglalt ingóságoknak szoros zár alá vételét feltétlenül és ha az ö biztosítására szükséges, azoknak átszállítását is elrendelheti; és hogy anuak a raktárnak vagy lakásnak főajtajára, a melyben ingóságok foglaltattak, birói pecsét alkalmazandó még abban az esetben is, a mikor a foglalás szoros zár alkalmazása nélkül foganatosíttatott ; 3. hogy a lefoglalt ingóságokra az árverést közvetlenül a kiküldött, az a kiküldött rendeli el és ugyanaz foganatosítja, a ki a foglalást is foganatosította; 4. hogy az iugóságok elárverezése a helyszínén történik. Miután a foglalás zálogjogot ad és miután ingóságokra a zálogjog szerzésének módja a zálogtárgy birtokbavétele : következetesebben intézkedett volna ugyan a törvény, ha — úgy, mint más törvényhozások teszik — azt a szabályt állítja fel, hogy a kiküldött a lefoglalt tárgyakat a végrehajtó nevében birtokba veszi. De ha ezt a törvény az adós iránti lehető kíméletből és viszonyaink figyelembe vétele mellett (rendes árverési helyiségek hiánya) nem tette, ez a körülmény a lefoglalt tárgyaknak zálogi természetén mit sem változtat. A végrehajtást szenvedőnél a lefoglalt tárgyak szoros zár alkalmazása nélkül is, mint a végrehajtató zálogtárgyai maradnak, azokra vonatkozólag őt többé semmiféle olyan TÁRCA. Egy nap a vidéki járásbiró életében. Irta : KÁLMÁN LAJOS, kir. járásbiró Moóron. — A »Jog« tárcája. — A tekintetes szerkesztőség hizelgő sorokban tőlem becses lapja számára valami közérdekű dolgozatot kér. Megvallom, ritkán foghatok tollat azon célból, hogy mint a jog- s e mellett a szépirodalomnak is egyik parányi munkása, apró dolgozataimmal, a szaklapok egyikét vagy másikát felkeressem. Mert hát tetszik tudni, hogy ezt tehessem, erre vagy az államtól — a mely fizet — vagy az éjszakától kell az időt lopnom, a lelkiismeretem egyiket sem engedi s igy inkább csendes contemplatiókba merülve teszem félre igen gyakran azt a tollat, melylyel »jogi megnyilatkozásaimat* (az újabb időben minden elmeszülemény megnyilatkozás számba megy) elkövetendő lettem volna. De hogy magamat bővebben megértessem, kirukkolok állásommal. Tetszik tudni, én vidéki járásbiró vagyok. Kétségtelenül nagyon szép állás — mondják s igy tartom magam is — de egyúttal a legterhesebb is az összes állások közül. E lapok olvasói előtt bizonyára ismeretesek az egyes járásbíróságok forgalmi és ügykezelési viszonyai. Minő óriási tevékenység az, melyet némely kir. járásbíróságnak ki kell fejteni s miről a nagyközönség azután édes keveset tud. A telekkönyvi hatósággal felruházott moóri kir. járásbíróság érkezési darabja az idén 10,000—11,000 között leend. Ezen nagy munkaanyaghoz van egy albirám, egy aljegyzőm is volna az igaz, de ez szerencsétlenül járt, elméje elborult s f. évi március hó eleje óta albirómmal ketten lettünk volna, ha ugyan őt meg két álló hónapra fel nem függesztik állásától s azután 6 heti szabad ságra mem megy. Igy hát nagyon sokat vagyok egyedül. Már most annak a járásbirónak, kinek ilyen forgalma s helyzete van, hogy egy kicsit is megállhasson, mindenek előtt állandó jó egészségre van szüksége, vagy más szóval betegnek lenni nem szabad. Idegesnek szintén nem szabad lenni, mert a nagy közönség ugy is rendkívül ideges és érzékeny. Nem említem a sokféle számadást, naplót, lajstromot, melyet az ügyviteli szabályok a járásbiró által rendelnek vezettetni, hanem magára az életre akarok áttérni — csak egy napot kiszakítani a sokból — mi mindenre kell egy járásbirónak ráérni. Ma sok a tárgyalás, fél nyolc órakor reggel már ott görnyed a járásbiró asztalánál, hogy a kiadványozás alá elkészített darabokat idejekorán aláírhassa, mit gépiesen végezve, a fogházőr lélekszakadtából rapporton jelenti, miszerint a letartóztatott 3 vi/sg. cigány közül az éjjel kettő megszökött, egyet meg szökésben a fogházőr agyonlőtt s most is ott fekszik halva a kertben. Persze, hogy erre van lótás-futás, intézkedés a szökevények előkeritése iránt, kir. ügyészséghez, főügyészséghez jelentés, a fogházőr ellen fegyelmi bünvizsgálat elrendelése, boncolás iránt intézkedés, stb. A tárgyalásra meghívott felek, ügyvédek türelmetlenek, nagysokára hozzákezd a tárgyalásokhoz s elég simán lefolynak, nem említve, hogy közben a csendőrség egy deliquenst kisér be, kivel a járásbirónak azonnal fel kell egy jegyzőkönyvet venni, nincs-e a csendőröktől megverve, esetleg, ha ilyen sértések rajta észlelhetők, orvosi megvizsgáltatása iránt intézkedni! Igy hát a délelőtt hasznos és izgató foglalkozások között valahogy eltelt volna. Rég elmúlt már a dél, midőu a járásbiró kalapját véve távozni készül, de ekkor meg kihallgatásra jelentkezik egy pár távolabbi vidékről jött szegény ember. A »h á 1 a i s t e n k e d é s e k k e 1« kisujtásozott panaszt csak hallgatja a szegény járásbiró, a gondos feleség és apróság — ennek nem szabad hiányozni — már epedve várják, elromlik az étel, de hát azok a szegény emberek lekésnek a voratró', ha most e pillanatban ügyükben nem történik valami intézkedés. Isten neki, legyen meg ! Örülök, ha szép jogeseteim vannak s ha a kimondott Ítéleteket tudásom szerint jól megindokolhatom, persze ma sok dolog volt, csak délután ne jöjjön semmi közbe, hogy békésen dolgozhassam.