A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 49. szám - A törvényes idézési határidő - Birói ügyviteli szabályok. (Folytatás.)

A .J O < T . áraüzletbe alperes által másodrendű felperesnek elárúsitás végett megküldött árúkra, illetve azok értékére nézve a II. r. felperest elszámolás kötelezettsége terhelte az alperes irányában. Elsőrendű felperesnek alpereshez intézett 2-/. és 3-/. alatti levelei pedig kétséget nem hagynak fenn az irányban, hogy 1. r. felperes a 2,000 írt óvadéki összeget, a II. rendű felperesnek emez elszámolási kötelezettségére tekintettel engedte át alperesnek, mindazoknak a hiányoknak fedezetéül, a melyek a II. r. felperes terhére felmerülhetnek, akár az elárusított árúk befolyt vételárának el nem számolása, akár az átvett és el nem adott' árúk vissza nem szolgáltatása következtében. Felperesek keresetükben az alperes birtokában levő óvadéki összeget azon az alapon követelik vissza az I. r. felperes részére, mivel a miskolci bizományi árúüzletet alperes 1887. október havában beszüntetvén, a II. r. felperesnek az üzlet tartama alatt az alperes irányában fennállott az a kötelezettségi viszonya is elenyészett, a melyből kifolyólag a 11. r. felperest terhelő vagyoni felelősség biztosításául az óvadék szolgált s ennélfogva alperes az óvadékot jogosulatlanul tartja vissza. A mennyiben a II. r. felperesnek, ezen perben felperesként perbenállásának jogosultsága az I. r. felperessel együtt, alperesnek az ellen felhozott kifogásának mellőzésével megállapittatotl, a másodbiróság Ítélete az idevonatkozó megfelelő indokok alapján helyben volt hagyaudó. Kétségtelen az. hogy alperes az óvadékot az annak alapul szolgáló jogviszony megszűntével visszatartani csakis az esetben van jogosítva, ha a II. r. felperes elszámolási kötelezettségének ínég eleget nem tévén, ennek következtében az ennek kiszolgáltatott s ez által vissza nem szolgáltatott árúkra vagy azok értékére nézve irányában jogos követelése van. Alperes azt, hogy a II. r. felperes ellen ily követelése 3,Í99 frt 02 kr erejéig fennáll, a saját főüzlete könyvének 8 /. a. bemellékelt kivonatáuak a 11. rendű felperes terhére felmerülő tételeivel az abban kitüntetett végösszegre, mint egyenlegre hivatkozással állította. Ezzel szemben felperesek azt, hogy a II. rendű felperes az átvett árúk értékére nézve alperesnek elszámolt s hogy e szerint ennek az üzleti viszony megszűntével a II. r. felperes irányában nincsen követelése, a bizományi árúüzleti könyveknek F) alatt bemutatott kivonatának tételeivel kívánták bizonyítani. A 8-/. és az F) alatti kivonatok tételeinek egybevetésével és a peres feleknek azokra nézve a perben tett nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy az alperesnek 8,899 frt 02 krnyi követelése nemcsak arra van alapítva, hogy a mikor az üzletet alperes beszüntette, a II. r. felperes a neki kiszolgáltatott árúkból ily értékű kevesebb értékű árút szolgáltatott vissza, vagyis nemcsak az elszámolt és el nem számolt árú között ily összegig mutatkozó hiányra, hanem követelése abból is származik, hogy a II. rendű felperes a hitelben eladott árúk be nem folyt vételárát, mint kint lévő követeléseket az F) alattiban alperessel szemben számításba teszi, mig alperes azokat a 8'/. alattiban nem veszi fel a II. r. felperes javára, továbbá és főleg abból is származik, hogy a II. rendű felperes több oly kiadási tételt ír az V) alatti szerint az alperes terhére, a melyekből ez a 8'/- alattiban egyedül 788 1 frt 55 krt fogad el és ir a II. r. felperes javára s a mely kiadási tételeknek megfelelő összeget aztán az árúkért befolyt vételárból levonásba helyez, illetve abba beszámít. Alperes viszonválasziratában 2,665 frt 29 krra teszi az F. alattiban terhére irt azon kiadási tételeknek az összegét, a melyeket jogosaknak el nem ismer és a melyeknek az ő terhére Írását kifogásolja. A II. rendű felperes jogosítva vau ugyan arra, hogy alperesnek a kiszolgáltatott árúkért befolyt vételárra irányuló követelése ellenében felszámíthassa az eladott árúkért beszolgáltatott vételárt, illetve az ennek fejében nyert értéket, továbbá az üzlet megszüntetésekor visszaszolgáltatott árútár értékét és az oly kiadásokat, a melyeknek viselésére az alperes kötelezve van, mindazonáltal miután a per adatai szerint ugyanazon jogviszonyból kifolyólag, a melyre tekintettel biztosításul adatott alperesnek az ezen perben visszakövetelt óvadék, a másodrendű felperes által az alperes ellen ugyancsak az eljáró miskolci kir. törvényszék 9,608/87. sz. a. keresettel indított külön per van folyamatban és ebben a perben az alperesnek ezen perben tett és a felperesek által nem tagadott állítása szerint, a II. r. felperes több oly követelést érvényesít alperes ellen, a melyeket az F. alattiban, mint ezt terhelő kiadási tételt számításba tett s az alperes is érvényesiti viszonkeresetileg a másodrendű felperes elleni követeléseit és miután annak a kérdésnek az eldöntése, hogy másodrendű felperes eleget tett-e az alperes irányában őt terhelő annak a számadási kötelezettségnek, a melynek elmulasztása folytán fennálló vagyoni ielelőssége biztosításául szolgál az ezen perben visszakövetelt óvadék, feltételezi a jogviszonyban álló feleknek egymás irányában emelt kölcsönös követeléseiknek elbírálását, ugyanazon követelések azonban két külön per útján el nem bírálhatók, mindaddig pedig, mig eme kölcsönös követelések el nem biráltatnak, alperes a vitássá tett követelések erejéig az óvadékot biztosítású! visszatartani jogosítva van, ennélfogva felperesek a másodrendű felperes által alperes ellen indított külön perben érvényesített követelések elbírálása előtt az óvadékot vissza nem követelhetik s e szerint keresetüket az óvadék visszaszolgáltatására a folyamatban lévő külön pernek végbefejezése előtt idő előtt indítván meg, azzal mindkét alsóbirósági ítéletek megváltoztatásával el voltak utasitandok és mint pervesztesek a perköltségben el voltak marasztalandók, stb. A csődtörvény 145. §-a értelmében indított külön perben a csődtömeg' viszonkeresettel nem élhet. A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben alpere6 viszonkeresetével elutasittatott, azzal az értelmezéssel, hogy alperes viszonkeresetével a csődbíróság hatás| körének hiánya miatt utasittatik el, helybenhagyja; egyebekben megváltoztatja, felperest keresetével egészen elutasítja. Indokok: A csődtörvény 21. g-a szerint, ha a vételi vagy I szállítási szerződés oly dolgok iránt köttetett, melyek piaci vagy tőzsdei .árral birnak és a kikötött teljesítési idő a csődnyitás után jár le : a tömeggondnok épen ugy, mint a másik szerződő fél, csak kártérítést követelhet s e kártérítési követelés ama különbözet szerint határozandó-meg, mely a teljesítés helyén, vagy az erre nézve irányadó kereskedelmi piacon a csődnyitás napján kötött s a megállapított teljesítési időre szóló ügyleteknél a vételár és a piaci vagy tőzsdei ár között mutatkozik. A felperes és a közI adós között létrejö t s A) alatt csatolt vételi szerződés tárgyát a j felperes által közadós részére szállítandó 350 barel petróleum, t tehát tőzsdei árral biró árú képezte, mely félhavi részletekben bezárólag 1888. február haváig volt szállítandó, azzal a kikötéssel, I hogy bármely részlet át nem vétele vagy nem szállítása esetében, j ha óvás fel nem vétetik, a szállítási határidő a legközelebbi száli litási hóig kölcsönösen elhalasztottnak tekintendő; kétségtelen | t hát, hogy az 1887. december havát, mely hóban a közadós ellen a csőd megnyittatott, megelőzőleg szállítandó, de tényleg nem szállított és át nem vett havi részletek szállításának határideje is a felek kölcsönös megegyezésével, minthogy óvás fel' vétele nem állíttatik, 1887. december havára, mint a legközelebbi j szállítási hóra elhalasztottnak tekintendő s igy a csődnyitásig nem I szállított összes petróleumra nézve a teljesítési idő, melynek vég[ pontja a szerződés szerint 1888 február hava volt, a csődnyitáskor | még le nem járt. Ezek szerint a jelen esetben a csődtörvény 21. § áuak esete forgván fenn: felperes a csődnyitásig át nem I vett petróleum át nem vétele által okozott kárának megtérítéséül csak annak a különbözetnek megfizetését volna jogosítva követelni, mely a teljesítés helyére nézve irányadó kereskedelmi ! piacon ily árú tekintetében a csődnyitás napján kötött s a megállapított teljesítési időre szóló ügyleteknél a vételár és a piaci ! vagy tőzsdei ár között mui átkozik ; minthogy azonban felperes keresetében nem ezt, hanem az általa önkényesen választott napon, 1887. december 10-én szabadkézből történt eladásnál állítólag befolyt vételár és a szerződési ár között fenforgó különbözetnek és az eladásnál felmerült költségének megtérítését követeli, ehhez azonban a csődtörvény 21. §-a értelmébeu nincs joga : ( ennélfogva őt keresetével mint alaptalannal egészeri elutasítani kellett. De a viszonkeresetre vonatkozó részében az elsőbiróság ítéletét a fentebbi értelmezéssel helyben kellett hagyni, mert a csődbiróság hatáskörébe csak a tömeg ellen indított azok az ügyek tartoznak, melyeket a törvény mint a csődbiróság hatásI körébe tartozókat világosan megjelöl; ellenben a esődtömeg által harmadik személyek ellen támasztott követelések felett a csőd! bíróság határozatot hozni jogosi'-va nincs s mert a csődtömeg ellen a csődtörvény 145. §-a alapján indított külön per keretébe kizárólag a bejelentett követelés valódisága és osztályozása feletti I határozat tartozik, a miből kétségtelen, hogy ily perekben a csődtömeg részéről a bejelentés ellen viszonkeresetnek nincs helye. ! (1890. évi március 28-án, 1889. évi 6,425. v. sz.) A ni. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. (1891. évi február 21-én, 1890. évi I 1,139. váltószám.) A kereskedőnek a kereskedelmi törvény 31. §-a értelmében vezetett könyvei csak a jogcímre és mennyiségre, de nem az ; üzlet létrejöttére nézve, vagyis nem az árúk megrendelése és átadása, illetve átvétele tekintetében szolgáltatnak részbizonyitékot. [ (A kassai kir. itélö tábla 1891. évi nov. hó 12-én, 182. v. sz ) Bejegyzett kereskedő könyvkivonati követelését a könyvek i vitelének helyére nézve illetékes bíróság előtt perelheti, bárminő I jogcímén alapuljon is az, feltéve, hogy az természeténél fogva a kereskedelmi könyvekbe való bejegyzés tárgyát képezheti. (Budapesti ; kir. tábla 1891. szept. 12. 814. sz. a.) Uj váltók adásával a felek között ujitás jön létre, a régi vállók tehát — ellenkező kikötés hiányában — azon esetre is kiadandók a váltóadósnak, ha kezessel is voltak bizto-itva, az nj.ik azonban nem. (Kassai kir. itélö tábla 1891. szept. 28. 2,236.) Bűnügyekben. Midőn a sértett községi jegyző feljelentésében azzal a kérdéssel fordul a járásbeli főszolgabíróhoz, hogy az a terhelt megbüntetése iránt intézkedjék és feljelentésének a kir. j irá>birósághoz való áttétele és a vizsgálóbíró által lett kihallgatása folytán