A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 49. szám - A törvényes idézési határidő - Birói ügyviteli szabályok. (Folytatás.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a Jog« 49. számához Budapest, 1891. december 6-án. Köztörvényi ügyekben. Ha az apa a házasságban született gyermekének törvénytelen születését itéletilesr kimondatni kéri, ez esetben nem elég, ha ö azt bizonyltja, miszerint neje a kérdéses időben házasságtörést követett el, sem az anyának állítása, hogy a gyermek törvénytelen, nem foszthatják meg a gyermeket törvényes születési jogától. De a nemzés lehetetlenségének bizonyítása az apának föesküje által az iránt, hoary <> nem nemzette a gyermeket, szintén helyi nem foghat. \ nemzés absolut lehetetlensége bizonyítandó és pedig a t'öeskiin kívül, más perrendi bizonyítékokkal. (Auszt. polg. tvk. 158. §.) Az erzsébetvárosi kir. törvényszék (1890. dec. 8-án, 5,032): dr. Wolf Mór ügyvéd által képviselt S. András felperesnek Rozgonyi Ottó ügyvéd mint ügygondnok által képviselt kisk. S. Zsuzsa ellen törvénytelen származás kimondása iránti perében következőleg itélt: Alperes S. Zsuzsa a S. Andrásáétól 1888. július 4-én született gyermek csak azon esetben köteles tűrni, hogy születése házasságon kívülinek nyilvánittassék, ha felperes leteszi a következő főesküt: »£n S. András esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy 1887. évi május 1-től kezdve 1888. évi ápril l-ig Szászzalatnáról Romániában íólytosan távol voltam és hogy ezen idő alatt S. Andrásné nőmmel nemileg nem közösültem. Isten engem ugy segéljen !« Ha pedig felperes ezen főesküt le nem teszi, a születés törvényességének megtagadása iránti kereseti kérésével elutasittatik stb. Indokok: Felperes azt állítja, hogy közte és neje között fennálló házasság ideje alatt utóbbitól 1888. július 4-én született és Zsuzsa nevére keresztelt gyermeknek azért nem lehet ő az atyja, mivel 1887. évi május 1-től fogva 1888. évi ápril ldg Romániábau folytonosan távol levén, az idő alatt nejével nem közösült és ez alapon azt kéri, hogy nevezett gyermek házasságon kívül nemzetinek nyilvánittassék és törvénytelen születése a keresztelési anyakönyvbe bejegyeztessék. A ptk. 198. §-ában foglalt jogi vélelem alperes törvényes születése mellett szól, mely mindaddig fennáll, míg felperes a btkv. 158. §-a értelmében nem bizonyítja, hogy ő alperes atyja nem lehet. Felperes bizonyítja ugyan a pprts. 190. §-a szerint P. Marcu, K. Péter és M. János tanuk által, hogy ő 1887. évi május 15-től fogva 1888. április l-ig Szász-Zaiatnáról, neje lakhelyétől szakadatlanul távol volt, ámde ez által nem lévén kizárva, hogy neje őt Romániában, vagy akárhol az imént emiitett időszakban, melyben a ptkv. 138. §-ában szabályozott kritikus idő esik, látogatta és felperes vele nemileg közösült: felperes állításának valósága, a fennebbi bizonyíték folvtán csak valószínűvé van téve. Ezen valószínűség azonban elég indokul szolgál arra, hogy felperesnek az általa ajánlt, az ítéletben szövegezett döntő körülményre vonatkozó eskü a pprts. 235. §-a szerint odaitéltessék és hogy ezen per kimenetele annak le vagy le nem tételétől az Ítéletben mondott módon függővé tétessék, stb. A marosvásárhelyi kir. itélő táblii (1891. május 11-én, 3,968.): Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest kerevetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes azt, hogy a nejétől a köztük fennálló házasság tartama alatt született kiskorú S. Zsuzsánna nem az övé s hogy ennélfogva házasságon kívül születettnek mondandó ki, a nemzés lehetetlenségének arra az esetére alapítja, hogy abban az időben, a melynek tartama alatt született gyermekre nézve a születés törvényesnek vélelmezendő, Romániában állandóan távol volt s ezt az állítását tanukkal kívánja bizonyítani és arra nézve, hogy a gyermeket nem ő nemzette, végiratában a részére megítélendő esküt is ajánlatba hozza. A tanúvallomások bizonyítékot képeznek ugyan arra nézve, hogy felperes 1887. évi május hó 1-től 1888. évi ápril hó l-ig s így azon időszakban, melyben az 18^8. évi július hó 4-én született gyermekre nézve a törvényes ágyból történt származás vélelmezendő, Romániában állandóan távol volt. minthogy azonban az ekként bizonyított távollét felperes törvényes nejével időközben történt érintkezését nem zárja ki s igy a távollét magában véve a nemzés lehetetlenségére bizonyítékul el nem fogadható s minthogy továbbá a ptk. 158. §-ában kimondott az az elv, hogy sem az anya által elkövetett házasságtörés, sem annak az állítása, hogy a gyermek házasság kívüli, a gyermeket a törvényes születés jogától meg nem foszthatják, a bizonyítási eszközök' alkalmazása tekintetében, korlátozást tartalmaz s ebből folyólag a törvényes születés védelmének fontos érdeke miatt oly bizonyítási mód, mely a születés törvénytelenségének kimutatását, a törvényes születést kétségbe vonó atyai akarat elhatározásától, tehát önkényétől teszi függővé, meg nem engedhető s igy a perrendtartásban a bizonyító fél saját esküjének megengedhetőségére nézve foglalt, különben is kivételes intézkedés alkalmazást nem nyerhet s ezek szerint a nemzés lehetetlensége felperes által bebizonyitottnak nem tekinthető. Ezeknél fogva öt keresetével elutasítani s mint pervesztes felet, s mert különben sem mutatta ki, hogy az ő kérelmére kirendelt gondnok költségei a képviselt kiskorú valamely külön vagyonából fedezhetők volnának, a perköltség megfizetésében elmarasztalni kellett stb. A m. kir. Curia (1891. évi november hó 17-én, 6210/P. 891 sz) : a másod bíróság ítélete a benne foglalt indokok alapján helybenhagyatik stb. Azon körülmény, hogy a követelés nem bekebelezve, hanem csak előjegyezve van és hogy a kereset kifejezetten igazolásra nem iránynl, nem áll útjában azon kérdés elbírálásának, hogy a dologi adós tartozik-e tűrni, miszerint a kereseti követelés az elöjégyzéssel terhelt ingatlanból kielégíttessék, s illetve ez alapon a hitelezőtől a kereseti jog meg nem tagadható, mert az előjegyzett követelés behajtását célzó kereset magában foglalja a zálogjog igazolása iránti kérelmet is. A kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felperes kereseti joga megállapíttatik és az elsöbiróság utasittatik, hogy a kereset érdemében határozzon. Indokok : Felperes keresetét az alperes tulajdonát képező ingatlanra zálogjogi előjegyzéssel biztositott követelése behajtására, illetve arra irányozta, hogy alperes az egyenes adósok ellen már megítélt követelésnek a zálogtárgyból való behajtását tűrje. Az a körülmény, hogy felperes zálogjoga még nem feltétlen, vagyis, hogy a zálogjog alperes ingatlanára nem bekebelezve, hanem csak előjegyezve van, és hogy felperes keresetében a zálogjogi előjegyzés igazolását nem kérte, nem állhat útjában azon kérdés elbírálásának, hogy tartozik-e alperes eltűrni, miszerint felperes követelése a zálogjogi előjegyzéssel terhelt alperesi ingatlanból kielégíttessék és illetve ez alapon felperestől a kereseti jog meg nem tagadható, mert az előjegyzett jog érvényesítése iránti kereset magában foglalja a zálogjog igazolása iránti kérelmet is, a mennyiben felperes követelésének fenállását alperes jelzálogtulajdonos ellen igazolja, nem forog fenn akadály arra nézve, hogy ennek bírói elismerésével a zálogjogi előjegyzés is igazoltnak kimondassék. Az alsóbiróság Ítéletét tehát, melyek szerint felperes keresetével abból az indokból utasíttatott el, mivel a jelzálog-igény bekebelezés által még feltétlen hatályt nem nyert, megváltoztatni, felperes kereseti jogát megállapítani és az elsőbiróságot érdemleges határozat hozatalára utasitani kellett. (1891. szeptember 18-án, 431. sz.) Habár a felperes által becsatolt kötvényt alperes sajátkezű* leg is irta alá, habár ezeu kötvényen lévő aláírása valódiságát alperes nyíltan beismerte; mégis az exceptio non numeratae pecuniae esetében a kir. Cariának 28. számú polgári döntvénye szerint — a kereset alapját képező adóslevél tartalma valódiságának bizonyítására a felperes kötelezendő — és igy ha a kötvényt elöttemezö tanuk vallomása a kölcsönügyletre nézve bizonyítékot magában nem foglalna; ngy az esküvel való bizonyítás kötelezettsége felperest terheli. A hajdu-böszörményi kir. járásbíróság: (1,578/1891. p. szám): J. D. felperesnek F. M. és neje M. E. alperesek elleni 160 frt töke s jár. iránti sommás perében itélt. Ha alperesek a főesküt leteszik arra, hogy a B) alatti kötvény aláírásakor a kötvény szerinti tartozásukat be nem ismerték s annak felperes részére való kifizetését sem akkor, sem soha nem ígérték, az esetben a. kereset elutasittatik s a perköltségek kölcsönösen megszüntettetuek. Erdekében áll tehát alpereseknek ezen Ítélet jogerejűvé váltától számított 15 nap alatt eskütevési készségüket bejelenteni s azt a kitűzendő haráridöben letenni, mivel ellenesetben a keresetnek hely adatik s köteleztetnek alperesek 160 frt tőkét, ennek 1887. évi január hó 11-től járó 6% kamatait és 27 frt 75 kr. perköltséget felperesnek 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett egyetemlegesen megfizetni. Felperes ügyvéd dijai és kiadásai 27 frt 75 kr , alperes ügyvédé 14 frt 75 krban állapittatnak meg saját feleik irányában. Indokolás: .Minthogy alperesek a kereset alapjául eredetben beügyelt B) alatti kötvénynek általuk történt aláírását beismerték, miután annak tartalma valóságát tagadták, azt adván elő, miként azt csakis 46 frt tartozásukra vonatkozó kötelezettségük tudatában irták alá, ezen tagadással szemben, a kereset alapját képező adóslevél tartalma valóságának bizonyítására a 28. sz. curiai döntvény értelmében amaz okiratra hivatkozó felperest kellett kötelezni. Minthogy pedig a kötvényt elöttemezö